Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

C-144/02. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Németországi Szövetségi Köztársaság

 

„Tagállami kötelezettségszegés – 77/388/EGK irányelv – HÉA – 11. cikk A. rész (1) bekezdés a) pont – Adóalap – Az árral közvetlenül összefüggő támogatás – 603/95/EK rendelet – A szárított-takarmány-ágazatban nyújtott támogatások”

Az ítélet összefoglalása

Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Adóalap – Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás – Az árral közvetlenül összefüggő támogatások – Fogalom – A szárított-takarmány-ágazatban nyújtott támogatások – Kizárás – Az említett támogatások összegére HÉA-t ki nem vető nemzeti rendszer – Megengedhetőség

(77/388/EGK tanácsi irányelv, 11. cikk, A. rész, (1) bekezdés, a) pont)

A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, 77/388 hatodik irányelv 11. cikk A. rész (1) bekezdés a) pontja a termékek és a szolgáltatásnyújtások teljes értékét a HÉA tárgyává szándékozik tenni, amikor előírja, hogy az adóalap tartalmazza az adóalanyoknak az érintett tevékenység árával közvetlenül összefüggően nyújtott támogatásokat. Nem szegi meg e rendelkezésből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely a szárított takarmány piacának közös szervezéséről szóló, 603/95 rendelet végrehajtása során nyújtott támogatások esetében tartózkodik az adó kivetésétől.

Az „árral közvetlenül összefüggő támogatás” fogalma csak azokra a támogatásokra terjed ki, amelyek termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljes vagy részleges ellenértékét képezik, és amelyeket harmadik személyek nyújtanak az átadónak vagy a szolgáltatás nyújtójának.

A szárítást követően a zöldtakarmány termelőjétől vásárolt takarmánynak a feldolgozóvállalkozás általi értékesítése esetében tehát nem teljesülnek annak feltételei, hogy az említett támogatásokat alávessék a HÉA-nak, mivel ez esetben a támogatást nem azért nyújtják a feldolgozóvállalkozásnak, hogy ez utóbbi a világpiaci ár alatti értéken szállítson szárított takarmányt az átvevő részére. Abban az esetben sem teljesülnek a feltételek, ha a vállalkozás bérmunkaszerződést köt a zöldtakarmány termelőjével, mivel ez esetben a feldolgozóvállalkozás által kapott támogatást nem az ő javára nyújtják, és az említett vállalkozás csak közvetítői szerepet tölt be a támogatást folyósító szervezet és a takarmány termelője között.

(vö. 26–27., 31–32., 36., 38., 42., 45. pont)




A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. július 15.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – 77/388/EGK irányelv – HÉA – 11. cikk A. rész (1) bekezdés a) pont – Adóalap – Az árral közvetlenül összefüggő támogatás – 603/95/EK rendelet – A szárított-takarmány-ágazatban nyújtott támogatások”

A C-144/02. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: E. Traversa és K. Gross, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

 

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviseli: M. Lumma, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Finn Köztársaság (képviselik: T. Pynnä és E. Bygglin, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

és

a Svéd Királyság (képviseli: A. Kruse és A. Falk, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

mint beavatkozók,

annak megállapítása iránt benyújtott keresete tárgyában, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel tartózkodott a szárított takarmány piacának közös szervezéséről szóló, 1995. február 21-i 603/95/EK tanácsi rendelet (HL L 63., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 17. kötet, 177. o.) végrehajtása során nyújtott támogatásokra vonatkozó hozzáadottérték-adó kivetésétől – nem teljesítette a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.) 11. cikkéből eredő kötelezettségeit,

 

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, C. Gulmann (előadó), J.-P. Puissochet, J. N. Cunha Rodrigues és N. Colneric bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a felek szóbeli előadásainak a 2003. október 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően, amelynek során a Bizottságot – meghatalmazotti minőségben – E. Traversa, K. Gross, I. Koskinen és K. Simonsson, a Németországi Szövetségi Köztársaságot M. Lumma, a Finn Köztársaságot T. Pynnä, a Svéd Királyságot pedig A. Kruse képviselte,

a főtanácsnok indítványának a 2003. november 27-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,  

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Bíróság Hivatalához 2002. április 17-én benyújtott keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága az EK 226. cikk alapján keresetet indított annak megállapítása iránt, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel tartózkodott a szárított takarmány piacának közös szervezéséről szóló, 1995. február 21-i 603/95/EK tanácsi rendelet (HL L 63., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 17. kötet, 177. o.) végrehajtása során nyújtott támogatásokra vonatkozó hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: HÉA) kivetésétől – nem teljesítette a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, 1977. május 17-i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o, a továbbiakban: hatodik HÉA-irányelv) 11. cikkéből eredő kötelezettségeit.

 A jogi háttér

 A HÉA-ra vonatkozó közösségi szabályozás

2        A hatodik HÉA-irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint a HÉA tárgyát képezi „az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás”.

3        Ugyanazon irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az adóalap a következő:

a)      a […] termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítése esetén minden, ami a teljesítés ellenértékét képezi, amelyet az átadó vagy a szolgáltatást teljesítő ezért az értékesítésért az átvevőtől, a szolgáltatás címzettjétől vagy harmadik személytől kap vagy kapnia kell, beleértve az ezen értékesítés árával közvetlenül összefüggő támogatásokat.”

 A szárított takarmány után nyújtott támogatásokra vonatkozó közösségi szabályozás

4        A 603/95 rendelet 3. cikke szerint a forró levegővel mesterségesen szárított takarmány utáni támogatás összege tonnánként 68,83 euró, a napon szárított takarmány utáni támogatás összege pedig tonnánként 38,64 euró.

5        Az 1995. június 9-i 1347/95/EK tanácsi rendelettel (HL L 131., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 3. fejezet, 17. kötet, 367. o.) módosított 4. cikk gazdasági évenként meghatározza azt a legmagasabb garantált mennyiséget (a továbbiakban: LGM), amely után támogatás nyújtható. Ezt a mennyiséget felosztja a tagállamok között.

6        Az 5. cikk szerint:

„Abban az esetben, ha azon szárított takarmány mennyisége, amely után bármely gazdasági évben […] támogatást igényelnek, meghaladja a 4. cikk[ben] […] meghatározott LGM-et, az adott évben járó támogatást a következők szerint számítják ki:

–        az LGM-et meghaladó első 5%-ra a támogatást minden tagállamban az adott túllépéssel arányos összeggel csökkentik,

–        minden 5%-ot meghaladó túllépésre a túllépéssel arányos további csökkentéseket alkalmaznak minden olyan tagállamban, ahol a termelés az LGM 5%-kal növelt mennyiségét meghaladja.

[…]”

7        A 6. cikk (2) bekezdése szerint az előleg kifizetésére való jogosultsághoz a kérdéses szárított takarmánynak el kell hagynia a feldolgozóvállalkozást.

8        A 8. cikk szerint:

„A 3. cikkben előírt támogatást – az érdekelt fél kérelmére – a feldolgozóvállalkozásokból már elszállított és a következő feltételeknek megfelelő szárított takarmány tekintetében nyújtják:

a)      a maximális nedvességtartalma legyen 11% és 14% közötti, amely változhat a termék kiszerelésének módja szerint;

b)      a szárazanyag minimális nyersfehérje-tartalma nem lehet kevesebb, mint:

–        15% az 1. cikk a) pontjában és az 1. cikk b) pontjának második francia bekezdésében felsorolt termékek esetén,

–        45% az 1. cikk b) pontjának első francia bekezdésében felsorolt termékek esetén;

c)      a szárított takarmány legyen hibátlan, eredeti és forgalomképes minőségű.

Különösen a rost- és karotintartalom tekintetében, […] további feltételek rögzíthetők.”

9        A 9. cikk c) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

„A 3. cikkben előírt támogatást csak [azon] […] feldolgozóvállalkozások kapják meg, amelyek:

[…]

c)      beletartoznak a következő kategóriák legalább egyikébe:

–        a szárításra szánt takarmány termelőivel szerződésben álló vállalkozások,

–        a saját terményeiket vagy, csoportok esetén, tagjaik terményeit feldolgozó vállalkozások,

–        vállalkozások, amelyek készletüket olyan – még meg nem határozott garanciákat nyújtó – jogi vagy természetes személyektől szerezték be, amelyek vagy akik a szárításra szánt takarmány termelőivel szerződésben állnak; e jogi vagy természetes személyek azon tagállamok illetékes hatóságai által jóváhagyott vevők, ahol […] a takarmányt betakarították.”

10      A 11. cikk (2) bekezdése szerint:

„Abban az esetben, ha a 9. cikk c) bekezdésének első francia bekezdésében említett szerződések a termelők által szállított takarmány feldolgozására vonatkozó külön megrendeléses szerződések, akkor meghatározzák legalább azon területet, amelynek terményét le kell szállítani, valamint tartalmaznak egy, a feldolgozó vállalkozások kötelezettségeit megállapító záradékot, amely szerint kifizetik a termelőknek a 3. cikkben előírt azon támogatást, amelyet azok a szerződések alapján feldolgozott mennyiségekért kapnak.”

 A pert megelőző eljárás és a kereset

11      Miután megállapította, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem vetett ki HÉA-t a 603/95 rendelet alapján nyújtott támogatásokra, továbbá arra az álláspontra helyezkedve, hogy ez az állapot ellentétes a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontjával, a Bizottság 1998. november 20-án az EK-Szerződés 169. cikke (jelenleg EK 226. cikk) alapján felszólító levelet intézett a Németországi Szövetségi Köztársasághoz, amelyben felszólította észrevételeinek két hónapos határidőn belüli megtételére.

12      1999. március 25-én kelt levelében a német kormány azt válaszolta, hogy a támogatás csak a harmadik személy által teljesített ellenérték elemeként képezi az adóalap részét. Ahhoz, hogy jelen esetben ez teljesüljön, közvetlen összefüggésnek kellene lennie a támogatás kifizetése és a szárított takarmánynak a termelővállalkozások által a vevőik részére történő értékesítése között. A szárított takarmány utáni támogatásnak a különböző értékesítésekhez kapcsolhatónak kellene lennie. A kérdéses támogatást azonban nem lehet meghatározott szárított-takarmány-mennyiség értékesítéséhez kapcsolni.

13      A Bizottság 1999. szeptember 15-én indokolással ellátott véleményt adott a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, és felszólította, hogy két hónapos határidőn belül tegye meg az abban foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A Bizottság kiegészítő jelleggel arra hivatkozott, hogy a támogatás hiányában a szárított takarmányt magasabb áron kellene értékesíteni, amely teljes egészében a HÉA tárgyát képezné.

14      Mivel a német kormány nem válaszolt az indokolással ellátott véleményre, a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

15      A Bíróság elnöke 2002. szeptember 16-i végzésével megengedte, hogy a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozóként részt vegyen az eljárásban.

 Az ügy érdeméről

 A felek érvelése

16      A Bizottság szerint a takarmányt feldolgozó vállalkozások tevékenységének három lehetséges végzési módja közül az alábbi kettő a HÉA tárgyát képezi:

–      a zöldtakarmány termelőktől történő megvétele és a feldolgozott termék harmadik személyek részére történő viszonteladása;

–      olyan bérmunkaszerződés kötése a termelőkkel, amely alapján a zöldtakarmány átadására a tulajdonjog átruházása nélkül kerül sor, és a feldolgozott terméket visszaszolgáltatják e termelőknek.

17      Azon feldolgozóvállalkozások esetében, amelyek a takarmányt megveszik a termelőktől és harmadik személyek részére továbbértékesítik, adásvételi szerződések jönnek létre, amelyek a hatodik HÉA-irányelv értelmében termékértékesítésnek minősülnek, és így adókötelesek.

18      A bérmunkaszerződések esetében – mivel a feldolgozóvállalkozás a dehidratált takarmányt visszaszolgáltatja a zöldtakarmány termelőjének – a tevékenységet takarmányszárítási szolgáltatásnak kell tekinteni. Ez a szolgáltatásnyújtás tehát, mint olyan, a hatodik HÉA-irányelv alapján adóköteles.

19      Az irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerint az adóköteles tevékenységek megalapozzák a 603/95 rendelet alapján nyújtott támogatásokra vonatkozó HÉA kivetését.

20      A Bizottság arra hivatkozik, hogy a 603/95 rendelet 9. cikke szerint „[a] 3. cikkben előírt támogatást csak [a] […] termékeket feldolgozó […] vállalkozások kapják meg […]”. Ezek a vállalkozások a támogatások jogi értelmében vett címzettjei, akiket a közösségi jogalkotó szándékosan jelölt ki, amikor a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontjában arra az ellenértékre hivatkozik, „[…] amelyet az átadó vagy a szolgáltatást teljesítő […] az átvevőtől, a szolgáltatás címzettjétől vagy harmadik személytől kap […]”. A 603/95 rendelet nem említ senki mást, aki a szárított takarmány forgalmazásához nyújtott támogatás jogi értelemben vett jogosultja lenne.

21      A Bizottság elismeri, hogy a vállalkozások egy adott körének nyújtott támogatások kedvező gazdasági hatással járhatnak a termelési ciklusban mind előttük (az adott esetben a zöldtakarmány-termelők), mind utánuk (az adott esetben az állattenyésztők) álló vállalkozásokra. A Bizottság megállapítja, hogy a bérmunkaszerződések esetében maga a közösségi jogalkotó írja elő a 603/95 rendelet 11. cikkének (2) bekezdésében, hogy a takarmányt feldolgozó vállalkozás köteles kifizetni a termelőnek a beavatkozó intézménytől kapott támogatást.

22      Ennek ellenére az a lehetőség, hogy valamely támogatás más vállalkozásoknak is hasznot hajt, vagy az a tény, hogy kötelezettség áll fenn a más vállalkozások által kapott támogatások egészének vagy részének kifizetésére, nem változtat a kérdés jogi természetén. A támogatás jogi értelemben vett címzettjét – azaz a feldolgozóvállalkozást – meg kell különböztetni a támogatás gazdasági értelemben vett közvetett kedvezményezettjétől.

23      A Bizottság szerint azzal, hogy a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontjában az „értékesítés árával közvetlenül összefüggő támogatások” fogalmát használja, a közösségi jogalkotó a HÉA adóalapjába akarta vonni az összes támogatást, amelynek közvetlen hatása van a az átadó vagy a szolgáltatást nyújtó által kapott ellenértékre. Az ilyen támogatásoknak közvetlen vagy ok-okozati kapcsolatban kell állniuk a pontosan meghatározott vagy meghatározható mennyiségű termékértékesítéssel vagy szolgáltatásnyújtással, azaz a támogatást akkor nyújtják, ha az érintett termékeket vagy szolgáltatásokat ténylegesen értékesítik a piacon. A jelen esetben pedig éppen ez a helyzet.

24      A német kormány szerint ahhoz, hogy adókötelesek legyenek, a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja értelmében az „eladási árral közvetlenül összefüggő [támogatásoknak]”:

–        a támogatás jogosultja által végzett termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének részét kell képezniük;

–        szoros összefüggésben kell állniuk az árral.

25      A német kormány – finn és a svéd kormány által támogatott – állítása szerint a jelen esetben ezek a feltételek nem teljesülnek.

 A Bíróság álláspontja

26      Annak előírásával, hogy a HÉA adóalapja – az ott meghatározott feltételek mellett – tartalmazza az adóalanyoknak nyújtott támogatásokat, a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja a termékek és a szolgáltatásnyújtások teljes értékét a HÉA tárgyává szándékozik tenni, és ily módon kívánja elkerülni, hogy a támogatások kifizetése alacsonyabb adóbevételeket eredményezzen.

27      Megfogalmazásának megfelelően ez a rendelkezés akkor alkalmazandó, ha a támogatás közvetlenül összefügg az érintett tevékenység árával.

28      Hogy ez teljesüljön, a támogatást kifejezetten valamely meghatározott termék értékesítésére vagy meghatározott szolgáltatás nyújtására kell kifizetni a vállalkozás részére. A támogatás csak ebben az esetben tekinthető úgy, mint a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékének része, és ennek következtében csak ebben az esetben adóköteles. Különösen annak kell megállapíthatónak lennie, hogy a támogatásra való jogosultságot az adóköteles tevékenység elvégzésével szerzi meg a jogosult (a C-184/00. sz., Office des produits wallons ügyben 2001. november 22-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-9115. o.] 12. és 13. pontja).

29      Másrészről ellenőrizni kell, hogy a termék átvevői vagy a szolgáltatás címzettjei hasznot húznak a jogosult által szerzett támogatásból. Az átvevő vagy a címzett által fizetett árat oly módon kell meghatározni, hogy az arányosan csökkenjen a termék átadója vagy a szolgáltatás nyújtója részére adott támogatással, amely így az általuk követelt ár meghatározásának elemét képezi. Ellenőrizni kell tehát, hogy a támogatás kifizetése ténylegesen lehetővé teszi-e az átadó vagy a szolgáltatást nyújtó számára a termék vagy a szolgáltatás olyan áron történő értékesítését, illetve nyújtását, amely alacsonyabb annál, mint amit az átadó vagy a szolgáltatást nyújtó a támogatás hiányában követelne (a fent hivatkozott Office des produits wallons ügyben hozott ítélet 14. pontja).

30      A támogatásban megtestesülő ellenértéknek mindenesetre meghatározhatónak kell lennie. Nem szükséges, hogy a támogatás összege szigorúan megfeleljen az értékesített termék vagy a nyújtott szolgáltatás árában bekövetkezett csökkenésnek. Elegendő, ha az árcsökkenés és a támogatás között – amely támogatás átalányjellegű is lehet – jelentős összefüggés van (a fent hivatkozott Office des produits wallons ügyben hozott ítélet 17. pontja).

31      Végső soron az „árral közvetlenül összefüggő támogatásnak” a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalma csak azokra a támogatásokra terjed ki, amelyek termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljes vagy részleges ellenértékét képezik, és amelyeket harmadik személyek nyújtanak az átadónak vagy a szolgáltatás nyújtójának (a fent hivatkozott Office des produits wallons ügyben hozott ítélet 18. pontja).

32      Meg kell állapítani, hogy a jelen tényállásban a Bizottság által megjelölt két eset – azaz egyrészt a szárítást követően a zöldtakarmány termelőjétől vásárolt takarmánynak a feldolgozóvállalkozás általi értékesítése, másrészt a feldolgozóvállalkozás által a zöldtakarmány termelőjével kötött bérmunkaszerződés – egyikében sem teljesülnek a jogvita tárgyává tett támogatások HÉA alá vonásának feltételei.

 A termelőtől vásárolt takarmány szárítást követő értékesítése

33      Amint arra a Bizottság hivatkozik, a feldolgozóvállalkozás által szárított takarmány értékesítése – a nyersanyag zöldtakarmány-termelőtől történt megvásárlása után – a hatodik HÉA-irányelv értelmében termékértékesítésnek minősül.

34      A támogatást a feldolgozóvállalkozás részére fizetik ki, és ez rendelkezhet vele.

35      Ugyanakkor a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja értelmében a támogatás közvetlenül nem függ össze az adóköteles tevékenység árával.

36      Valójában a támogatást nem azért nyújtják, hogy a feldolgozóvállalkozás szárított takarmányt szállítson az átvevő részére.

37      Jelen esetben a felek egyetértenek abban, hogy a világpiacon nincs szárított-takarmány-hiány. Az is általánosan elfogadott, hogy a támogatási rendszer célja egyrészt a Közösségen belüli termelésre való ösztönzés a belső ellátási források biztosítása érdekében, a világpiaci árat meghaladó költségek ellenére, másrészt a minőségi szárított takarmány termelésének ösztönzése. Ebben a tekintetben a 603/95 rendelet tizenegyedik preambulumbekezdése kiemeli azokat a célokat „[…] hogy a feldolgozóknak zöldtakarmánnyal való rendszeres ellátását ösztönözzék, valamint hogy a termelők számára lehetővé tegyék, hogy a támogatási rendszer előnyeit élvezhessék […]”; a tizedik preambulumbekezdés pedig megállapítja, hogy meg kell határozni a támogatásra jogosult szárított takarmány legalacsonyabb minőségére vonatkozó feltételeket, melyeket a hivatkozott rendelet 8. cikke pontosít.

38      Ebben az összefüggésben nem állapítható meg, hogy a támogatási rendszer a fogyasztás ösztönzését szolgáló rendszer lenne. Nem célja, hogy a támogatás révén harmadik személyeket a világpiaci árfolyamnál alacsonyabb árral ösztönözzön szárított takarmány vásárlására, amely esetben a kifizetett árra korlátozódó HÉA-alap nem felelne meg az értékesített termék teljes értékének. A támogatási rendszer célja az, hogy a harmadik személyek a Közösségen belüli forrásból szerezzenek be takarmányt a világpiaci árfolyammal összehasonlítható áron, amely árfolyamon minden bizonnyal beszerezéseiket a Közösségen kívülről is megvalósíthatnák, ha a támogatás hiányában azon belül nem lenne kínálat vagy az elégtelen lenne. Az erre az árra kivetett HÉA tehát teljességében fedi a termék piaci értékét.

39      Kizárólag ezen indok alapján, és anélkül, hogy vizsgálni kellene az összes egyéb olyan feltétel teljesülését, amely alapján a támogatások bevonhatók a HÉA adóalapjába, meg kell állapítani, hogy a termelőtől vásárolt takarmány szárítást követő értékesítése tekintetében a Bizottság által megfogalmazott kifogás megalapozatlan.

 Bérmunkaszerződés

40      Amint arra a Bizottság hivatkozik, a bérmunkaszerződés tárgya szárítási szolgáltatás, azaz olyan szolgáltatásnyújtás, amelyet a feldolgozóvállalkozás végez a zöldtakarmány termelője részére.

41      Mindazonáltal a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerint ahhoz, hogy a támogatás adóköteles legyen, azt a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója javára kell biztosítani oly módon, hogy az rendelkezhessen vele.

42      Bérmunkaszerződés esetén azonban a feldolgozóvállalkozás által kapott támogatást nem az ő javára nyújtják.

43      A 603/95 rendelet 9. cikke valóban rögzíti, hogy „[a] támogatást csak [a] […] feldolgozó […] vállalkozások kapják meg”.

44      Ugyanakkor a 603/95 rendelet tizenötödik preambulumbekezdése a bérmunkaszerződések tekintetében előírja a támogatásnak a termelőhöz történő visszajutását, a hivatkozott rendelet 11. cikkének (2) bekezdése pedig rögzíti a feldolgozóvállalkozások azon kötelezettségét, hogy a termelőknek kifizessék a szerződések alapján feldolgozott mennyiségért kapott támogatást.

45      Így a feldolgozóvállalkozás nem rendelkezhet a kapott támogatással. Ő csak közvetítői szerepet tölt be a támogatást folyósító szervezet és a takarmány termelője között. Erre való tekintettel nem teljesül a Bizottság által hivatkozott, a támogatás gazdasági előnyétől független „jogi címzett” fogalmán alapuló feltétel.

46      Ilyen körülmények között a támogatás nem tekinthető úgy, mint a feldolgozóvállalkozás szolgáltatásnyújtásának ellenértéke, és nem teszi lehetővé a vállalkozás számára, hogy szolgáltatását alacsonyabb áron nyújtsa.

47      A szárítási szolgáltatás árának tehát tekintettel kell lennie a szokásos feldolgozási költségekre, oly módon, hogy az árra kivetett HÉA a szolgáltatás teljes értékét lefedje.

48      A termelő részére visszajuttatott támogatás a termelőnek mérsékli a szárított takarmány költségeit. Ugyanakkor a mérséklésre nem az adóköteles tevékenység árának kifizetésekor kerül sor. Ez utólag, a szolgáltatás teljes értékének megfelelő ár kifizetését követően történik.

49      A végső soron a zöldtakarmány termelőjének nyújtott támogatásnak az adóalapba történő bevonása azzal járna, hogy a szárítási tevékenységet – a hatodik HÉA-irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdése a) pontjának céljával ellentétben – túladóztatnák.

50      Kizárólag ezen indokokból, és anélkül, hogy vizsgálni kellene az összes egyéb olyan feltétel teljesülését, amely alapján a támogatások bevonhatók a HÉA adóalapjába, meg kell állapítani, hogy a bérmunkaszerződések tekintetében a Bizottság által megfogalmazott kifogás megalapozatlan.

51      Végül, mivel a Bizottság által tett két kifogás egyike sem megalapozott, a keresetet el kell utasítani.

 A költségekről

52      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, az alperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

53      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §-ával összhangban a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság – mint a Németországi Szövetségi Köztársaságot támogató beavatkozók – maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.

3)      A Finn Köztársaság és a Svéd Királyság maguk viselik saját költségeiket.

Timmermans

Gulmann

Puissochet

Cunha Rodrigues

 

Colneric

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. július 15-i  nyilvános ülésen.           

R. Grass

 

       C. W. A. Timmermans

hivatalvezető

 

      a második tanács elnöke

* Az eljárás nyelve: német.