Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

1999. március 9.(*)

„Letelepedés szabadsága – Fióktelep tényleges tevékenységet nem folytató társaság általi alapítása – A nemzeti jog megkerülése – A cégbejegyzés megtagadása”

A C-212/97. sz. ügyben,

a Højesteret (Dánia) által az EK-Szerződés 177. cikke értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

a Centros Ltd

és

az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen

között folyamatban lévő eljárásban az EK-Szerződés 52., 56. és 58. cikke értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, P. J. G. Kapteyn, J.-P. Puissochet, G. Hirsch és P. Jann tanácselnökök, G. F. Mancini, J. C. Moitinho de Almeida, C. Gulmann, J. L. Murray, D. A. O. Edward, H. Ragnemalm, L. Sevón, M. Wathelet (előadó), R. Schintgen és K. M. Ioannou bírák,

főtanácsnok: A. La Pergola,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen képviseletében a Kammeradvokaten, képviseli: Karsten Hagel-Sørensen koppenhágai ügyvéd,

–        a dán kormány képviseletében meghatalmazotti minőségben eljáró Peter Biering, a külügyminisztérium osztályvezetője,

–        a francia kormány képviseletében meghatalmazotti minőségben eljáró Kareen Rispal-Bellanger, a külügyminisztérium jogi osztályának helyettes igazgatója és Gautier Mignot, ugyanezen osztály külügyi titkára,

–        a holland kormány képviseletében meghatalmazotti minőségben eljáró Adriaan Bos, a külügyminisztérium jogtanácsosa,

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében meghatalmazotti minőségben eljáró Stephanie Ridley, Treasury Solicitor's Department, segítője: Derrick Wyatt QC,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében meghatalmazotti minőségben eljáró Antonio Caeiro jogtanácsos, valamint Hans Støvlbæk, a jogi osztály tisztviselője,

figyelembe véve a tárgyalásra készített jelentést,

az Erhvervs og Selskabsstyrelsen képviseletében eljáró Karsten Hagel-Sørensen, a francia kormány képviseletében eljáró Gautier Mignot, a holland kormány képviseletében meghatalmazotti minőségben eljáró Marc Fierstra, a külügyminisztérium jogtanácsosa, a svéd kormány képviseletében meghatalmazotti minőségben eljáró Erik Brattgård, departementsråd a külügyminisztérium jogi osztályán, az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében eljáró Derrick Wyatt, a Bizottság képviseletében eljáró Antonio Caeiro és Hans Støvlbæk szóbeli észrevételeinek a 1998. május 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának az 1998. július 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        1997. június 3-i végzésével, amely 1997. június 5-én érkezett a Bírósághoz, a Højesteret az EK-Szerződés 177. cikke alapján előzetes döntéshozatal céljából az EK-Szerződés 52., 56. és 58. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2        Ez a kérdés az Angliában és Walesben 1992. május 18-án bejegyzett Centros Ltd „private limited company” (a továbbiakban: Centros) és a dán kereskedelmi minisztérium alá tartozó Erhvervs- og Selskabsstyrelsen (a kereskedelem és társaságok főigazgatósága) között folyamatban lévő eljárásban merült fel, amelynek tárgya a Centros dániai fióktelepe bejegyzésének e hatóság általi elutasítása.

3        Az alapeljárás irataiból kitűnik, hogy a Centros nem gyakorolt semmiféle kereskedelmi tevékenységet alapítása óta. Mivel az Egyesült Királyság joga a korlátolt felelősségű társaságok részére semmiféle kötelezettséget nem állapít meg a minimális törzstőkére és annak befizetésére vonatkozóan, a Centros 100 GBP társasági törzstőkéjét nem fizették be, és nem is bocsátották a társaság rendelkezésére. A tőke két üzletrészre oszlik, amelyek tulajdonosa Bryde úr és felesége dán állampolgárok, állandó lakhelyük Dániában található. Bryde asszony a Centros igazgatója, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye az Egyesült Királyságban van, Bryde úr egyik barátjának a lakóhelyén.

4        A dán jog szerint a Centros mint „private limited company” külföldi korlátolt felelősségű társaságnak tekintendő. Az ilyen társaságok fióktelepeinek („filialer”) bejegyzésére vonatkozó szabályokat az anpartsselskabslov (a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény) határozza meg.

5        E törvény 117. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A korlátolt felelősségű társaságok és az ennek megfelelő jogi formájú, az Európai Közösség valamely tagállamában letelepedett külföldi társaságok Dániában fióktelep útján végezhetik tevékenységüket.”

6        1992 nyarán Bryde asszony a Centros fióktelepének Dániában történő bejegyzését kérte az Erhvervs- og Selskabsstyrelsentől.

7        Az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen megtagadta a bejegyzést azzal az indokolással, hogy a Centros, amely nem folytat semmiféle kereskedelmi tevékenységet az Egyesült Királyságban, valójában Dániában nem fióktelepet kíván alapítani, hanem telephelyet, ezzel kijátszva az ország vonatkozó jogszabályait, nevezetesen az 1991. december 21-i 886. sz. törvényben előírt 200 000 DKK összegben megállapított minimális törzstőke befizetését.

8        A Centros az Østre Landsret előtt keresetet nyújtott be az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen elutasító határozata ellen.

9        Miután az Østre Landsret 1995. december 8-i ítéletében fenntartotta az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen határozatát, a Centros fellebbezést nyújtott be a Højesterethez.

10      Ezen eljárás keretében a Centros előadta, hogy eleget tesz azoknak a feltételeknek, amelyeket a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény a külföldi társaság fióktelepének bejegyzésére vonatkozóan meghatároz. Mivel a társaságot az Egyesült Királyságban jogszerűen hozták létre, jogában áll, hogy Dániában fióktelepet hozzon létre a Szerződés 58. cikkével együtt értelmezett 52. cikke alapján.

11      A Centros szerint az a tény, hogy az Egyesült Királyságban alapítása óta nem folytat semmiféle kereskedelmi tevékenységet, nem érinti a letelepedés szabadságát. A Bíróság a 79/85. sz. Segers-ügyben 1986. július 10-én hozott ítéletben (EBHT 1986., 2375. o.) megállapította, hogy a Szerződés 52. és 58. cikke megtiltja a tagállam hatóságai számára, hogy azon egyetlen indok alapján tagadják meg valamely társaság igazgatójától a nemzeti betegbiztosítási rendszerben való részvételt, hogy a társaság létesítő okirat szerinti székhelye más tagállamban található, még ha ott nem is folytat kereskedelmi tevékenységet.

12      Az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen állítása szerint a fióktelep Dániában történő bejegyzésének megtagadása nem ellentétes a Szerződés 52. és 58. cikkével, mivel a fióktelep Dániában való alapítása a minimális törzstőkére és annak befizetésére vonatkozó nemzeti szabályok kijátszásának tűnik. A bejegyzés elutasítása ezen kívül azzal is igazolható, hogy szükséges a magán-, illetve közhitelezők, valamint más szerződő felek védelme, továbbá szükséges a csődbűntettek elleni küzdelem érdekében.

13      A Højesteret ilyen körülmények közt úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Összeegyeztethető-e az EK-Szerződés 52. cikkével, valamint annak 56. és 58. cikkével az olyan társaság fióktelepe bejegyzésének elutasítása, amely társaság egy másik tagállamban rendelkezik székhellyel, 100 GBP (körülbelül 1000 DKK) összegű törzstőkével jogszerűen hozták létre, és e tagállam jogszabályainak megfelelően áll fenn, miközben a társaság maga nem folytat kereskedelmi tevékenységet, de tervezi a fent említett fióktelep megalapítását a tevékenység egészének abban az országban való gyakorlása céljából, ahol a fióktelepet megalapították, valamint feltehető, hogy az alkalmazott módszer célja az, hogy az utóbbi tagállamban ne kelljen társaságot alapítani, és így el lehessen kerülni a 200 000 DKK (jelenleg 125 000 DKK) összegű minimális törzstőke rendelkezésre bocsátását?”

14      A nemzeti bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a Szerződés 52. és 58. cikkével ellentétes-e az, hogy a székhelye szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően létrehozott, de ott kereskedelmi tevékenységet nem folytató társaság fióktelepének bejegyzését valamely másik tagállam megtagadja abban az esetben, ha a fióktelep célja annak lehetővé tétele, hogy az érintett társaság valamennyi tevékenységét a fióktelep alapításának helye szerinti tagállamban végezze, ezzel ott elkerülve a társaságalapítást, és ily módon megkerülve a társaság alapítására vonatkozó, a minimális törzstőke befizetésének szempontjából szigorúbb szabályokat.

15      Elöljáróban pontosítani szükséges, hogy az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen egyáltalán nem vitatja, hogy minden olyan részvénytársaság vagy korlátolt felelősségű társaság folytathat kereskedelmi tevékenységet Dániában fióktelep útján, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye valamely másik tagállamban található. Elfogadja tehát általános szabályként a másik tagállam joga szerint létrehozott társaság fióktelepének Dániában történő bejegyzését. Ezt azzal egészíti ki, hogy amennyiben a Centros társaság folytatott volna kereskedelmi tevékenységet Angliában és Walesben, elfogadta volna a fióktelep bejegyzését Dániában.

16      A dán kormány szerint a Szerződés 52. cikke nem alkalmazható az alapeljárásban, mivel ez utóbbi tisztán belső, Dániában fennálló helyzetre vonatkozik. Bryde úr és asszony dán állampolgárok, az Egyesült Királyságban azzal a kizárólagos céllal hoztak létre – ott semmilyen tényleges tevékenységet nem folytató – társaságot, hogy Dániában fióktelep útján folytassanak kereskedelmi tevékenységet, elkerülve így a korlátolt felelősségű társaságok alapítására vonatkozó dán jogszabályok alkalmazását. Ilyen körülmények között az, hogy valamely tagállam állampolgárai más tagállamban alapítanak társaságot, nem jelent olyan, a nemzeti kereteken túlmutató elemet, amely a közösségi jog, nevezetesen a letelepedés szabadsága szempontjából jelentőséggel bírna.

17      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a közösségi jog hatálya alá tartozik az a tényállás, amelyben az olyan társaság, amelyet a székhelye szerinti tagállam jogával összhangban hoztak létre, más tagállamban kíván fióktelepet alapítani. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a társaságot az első tagállamban csak azért hozták létre, hogy a második tagállamban letelepüljön, és ott végezze gazdasági tevékenységének túlnyomó részét, vagy akár egészét (lásd ebben a tekintetben a fent hivatkozott Segers-ügyben hozott ítélet 16. pontját).

18      Az a körülmény, hogy a Bryde házaspár az Egyesült Királyságban azzal a céllal hozta létre a Centros társaságot, hogy elkerülje a minimális törzstőke rendelkezésre bocsátását előíró dán jogszabályok alkalmazását – amit nem vitatott senki, sem az írásbeli észrevételekben, sem a tárgyalás során –, nem zárja ki, hogy a fióktelepnek e brit társaság általi, Dániában történő alapítása a Szerződés 52. és 58. cikke értelmében vett letelepedés szabadsága körébe tartozzon. A Szerződés 52. és 58. cikke alkalmazásának kérdése különbözik attól a kérdéstől, hogy a tagállam hozhat-e intézkedéseket annak megakadályozására, hogy egyes állampolgárai a Szerződés által nyújtott lehetőségek igénybevételével próbálják meg kivonni magukat a nemzeti jogszabályok hatálya alól.

19      Azon kérdéssel kapcsolatban, hogy – amint azt a Bryde házaspár állítja – a másik tagállam jogszabályainak megfelelően létrehozott, és ott székhellyel rendelkező társaság dániai fióktelepe bejegyzésének elutasítása akadályozza-e a letelepedés szabadságát, fel kell idézni, hogy a Közösség állampolgárai számára a Szerződés 52. cikke által elismert letelepedés szabadsága magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások alapítására és irányítására a letelepedés tagállamának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint. Továbbá a Szerződés 58. cikke alapján valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaság, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van, ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a természetes személyek, akik a tagállamok állampolgárai.

20      Ebből közvetlenül következik, hogy ezeknek a társaságoknak joguk van valamely másik tagállamban képviselet, fióktelep vagy leányvállalat közvetítésével folytatni tevékenységüket, minthogy létesítő okirat szerinti székhelyük, központi ügyvezetésük vagy üzleti tevékenységük fő helye arra szolgál, hogy – hasonlóan a természetes személyek állampolgárságához – valamely állam jogrendjével való kapcsolatukat meg lehessen határozni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Segers-ügyben hozott ítélet 13. pontját, a 270/83. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1986. január 28-án hozott ítélet [EBHT 1986., 273. o.] 18. pontját, a C-330/91. sz. Commerzbank-ügyben 1993. július 13-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-4017.] 13. pontját és a C-264/96. sz. ICI-ügyben 1998. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-4695. o.] 20. pontját).

21      Eszerint a valamely tagállamban folytatott azon gyakorlat, hogy bizonyos körülmények között megtagadják a másik tagállamban székhellyel rendelkező társaság fióktelepének bejegyzését, azzal az eredménnyel jár, hogy az e másik tagállam jogrendszerével összhangban létrehozott táraságokat korlátozzák a Szerződés 52. és 58. cikkével rájuk ruházott letelepedési szabadság gyakorlásában.

22      Következésképpen az ilyen gyakorlat korlátozza az e rendelkezések által biztosított szabadságok gyakorlását.

23      A dán hatóságok szerint azonban a Bryde házaspár nem hivatkozhat ezekre a rendelkezésekre, mivel a társaságok általuk létrehozni tervezett láncának célja az, hogy megkerüljék a korlátolt felelősségű társaságok létrehozására vonatkozó nemzeti szabályok alkalmazását, ami visszaélést jelent a letelepedési joggal. Álláspontjuk szerint a Dán Királyságnak ezért jogában áll intézkedéseket tenni az ilyen visszaélés megakadályozására úgy, hogy megtagadja a fióktelep bejegyzését.

24      Tény, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a tagállamnak jogában áll olyan intézkedéseket hozni, amelyek célja annak megakadályozása, hogy állampolgárai a Szerződésben biztosított könnyítésekkel visszaélve megpróbálják a nemzeti jogszabályok alkalmazása alól kivonni magukat, és hogy a jogalanyok a közösségi jogi rendelkezésekből csalárd módon vagy visszaélésszerűen előnyt szerezzenek (lásd különösen a szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében a 33/74. sz. Van Binsbergen-ügyben 1974. december 3-án hozott ítélet [EBHT 1974., 1299. o.] 13. pontját, a C-148/91. sz., Veronica Omroep Organisatie ügyben 1993. február 3-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-487. o.] 12. pontját és a C-23/93. sz. TV10-ügyben 1994. október 12-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-4795. o.] 21. pontját, a letelepedés szabadsága tekintetében a 115/78. sz. Knoors-ügyben 1979. február 7-én hozott ítélet [EBHT 1979., 399. o.] 25. pontját és a C-61/89. sz. Bouchoucha-ügyben 1990. október 3-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-3551. o.] 14. pontját, az áruk szabad mozgása tekintetében a 229/83. sz., Leclerc és társai ügyben 1985. január 10-én hozott ítélet [EBHT 1985., 1. o.] 27. pontját, a szociális biztonság tekintetében a C-206/94. sz. Paletta-ügyben 1996. május 2-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-2357. o.] 24. pontját, a munkavállalók szabad mozgása tekintetében a 39/86. sz. Lair-ügyben 1988. június 21-én hozott ítélet [EBHT 1988., 3161. o.] 43. pontját, a közös agrárpolitika tekintetében a C-8/92. sz., General Milk Products ügyben 1993. március 3-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-779. o.] 21. pontját, és a társasági jog tekintetében a C-367/96. sz., Kefalas és társai ügyben 1998. május 12-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2843. o.] 20. pontját.

25      Ugyanakkor, bár ilyen körülmények között a nemzeti bíróságok objektív bizonyítékokat alapul véve esetről esetre figyelembe vehetik az érintett személyek visszaélésszerű vagy csalárd magatartását annak érdekében, hogy adott esetben megtagadják tőlük az általuk felhívott közösségi jogi rendelkezések által biztosított kedvezményeket, az ilyen magatartás megítélése során mégis tekintettel kell lenniük a szóban forgó közösségi rendelkezések által követett célokra (a fent hivatkozott Paletta-ügyben hozott ítélet 25. pontja).

26      Fel kell idézni, hogy az alapeljárásban azok a nemzeti jogszabályok, amelyeknek megkerülésére a felek törekedtek, a társaságok létrehozására, és nem bizonyos szakmai tevékenységek gyakorlására vonatkoznak. A Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései éppen arra irányulnak, hogy a valamely tagállam jogszabályaival összhangban létrehozott olyan társaság, amelynek a létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösségen belül található, más tagállamban képviselet, fióktelep vagy leányvállalat útján gyakorolhassa tevékenységét.

27      Ilyen feltételek közt nem tekinthető a letelepedési joggal való visszaélésnek önmagában az, ha a tagállam állampolgára, aki társaságot akar alapítani, azt a tagállamot választja, amelynek társasági jogi szabályai számára a legkevésbé szigorúnak tűnnek, és más tagállamban alapít fióktelepet. Ugyanis az a jog, hogy valamely tagállam jogszabályaival összhangban társaságot lehessen létrehozni, valamint valamely másik tagállamban fióktelepet lehessen alapítani, szerves része az egységes piacon a Szerződés által biztosított letelepedési szabadság gyakorlásának.

28      E tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a társasági jog összehangolása nem teljes a Közösségben, emellett a Tanács részéről bármikor fennáll annak lehetősége, hogy az EK-Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontjával ráruházott hatáskörrel élve befejezze ennek összehangolását.

29      Ezenkívül a fent hivatkozott Segers-ügyben hozott ítélet 16. pontjából az következik, az a tény, hogy valamely társaság nem folytat kereskedelmi tevékenységet abban a tagállamban, ahol létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkezik, és kizárólag abban a tagállamban gyakorolja tevékenységét, ahol fióktelepe van, nem elégséges a visszaélésszerű és csalárd magatartás bizonyítására, ami alapján ez utóbbi tagállam megtagadhatná e társaságtól a letelepedési jogra vonatkozó közösségi jogi rendelkezések által biztosított kedvezményeket.

30      Következésképpen a Szerződés 52. és 58. cikkével összeegyeztethetetlen az egyik tagállam jogának megfelelően létrehozott társaság fióktelepe bejegyzésének a másik tagállam általi megtagadása azzal az indokkal, hogy a fióktelep célja annak lehetővé tétele, hogy a társaság valamennyi gazdasági tevékenységét a fogadó államban végezze, ami azzal az eredménnyel járna, hogy a fióktelep elkerülheti a minimális törzstőke képzésére és befizetésére vonatkozó jogszabályok alkalmazását, mivel ez akadályozza a másodlagos létesítmények alapítására vonatkozó jog gyakorlását; a 52. és a 58. cikk célja éppen e jog tiszteletben tartásának biztosítása.

31      Végül fel kell tenni azt a kérdést, hogy a szóban forgó nemzeti gyakorlat nem igazolható-e a dán hatóságok által felhozott indokok alapján.

32      Hivatkozva a Szerződés 56. cikkére és a Bíróság nyomós közérdekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen azt állítja, hogy a korlátolt felelősségű társaságok minimális törzstőkéjére és annak befizetésére vonatkozó kötelezettség kettős célt szolgál: egyrészt a társaságok pénzügyi stabilitásának megerősítését abból a célból, hogy a közhitelezőket követeléseik behajthatatlanná válásának kockázatától megóvják, hiszen a magánhitelezőkkel ellentétben ezek nem tudják követeléseiket biztosítékokkal biztosítani, másrészt általában valamennyi köz- és magánhitelező védelmét, hogy elhárítsák a csődbűntettek veszélyét, ami az olyan társaságok fizetésképtelenségéből származik, amelyek törzstőkéje elégtelen volt.

33      Az Erhvervs- og Selskabsstyrelsen hozzáteszi, hogy nem létezik kevésbé szigorú eszköz e kettős cél elérésére. Ugyanis a hitelezők védelmének másik eszköze, nevezetesen olyan jogszabályok megalkotása, amelyek bizonyos körülmények fennállása esetére előírnák a tagok személyes felelősségre vonását, sokkal szigorúbb volna, mint a minimális törzstőke képzésének és befizetésének a kötelezettsége.

34      Annak megállapítását követően, hogy a felhozott indokok nem tartoznak a Szerződés 56. cikkének körébe, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azoknak a tagállami rendelkezéseknek, amelyek alkalmasak arra, hogy megzavarják vagy kevésbé vonzóvá tegyék a Szerződés által biztosított szabadságok gyakorlását, négy feltételnek kell megfelelniük: alkalmazásuknak megkülönböztetéstől mentesen kell történnie, a közérdek által igazoltaknak kell lenniük, alkalmasnak kell lenniük az általuk elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és nem léphetnek túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken (lásd a C-19/92. sz. Kraus-ügyben 1993. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-1663. o.] 32. pontját és a C-55/94. sz. Gebhard-ügyben 1995. november 30-án hozott ítélet [EBHT 1995., I-4165. o.] 37. pontját]).

35      Ezek a feltételek az alapeljárásban nem teljesülnek. Először is a szóban forgó gyakorlat önmagában nem megfelelő arra, hogy elérje az általa kitűzött célt, a hitelezők védelmét, mivel ha az érintett társaság az Egyesült Királyságban folytatott volna kereskedelmi tevékenységet, akkor fióktelepét bejegyezték volna Dániában, és a dán hitelezők ugyanúgy bizonytalan helyzetbe kerültek volna.

36      Továbbá, mivel az alapeljárásban érintett társaság angol jog szerinti társaságként, és nem dán jog szerinti társaságként lép fel, hitelezői tudatában vannak annak, hogy más jogszabályok hatálya alá tartozik, mint amelyek Dániában a korlátolt felelősségű társaságok alapítását szabályozzák, és támaszkodhatnak olyan közösségi jogi jogszabályokra, amelyek védik őket, mint amilyen a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (HL L 222., 11. o.), és a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó adatközlési követelményeiről szóló, 1989. december 21-i 89/666/EGK tizenegyedik tanácsi irányelv (HL L 395., 36. o.).

37      Ezenkívül – ellentétben azzal, amit a dán hatóságok állítanak – az alapvető jogokat kevésbé korlátozó vagy sértő rendelkezések is elfogadhatóak, például olyanok, amelyek megteremtik a közhitelezők számára szükséges biztosítékok jogszabályi lehetőségét.

38      Végül az a tény, hogy a székhelye szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően létrehozott társaság fióktelepének bejegyzését egy másik tagállam nem tagadhatja meg, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ez a tagállam megfelelő intézkedéseket hozzon a csalások megelőzésére vagy szankcionálására, akár a társaság vonatkozásában – adott esetben a létrehozásának helye szerinti tagállammal együttműködve –, akár a tagok vonatkozásában, akikről megállapítást nyert, hogy a társaság létrehozásával valójában az érintett tagállam területén a magán- vagy közhitelezőkkel szembeni kötelezettségeik alól akarnak mentesülni. Mindenesetre a csalás elleni küzdelem nem igazolhatja azt a gyakorlatot, hogy megtagadják a másik tagállamban székhellyel rendelkező fióktelep bejegyzését.

39      A feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a Szerződés 52. és 58. cikkével ellentétes az, hogy a székhelye szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően létrehozott, de ott kereskedelmi tevékenységet nem folytató társaság fióktelepének bejegyzését valamely másik tagállam megtagadja abban az esetben, ha a fióktelep célja annak lehetővé tétele, hogy az érintett társaság valamennyi tevékenységét a fióktelep alapításának helye szerinti államban végezze, ezzel ott elkerülve el a társaságalapítást, és ily módon elkerülve a társaság alapítására vonatkozó, a minimális törzstőke befizetésének szempontjából szigorúbb szabályokat. Ez az értelmezés mindenesetre nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az érintett tagállam megfelelő intézkedéseket hozzon a csalások megelőzésére vagy szankcionálására, akár a társaság vonatkozásában – adott esetben a létrehozásának helye szerinti tagállammal együttműködve –, akár a tagok vonatkozásában, akikről megállapítást nyert, hogy a társaság létrehozásával valójában az érintett tagállam területén a magán- vagy közhitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeik alól akarnak mentesülni.

 A költségekről

40      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő dán, francia, holland és svéd kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban résztvevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban levő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Højesteret által 1997. június 3-i végzésével hozzá intézett kérdésre válaszolva a következőképpen határozott:

Az EK-Szerződés 52. és 58. cikkével ellentétes az, hogy a székhelye szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően létrehozott, de ott kereskedelmi tevékenységet nem folytató társaság fióktelepének bejegyzését valamely másik tagállam megtagadja abban az esetben, ha a fióktelep célja annak lehetővé tétele, hogy az érintett társaság valamennyi tevékenységét a fióktelep alapításának helye szerinti államban végezze, ezzel ott elkerülve el a társaságalapítást, és ily módon elkerülve a társaság alapítására vonatkozó, a minimális törzstőke befizetésének szempontjából szigorúbb szabályokat. Ez az értelmezés mindenesetre nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az érintett tagállam megfelelő intézkedéseket hozzon a csalások megelőzésére vagy szankcionálására, akár a társaság vonatkozásában – adott esetben a létrehozásának helye szerinti tagállammal együttműködve –, akár a tagok vonatkozásában, akikről megállapítást nyert, hogy a társaság létrehozásával valójában az érintett tagállam területén a magán- vagy közhitelezőkkel szemben fennálló kötelezettségeik alól akarnak mentesülni.

Rodríguez Iglesias

Kapteyn

Puissochet

Hirsch

Jann

Mancini

Moitinho de Almeida

Gulmann

Murray

Edward

Ragnemalm

Sevón

Wathelet

Schintgen

Ioannou

Kihirdetve Luxembourgban, az 1999. március 9-i nyilvános ülésen.

R. Grass

  

      G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető

  

      elnök

* Az eljárás nyelve: dán.