Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2004. január 13.(*)

„Baromfihús – Export-visszatérítések – Előzetes döntéshozatalra utalás elmulasztása – Jogerős közigazgatási határozat – E határozatot követően a Bíróság által előzetes döntéshozatali kérdésben hozott ítélet joghatása –– Jogbiztonság – A közösségi jog elsőbbsége – Az együttműködés elve – EK 10. cikk”

A C-453/00. sz. ügyben,

a Bírósághoz a College van Beroep voor het bedrijfsleven (Hollandia) által az EK 234. cikk értelmében, az e bíróság előtt

a Kühne & Heitz NV

és

a Productschap voor Pluimvee en Eieren

között folyamatban lévő eljárásban a közösségi jog és különösen az EK 10. cikkből eredő együttműködés elve értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, C. Gulmann és J. N. Cunha Rodrigues tanácselnökök, A. La Pergola, J.-P. Puissochet, R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric (előadó) és S. von Bahr bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        a Kühne & Heitz NV képviseletében A. J. Braakman advocaat,

–        a Productschap voor Pluimvee en Eieren képviseletében C. M. den Hoed, secrétaire général adjoint,

–        a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster, meghatalmazotti minőségben,

–        a francia kormány képviseletében G. de Bergues és C. Vasak, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében T. van Rijn, meghatalmazotti minőségben,

–        az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében B. Eiríksdóttir, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a Kühne & Heitz NV (képviseli: A. J. Braakman), a holland kormány (képviselik: H. G. Sevenster és J. G. M. van Bakel, meghatalmazotti minőségben, a francia kormány (képviselik: R. Abraham és C. Isidoro, meghatalmazotti minőségben), a Bizottság (képviseli: T. van Rijn) és az EFTA Felügyeleti Hatóság (képviseli: B. Eiríksdóttir) szóbeli észrevételeinek a 2002. október 9-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2003. június 17-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A College van Beroep voor het bedrijfsleven 2000. november 1-jén meghozott és a Bírósághoz 2000. december 11-én érkezett határozatával az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett elő a közösségi jog és különösen az EK 10. cikkből eredő együttműködés elve értelmezése tárgyában.

2        E kérdés a Kühne & Heitz NV (a továbbiakban: Kühne & Heitz) és a Productschap voor Pluimvee en Eieren (a továbbiakban: Productschap) között export-visszatérítések fizetése tárgyában folyamatban lévő jogvitában merült fel.

 Jogi háttér

3        Az EK 10. cikk az alábbiak szerint rendelkezik:

„A tagállamok az e szerződésből, illetve a Közösség intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. A tagállamok elősegítik a Közösség feladatainak teljesítését.

A tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.”

4        A holland jogot illetően a legutóbb 2001. december 12-én módosított (Stbl. 2001, 664. o.), 1992. június 4-i Algemene wet bestuursrecht (általános közigazgatási törvény) 4:6. cikke és 8:88. cikke kimondja:

„4:6. cikk

(1)      Ha a kérelem tárgyában egészben vagy részben elutasító határozat születik, új kérelem kizárólag akkor nyújtható be, ha a kérelmező új tényekre vagy megváltozott körülményekre hivatkozik.

(2)      Ha nem hivatkoznak új tényekre vagy megváltozott körülményekre, a közigazgatási szerv a kérelmet a 4:5. cikk alkalmazása nélkül, a korábbi elutasító határozatra történő utalással elutasíthatja.

[…]

8:88. cikk

(1)      A bíróság a fél kérelmére felülvizsgálhatja a jogerőre emelkedett ítéletet azon tények és körülmények figyelembevételével, amelyek:

a)      az ítélethozatalt megelőzően következtek be;

b)      a felperesnek azokról az ítélethozatalt megelőzően nem volt, és ésszerűen nem is lehetett tudomása; és

c)      amennyiben azok a bíróság előtt ismertek lettek volna, eltérő bírósági határozatot eredményeztek volna.

(2)      A 6. fejezet, illetve a 8.2. és a 8.3. cím szükség esetén megfelelően alkalmazandó.”

 Az alapeljárás

5        Az 1986 decembere és 1987 decembere közötti időszakban a Kühne & Heitz bizonyos mennyiségű darabolt baromfit exportált harmadik országokba. A holland vámhatóságokhoz benyújtott nyilatkozataiban ezen árut a közös vámtarifa 02.02 B II e) 3 („láb és részei egyéb baromfiból”) alszáma alá tartozóként jelölte meg. Az említett nyilatkozatok alapján a Productschap az említett alszámnak megfelelő export-visszatérítéseket engedélyezett, és kifizette a kapcsolódó összegeket.

6        Ellenőrzést követően a Productschap az említett árut a 02.02 B II ex g („egyéb”) alszám alá sorolta át. Ezen átsorolás következtében 970 950,98 NLG megtérítését követelte.

7        Mivel a fenti megtérítési kérelemmel kapcsolatos panaszát elutasították, a Kühne & Heitz fellebbezést nyújtott be ezen elutasító határozattal szemben a College van Beroep voor het bedrijfsleven előtt. E bíróság 1991. november 22-i ítéletével (a továbbiakban: 1991. november 22-i ítélet) elutasította a fellebbezést azzal az indokkal, hogy a szóban forgó áru nem tartozott a 02.02 B II e) 3. alszám értelmében vett „láb” fogalma alá. Az említett ügyben a Kühne & Heitz nem kérte, hogy előzetes döntéshozatali eljárás keretében kérdést terjesszenek a Bíróság elé.

8        A fentieket követően a Bíróság a C-151/93. sz. Voogd Vleesimport en -export ügyben 1994. október 5-én hozott ítéletében (EBHT 1994., I-4915. o.) az alábbiak szerint határozott:

„20      Egy olyan láb, amelyhez a hát egy darabja is hozzátartozik, a régi Nómenklatúra 02.02 B II e) 3 alszáma és az új Nómenklatúra 02074151000 alszáma szerint lábnak minősül, amennyiben az említett hátdarab nem megfelelő nagyságú ahhoz, hogy a termék lényeges jellemzőjét képezhesse.

21      Annak megítéléséhez, hogy fennáll-e a fenti helyzet – mivel az adott időszakban nem létezett közösségi szabályozás – a nemzeti bíróságnak kell a nemzeti kereskedelmi szokásokat és a húsbontás hagyományos módszereit figyelembe vennie.”

9        A fent hivatkozott Voogd Vleesimport en -export ügyben hozott ítélet alapján a Kühne & Heitz azon visszatérítések fizetése iránti kérelmet terjesztett a Productschap elé, amelyek megtérítését szerinte az utóbbi helytelenül követelte, és kérte azon magasabb összegnek megfelelő összeg megfizetését, amelyet visszatérítés címén kapott volna, ha az 1987 decemberét követően exportált csirkelábakat az említett ítéletnek megfelelően sorolták volna be.

10      A Productschap a fenti kérelmeket elutasította, és a hozzá benyújtott panasz elbírálása során 1997. július 21-i határozatával fenntartotta a korábbi elutasító határozatát. A Kühne & Heitz ezt követően fellebbezést nyújtott be az utóbbi határozat ellen, amely az alapeljárás tárgyát képezi.

 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11      Előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a College van Beroep voor het bedrijfsleven elutasította a Kühne & Heitz által elé terjesztett második kérelmet, amely azon magasabb összegnek megfelelő összeg megfizetésével kapcsolatos, amelyre e társaság saját megítélése szerint az 1987 decemberét követően teljesített exportálások kapcsán jogosult.

12      A Kühne & Heitz által benyújtott első kérelmet illetően, amely azon visszatérítések megfizetésével kapcsolatos, amelyek megtérítését az utóbbi helytelenül követelte, a College van Beroep voor het bedrijfsleven rámutat, hogy a holland jogban főszabály szerint a közigazgatási hatóságnak minden esetben hatásköre van a jogerős határozat visszavonására. E hatáskör fennállása a körülményektől függően maga után vonhatja az ilyen határozat visszavonásának kötelezettségét.

13      A College van Beroep voor het bedrijfsleven úgy véli, hogy a Productschap e megfontolásokat nem vette figyelembe, amikor azt állította, hogy a Kühne & Heitz az 1991. november 22-i ítélettel kapcsolatban csak az ugyanazon bíróság előtt előterjeszthető felülvizsgálati jogorvoslattal rendelkezett. A Productschap következésképpen téves jogértelmezésre alapította érvelését.

14      Az említett bíróság azonban úgy véli, hogy bár az említett indokból főszabály szerint hatályon kívül lehet helyezni az 1997. július 21-i ítéletet, e hatályon kívül helyezésnek csak akkor lenne haszna és értelme, ha bizonyos lenne, hogy a Productschap nem csupán hatáskörrel bír a korábbi határozatok visszavonására, hanem köteles is minden egyes exportált áru esetében a visszatérítési jogosultság létezésének felülvizsgálatára, és igenlő válasz esetén e visszatérítés meghatározására.

15      Az ilyen felülvizsgálati kötelezettséget illetően a College van Beroep voor het bedrijfsleven megjegyzi, hogy abból az elvből kell kiindulni, amely szerint a jogerős közigazgatási határozatnál későbbi ítélkezési gyakorlat önmagában nem befolyásolhatja a határozat jogerős jellegét. Ugyanez a helyzet a Bíróság előzetes döntései esetében is, mivel a jogot az értelmezett rendelkezés hatálybalépésétől kezdődően kellene a Bíróság által adott értelmezésnek megfelelően értelmezni, ha a Bíróság nem rendelkezik kifejezetten eltérően. A kérdést előterjesztő bíróság azt állítja, hogy azon elképzelés, amely szabályként tünteti fel azon körülményt, hogy a jogerőssé vált határozatokat módosítani kell az utólagos – a jelen esetben közösségi – ítélkezési gyakorlatnak való megfelelés érdekében, közigazgatási zűrzavarhoz vezet, súlyosan sérti a jogbiztonságot, és ezért elfogadhatatlan.

16      A College van Beroep voor het bedrijfsleven azonban rámutat, hogy a holland jog bizonyos esetekben elismeri azt a lehetőséget, hogy a későbbi ítélkezési gyakorlat következményekkel bírjon olyan ügyekben, amelyek esetében a jogorvoslati lehetőségek kimerültek. E tekintetben – az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek a büntetőügyekben gyakorolt joghatásai vonatkozásában – emlékeztet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) ítélkezési gyakorlatára. E szerint a Hoge Raad der Nederlanden egyik 1991. február 1-jei ítéletében (Nederlandse Jurisprudentie – NJ – 1991, 413. o.) az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkében biztosított alapvető jog megsértésének utólagos felfedezése olyan meghatározó indok, amely akadályát képezheti valamely büntetőügyben hozott, jogorvoslattal meg nem támadható határozat végrehajtásának.

17      A College van Beroep voor het bedrijfsleven arra keresi a választ, hogy nem lenne-e indokolt eltekinteni a közigazgatási határozat jogerős jellegétől az előtte folyamatban lévőhöz hasonló esetben, ahol először is a Kühne & Heitz kimerítette a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket, másodszor a közösségi jognak a közigazgatási szerv által végzett értelmezése ellentétesnek bizonyult a Bíróság utóbb hozott ítéletével, harmadszor pedig az érdekelt fél a Bíróság említett ítéletéről történő tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult.

18      E kérdés különösen az EK 234. cikkre tekintettel igazolható, amely szerint az a bíróság, amelynek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, köteles előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordulni. A College van Beroep voor het bedrijfsleven 1991-ben helytelenül vélte úgy, hogy mentesült e kötelezettség alól, mivel a 283/81. sz., Cilfit és társai ügyben 1982. október 6-án hozott ítéletnek (EBHT 1982., 3415. o.) megfelelően úgy ítélte meg, hogy az érintett alszámok értelmezése kétségektől mentes. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a közösségi jog tényleges és teljes végrehajtása feltételezi-e, hogy az előtte folyamatban lévőhöz hasonló ügyben a közigazgatási határozat jogerejének szabálya rugalmasabbá válik.

19      A fenti megfontolások alapján a College van Beroep voor het bedrijfsleven az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„A közösségi jog és különösen az EK 10. cikk által előírt, a Közösséggel való jóhiszemű együttműködés elve alapján köteles-e valamely közigazgatási szerv a jelen határozatban kifejtett körülmények között valamely jogerőssé vált határozat visszavonására annak érdekében, hogy biztosítsa a – valamely előzetes döntéshozatal tárgyában utólag hozott határozatra tekintettel értelmezendő –  közösségi jog teljes érvényesülését?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

20      A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az állam minden szerve köteles a hatáskörén belül biztosítani a közösségi jog rendelkezéseinek betartását (lásd a C-8/88. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1990. június 12-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-2321. o.] 13. pontját).

21      Azon értelmezés, amelyet a Bíróság az EK 234. cikk alapján ráruházott hatáskör alapján valamely közösségi jogszabályra vonatkozóan kifejt, szükség esetén megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, amely szerint azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna (lásd különösen a 61/79. sz. Denkavit italiana ügyben 1980. március 27-én hozott ítélet [EBHT 1980., 1205. o.] 16. pontját és a C-50/96. sz., Deutsche Telekom ügyben 2000. február 10-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-6743. o.] 43. pontját).

22      Ebből következően az így értelmezett közösségi jogi szabályt a közigazgatási szerveknek hatáskörükben alkalmazniuk kell a Bíróságnak az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélete előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is.

23      Az alapeljárás kapcsán felmerül a kérdés, hogy a fenti kötelezettséget attól függetlenül teljesíteni kell-e, hogy a közigazgatási határozat azt megelőzően jogerőssé vált, hogy a Bíróság – értelmezés iránti, előzetes döntéshozatali kérelem tárgyában hozott – ítéletének figyelembevétele érdekében kérték volna annak felülvizsgálatát.

24      Emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve a közösségi jog által elismert alapvető jogelvek körébe tartozik. Valamely közigazgatási határozat jogereje, amely az ésszerű jogorvoslati határidő leteltével vagy a jogorvoslati jog kimerítésével áll be, hozzájárul az említett biztonsághoz, és azzal a következménnyel jár, hogy a közösségi jog nem követeli meg, hogy a közigazgatási szerv főszabály szerint köteles legyen visszavonni az ily módon jogerőssé vált közigazgatási határozatot.

25      A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal pontosította, hogy a holland jogban – harmadik személy érdekeinek sérelme nélkül – a nemzeti közigazgatási szerv minden esetben rendelkezik hatáskörrel a jogerős határozat visszavonására, és hogy a körülményektől függően e hatáskör maga után vonhatja az ilyen határozat visszavonásának kötelezettségét még akkor is, ha az említett jogszabály nem írja elő az illetékes hatóság számára, hogy a jogerős közigazgatási határozatokat– a későbbi ítélkezési gyakorlatnak való megfelelés érdekében – rendszeresen visszavonja. Az említett bíróság kérdése arra irányul, hogy az alapügyben felmerültekhez hasonló körülmények esetén a közösségi jogból következik-e a jogerős közigazgatási határozat visszavonásának kötelezettsége.

26      Ahogyan az ügy irataiból is kitűnik, az említett körülmények a következők: először is a nemzeti jog elismeri a közigazgatási szerv hatáskörét az alapügyben szóban forgó, jogerőre emelkedett határozat visszavonására. Másodszor az említett határozat olyan nemzeti bíróság ítélete következtében vált jogerőssé, amely ellen nincs bírói jogorvoslat. Harmadszor az említett ítélet a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlatára tekintettel a közösségi jog téves – az EK 234. cikkének harmadik bekezdésében foglalt feltételek szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése nélkül elfogadott – értelmezésén alapszik. Negyedszer pedig az érdekelt az említett ítélkezési gyakorlatról történt tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult.

27      E körülmények között az EK 10. cikkből eredő együttműködés elve alkalmazásával a közigazgatási szerv köteles az említett határozatot felülvizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegye valamely releváns közösségi jogi rendelkezésnek a Bíróság által utóbb adott értelmezését. Az említett szervnek kell – e felülvizsgálat eredményének függvényében – meghatároznia, hogy milyen mértékben kell – harmadik személy érdekeinek sérelme nélkül – a szóban forgó határozatot visszavonni.

28      A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 10. cikkből eredő együttműködés elve alapján a közigazgatási szerv ilyen irányú kérelem esetén köteles felülvizsgálni a jogerős közigazgatási határozatot a releváns rendelkezésre vonatkozóan a Bíróság által időközben adott értelmezés figyelembevétele érdekében, amennyiben

–        a nemzeti jog alapján hatáskörrel rendelkezik e határozat visszavonására;

–        a kérdéses határozat valamely végső fokon eljáró nemzeti bíróság ítélete következtében vált jogerőssé;

–        az említett ítélet a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlatára tekintettel a közösségi jog téves – az EK 234. cikkének harmadik bekezdésében foglalt feltételek szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése nélkül elfogadott – értelmezésén alapszik, és

–        az érdekelt az említett ítélkezési gyakorlatról történt tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult.

 A költségekről

29      A holland és a francia kormány, valamint a Bizottság és az EFTA Felügyeleti Hatóság részéről az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a College van Beroep voor het bedrijfsleven 2000. november 1-jei határozatával hozzá intézett kérdésére válaszolva a következőképpen határozott:

Az EK 10. cikkből eredő együttműködés elve alkalmazásával a közigazgatási szerv köteles az erre irányuló kérelem alapján a jogerős határozatot felülvizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegye valamely releváns közösségi jogi rendelkezésnek a Bíróság által utóbb adott értelmezését, amennyiben:

–        a nemzeti jog alapján hatáskörrel rendelkezik e határozat visszavonására;

–        a kérdéses határozat valamely végső fokon eljáró nemzeti bíróság ítélete következtében vált jogerőssé;

–        az említett ítélet a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlatára tekintettel a közösségi jog téves – az EK 234. cikkének harmadik bekezdésében foglalt feltételek szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése nélkül elfogadott – értelmezésén alapszik, és

–        az érdekelt az említett ítélkezési gyakorlatról történt tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult.

Skouris

Jann

Timmermans

Gulmann

Cunha Rodrigues

La Pergola

Puissochet

Schintgen

Macken

Colneric

 

      von Bahr

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. január 13-i nyilvános ülésen.

R. Grass

 

      V. Skouris

hivatalvezető

 

      elnök

* Az eljárás nyelve: holland.