EU tax law WEB

Available languages

Taxonomy tags

State Aid

Info

Referral date: 25-04-2003
Show case reference
Opinion date: 09-02-2006
Ruling date: 22-06-2006
AG: P. LÃ‰GER

References in this case

Highlight in text

PHILIPPE LÉGER

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2006. február 9. 1(1)

Tartalomjegyzék

I – Bevezetés

II – Közösségi jogi háttér

III – A koordinációs központok adózási rendszere

IV – Ténybeli és eljárási háttér

A – A Bizottság határozatát megelőző tényállás

B – A Bizottság határozata

C – A Bizottság határozata ellen indított peres eljárások

D – A Bizottság határozatát követő tényállás

E – A Tanács határozata

F – A Tanács határozata elleni peres eljárás

V – A keresetek vizsgálata

A – A Tanács határozata elleni kereset (C-399/03. sz. ügy)

1. A felek kérelmei és jogalapjai

2. Értékelés

B – A Bizottság határozata elleni keresetek (C-182/03. és C-217/03. sz. egyesített ügyek)

1. A felek kérelmei

a) A Belgium kontra Bizottság ügy (C-182/03. sz.)

b) A Forum 187 kontra Bizottság ügy (C-217/03. sz.)

2. A Forum 187 keresetének elfogadhatósága

a) A felek érvei

b) Értékelés

i) A Forum 187 keresetének elfogadhatóságáról, amennyiben állítása szerint közvetlenül és személyében érintett

ii) A Forum 187 keresetének elfogadhatóságáról, amennyiben állítása szerint egyes tagjai helyett lép fel

3. A keresetek érdemi vizsgálata

a) A Forum 187-nek a 2003. február 17-i határozat teljes egészében történő megsemmisítésére irányuló kérelme

i) A jogi alap hiányára és a jogbiztonság elvének megsértése alapított jogalap

– A felek érvei

– Értékelés

ii) Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

– A vitatott rendszer elemzési módszeréről

– Az egyes vállalkozások részére nyújtott előny meglétéről

– Az intézkedés állami jellege

– A tagállamok közötti kereskedelem és a verseny sérelme

iii) Az indokolás hiányára alapított jogalap

b) A Belga Királyságnak és a Forum 187-nek a 2003. február 17-i határozat részleges megsemmisítésére irányuló keresetei

i) A bizalomvédelem elvének megsértéséről

– A felek érvei

– Értékelés

ii) Az egyenlőség elvének megsértéséről

– A felek érvei

– Értékelés

4. A költségekről

VI – Végkövetkeztetések

C-182/03 és C-217/03 sz. egyesített ügyek

Belga Királyság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

és

Forum 187 ASBL

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatás – Belgiumi székhelyű koordinációs központok adózási rendszere – Egyesület keresete – Elfogadhatóság – A Bizottság azon határozata, hogy e rendszer nem minősül támogatásnak – A Bizottság álláspontjának megváltozása – Eljárás – 659/1999/EK rendelet – A létező támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárás – Az EK 87. cikk (1) bekezdése – Átmeneti intézkedések – Bizalomvédelem – Az egyenlőség általános elve”

C-399/03. sz. ügy

az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„A Belga Királyság által a koordinációs központoknak nyújtott támogatás – Támogatás, amelynek célja, hogy lehetővé váljon a koordinációs központokra vonatkozó, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított adózási rendszer meghosszabbítása – E támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító tanácsi határozat – Az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése – Jogellenesség”

I – Bevezetés

1. A Bíróság elé terjesztett három megsemmisítés iránti kereset a belgiumi koordinációs központok adózási rendszerére vonatkozik, amelyet a Belga Királyság fogadott el.

2. A koordinációs központ egy nemzetközi társaságcsoport által létrehozott vállalkozás, amelynek célja, hogy e társaságoknak különböző szolgáltatásokat nyújtson, különösen pénzügyi területen. A Belga Királyság 1982-ben külön adózási rendszert vezetett be e központokra vonatkozóan, amely tíz évre szóló, meghosszabbítható egyedi engedélyhez van kötve.

3. E rendszert bejelentették az Európai Közösségek Bizottságának, amely úgy ítélte meg, hogy az nem minősül állami támogatásnak. Az Európai Unió Tanácsának a tagállamok közötti adóverseny tárgyában 1997-ben végzett tevékenysége nyomán azonban a Bizottság újból megvizsgálta az említett rendszert.

4. 2003. február 17-i határozatában(2) a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a rendszer a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül. Megtiltotta a belga kormánynak, hogy új koordinációs központokat részesítsen annak előnyeiben, és hogy 2003. február 17-től meghosszabbítsa a tíz évre szóló engedélyeket. Ugyanakkor előírta, hogy az ebben az időpontban még érvényes engedélyek a lejáratukig, de legkésőbb 2010. december 31-ig érvényben maradhatnak.

5. E határozatot követően a belga kormány azt kérte a Tanácstól, hogy engedélyezze számára, hogy 2005. december 31-ig a koordinációs központok rendszeréhez hasonló adóelbánásban részesítse azokat a központokat, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le. A Tanács a 2003. július 16-i határozattal(3) helyt adott e kérelemnek.

6. A C-182/03. és C-217/03. sz. egyesített ügyekben a Bizottság határozata képezi a tárgyát a megsemmisítés iránti kereseteknek, amelyeket a Belga Királyság, illetve a belga jog szerinti Forum 187 ASBL nevű egyesület(4), a belgiumi koordinációs központok szövetsége nyújtott be.

7. A C-399/03. sz. ügyben pedig a Tanács határozata képezi a Bizottság által indított megsemmisítés iránti kereset tárgyát.

8. Mivel e kereseteknek azonos a jogi és ténybeli háttere, a jelen indítványban együtt tárgyaljuk őket.

9. Vizsgálatunk során a következő hat pontot vesszük szemügyre: a Tanács hatásköre a 2003. július 16-i határozat elfogadására, a Forum 187 keresetének elfogadhatósága, a Bizottság lehetősége arra, hogy módosítsa a támogatás fennállásával kapcsolatos korábbi álláspontját, a koordinációs központok adózási rendszere állami támogatásnak történő minősítésének megalapozottsága, és végül, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta-e a koordinációs központok jogos bizalmát és az egyenlőség általános elvét azzal, hogy a Belga Királyságnak megtiltotta, hogy a 2003. február 17-i határozatának közlését követően – akár ideiglenesen is – meghosszabbítsa a lejárt engedélyeket.

II – Közösségi jogi háttér

10. Az EK-Szerződésben – bizonyos kivételek mellett – az állami támogatások elvi tiltás tárgyát képezik. Az EK 87. cikk (1) bekezdése kimondja:

„Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

11. A 87. cikk (2) és (3) bekezdése ezt követően felsorolja azokat az állami támogatásokat, amelyek teljes mértékben összeegyeztethetők a közös piaccal, és azokat, amelyek azzal összeegyeztethetőnek tekinthetők. Ez utóbbi csoportba tartozik különösen az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül jelentős az alulfoglalkoztatottság, illetve az egyes gazdasági tevékenységek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

12. A 88. cikk előírja:

„(1) A Bizottság a tagállamokkal együttműködve folyamatosan vizsgálja a tagállamokban létező támogatási programokat. A Bizottság javaslatot tesz a tagállamoknak a közös piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára.

(2) Ha a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani.

Ha az érintett állam a kitűzött határidőn belül nem tesz eleget ennek a határozatnak, a Bizottság vagy bármely érdekelt állam – a 226. és 227. cikk rendelkezéseitől eltérve – közvetlenül a Bírósághoz fordulhat.

Valamely tagállam kérelmére a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást – a 87. cikk rendelkezéseitől vagy a 89. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve – a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják. Ha a Bizottság e támogatást illetően már megindította az e bekezdés első albekezdésében említett eljárást, a kérelem tagállam általi benyújtása a Tanácshoz a Tanács álláspontjának kinyilvánításáig az eljárás felfüggesztését eredményezi.

Ha azonban a Tanács a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül nem nyilatkozik, az ügyben a Bizottság határoz.

(3) A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre.”

13. Az EK 89. cikk felhatalmazza a Tanácsot arra, hogy rendeleteket alkosson az EK 87. és az EK 88. cikk alkalmazására. E felhatalmazás értelmében a Tanács elfogadta a 659/1999/EK rendeletet(5), amely pontos szabályokat határoz meg azokkal az eljárásokkal kapcsolatban, amelyeket az EK 88. cikk alkalmazása érdekében követni kell.

14. A 659/1999 rendelet 1. cikkének b) pontja meghatározza a „létező támogatás” fogalmát. Előírja, hogy e rendelet alkalmazásában ez a fogalom a következőket takarja:

„i. […] minden támogatás, amely a Szerződésnek az érintett tagállamokban történő hatálybalépését megelőzően már létezett, vagyis az olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Szerződés hatálybalépése előtt vezettek be, és azt követően is alkalmazhatók;

ii. engedélyezett támogatás, azaz olyan támogatási programok és egyedi támogatások, amelyeket a Bizottság vagy a Tanács engedélyezett;

iii. olyan támogatás, amelyet e rendelet 4. cikkének (6) bekezdése szerint[(6)], vagy e rendelet hatálybalépése előtt, de ennek az eljárásnak megfelelően engedélyeztek;

iv. olyan támogatás, amely létező támogatásnak tekintendő a 15. cikk szerint [(7)];

v. olyan támogatás, amelyet létező támogatásnak kell tekinteni, mert megállapítható, hogy a hatálybalépése idején nem minősült támogatásnak, és ezt követően – a közös piac fejlődésének eredményeként, és anélkül, hogy a tagállam módosította volna – vált támogatássá. Egyes intézkedéseknek egy tevékenység közösségi jog általi liberalizálását követő támogatássá válása során az ilyen intézkedések a liberalizációra megállapított időpontot követően már nem minősülnek támogatásnak”.

15. A létező támogatások ellenőrzési eljárásával a 659/1999 rendelet 17–19. cikke foglalkozik. A 17. cikk előírja, hogy a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben végzi a létező támogatási programok felülvizsgálatát. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez a program nem, vagy többé már nem egyeztethető össze a közös piaccal, előzetes véleményéről tájékoztatja az érintett tagállamot, és lehetőséget biztosít számára, hogy egy hónapos határidőn belül benyújtsa észrevételeit, amely határidő meghosszabbítható.

16. Az említett rendelet 18. cikke szerint amennyiben a 17. cikk szerint a tagállam által nyújtott információ alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a létező támogatási program nem, vagy többé már nem egyeztethető össze a közös piaccal, ajánlást készít, amelyben megfelelő intézkedéseket javasol az érintett tagállamnak. Az ajánlásban javasolhatja különösen az adott támogatási program lényeges módosítását, vagy eljárási követelmények bevezetését, vagy akár a támogatási program megszüntetését.

17. Ugyanezen rendelet 19. cikkének megfelelően amennyiben az érintett tagállam nem fogadja el a javasolt intézkedéseket, és a Bizottság az érintett tagállam érveit figyelembe véve még mindig úgy véli, hogy az intézkedések szükségesek, kezdeményezi az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.

III – A koordinációs központok adózási rendszere

18. A Belga Királyság által a koordinációs központokra vonatkozóan elfogadott adózási rendszert az 1982. december 30-i királyi rendelettel(8) vezették be. Nem vitatott, hogy e rendelet nem esett át jelentős módosításon azon időpont között, amikor 1984-ben, 1987-ben, majd 1990-ben a Bizottság közölte a belga kormánnyal, hogy úgy ítéli meg, hogy az nem valósít meg állami támogatást, illetve a 2003. február 17-i határozat(9) között.

19. A koordinációs központ létrehozható jogi személyiséggel rendelkező belga társaság, vagy külföldi társaság által Belgiumban létesített fióktelep formájában. A 187. sz. királyi rendelettel bevezetett adózási rendszer alá tartozás feltétele az ilyen központnak adott, királyi rendeletben előírt előzetes és egyedi engedély. Ezen engedély megszerzéséhez e központ köteles arra, hogy részt vegyen egy nemzetközi csoportban. E feltétel azt igényli, hogy az e csoportot alkotó társaságoknak legalább négy országban legyen a székhelyük. E csoportnak továbbá legalább egymilliárd vagy azt meghaladó BEF összegű tőkével és tartalékkal kell rendelkeznie. Éves konszolidált árbevételének el kell érnie vagy meg kell haladnia a 10 milliárd BEF-et. A bankok és a biztosítótársaságok nem részesülhetnek az említett rendszer előnyeiből.

20. A szóban forgó központ tevékenysége kizárólag egy vagy több előkészítő vagy kisegítő tevékenység fejlesztése vagy központosítása lehet, amely kizárólag az említett csoportot alkotó összes társaság vagy ezek egy részének javára végezhető(10).

21. A központnak – tevékenysége első két évének végén – legalább tíz, teljes munkaidőben foglalkoztatottnak megfelelő számú személyt kell alkalmaznia.

22. Az említett központnak megadott engedély érvényességi ideje tíz év, amely ugyanilyen időtartamra meghosszabbítható.

23. Az ezekre az engedélyezett koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer a következő intézkedéseket foglalja magában:

– e központok adóköteles jövedelmét átalányként állapítják meg. Ezt a működési kiadások és költségek összegének százalékában határozzák meg, amelyből levonásra kerülnek a személyi kiadások, a finanszírozási költségek és a fizetendő társasági adó;

– e központok mentesülnek az üzleti tevékenységük során használt ingatlanok után fizetendő adó [précompte immobilier] alól;

– nem kell megfizetni a központba bevitt tőke után, illetve a törzstőke emelése után fizetendő 0,5%-os tőkebejegyzési illetéket;

– e központok mentesülnek a forrásadó [précompte mobilier] alól. Így bizonyos kivételektől eltekintve mentesülnek ezen adó alól egyrészt a központok által fizetett osztalékok, kamatok és díjak, másrészt az e központok által a pénzbetéteik után kapott jövedelmek;

– e központok minden teljes munkaidőben foglalkoztatott személy után évente 400 000 BEF összegű adót fizetnek, azonban ennek teljes összege központonként nem haladhatja meg a 4 000 000 BEF-et.

IV – IV – Ténybeli és eljárási háttér

1. A – A Bizottság határozatát megelőző tényállás

24. A koordinációs központok adózási rendszerét először 1984-ben vizsgálta a Bizottság. 1984. május 16-i határozatában úgy ítélte meg, hogy ez a rendszer nem valósít meg támogatást. A ténylegesen bevezetett rendszer azonban eltért attól, amit a részére bejelentettek. A Bizottság így 1985 decemberében hivatalos vizsgálati eljárást indított. Miután a belga kormány e rendszerre vonatkozóan bizonyos módosításokat fogadott el, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az már nem tartalmaz támogatási elemeket, és az 1987. március 9-i levélben tájékoztatta e kormányt az eljárás megszüntetéséről.

25. Ezt a megállapítást a Bizottság nevében a versenyügyekért felelős biztosnak, Leon Brittannek Gijs de Vries európai parlamenti képviselő 1735/90. sz. írásbeli kérdésére 1990. szeptember 24-én adott válasza is megerősítette(11).

26. A tagállamok közötti adóversenyről folytatott vita végén a pénzügyminiszterek tanácsa (ECOFIN) elfogadta a vállalkozások adóztatásának magatartási kódexét(12). „Magatartási kódexszel foglalkozó csoport” néven ad hoc csoportot hozott létre, amely a közös piacra ártalmas nemzeti adóintézkedések összeírását kapta feladatul.

27. A tagállamok e lépését követően a Bizottság vállalta, hogy kidolgozza az EK 87. és EK 88. cikknek a vállalkozások közvetlen adózásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat, és azt, hogy „ügyel a szóban forgó támogatásokra vonatkozó szabályok szigorú végrehajtására”. A Bizottság ezért 1998. november 11-én közleményt fogadott el az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról.(13). E közlemény alapján a Bizottság elvégezte a különböző tagállamokban hatályos adózási rendszerek vizsgálatát vagy felülvizsgálatát.

28. Ennek során 1999 februárjában a Bizottság információkat kért a belga hatóságoktól a koordinációs központok adózási rendszeréről, amelyet a magatartási kódexszel foglalkozó csoport a közös piac működése szempontjából potenciálisan ártalmas 66 nemzeti intézkedés között említett. A belga hatóságok 1999 márciusában válaszoltak.

29. 2000 júliusában a Bizottság szolgálatai arról tájékoztatták az említett hatóságokat, hogy e rendszer állami támogatásnak minősül. A 659/1999 rendelet 17. cikkében foglalt együttműködési eljárás megkezdésére tekintettel a Bizottság szolgálatai arra kérték a belga hatóságokat, hogy egy hónapon belül tegyék meg észrevételeiket.

30. Az ECOFIN-Tanács 2000. november 26-i és 27-i ülésén emlékeztetett arra, hogy 1997. december 1-jei határozatának megfelelően 2003. január 1-jéig a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos valamennyi káros intézkedést meg kell szüntetni. A Tanács elfogadta az elnökség javaslatát, amelynek értelmében azon vállalkozások tekintetében, amelyek 2000. december 31-én ártalmas adózási rendszer kedvezményezettjei, e rendszer legkésőbb 2005. december 31-én szűnjön meg, függetlenül attól, hogy határozott időre engedélyezték-e az említett rendszert, vagy sem. A Tanács azt is kimondta, hogy adott esetben és különleges körülmények figyelembevételével a magatartási kódexszel foglalkozó csoport jelentését követően bizonyos ártalmas adózási rendszerek hatályát 2005. december 31-ét meghaladóan is meghosszabbíthatja(14).

31. 2001. július 11-i levelében a Bizottság – a belga hatóságokkal történt levélváltást követően – az EK 88. cikk (1) bekezdése alapján több megfelelő intézkedésre tett javaslatot a belga hatóságoknak, hogy a koordinációs központok adózási rendszere összeegyeztethető legyen a közös piaccal. Ebben a levélben a Bizottság azt is jelezte az említett hatóságoknak, hogy ideiglenes jelleggel az intézkedések elfogadásának időpontja előtt engedélyezett központok 2005. december 31-ig továbbra is az említett rendszer kedvezményezettjei maradhatnak(15).

32. Miután a belga hatóságok nem fogadták el a Bizottság által javasolt intézkedéseket, a Bizottság a 2002. február 27-i levelében megküldött határozatával, amelyet 2002. június 20-án tettek közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, megindította a hivatalos vizsgálati eljárást(16). A Bizottság felszólította a Belga Királyságot, hogy közölje vele az e levél időpontjában engedélyezett koordinációs központok számát, és mindegyikükre vonatkozóan az utolsó engedély vagy a hatályos meghosszabbítás dátumát. A Bizottság arra is felszólította az említett tagállamot és az érdekelt harmadik feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket, és közöljenek vele minden olyan szempontot, amely hasznos lehet annak megállapításához, hogy a szóban forgó rendszer kedvezményezettjeinek lehetett-e olyan jogos bizalma, amely átmeneti intézkedések meghozatalát tenné szükségessé(17).

33. 2002. május 16-i levelükben a belga hatóságok tájékoztatták a Bizottságot a koordinációs központok új adózási rendszeréről, amelyet a Bizottság N 351/2002 referenciaszámon mint új támogatást vett nyilvántartásba.

34. 2003. január 21-én az ECOFIN-Tanács kedvező határozatot hozott az egyes ártalmas adózási rendszerek hatályának 2005 utáni meghosszabbítására vonatkozóan. A Tanács a koordinációs központok belga adózási rendszerével kapcsolatban kimondta, hogy azok a központok, amelyek 2000. december 31-én e rendszer hatálya alá tartoztak, 2010. december 31-ig továbbra is annak kedvezményezettjei maradhatnak(18).

2. B – A Bizottság határozata

35. 2003. február 13-án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot, amelyet ugyanaznap megküldött a Belga Királyságnak.

36. Ebben a határozatban a Bizottság elsőként megindokolja, hogy miért minősítette a koordinációs központok adózási rendszerét „létező támogatásnak”, illetve meghatározza az általa folytatott eljárás jogalapját. A határozat kifejti, hogy a jelen esetben a jogalap a 659/1999 rendelet 1. cikkének b) pontja, illetve ennek hiányában az EK 87. és EK 88. cikk a Bizottság eljárásának tényleges jogalapjaként szolgálhat.

37. A 2003. február 17-i határozat azt is kifejti, hogy amennyiben azt az 1984. és 1987. évi határozatok visszavonásaként vagy módosításaként kellene értelmezni, a megtámadott határozat eleget tenne azoknak a feltételeknek, amelyek mellett a Bizottság jogosult arra, hogy visszavonjon vagy módosítson bármely kedvező – de jogellenes – jogi aktust.

38. A megtámadott határozatban ezt követően a Bizottság kifejti azokat az indokokat, amelyek alapján álláspontja szerint a koordinációs központok adózási rendszerére vonatkozó egyes intézkedések teljesítik az EK 87. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeket, anélkül hogy ugyanezen cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt mentességek egyike vonatkozna rájuk.

39. A Bizottság végül a koordinációs központok jogos bizalmát vizsgálja. Elismeri a jogos bizalom meglétét, és jelzi, hogy e jogos bizalom alapján a 2000. december 31-én engedéllyel rendelkező központoknak engedélyezi, hogy a 2003. február 17-i határozat kézbesítésének idején hatályos engedélyek időtartamáig, de legkésőbb 2010. december 31-ig élhessenek a rendszer előnyeivel. A Bizottság leszögezi, hogy álláspontja a következő indokokon alapul.

40. A Bizottság kifejti, hogy a belga hatóságok által kibocsátott engedély annak előzetes elismerését jelenti, hogy az engedélyezett központ teljesíti az ahhoz szükséges feltételeket, hogy tíz éven át a 187. sz. királyi rendeletben meghatározott eltérő rendszer előnyeiben részesüljön, anélkül hogy ezt minden évben bizonyítania kellene. Mindazonáltal jelzi, hogy ez az engedély nem jelenti azt, hogy az említett hatóságok az engedélyezett központtal szemben kötelezettséget vállalnak arra, hogy az e rendszer keretében nyújtott előnyöket tíz éven keresztül fenntartják. Arra is emlékeztet, hogy határozatának nem lehet visszamenőleges hatálya annyiban, amennyiben a Bizottság a létező támogatások ellenőrzési eljárását alkalmazta, és garantálnia kell a jogbiztonságot azzal, hogy szükség esetén átmeneti időszakot határoz meg a vitatott rendszer hatásainak megszüntetésére.

41. A Bizottság e tekintetben úgy véli, hogy figyelembe kell vennie a központok infrastruktúráinak megteremtésével és fejlesztésével kapcsolatban a csoportok és a hozzájuk tartozó koordinációs központok által végrehajtott jelentős beruházásokat, valamint a struktúrák, hálózatok és eljárások szervezésében, illetve a csoporton belüli feladatmegosztásban történt változásokat. Figyelembe kell vennie továbbá a személyzettel és az ingatlan- vagy pénzügyi társaságokkal szemben vállalt hosszú távú kötelezettségeket. A Bizottság jelzi, hogy még ha az engedély nem is jelent garanciát a szóban forgó adózási rendszer tartósságára vagy kedvező jellegére, a Bizottság elismeri, hogy a központ létrehozására, a megvalósított beruházásokra és kötelezettségvállalásokra bizonyos gazdasági feltételek, köztük az adózási rendszer folytonosságának ésszerű és jogszerű szempontja alapján került sor. A Bizottság ebből arra a következtetésre jutott, hogy átmeneti időszakot kell engedélyeznie, amely lehetővé teszi, hogy a jelenlegi kedvezményezettek tekintetében fokozatosan szűnjön meg az említett rendszer.

42. Mindazonáltal a következő (120) preambulumbekezdést teszi hozzá:

„Mivel az engedélyek még az engedély időtartamára sem tartalmaznak a rendszer tartósságával vagy rendelkezéseinek kedvező jellegével kapcsolatos jogokat, a Bizottság álláspontja szerint azok semmilyen esetben sem jogosítanak fel a rendszer meghosszabbítására az adott engedély lejártának napján túl. Az engedélyek kifejezetten tíz évre történő korlátozása azt is megakadályozza, hogy jogos bizalmat lehessen alapítani erre az automatikus meghosszabbításra úgy, mintha az engedély valójában határozatlan időre szólna.”

43. A fenti megállapításokból a Bizottság a következő következtetéseket vonja le:

„(121) A Bizottság megállapítja, hogy a belgiumi koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszer nem egyeztethető össze a közös piaccal, és egyes elemeinek összeegyeztethetetlenségét meg kell szüntetni, amelyre azok hatályon kívül helyezésével vagy módosításával kerülhet sor. Jelen határozatról való értesítéstől számítva az e rendszerből vagy egyes összetevőiből származó előny nem adható új kedvezményezetteknek, és azt a meglévő engedélyek meghosszabbításával sem lehet meghosszabbítani. A Bizottság tudomásul veszi, hogy a 2001-ben engedélyezett központok 2002. december 31-e óta nem kedvezményezettjei e rendszernek.

(122) A rendszer kedvezményezettjeiként szereplő központokkal kapcsolatban a Bizottság elismeri, hogy a 187. sz. királyi rendeletet jóváhagyó 1984-es határozat, valamint a versenyügyekért felelős biztos által egy parlamenti kérdésre adott válasz […] önmagában azt a jogos bizalmat keltette, hogy e rendszer nem sérti a Szerződésnek az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseit.

(123) Ugyanakkor az így megvalósult jelentős beruházások alapján a kedvezményezettek jogos bizalmának és jogbiztonságának tiszteletben tartása miatt a már engedéllyel rendelkező központokra vonatkozó rendszer hatásainak megszüntetésére vonatkozóan indokolt egy ésszerű határidő megállapítása. A Bizottság úgy véli, hogy ez az ésszerű határidő 2010. december 31. legyen. Azok a központok, amelyek engedélye e határidő előtt jár le, a határidő lejártát követően már nem lehetnek e rendszer kedvezményezettjei. Az engedély lejáratának napján túl – 2010. december 31-ét követően pedig mindenképpen – az adózási előnyök engedélyezése vagy fenntartása valamennyi esetben jogellenesnek minősül.”

44. A 2003. február 17-i határozat rendelkező része kezdetben a következőképpen hangzott:

„1. cikk

A Belgiumban a 187. sz. királyi rendelet alapján engedélyezett koordinációs központokra vonatkozóan jelenleg hatályos adózási rendszer a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatási program.

2. cikk

Belgium köteles megszüntetni az 1. cikkben foglalt támogatási programot, vagy azt úgy módosítani, hogy összeegyeztethető legyen a közös piaccal.

A jelen határozatról való értesítést követően az e rendszerből vagy összetevőiből eredő előny új kedvezményezetteknek nem adható, illetve a hatályos engedélyek meghosszabbításával nem hosszabbítható meg.

A 2000. december 31-ét megelőzően engedélyezett központok esetén a rendszer hatásai az ebben az időpontban hatályos egyedi engedély hatályáig – de legfeljebb 2010. december 31-ig – tarthatók fenn. A második bekezdés értelmében az engedély fenti időpontnál korábbi meghosszabbítása esetén a jelen határozat tárgyát képező rendszerből származó előny még ideiglenesen sem nyújtható.

[…]”

45. A Bizottság, miután megállapította, hogy az említett határozat 2. cikke harmadik bekezdésének első mondatában szereplő „ebben az időpontban” kifejezés megtévesztő lehet, úgy döntött, hogy azt „a jelen határozatról történő értesítés időpontjában” kifejezéssel váltja fel. Ebben az értelemben tehát 2003. április 23-án helyesbítést hajtott végre, amelyről 2003. április 25-én értesítették a Belga Királyságot.

46. E helyesbítés szerint a 2003. február 17-i határozat 2. cikkének harmadik bekezdésének szövege a következő:

„A 2000. december 31-ét megelőzően engedélyezett központok esetén a rendszer hatásai a jelen határozatról történő értesítés időpontjában(19) hatályos egyedi engedély hatályáig – de legfeljebb 2010. december 31-ig – tarthatók fenn. A második bekezdés értelmében az engedély fenti időpontnál korábbi meghosszabbítása esetén a jelen határozat tárgyát képező rendszerből származó előny még ideiglenesen sem nyújtható.”

47. E helyesbítésre tekintettel a 2003. február 17-i határozatban meghatározott átmeneti intézkedések hatályát úgy kell érteni, ahogyan abban a felek az eljárás során megállapodtak. Minden olyan koordinációs központ, amely a határozatról történő értesítés időpontjában, azaz 2003. február 17-én hatályos egyedi engedéllyel rendelkezik, az engedély lejáratáig, de legkésőbb 2010. december 31-ig továbbra is annak kedvezményezettje maradhat. 2003. február 17-től azonban egyetlen engedély sem hosszabbítható meg.

3. C – A Bizottság határozata ellen indított peres eljárások

48. A 2003. április 25-i keresettel a Belga Királyság megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a 2003. február 17-i határozat eredeti változata ellen. Továbbá e határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet is benyújtott.

49. A Belga Királyság részére 2003. április 25-én megküldött helyesbítést követően ez utóbbi 2003. május 9-én új keresetet küldött a Bíróságnak az eljárási szabályzat 42. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva azzal a céllal, hogy két új jogalapot nyújtson be, és a megsemmisítés iránti keresetét a Bizottság helyesbített határozatára is kiterjessze.

50. A 2003. április 28-i keresettel a Forum 187 megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához a Bizottság határozatának eredeti változata ellen. Továbbá e határozat végrehajtásának felfüggesztését is kérte. 2003. május 16-án kiegészítő keresetlevelet nyújtott be a Bizottság helyesbített határozata ellen.

51. A 2003. május 16-i végzéssel az Elsőfokú Bíróság ezt a keresetet és ezt az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet a Bíróságnak adta át, ahol ezeket az eljárásokat C-217/03. és C-217/03. R. számon vették nyilvántartásba.

52. A Bizottság a 2003. június 16-án nyilvántartásba vett külön iratban elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő a Forum 187 keresetével szemben. Ez utóbbi 2003. augusztus 7-én nyújtotta be az erre a kifogásra válaszként tett észrevételeit. 2004. március 30-i végzésével a Bíróság úgy határozott, hogy e kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.

53. 2003. június 26-i végzésében a Bíróság elnöke döntött a belga kormány és a Forum 187 által a bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt benyújtott kérelmeiről. A következőket rendelte el:

„1) A Belgium által a belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatásról szóló, 2003. február 17-i C (2003) 564 végleges bizottsági határozat végrehajtása felfüggesztésre kerül annyiban, amennyiben az megtiltja a Belga Királyságnak, hogy meghosszabbítsa a koordinációs központoknak az említett határozatról történő értesítés időpontjában hatályos engedélyeit.

2) A jelen végzés alapján történő esetleges meghosszabbítások hatásai nem terjedhetnek az alapügyben hozott határozat kihirdetésének napján túl.

[…]”

54. A C-182/03. és a C-217/03. sz. ügyeket a szóbeli szakasz és az ítélethozatal céljából egyesítették. A felek szóbeli előadásait a 2005. szeptember 14-i tárgyaláson hallgatták meg.

4. D – A Bizottság határozatát követő tényállás

55. Egyrészről a Bizottság elvégezte a koordinációs központok új adózási rendszerének vizsgálatát, amelyet a Belga Királyság 2002. május 16-i levelével jelentett be.

56. 2003. április 23-i határozatával a Bizottság engedélyezte ezt az új rendszert, amennyiben előírta különösen a koordinációs központok tíz évre szóló előzetes engedélyezésének elvét, valamint az adóalap meghatározását az összes működési költség alapján, illetve megfelelő nyereségráta alkalmazását. Azonban ez az új rendszer is mentesítette e központokat a forrásadó és a tőkeilleték megfizetése alól, valamint nem adóztatta az e központoknak nyújtott „rendkívüli és ellenszolgáltatás nélküli” juttatásokat, ezért a Bizottság e három intézkedés tekintetében új hivatalos vizsgálati eljárást indított.

57. Ezen eljárás megindítása után a Belga Királyság kötelezettséget vállalt a szóban forgó adómentességek megszüntetésére, és azoknak – a területén székhellyel rendelkező valamennyi vállalkozásra kiterjedően – egyéb adómentességgel vagy adócsökkentésel való felváltására. Kötelezettséget vállalt továbbá a koordinációs központok által kapott „rendkívüli és ellenszolgáltatás nélküli” juttatások teljes összegének megadóztatására.

58. 2004. szeptember 8-i határozatával(20) a Bizottság úgy vélte, hogy e kötelezettségvállalásokra tekintettel a koordinációs központokra vonatkozó új adózási rendszer intézkedései nem minősülnek az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti támogatásnak.

59. A 2005. szeptember 14-i tárgyaláson a Belga Királyság képviselője azonban jelezte, hogy a belga hatóságok nem kapták meg a Bizottság szolgálataitól az új rendszer bevezetéséhez szükséges pontos adatokat, és a bevezetésről végül lemondtak, amint arról a Bizottságot a 2005. február 28-i levélben tájékoztatták. Kifejtette továbbá, hogy a Belga Királyság általános érvényű intézkedések mellett döntött, amelyeket 2005 nyarán fogadtak el.

60. Másrészről a Belga Királyság olyan koordinációs központok javára hozott intézkedéseket, amelyek engedélye a 2003. február 17-i határozat után járt le.

61. A 2003. március 20-i levelében a Belga Királyság pénzügyminisztere arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján 2005. december 31-ig szándékában áll a koordinációs központokra vonatkozó rendszerben meghatározottakkal azonos adóintézkedéseket hozni azon vállalkozásokra vonatkozóan, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között járt le.

62. A Belga Királyság ugyanaznap kelt levelében azt is kérte a Tanácstól, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján tekintse az említett intézkedéseket a közös piaccal összeegyeztethetőnek.

63. 2003. április 25-i levelében a Bizottság elnöke azt a választ adta a belga pénzügyminiszternek, hogy a 2003. február 17-i határozat végrehajtható, annak végrehajtását Belgium nem függesztheti fel, és mivel az említett határozat kifejezetten a vitatott adózási rendszer előnyeinek nyújtására vagy meghosszabbítására vonatkozik, a 2003. március 20-i levél nem tekinthető az EK 88. cikk (3) bekezdése értelmében vett új támogatásról szóló bejelentésnek.

64. 2003. május 26-i levelében a Belga Királyság ismét tájékoztatta a Bizottságot a 2003. március 20-i levelében kifejtett szándékáról. Ugyanaznap kelt levelében ismételten kérte a Tanácstól, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján tekintse az említett intézkedéseket a közös piaccal összeegyeztethetőnek.

65. 2003. június 3-i megbeszélésén az ECOFIN-Tanács elvi hozzájárulását adta e kérelemhez, és megbízta az állandó képviselők tanácsát, hogy hozzanak meg minden olyan intézkedést, amely szükséges ahhoz, hogy a Tanács a lehető leghamarabb, de mindenképpen 2003 júniusa előtt el tudja fogadni a tervezett határozatot.

66. 2003. július 17-i levelében a Bizottság a Belga Királyság által a 2003. május 26-i levélben küldött értesítésre válaszul – az említett ideiglenes intézkedésre vonatkozó 2003. június 26-i végzés sérelme nélkül – megerősítette a 2003. április 25-i válaszát.

5. E – A Tanács határozata

67. 2003. július 16-i határozatában a Tanács emlékeztet arra a jogi és ténybeli háttérre, amely mellett a Belga Királyság arra kérte, hogy engedélyezze az olyan koordinációs központokra vonatkozóan tervezett intézkedéseket, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le.

68. Ezzel arra utal, hogy a Bizottság 1987-ben és 1990-ben úgy ítélte meg, hogy a 187. sz. királyi rendelettel a koordinációs központokra vonatkozóan bevezetett adózási rendszerrel kapcsolatban nem merült fel kifogás. Pontosan megjelöli azokat a körülményeket, amelyek ezen intézményt e rendszer újbóli vizsgálatára késztették, és leírja a 2003. február 17-i határozat tartalmát. A Tanács arra is emlékeztet, hogy 2000. november 26-i és 27-i ülésén azt az indítványt fogadták el, amely szerint azok a vállalkozások, amelyek 2000. december 31-én ártalmas adózási rendszer kedvezményezettjei, 2005. december 31-ig továbbra is annak kedvezményezettjei maradhatnak, és a Tanács fenntartotta annak lehetőségét, hogy a különleges körülmények figyelembevétele érdekében azt ezen időpontot meghaladóan is meghosszabbíthassa.

69. A Tanács ezután kifejti, hogy a Belga Királyság kérelmében szereplő központok ideiglenes engedéllyel rendelkeznek, amely a 187. sz. királyi rendelet értelmében meghosszabbítható, továbbá a tervezett intézkedések nélkül előfordulhat, hogy ezek a központok befejezik tevékenységüket Belgiumban, és e tevékenység megszüntetésének rendkívül kedvezőtlen gazdasági és társadalmi hatásai lennének erre a tagállamra nézve.

70. A Tanács azt is megjegyzi, hogy a Bizottság a határozatában előírta, hogy a koordinációs központok adózási rendszerének hatásai 2005. december 31-én túli időpontokig is fenntarthatók, és más tagállamok hasonló adózási rendszerei esetében a Bizottság más határozatai 2010. december 31-ig adnak határidőt, ezért a Belga Királyság által tervezett egyedi intézkedések alkalmazása a várt előnyökre tekintettel nem idézheti elő a versenyhelyzet esetleges aránytalan torzulásait.

71. A Tanács ebből azt a következtetést vonja le, hogy fennállnak olyan rendkívüli körülmények, amelyek indokolttá teszik azt, hogy helyt adjanak a Belga Királyság azon kérelmének, hogy a tervezett adóintézkedéseket 2005. december 31-ig megadják azoknak a 2000. december 31-én engedéllyel rendelkező koordinációs központoknak, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le.

72. Mindezek alapján a Tanács a következőket állapította meg:

„1. cikk

A közös piaccal összeegyeztethetőnek minősül az a támogatás, amelyet Belgium 2005. december 31-ig kíván nyújtani azoknak a vállalkozásoknak, amelyek az 1982. december 30-i 187. sz. királyi rendelet értelmében 2000. december 31-én koordinációs központként olyan engedéllyel rendelkeztek, amely 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le, és amely az általános adózási szabályoktól eltérve magában foglalja:

– az általános társasági adókulcsnak az egyes működési költségek változó százalékának megfelelő elméleti adóalap alapján történő alkalmazását (az úgynevezett »cost plus« módszer). Mindemellett alternatív adóalapot határoztak meg arra az esetre, amikor az meghaladja a »cost plus« módszer alkalmazásával kapott adóalapot; ez az alternatív adóalap magában foglalja a központok által kapott rendkívüli és ellenszolgáltatás nélküli juttatásokat, és az el nem ismert kiadásokat,

– a munkavállalónként kirótt évente 10 000, legfeljebb 100 000 eurós különadó alkalmazását,

– a központok tulajdonában álló és az üzleti tevékenységük során használt ingatlanok után fizetendő ingatlanadó alóli mentességet,

– a központok által fizetett osztalékra, kamatra és díjra kivetett forrásadó alóli mentességet, azon kamatok esetét kivéve, amikor a kedvezményezett a természetes személyek adója vagy a jogi személyek adója alá tartozik,

– a központoknak a pénzbetéteik után járó jövedelmekre kivetett forrásadó alóli mentességét,

– a bevitt tőke, illetve a törzstőkeemelés után fizetendő 0,5%-os tőkebejegyzési illeték alóli mentességet.

[…]”

6. F – A Tanács határozata elleni peres eljárás

73. A 2003. szeptember 24-i keresetlevéllel a Bizottság a Tanács határozatának megsemmisítése iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz.

74. A Tanács 2003. december 16-án nyújtotta be ellenkérelmét, a Bizottság 2004. február 27-én nyújtotta be válaszát, illetve a Tanács 2004. május 18-án nyújtotta be viszonválaszát.

75. Az írásbeli szakasz lezárását követően a Bíróság elfogadta a Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. június 29-én hozott ítéletet(21), amelyben megállapította, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a Tanács nem volt jogosult olyan intézkedést engedélyezni, amelynek révén – a Bizottság határozata által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított – jogellenes támogatás kedvezményezettjei részére olyan összeget folyósítanak, amely a terhükre e határozatban előírt visszatérítési kötelezettség ellentételezésére szolgál(22).

76. A felek a 2005. szeptember 14-i tárgyaláson nyilatkoztak arról, hogy a jelen jogorvoslati eljárás szempontjából milyen következtetéseket kell levonni ebből az ítéletből.

V – V – A keresetek vizsgálata

77. Először a Tanács határozata ellen benyújtott bizottsági keresetet vizsgáljuk meg.

A – A – A Tanács határozata elleni kereset (C-399/03. sz. ügy)

1. 1. A felek kérelmei és jogalapjai

78. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a Tanács határozatát, valamint kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

79. Keresete alátámasztására a Bizottság négy jogalapra hivatkozik, amelyeket sorrendben a Tanács hatáskörének hiányára, hatásköri és eljárási visszaélésre, a Szerződés, valamint a közösségi jog általános elveinek megsértésére, illetve másodlagosan a rendkívüli körülmények fennállása tekintetében nyilvánvaló mérlegelési hibára és hatáskörrel való visszaélésre alapít.

80. Azzal érvel, hogy az első jogalap megalapozottságát a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet támasztja alá. A Bizottság kifejti, hogy a Tanács határozata azon vitás adózási rendszer hatásainak fenntartására irányul, amelyet a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, és az nem egy új támogatási programra vagy egyedi intézkedésekre vonatkozik, ahogyan azt a Tanács állítja.

81. Azt állítja továbbá, hogy a Tanácsnak időbeli okból már nem volt hatásköre a 2003. július 16-i határozat elfogadására, mivel az EK 88. cikk (2) bekezdése három hónapos határidőt szab meg arra, hogy nyilatkozzon, valamint azt állítja, hogy 2003. március 20-a az az időpont, amikor a Belga Királyság a szóban forgó támogatást a Tanács elé terjesztette.

82. A Tanács elsődlegesen a kereset elutasítását kéri, másodlagosan pedig azt, hogy határozata hatásait a Bíróság az ítéletének időpontjáig tartsa fenn. Kéri továbbá, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

83. A Tanács azt állítja, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletben elfogadott megoldás nem ültethető át a jelen keresetre, mivel a jelen ügyben új támogatás bevezetését engedélyezte, amely különbözik attól, amelyre a Bizottság határozata vonatkozik.

84. A Tanács kifejti, hogy valamely támogatási program összeegyeztethetetlennek nyilvánításával nem ellentétes az, ha az érintett tagállam új támogatást nyújt azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a korábbi rendszer előnyeiben részesülhettek volna, ahogyan ezt egyébként a 659/1999 rendelet kifejezetten előírja.

85. A Tanács azzal érvel, hogy a határozatában engedélyezett támogatás eltér a koordinációs központok azon adózási rendszerétől, amelyet a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősített, a következő okokból: először is alaki szempontból a támogatást különböző jogszabályok vezetik be; másodsorban ezzel az adózási rendszerrel ellentétben a támogatást korlátozott számú, azonosítható vállalkozásnak nyújtják, azaz annak a mintegy harminc koordinációs központnak, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le; végül a határozata 2005. december 31-re korlátozott hatállyal bír.

86. A Tanács fenntartja, hogy az a körülmény, hogy a Bizottság a koordinációs központok adózási rendszerét a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, nem akadályozza azt, hogy a Belga Királyság egyes központoknak a korábbi rendszerben meghatározottakhoz hasonló adókedvezményeket adjon.

87. A Tanács ezután jelzi, hogy határozata nem a bizottsági határozat hatásainak megsemmisítésére irányul. Mivel a Bizottság kijelentette, hogy a koordinációs központok adózási rendszere már állami támogatásnak minősül, a Tanács és a Bizottság jogosult támogatási intézkedéseket engedélyezni, ha úgy ítéli meg, hogy a körülmények azokat indokolttá teszik.

88. Ami végül a Belga Királyság kérelme és a 2003. július 16-i határozat között eltelt időt illeti, a Tanács kifejti, hogy Belgium állandó európai uniós képviselőjének 2003. március 20-i levele csak a fordítások megkönnyítése céljából készült előkészítő anyag volt, amely a tervezett intézkedések végrehajtását kívánta elősegíteni. Tehát a Belga Királyság kérelmét hozzá csak 2003. május 26-án nyújtották be.

2. 2. Értékelés

89. Az állami támogatások vonatkozásában a Tanács és a Bizottság között fennálló hatáskörmegosztás elemzésére figyelemmel, amelyet a Bíróság teljes ülése a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletben fogadott el, az a véleményünk, hogy a Tanácsnak a 2003. július 16-i határozat elfogadására irányuló hatáskörének hiányára alapított jogalap megalapozott.

90. Elemezésünk alátámasztására először is az ebben az ítéletben szereplő tényállásra és a Bíróság indokolására hivatkozunk.

91. 1994-ben és 1999-ben a portugál kormány egyes mezőgazdasági vállalkozásokra vonatkozóan különféle támogatási programokat vezetett be hitelek, illetve a kapott és adott kedvezményes kölcsönök visszafizetésére vonatkozó halasztás formájában. A Bizottság a közös piaccal teljes egészében vagy részben összeegyeztethetetlennek nyilvánította ezeket a támogatásokat, és elrendelte azoknak a kedvezményezettek általi visszafizetését az összegek után járó kamatokkal együtt.

92. A Bizottság határozatait követően a Portugál Köztársaság azt kérte a Tanácstól, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján engedélyezze részére, hogy a fizetendő összegeknek megfelelő összegű támogatást nyújtson az említett támogatások visszafizetésére kötelezett portugál sertéstenyésztőknek.

93. A Tanács helyt adott ennek a kérelemnek(23). Kifejtette, hogy a Portugál Köztársaság által nyújtott támogatások visszafizetése nagyszámú kedvezményezett gazdasági életképességét veszélyeztetné, és e tagállam egyes régióiban igen negatív társadalmi hatással járna(24). Ebből tehát azt a következtetést vonja le, hogy léteznek olyan, az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerinti rendkívüli körülmények, amelyek indokolják a tervezett intézkedés engedélyezését.

94. A Bizottság megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz e határozat ellen, amelynek keretében különösen arra a jogalapra hivatkozott, amely szerint a Tanács nem rendelkezett hatáskörrel e határozat meghozatalára.

95. Az ezzel a jogalappal kapcsolatos értékelésében a Bíróság okfejtése két lépésből állt. Elsőként pontosan meghatározta az EK 88. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének hatályát, amely a Tanácsnak az állami támogatásokkal kapcsolatos hatásköreit határozza meg. Rámutatott, hogy ez a rendelkezés kivételes jellegű, mert az EK 87. cikk és az EK 88. cikk központi szerepet juttat a Bizottságnak a támogatások esetleges összeegyeztethetetlenségének megállapításában.

96. Az EK 88. cikk (2) bekezdése harmadik és negyedik albekezdésének tartalmából a Bíróság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy ha az érintett tagállam nem intézett kérelmet a Tanácshoz, mielőtt a Bizottság a kérdéses támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, a Tanács többé nem jogosult a harmadik albekezdésben biztosított rendkívüli hatáskörét egy ilyen támogatás közös piaccal való összeegyeztethetővé nyilvánítása végett gyakorolni(25).

97. Hozzátette, hogy ez az értelmezés – amellyel elkerülhető, hogy ugyanaz az állami támogatás a Bizottság, illetve a Tanács által egymás után hozott, egymással ellentétes határozatok tárgyát képezze – hozzájárul a jogbiztonsághoz.

98. Másodsorban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Tanács hatáskörének ekképpen meghatározott korlátozása azt vonja maga után, hogy a Tanácsnak az olyan támogatásról sincs hatásköre dönteni, amelynek tárgya egy olyan összeg folyósítása, amely a korábban a Bizottság határozata által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, jogellenes támogatás kedvezményezettjei részére az e bizottsági határozat folytán keletkező visszatérítési kötelezettségük ellentételezésére szolgál.

99. A Bíróság kifejtette, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenesen nyújtott állami támogatás visszaköveteléssel történő megszüntetése logikus következménye a jogellenesség megállapításának, mivel a kiutaló tagállamnak az ilyen támogatás megszüntetésére vonatkozó kötelezettsége a korábbi helyzet visszaállítását célozza, és ez a cél akkor érhető el, ha a kedvezményezett a kérdéses támogatást – adott esetben késedelmi kamattal növelve – visszafizeti.

100. Ebből a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy annak engedélyezése, hogy egy tagállam a Bizottság határozata által a közös piaccal korábban összeegyeztethetetlennek nyilvánított jogellenes támogatás kedvezményezetteinek a jogellenes támogatással egyező összegű új támogatást adjon, avégett hogy semlegesítse a terhükre e határozatban előírt visszatérítési kötelezettség hatásait, nyilvánvalóan megakadályozná a Bizottság EK 88. és EK 89. cikk alapján hozott határozatainak hatékony érvényesülését.

101. A Bíróság szerint ugyanúgy, ahogy a Tanács azzal nem akadályozhatja meg egy ilyen határozat hatékony érvényesülését, hogy e rendelkezés alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja a Bizottság határozata által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított jogellenes támogatást, azzal sem akadályozhatja meg egy ilyen határozat hatékony érvényesülését, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja a kedvezményezettjei részére a terhükre e határozatban előírt visszatérítési kötelezettség ellentételezése végett nyújtott támogatást(26).

102. E szabályokat a jelen jogvitára alkalmazva arra a következtetésre jutunk, hogy a Tanács nem fogadhatta el érvényesen a 2003. július 16-i határozatot.

103. A Belga Királyság ugyanis csak a 2003. február 17-i határozat után nyújtott be kérelmet a Tanácshoz az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján. Következésképpen a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletnek(27) megfelelően a Tanács már nem volt jogosult az említett rendelkezésben szereplő rendkívüli hatáskörét olyan nemzeti rendszer közös piaccal való összeegyeztethetővé nyilvánítása végett gyakorolni, amelyet a Bizottság ebben a határozatban azzal összeegyeztethetetlennek nyilvánított. Hasonlóképpen, ugyanezen ítélet szerint a Tanács nem akadályozhatta meg az említett határozat hatékony érvényesülését.

104. A Tanács állításával ellentétben azonban úgy véljük, hogy 2003. július 16-i határozatának elfogadásával megsértette ezt a két szabályt.

105. Így a Tanács határozatának 1. cikkében, illetve a Belga Királyság 2003. március 28-i és május 26-i leveleiben leírt intézkedések összehasonlításából kitűnik, hogy ezen intézkedések tartalma megegyezik a Bizottság határozatában szereplő koordinációs központokra vonatkozó adózási rendszerben előírt intézkedések tartalmával. A Tanács által engedélyezett intézkedések ugyanis az adóköteles nyereség meghatározására ugyanazt a módszert alkalmazzák, mint a koordinációs központok adózási rendszere, amelyhez ugyanaz – a munkavállalók száma függvényében fizetendő – adó társul. Az intézkedések ugyanazokat a forrásadó, ingatlanadó, valamint tőkeilleték alóli mentességeket sorolják fel.

106. Meg kell állapítani továbbá, hogy a Tanács határozatában említett intézkedések azon koordinációs központokra vonatkozóan engedélyezettek, amelyek 2000. december 31-én a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított adózási rendszer kedvezményezettjei, és amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le. Ezeket az intézkedéseket tehát olyan vállalkozások javára engedélyezték, amelyek a Bizottság határozatában összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program kedvezményezettjei voltak, és amelyek – e határozat értelmében – nem részesülhettek e rendszer meghosszabbításában.

107. Végül a Tanács határozatának indokolásából világosan kitűnik, hogy a határozat célja, hogy orvosolja a Bizottság határozatának következményeit azon koordinációs központokra vonatkozóan, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le(28).

108. Azzal, hogy a Belga Királyság részére ekképpen engedélyezte, hogy azokra a koordinációs központokra, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2005. december 31. között jár le, a Bizottság 2003. február 17-i határozatában összeegyeztethetetlennek nyilvánított rendszerrel azonos adóügyi elbánást alkalmazzon annak érdekében, hogy orvosolja azt, hogy e központok tekintetében e rendszert nem lehet meghosszabbítani, a Tanács valóban olyan rendszer összeegyeztethetőségéről döntött, amelyről a Bizottság már határozott, és e központok vonatkozásában valóban e határozat hatásainak megsemmisítésére törekedett.

109. Úgy látjuk, hogy egyik, a Tanács által felhozott érv sem kérdőjelezi meg ezt az elemzést. Az tehát, hogy a Tanács által engedélyezett intézkedések formálisan a Belga Királyság által hozott új jogszabályokból, és nem a 187. sz. királyi rendelettel bevezetett adózási rendszer hatásainak meghosszabbítására irányuló kérelemből származnak, nem indokolja azt, hogy azokat különböző intézkedésnek tekintsék. A Bíróság által a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítéletben ismertetett hatáskörmegosztás a Tanács és a Bizottság között nyilvánvalóan könnyen megkerülhető lenne, illetve az összeegyeztethetetlenségről szóló határozat hatékony érvényesülése jócskán veszélybe kerülne, ha elegendő lenne, ha az érintett tagállam egy új szövegben ugyanúgy átvenné valamely, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási program rendelkezéseit, és azt a Tanács elé terjesztené.

110. Annak megállapításához, hogy a Tanács az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése által ráruházott hatáskörön belül járt-e el, a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet alapján a Bizottság, majd a Tanács által hozott határozatokkal érintett intézkedések hatásait kell szemügyre venni.

111. Hasonlóképpen azon érvek alapján, amelyek szerint a Tanács határozata csak pontos és meghatározott számú vállalkozást érint, és hatásai időben korlátozottak, nem tekinthető úgy, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a Tanácsnak jogában állt engedélyezni a szóban forgó intézkedéseket.

112. Amint ugyanis a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet indokolásából kitűnik, a Tanács és a Bizottság között az állami támogatások terén fennálló hatáskörmegosztás célja az, hogy hozzájáruljon a jogbiztonsághoz annak elkerülésével, hogy ezek az intézmények ugyanazon támogatásról egymást követően ellentétes határozatokat hozzanak(29). Amikor a Bizottság valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánít, a tagállamnak és az ezen intézkedés kedvezményezettjeinek a közösségi bírósághoz és a nemzeti bírósághoz benyújtott jogorvoslati kérelmek útján kell közvetlenül vagy közvetve kifogást emelniük e határozat ellen. A jogbiztonság azt is megköveteli, hogy amikor a Bizottság határozata jogerőre emelkedik, a Tanács határozata azt ne semmisíthesse meg. Végső soron a Bizottság korábbi határozatával kapcsolatban hozott tanácsi határozatnak, illetve a közösségi bíróság által hozott ítéletnek az esetleges ütközését kell elkerülni.

113. E célokra tekintettel a döntő szempont az, hogy a Tanács határozata ellentétes-e, vagy sem a Bizottság határozatával, vagy megsemmisíti-e annak hatásait. Kevésbé fontos tehát, hogy a Bizottság határozatához képest a Tanács határozata kevesebb vállalkozásra vonatkozik, vagy hogy az abban engedélyezett intézkedések időtartama korlátozottabb, mint a Bizottság által összeegyeztethetetlennek nyilvánított adózási rendszeré. A jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy a Bizottság határozatának 2. cikke kimondja, hogy az arról szóló értesítéstől számítva a szóban forgó rendszerből eredő előny a hatályos engedélyek meghosszabbításával már nem hosszabbítható meg (második albekezdés), és amennyiben az engedély 2010. december 31. előtt jár le, az említett rendszerből származó előny még ideiglenesen sem nyújtható (harmadik albekezdés).

114. Ebből következik, hogy a Tanácsnak már nem volt hatásköre engedélyezni, hogy a Belga Királyság a Bizottság által összeegyeztethetetlennek nyilvánított rendszerrel azonos adóügyi elbánásban részesítse ezeket a központokat. Véleményünk tehát az, hogy a Bizottság által felhozott, a Tanácsnak a 2003. július 16-i határozat elfogadására irányuló hatáskörének hiányára alapított első jogalap megalapozott, és ebből következően a határozatot meg kell semmisíteni.

115. A fenti megfontolások alapján azt indítványozzuk a Bíróságnak, hogy a Tanács határozatát semmisítse meg, anélkül hogy a Bizottság által a keresete alátámasztására felhozott többi jogalapot vizsgálni kellene. A költségeket az ebben az ügyben pervesztes Tanácsnak kell majd viselnie.

116. A Tanács azt kéri, hogy 2003. július 16-i határozata megsemmisítése esetén annak hatásait addig az időpontig tartsák fenn, amíg a Bíróság az ítéletét meghozza.

117. Úgy gondoljuk, hogy ez a kérés a következő okokból nem fogadható el. Az EK 88. cikkben az állami támogatásokkal kapcsolatban meghatározott hatáskörmegosztás célja – amint láttuk – nem csupán azoknak az esetleges konfliktusoknak az elkerülése, amelyek ugyanazon nemzeti intézkedés kapcsán a Bizottság és a Tanács között alakulhatnak ki, hanem azoké is, amelyek a Tanács és a közösségi bíróság között alakulhatnak ki, amikor ez utóbbi a Bizottság valamely határozata ellen irányuló megsemmisítés iránti kereset tárgyában dönt.

118. A jelen ügyben a 2003. február 17-i határozat két kereset tárgyát képezte, amelyeket a Belga Királyság, illetve a Forum 187 nyújtott be. E tagállam keresetének tárgya az említett határozat megsemmisítése annyiban, amennyiben az megtiltja számára, hogy meghosszabbítsa a 2003. február 17-től lejáró engedélyeket. Azt is tudjuk, hogy a 2003. június 26-i ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzésben a Belga Királyság és a Forum 187 elérte a bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztését annyiban, amennyiben az ettől az időponttól bármilyen engedélyhosszabbítást megtilt. Ebből következik, hogy e végzés értelmében a Belga Királyság azon központok engedélyét hosszabbíthatja meg, amelyek engedélye 2003. február 17. után járt le. Tehát az említett végzés a Tanács határozatának hatásaihoz hasonló hatásokat idéz elő, mivel – amint láttuk – az ott hivatkozott adóintézkedések azonosak a koordinációs központok adózási rendszerében meghatározottakkal.

119. Ezek alapján, ha a Bíróság helyt ad a Belga Királyság és a Forum 187 által benyújtott kereseteknek, tárgytalanná válik a Tanács arra irányuló kérése, hogy határozatának hatásait a Bíróság ítéletének kihirdetéséig tartsa fenn.

120. Ha viszont a Bíróság elutasítja ezeket a kereseteket, és megsemmisíti az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés hatásait, akkor az EK 88. cikkel bevezetett hatáskörmegosztással összeférhetetlen és ellentétes lenne előírni azt, hogy a Tanács határozata a Bíróság ítéletének kihirdetéséig kifejthesse hatásait. Amennyiben ugyanis ezt az ítéletet 2005. december 31-ig nem hozzák meg, e megoldásnak az lenne a következménye, hogy hatástalanítja a Tanács határozatának megsemmisítését.

B – B – A Bizottság határozata elleni keresetek (C-182/03. és C-217/03. sz. egyesített ügyek)

1. A felek kérelmei

a) A Belgium kontra Bizottság ügy (C-182/03. sz.)

121. A Belga Királyság azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a Bizottság határozatát annyiban, amennyiben az még ideiglenesen sem engedélyezi a „koordinációs központ” jogállás meghosszabbítását azoknak a központoknak, amelyek e jogállással 2000. december 31-ig rendelkeztek.

122. Keresete a Bizottság határozata 2. cikke második és harmadik albekezdésének megsemmisítésére irányul annyiban, amennyiben ez a cikk elrendeli, hogy a „jelen határozatról való értesítést követően az e rendszerből vagy összetevőiből eredő előny […] a hatályos engedélyek meghosszabbításával nem hosszabbítható meg”, és hogy „a második bekezdés értelmében az engedély [2010. december 31-nél] korábbi meghosszabbítása esetén a jelen határozat tárgyát képező rendszerből származó előny még ideiglenesen sem nyújtható”(30).

123. E tagállam azt is kéri, hogy a Bíróság kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

124. A 2003. április 23-i helyesbítést követően benyújtott 2003. május 9-i iratban a Belga Királyság e helyesbítés ellen irányuló két új jogalapot hozott fel. E jogalapok közül az elsőt a jogbiztonság elvének megsértésére alapította azok miatt az értelmezési nehézségek miatt, amelyeket e tagállam szerint a 2003. február 17-i határozat 2. cikke harmadik albekezdésének az ebben a helyesbítésben szereplő új megfogalmazása idézett elő. A Bizottság által az ellenkérelmében e cikk jelentésével és az abban előírt átmeneti intézkedések hatályával kapcsolatban adott magyarázatok alapján azonban a Belga Királyság a válaszában ezt az új jogalapot kifejezetten visszavonta(31). Ezt a jogalapot tehát nem kell vizsgálni.

125. A második új jogalap azokat a feltételeket vonta kétségbe, amelyek mellett ezt a helyesbítést elfogadták. E jogalap keretében a Belga Királyság jelezte, hogy komoly kétségei vannak az e helyesbítő aktus elfogadása során alkalmazott eljárás szabályszerűsége felől. Kifejtette továbbá, hogy fenntartja magának a jogot, hogy annak érvényességét vitassa. Azzal érvelt, hogy a Bizottság feladata, hogy pontosan megjelölje, hogy ezt a jogi aktust milyen döntéshozatali eljárás szerint hozta meg, és bemutassa azt a bizonyítékot, amelyet az esettől függően a Bizottság eljárási szabályzatának(32) 18. cikkében meghatározott összefoglalóhoz vagy napi feljegyzéshez csatolt. E tagállam kifejtette, hogy ennek hiányában a Bíróság feladata, hogy eljárási szabályzata 45. cikkének megfelelően – a felperes jogainak fenntartásával – végzés útján határozza meg az általa megfelelőnek tartott bizonyítási eszközöket.

126. Ellenkérelmében a Bizottság előadta, hogy a 2003. április 23-i helyesbítést ugyanazzal a hivatalos hitelesítő bélyegzővel látták el, mint a 2003. február 17-i határozat eredeti változatát. Azt állította továbbá, hogy ezt a jogi aktust a szóbeli szakasz folyamán, a testület 2003. április 23-i ülésén, az eljárási szabályok szigorú betartásával fogadták el.

127. Megállapítjuk, hogy kiegészítő keresetlevelében a Belga Királyság nem kérte az említett helyesbítés megsemmisítését, mindössze fenntartotta magának a jogot, hogy annak érvényességét utólagosan vitassa. Tehát valójában nem az eljárási szabályzat 38. cikke szerinti kérelemmel fordult a Bírósághoz.

128. Emellett azt is kiemeljük, hogy a Belga Királyság egyetlen olyan szempontot sem ismertetett, amelyből azt lehetne gondolni, hogy ezt a helyesbítő aktust ezen intézmény belső szabályzatának figyelmen kívül hagyásával fogadták el, és ekképpen lényeges eljárási szabályokat sért. Az egyetlen, a Belga Királyság által ebben az értelemben ismertetett tényező az volt, hogy helyesbítő aktusról van szó. Mindazonáltal a Bizottság magyarázataiból kitűnik, hogy ez a jogi aktus ugyanolyan elfogadási eljáráson esett át, mint a 2003. február 17-i határozat eredeti változata(33). Ezt az állítást erősíti meg az a tény, hogy a Bizottság 2003. április 23-i levelét és a 2003. február 17-i határozat helyesbített változatát ugyanazzal a hitelesítő bélyegzővel látták el, mint a határozat eredeti változatát. Végül úgy tűnik, hogy ez a tagállam sem a válaszában, sem a szóbeli szakasz folyamán nem emelt kifogást a helyesbítő aktus elfogadásakor követett eljárás szabályszerűsége ellen.

129. Véleményünk szerint tehát a Belga Királyság által a kiegészítő keresetlevelében előterjesztett második új jogalap nem fogadható el, mivel azt nem valamely kérelem alátámasztása céljából hozták fel, illetve másodlagosan úgy véljük, hogy azt el kell utasítani.

130. Ezek alapján tehát a Belga Királyság a Bizottság határozatának részleges megsemmisítésére irányuló kérelemmel fordult a Bírósághoz annyiban, amennyiben ez a határozat nem engedélyezi számára, hogy akár ideiglenesen is meghosszabbítsa azon koordinációs központok engedélyét, amelyek 2000. december 31-én a szóban forgó rendszer kedvezményezettjei voltak, és amelyek engedélye 2010. december 31. előtt jár le.

131. A Bizottság e kérelem elutasítását kéri, és azt, hogy a Belga Királyságot kötelezzék a költségek viselésére, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

b) A Forum 187 kontra Bizottság ügy (C-217/03. sz.)

132. Az Elsőfokú Bíróság hivatalához 2003. április 30-án érkezett keresetlevelében a Forum 187 arra kérte az Elsőfokú Bíróságot, hogy teljes egészében vagy részben semmisítse meg a 2003. február 17-i határozatot.

133. Ezzel a kérelemmel a Forum 187 tehát elsődlegesen az említett határozat teljes egészében történő megsemmisítését kéri, nevezetesen annyiban, amennyiben annak 1. cikke kimondja, hogy a koordinációs központok adózási rendszere a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás. Továbbá másodlagosan a Bizottság határozatának részleges megsemmisítését kéri annyiban, amennyiben az nem írt elő megfelelő átmeneti intézkedéseket.

134. Eredeti keresetlevelében a Forum 187 azt kifogásolta, hogy a Bizottság nem hozott ilyen átmeneti intézkedéseket egyrészről azon koordinációs központokat illetően, amelyek engedélyét 2000. december 31. és 2003. február 17. között hosszabbították meg, másrészről azokat illetően, amelyek engedélye 2003-ban, február 17. után, illetve 2004-ben járt le. Mindazonáltal a 2003. február 17-i határozat 2. cikke tartalmának helyesbítését követően a Forum 187 visszavonta kérelmét azon központok vonatkozásában, amelyek engedélyét 2000. december 31. és 2003. február 17. között hosszabbították meg(34).

135. A Forum 187 végül azt kéri, hogy a Bíróság kötelezze a Bizottságot a C-217/03. és T-276/02. sz. ügyekben felmerült költségek viselésére(35).

136. A 2003. február 17-i határozat helyesbítését követően a Forum 187 2003. május 16-án kiegészítő keresetlevelet nyújtott be a Bírósághoz, amelyben jelezte, hogy a Bizottság által az említett határozat 2. cikkének megfogalmazásában elkövetett hiba következtében olyan érveket terjesztett elő, amelyek már nem relevánsak. Kérte, hogy az így keletkezett költségeket a megsemmisítés iránti eljárás kimenetelétől függetlenül ez az intézmény viselje.

137. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, és másodlagosan mint megalapozatlant utasítsa el a Forum 187 keresetét. Továbbá azt is kéri, hogy a Bíróság a Forum 187-et kötelezze a költségek viselésére.

138. Először a Forum 187 keresetére vonatkozóan a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást vizsgáljuk.

2. A Forum 187 keresetének elfogadhatósága

a) A felek érvei

139. A Bizottság álláspontja szerint a Forum 187-nek nincs joga ahhoz, hogy megtámadja a 2003. február 17-i határozatot, amelynek nem címzettje, mivel e határozat őt nem érinti közvetlenül és személyében.

140. Emlékeztet arra, hogy a Forum 187-hez hasonló egyesületet, amelyet jogalanyok valamely csoportja közös érdekeinek előmozdítása érdekében hoztak létre, nem érinthet személyében olyan aktus, amely e csoport általános érdekeire vonatkozik. A Forum 187 keresete csak akkor lenne elfogadható, ha ez az egyesület bebizonyítaná, hogy a 2003. február 17-i határozat a saját érdekeit érinti, vagy egyes olyan tagjai helyett jár el, akik maguk is kereshetőségi joggal bírnak.

141. Az első ponttal kapcsolatban a Bizottság úgy érvel, hogy a Forum 187 a belga hatóságok előtt játszott szerepe miatt és az említett határozathoz vezető igazgatási eljárásban való részvétele miatt nem hivatkozhat arra, hogy a 2003. február 17-i határozat közvetlenül és személyében érinti őt.

142. A Bizottság rámutat arra, hogy az Arbeitsgemeinschaft Deutscher Luftfahrt-Unternehmen és Hapag-Lloyd kontra Bizottság ügyben hozott ítéletnek(36) megfelelően mindössze az a tény, hogy ezen eljárás során a Forum 187 a tagjai nevében nyújtott be észrevételeket, önmagában nem minősül elegendőnek ahhoz, hogy kereshetőségi joggal ruházza fel. Hangsúlyozza, hogy soha nem ismerte el a Forum 187-nek a tagjai nevében fennálló tárgyalópartneri minőségét, illetve hogy ez az egyesület hivatalos vagy kvázi hivatalos jogállással sem bír a belga hatóságoknál. A Forum 187 helyzete tehát különbözik annak az egyesületnek a helyzetétől, amely az AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(37) szerepel, amely egészen különleges helyet foglalt el a textilipari ágazatban. A Forum 187 szerepe a Landbouwschap szerepéhez sem hasonlítható, amelynek keresetét a Van der Kooy és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(38) elfogadhatónak nyilvánították, és amely a Szerződéssel összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősített kedvezményes gázdíjról a holland kormánnyal tárgyalt.

143. A Bizottság továbbá kifejti, hogy a Forum 187 nem hivatkozhat arra, hogy a 2003. február 17-i határozat a működésének lényegét sérti, mert az említett határozat egyáltalán nem követeli meg a belgiumi koordinációs központok tevékenységének megszüntetését.

144. A második ponttal kapcsolatban a Bizottság kifejti, hogy határozata egy vállalkozáscsoport számára elérhető támogatási programra, és nem olyan egyedi intézkedések összességére vonatkozik, amelyek egy vagy több, név szerint meghatározott vállalkozásnak nyújtanak támogatást. Általános hatályú intézkedésről van tehát szó, amely objektíve meghatározott esetekre vonatkozik, és személyek absztrakt módon meghatározott csoportja tekintetében fejti ki joghatásait. Továbbá a Bizottság szerint az említett határozat nem olyan személyek zárt körére vonatkozik, akik száma vagy személyazonossága ismert vagy ellenőrizhető, hanem az összes olyan meglévő, múltbéli vagy jövőbeli vállalkozásra, amely a koordinációs központok adózási rendszeréből származó előnyökre igényt tarthatott.

145. A Bizottság rámutat, hogy a Forum 187 egyetlen olyan jellemzőt sem említ, amely alapján úgy lehetne tekinteni, hogy egyes tagjai a Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(39) megállapított fordulat szerint érintettek, azaz „sajátos jellemzőik vagy olyan tényhelyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyénileg jellemzi őket”. A Bizottság szerint bármely, jelenleg koordinációs központot működtető vagy a jövőben ilyen központ létesítését tervező vállalkozást csak a vitatott adózási rendszer jelenlegi vagy potenciális kedvezményezettje minőségében érinti a Bizottság határozata, ezért a 2003. február 17-i határozat nem érinti őt közvetlenül és személyében.

146. Továbbá a Bizottság szerint a Forum 187 egyetlen tagjára sem fordítottak külön figyelmet sem a belga hatóságok e rendszer bevezetésekor, sem a Bizottság annak vizsgálatakor. A Bizottság kifejti, hogy a Forum 187 tagjainak helyzete különbözik a valamely ágazati rendszer keretében nyújtott egyedi támogatás kedvezményezettjeinek helyzetétől, és azok visszafizetésre kötelezettek, amint ez a CETM kontra Bizottság ügyben(40), az Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság ügyben(41), valamint az Olaszország kontra Bizottság ügyben(42) hozott ítéletek alapjául szolgáló eljárásokban történt. A jelen jogvitában a Forum 187 egyetlen tagjának sem volt olyan fennálló és megalapozott joga, amelyet a 2003. február 17-i határozat érintett volna. A Bizottság e tekintetben jelzi, hogy az átmeneti intézkedések valamennyi koordinációs központ számára lehetővé tették, hogy hatályos engedélyüket annak lejárati időpontjáig felhasználják, azokat kivéve, amelyek engedélye 2010. december 31. után jár le.

147. Ami különösen azokat a koordinációs központokat illeti, amelyek engedélye a 2003. február 17-i határozat után járt le, e központok helyzete nem tért el annyira a Forum 187 többi tagjának helyzetétől, hogy az őket a címzetthez hasonlóan egyénileg jellemezné. Olyan adózási rendszerben, amely korlátozott időtartamú kedvezményt ír elő, óhatatlan, hogy nem mindegyik engedély jár le azonos időben. A lejárat időpontja olyan objektív szempontnak minősül, amely azt szemlélteti, hogy ezek a központok egy általános intézkedés által és különböző módon lehetnek érintettek. A Bizottság továbbá hangsúlyozza, hogy az említett központoknak nem volt szerzett joguk az engedélyük meghosszabbítására. Az a kérdés, hogy jogosan bízhattak-e az engedélyük meghosszabbításában, érdemi kérdésnek minősül.

148. Végül a Forum 187 tagjai nem esnek el minden jogorvoslati lehetőségtől, mert a nemzeti hatóságok által hozott és az adójogi helyzetüket érintő bármilyen intézkedést megtámadhatnak a belga bíróságok előtt. A 2003. február 17-i határozat érvényességét ilyen eljárás keretében vitathatják.

149. A Forum 187 vitatja a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást, és hangsúlyozza, hogy keresetét két okból kell elfogadhatónak nyilvánítani. Először is néhány tagját közvetlenül és személyében érinti a Bizottság határozata. Ez egyrészről azt a harminc központot jelenti, amelyek engedélyét 2001-ben és 2002-ben hosszabbították meg, és amelyek esetében 2010. december 31-én jár le az az időtartam, ameddig a vitatott adózási rendszer kedvezményezettjei lehetnek. Másrészről jelenti azt a nyolc központot, amelyek meghosszabbítás iránti kérelme a bizottsági határozat elfogadásának időpontjában még függőben volt, és amelyek e határozat értelmében nem lehettek annak kedvezményezettjei(43).

150. A Forum 187 másodsorban hangsúlyozza, hogy a Bizottság határozata azért érinti őt, mert ő a koordinációs központoknak a belga hatóságok által elismert, kvázi hivatalos jogállású képviseleti szerve, amint azt az elfogadhatatlansági kifogásra adott válaszhoz csatolt iratok bizonyítják. Rámutat arra, hogy szorosan együttműködött ezekkel a hatóságokkal, amikor a Bizottság és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport a koordinációs központok adózási rendszeréről folytatott vizsgálatot, továbbá a belga kormány rendszeresen arra kérte, hogy tájékoztassa a tagjait a helyzet alakulásáról. A Forum 187-et tehát személyében érinti a Bizottság határozata a fent hivatkozott Van der Kooy és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Bíróság által kifejtett elvekkel összhangban.

151. A Forum 187 hozzáteszi, hogy azért érinti őt személyében a Bizottság határozata, mert a működésének lényegét érinti. Így helyettesítő adózási rendszer hiányában számos koordinációs központ kénytelen lesz átgondolni belgiumi jelenlétét.

152. A Forum 187 végül hangsúlyozza, hogy komoly szerepet játszott a Bizottság által lefolytatott közigazgatási eljárásban, és a Bizottság közvetlenül közölte vele a határozatát.

b) Értékelés

153. Amint a viták során kifejtették, és amint az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az olyan egyesület, mint amilyen a Forum 187, amelynek feladata a vállalkozások közös érdekeinek védelme, állami támogatásokkal kapcsolatos végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránt fő szabály szerint csak két esetben indíthat elfogadható keresetet. Keresete egyrészről akkor fogadható el, ha az általa képviselt vállalkozások vagy azok bármelyike maga is bír egyéni kereshetőségi joggal(44). Az egyesületet ekkor úgy tekintik, hogy a tagjait helyettesíti. Másrészről keresete akkor is elfogadható, ha a keresetindításhoz fűződő saját érdekét bizonyítani tudja. Az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy ez az eset állhat fenn különösen akkor, amikor az egyesület tárgyalási pozícióját érinti az a jogi aktus, amelynek a megsemmisítését kérik(45).

154. A közös érdekeket védő egyesület által a közösségi bíróságnál benyújtott kereset elfogadhatóságának e meghatározása az EK 230. cikk negyedik albekezdéséből származik, amely – mint ismeretes – a természetes vagy jogi személy által a nem neki címzett határozat megsemmisítése iránt indított keresetet ahhoz a két feltételhez köti, hogy ez a határozat őt közvetlenül és személyében érintse. Ha a szóban forgó jogi aktus nem felel meg ezeknek a feltételeknek, a természetes vagy jogi személy által ellene indított kereset nem fogadható el. Továbbá az előírt feltételek mindegyike eljárásgátló jellegű, ezért a közösségi bíróság az elfogadhatatlanságot hivatalból köteles vizsgálni(46).

155. A közös érdekeket védő egyesület tehát csak akkor kérheti valamely nem neki címzett határozat megsemmisítését, ha ez a határozat őt magát vagy a tagjait közvetlenül és személyében érinti. Ebből következik, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az egyesület nem léphet fel ilyen jogi aktus ellen az általa képviselt vállalkozások általános és közös érdekeinek védelme nevében(47). Így lehet elkerülni azt, hogy egy ilyen egyesület létrehozásával magánszemélyek megkerülhessék az EK 230. cikk negyedik albekezdésében meghatározott követelményeket(48).

156. A Forum 187 által a Bizottság határozatának megsemmisítése iránt indított kereset elfogadhatóságát tehát e megfontolásokra tekintettel kell értékelni. E célból először azt vizsgáljuk, hogy ez a kereset elfogadható-e azzal az indokkal, hogy e határozat az említett egyesület saját érdekeit érinti.

i) A Forum 187 keresetének elfogadhatóságáról, amennyiben állítása szerint közvetlenül és személyében érintett

157. A Forum 187 hangsúlyozza, hogy a Bizottság határozata őt személyében érinti, mert egyrészt e határozat a tárgyalópartneri pozícióját érinti, másrészt az még a létezését is kétségbe vonja. Véleményünk szerint a Forum 187 érvelése egyik szempontból sem fogadható el.

158. Ami először is tárgyalópartneri pozíciója érintettségét illeti, emlékeztetni szükséges arra, hogy ezt a kritériumot a Bíróság a fent hivatkozott Van der Kooy és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben fejtette ki, és az rendkívül különleges ténybeli körülményekre vonatkozik.

159. Így az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság azon határozata, amely az üvegházi kertészek esetében a kedvezményes gázdíjakat a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak nyilvánította, érintette a mezőgazdaság területén a gazdasági szereplők érdekeinek védelmével megbízott holland közjogi szervezet, a Landbouwschap tárgyalópartneri pozícióját, nemcsak azért, mert e szervezet tevékenyen részt vett a Bizottság által indított hivatalos vizsgálati eljárásban, hanem azért is, mert ezekről a díjakról ő tárgyalt a szállítóval – az aláírása egyébként szerepel a díjak megállapításáról szóló megállapodáson –, és a Bizottság által hozott határozatot követően kénytelen volt új tárgyalásokat kezdeni és új megállapodást kötni. A Landbouwschap tehát bizonyos mértékig a szóban forgó rendszer társalkotója volt.

160. A fent hivatkozott CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló eljárásban a Bíróság egy egyesület keresetének elfogadhatóságát is elismerte azért, mert annak tárgyalópartneri pozíciója más szempontból volt érintett. Ebben az ügyben a Bíróság a szintetikus szálak legfontosabb nemzetközi gyártóit tömörítő egyesület, a CIRFS által a Bizottság azon határozata ellen indított keresetet bírálta el, amelyben a Bizottság úgy vélte, hogy a tagállam által nyújtott támogatást nem szükséges előzetesen bejelenteni, mert ez a támogatás nem tartozik a közösségi szintetikus szál gyártási ágazatban nyújtott támogatások terén a tagállamok által elfogadott, ezen intézmény egyik közleményében is említett „fegyelmi szabályzat” hatálya alá.

161. A Bíróság megállapította, hogy a CIRFS tárgyalópartneri pozíciója azért volt érintett, mert ez az egyesület a szintetikus szálak legfontosabb nemzetközi gyártói érdekében számos keresetet indított ezen ágazat szerkezetátalakítási politikájával kapcsolatban, és többek között ő volt a Bizottság tárgyalópartnere az ebben az ágazatban nyújtott állami támogatások feltételeivel kapcsolatos fegyelmi szabályzat bevezetése, valamint annak meghosszabbítása és kiigazítása tárgyában. A CIRFS tehát a Bizottsággal együtt tevékenyen részt vett az érintett ágazatban nyújtott támogatások keretét adó fegyelmi szabályzat kidolgozásában.

162. Amint azt a Bíróság a közlemúltban a Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben hozott ítéletben(49) megerősítette, a hivatalos vizsgálati eljárásban az egyesület által képviselt gazdaság szereplők közös érdekeinek védelme érdekében történő részvétel nem minősül olyan tényezőnek, amely bizonyítja, hogy az egyesületet a saját érdeke szempontjából érinti a határozat(50). Egy ilyen egyesület tárgyalópartneri pozíciója akkor, és kizárólag akkor tekinthető érintettnek, ha az egyesület tevékenyen részt vett a szóban forgó nemzeti intézkedés elfogadásában, amint az a fent hivatkozott Van der Kooy és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet esetében történt, vagy a rá vonatkozó jogi rendszer elfogadásában, amint azt a CIRFS az érintett ágazatban nyújtott támogatásokra vonatkozó fegyelmi szabályzat kapcsán tette.

163. Márpedig a Forum 187 által előterjesztett bizonyítékok nem igazolják, hogy a részvétele ilyen szintű volt. Ezek a bizonyítékok kétségtelenül alátámasztják, hogy a szóban forgó adózási rendszer megfelelő alkalmazása érdekében kapcsolatot tartott a belga hatóságokkal. Ebből azonban nem tűnik ki, hogy közreműködött a vitatott rendszerben előírt azon különböző intézkedések tartalmának meghatározásában, amelyeket a Bizottság állami támogatásnak nyilvánított. Nem tárgyalt és nem írt alá megállapodást a koordinációs központok adózási rendszerének bevezetéséről. Továbbá a vitatott határozat végrehajtása érdekében nem kell új tárgyalásokat kezdenie és e rendelkezésekkel kapcsolatban új megállapodást kötnie(51). Következésképpen nem gondoljuk, hogy a 2003. február 17-i határozat őt „tárgyalópartneri pozíciójában” érinthetné.

164. Ami továbbá azt az érvet illeti, amely szerint a Bizottság határozata magát a Forum 187 létezését vonja kétségbe, ha ez megalapozottnak bizonyulna, akkor az egyesület keresete elfogadhatóságának elismerését vonná maga után, mivel az egyesület ekkor a saját érdekében lenne érintett. Mindazonáltal ezt az érvet a jelen ügyben a következő okokból nem tartjuk megalapozottnak.

165. A Forum 187 azt állítja, hogy helyettesítő rendszer hiányában a Bizottság határozatának az lesz a következménye, hogy a koordinációs központok kénytelenek lesznek beszüntetni a tevékenységüket Belgiumban. Márpedig – amint arra a Bizottság rámutat – a 2003. február 17-i határozat nem tiltja, hogy ezek a központok Belgiumban folytassák a tevékenységüket, és erre vonatkozóan korlátozásokat sem állapít meg. A határozat csak arra az adózási rendszerre vonatkozik, amely alá ezek a központok tartoznak, és nem tiltja, hogy a Belga Királyság helyettesítő adózási rendszert vezessen be. Továbbá a Forum 187 az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapban azt állítja, hogy a szóban forgó rendszerben előírt és a Bizottság által „állami támogatásnak” minősített különböző adóintézkedések nem biztosítanak gazdasági előnyt az említett központoknak. Ilyen körülmények között tehát nehezen feltételezhető, hogy ezen adózási rendszer eltörlése az összes koordinációs központot vagy közülük jó néhányat arra késztetne, hogy beszüntesse tevékenységét ebben a tagállamban.

166. Következésképpen az a véleményünk, hogy a 2003. február 17-i határozat – a saját érdeke szempontjából – nem érinti személyében a Forum 187-et.

167. Most pedig azt kell megvizsgálni, hogy a Forum 187 megsemmisítés iránti keresete elfogadható-e azért, mert egyes tagjai maguk is jogosultak arra, hogy ilyen keresetet indítsanak a közösségi bíróság előtt.

ii) A Forum 187 keresetének elfogadhatóságáról, amennyiben állítása szerint egyes tagjai helyett lép fel

168. A Forum 187 azt állítja, hogy keresetét azért kell elfogadhatónak nyilvánítani, mert a koordinációs központok két olyan csoportját képviseli, amelyeket a Bizottság határozata közvetlenül és személyében érint. Ez egyrészt jelenti azt a harminc központot, amelyek engedélyét 2001-ben vagy 2002-ben hosszabbították meg, és amelyek esetében ez a határozat 2010. december 31-re korlátozza a vitás adózási rendszer alkalmazásának időtartamát, illetve másrészről azt a nyolc központot, amelyek meghosszabbítás iránti kérelme folyamatban volt, de az említett határozat értelmében nem kaphatják meg azt.

169. Amint a Bíróság a Codorniu kontra Tanács ügyben hozott ítéletben(52) egyértelműen megerősítette, az a tény, hogy valamely közösségi aktus általános hatályú, nem zárja ki, hogy egyes gazdasági szereplőket közvetlenül és személyében érintsen, és ekképpen rájuk vonatkozó határozatnak minősüljön. Az, hogy a jelen ügyben a Bizottság határozata a gazdasági szereplők tekintetében általános hatályú intézkedésként jelenik meg annyiban, amennyiben a koordinációs központokra, azaz a gazdasági szereplők általános és absztrakt módon meghatározott csoportjára vonatkozó adózási rendszert a közösségi joggal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja, nem akadályozza meg, hogy e központok közül egyeseket a sajátos jellemzőik folytán közvetlenül és személyében érintsen.

170. Ami az EK 230. cikk negyedik bekezdésében megkövetelt első feltételt illeti, amely értelmében a Forum 187 által képviselt két csoporthoz tartozó központokat valószínűleg közvetlenül érinti a 2003. február 17-i határozat, ezt a Bizottság nem vitatja. Ez a feltétel a mi véleményünk szerint is teljesül. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a megtámadott jogi aktus által érintett természetes vagy jogi személyek közvetlenül érintettek akkor, amikor az említett jogi aktus semmilyen mérlegelési jogkört nem hagy a végrehajtásával megbízott címzettek számára, mivel a szokásos megfogalmazás szerint az ilyen végrehajtás „tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik”(53).

171. A jelen ügyben valóban ez az eset áll fenn, mivel a Bizottság határozata, miután a koordinációs központok adózási rendszerét a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, megtiltja, hogy a Belga Királyság meghosszabbítsa annak alkalmazását azon központok vonatkozásában, amelyek engedélye 2003. február 17-től jár le, és előírja, hogy az ezen időpont előtt meghosszabbított engedélyek időbeli hatálya nem terjedhet 2010. december 31-én túl. A belga hatóságok tehát semmilyen mérlegelési lehetőséggel nem rendelkeznek e rendelkezések végrehajtásában.

172. Ezzel szemben a jelen ügyben a vita arra vonatkozik, hogy a Forum 187 által említett két csoportba tartozó központok a Bizottság határozata által személyükben érintettnek minősülnek-e. Tehát azt kell meghatározni, hogy a Bíróság által a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben kimondott és az állandó ítélkezési gyakorlat(54) alapján megerősített szempontok szerint a 2003. február 17-i határozat érinti-e ezt a két csoportot egyes sajátos jellemzőik, vagy valamely őket minden más személytől megkülönböztető, és ezáltal őket „a címzetthez hasonló módon” egyénileg jellemző tényhelyzet folytán.

173. Amint arra a Bizottság emlékeztet, egyes gazdasági szereplők vonatkozásában a jogi aktus általános hatályát nem kérdőjelezi meg csupán az a tény, hogy jobban vagy másképp érinti őket, mint más szereplőket. Az általános rendelkezés jellegéből adódik ugyanis, hogy egységes alkalmazása a helyzetük sajátosságaitól függően különbözőképpen érheti el az érdekelteket. Az állami támogatások sajátos területén szintén az a következetes ítélkezési gyakorlat, hogy valamely vállalkozás a Bizottság ágazati támogatási programot tiltó határozatát, ha őt ez a határozat nem érinti, fő szabály szerint csak a szóban forgó ágazathoz való tartozása miatt és az említett rendszer potenciális kedvezményezetti minőségében támadhatja meg(55).

174. Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy amikor a megtámadott aktus annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak(56).

175. Így e magánszemélyek keresetét elfogadhatónak nyilvánították, amikor a megtámadott jogi aktus visszamenőlegesen módosította a felperes jogait. A Bíróság a fent hivatkozott Toepfer és Getreide-Import kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben döntött így, amelyben első alkalommal ismerte el, hogy a a tagállamnak címzett határozat személyében érinthet egy magánszemélyt(57). Szintén ezt a megoldást fogadta el a Bock kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(58), valamint az Agricola commerciale olio és társai kontra Bizottság és a Savma kontra Bizottság ügyekben hozott ítéletekben(59) is.

176. A CAM kontra Bizottság(60) ügyben hozott ítéletben a Bíróság azt is elismerte, hogy a felperes kereshetőségi joggal rendelkezik akkor, amikor a megtámadott intézkedés az elfogadásakor folyamatban lévő esetekre vonatkozik, és megkérdőjelezi a jövőbeli ügyletek vonatkozásában szerzett jogok gyakorlását(61).

177. Ebből következik, hogy amikor valamely közösségi aktus a jogalanyok által korábban szerzett jogokat vonja kétségbe, ezek a jogalanyok a közösségi bíróság előtt vitathatják ezen aktus jogszerűségét.

178. Ezen ítélkezési gyakorlat alapján az a véleményünk, hogy a Bizottság határozata által személyükben érintettnek kell nyilvánítani azokat a koordinációs központokat, amelyek engedélyét 2001-ben és 2002-ben hosszabbították meg.

179. A szóban forgó adózási rendszer értelmében ugyanis e központok engedélyének 2001-ben vagy 2002-ben történő meghosszabbítása jogot biztosított részükre arra, hogy tíz évig élvezhessék az e rendszer alkalmazásából származó előnyöket, és ezt az időtartamot a Bizottság határozata 2010. december 31-re korlátozta. A 2003. február 17-i határozat valóban csökkentette azokat a jogokat, amelyeket ezek a központok a belga adózási rendszer alapján, illetve a Bizottság azon korábbi határozatai alapján szereztek, amelyek szerint e rendszer nem ellentétes az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi joggal.

180. Továbbá az említett határozat elfogadásának időpontjában tudni lehetett az ilyen helyzetben lévő központok számát, és ez a szám nem nőhet. Ezek tehát valóban olyan gazdasági szereplők, amelyek meghatározott vagy zárt kört alkotnak az ítélkezési gyakorlat értelmében, és amelyeket különösen érint a Bizottság határozata.

181. Végül a véleményünk szerint e központok kereshetőségi joga a fent hivatkozott Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság, illetve az Olaszország kontra Bizottság ügyekben hozott ítéletekből is levezethető. Ezekben az ítéletekben úgy ítélték meg, hogy azt a vállalkozást, amelynek valamilyen ágazati rendszer alapján támogatást nyújtottak, úgy kell tekinteni, hogy azt személyében érinti a Bizottság azon határozata, amely ezt a támogatási programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja és az említett rendszer alapján nyújtott összegeknek az összes kedvezményezett általi visszafizetését rendeli el. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy ezt a vállalkozást nemcsak a kérdéses ágazathoz tartozó vállalkozásként – mint a vitatott támogatási program potenciális kedvezményezettjét – érintette ez a határozat, hanem az e rendszer alapján nyújtott egyedi támogatás tényleges kedvezményezettjeként is érintett volt(62).

182. Úgy látjuk, hogy ez az ítélkezési gyakorlat átültethető a jelen ügyre. A fent hivatkozott ítéletek alapjául szolgáló ügyek felpereseihez hasonlóan azokat a koordinációs központokat, amelyek 2001-ben és 2002-ben meghosszabbított engedélyét 2010. december 31-re korlátozták, nem csupán a vitatott adózási rendszer potenciális kedvezményezettjeiként érinti a Bizottság határozata. Egyedi engedélyük meghosszabbítása következtében ezek a központok e rendszer tényleges kedvezményezettjeiként is érintettek.

183. Mindezen okokból tehát úgy tűnik, hogy a Forum 187 keresete elfogadható annyiban, amennyiben azt a harminc központot képviseli, amelyeknek a vitatott rendszer előnyeihez fűződő jogait 2010. december 31-re korlátozták.

184. Ez a tényező elegendő ahhoz, hogy igazolja az elfogadhatóságát a Forum 187 keresetének, amely a 2003. február 17-i határozat megsemmisítésére irányul annyiban, amennyiben az a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak nyilvánítja a koordinációs központok adózási rendszerét.

185. A Forum 187 azonban a 2003. február 17-i határozat részleges megsemmisítését is kéri annyiban, amennyiben az nem írt elő átmeneti intézkedéseket azokra a központokra vonatkozóan, amelyek engedélye 2003-ban, február 17-e után, illetve 2004-ben járt le. Márpedig a koordinációs központoknak a Forum 187 által képviselt azon két csoportja közül, amelyek az egyesület szerint kereshetőségi joggal rendelkeznek ahhoz, hogy a közösségi bíróság előtt közvetlenül eljárjanak, csak annak a nyolc központnak áll érdekében ilyen kérelmet benyújtani, amelynek meghosszabbítás iránti kérelme a 2003. február 17-i határozat elfogadásakor függőben volt.

186. Az említett határozat részleges megsemmisítése ugyanis – amennyiben az nem írt elő átmeneti intézkedéseket azon koordinációs központokra vonatkozóan, amelyek engedélye 2003-ban, február 17. után, illetve 2004-ben járt le – semmilyen előnyt nem képes biztosítani azoknak a központoknak, amelyek engedélyét 2001-ben vagy 2002-ben hosszabbították meg. Márpedig a természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csupán abban az esetben fogadható el, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez, ami azt feltételezi, hogy ez a kereset – az eredménye folytán – előnyt biztosíthat annak a félnek, amely azt indította(63). Továbbá az eljáráshoz fűződő érdek hiánya eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanságnak minősül(64).

187. Következésképpen a Forum 187 e másodlagos kérelme elfogadhatóságának az a feltétele, hogy ez a nyolc központ szintén rendelkezzen kereshetőségi joggal. Az, hogy a Belga Királyság kérelme, amelynek elfogadhatósága nem vitatott, és nem is tűnik vitathatónak(65), magában foglalja ezt a bizottsági határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmet, nem ment fel e vizsgálat alól, ha adott esetben a Forum 187 elsődleges kérelmét elutasítják, és annak másodlagos kérelméről kell dönteni.

188. Ebben az esetben is az a véleményünk, hogy a Forum 187 keresete elfogadható, mert azok a koordinációs központok, amelyek kérelme a Bizottság határozatáról szóló értesítéskor függőben volt, valóban jogosultak az említett határozat megsemmisítése érdekében eljárást indítani a közösségi bíróság előtt.

189. Elismerték ugyanis, hogy a megtámadott aktus elfogadásakor és a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján azonosított vagy azonosítható személyek csoportja által indított kereset elfogadható akkor, amikor a közösségi jogi szöveg, amely alapján az említett aktust meghozták, kifejezetten kötelezte az intézményt – az aktus szerzőjét – arra, hogy a felperes különleges helyzetét figyelembe vegye(66).

190. Úgy látjuk, hogy ez az ítélkezési gyakorlat átültethető azokra a koordinációs központokra, amelyek meghosszabbítás iránti kérelme a 2003. február 17-i határozat elfogadásakor függőben volt.

191. Egyrészről ezek a központok valóban olyan, az ítélkezési gyakorlat szerinti zárt körbe tartoznak, amelynek tagjait különösen érintette a Bizottság határozata. Mint ismeretes ugyanis, hogy ez a határozat előírja, hogy azok a 2000. december 31-én engedéllyel rendelkező központok, amelyek egyedi engedélye 2003. február 17-én hatályban van, az engedély lejáratáig, de legkésőbb 2010. december 31-ig részesülhetnek annak előnyeiben. Kimondja továbbá, hogy a 2010. december 31. előtt lejáró engedélyek még ideiglenesen sem hosszabbíthatók meg. Tehát azok a központok, amelyek 2000. december 31-én már rendelkeztek engedéllyel, és amelyek tíz évre szóló engedélye 2003. február 17. és 2010. december 31. között jár le, olyan csoportot alkotnak, amely a Bizottság határozatának elfogadásakor teljes mértékben azonosítható volt, és amelynek létszáma ezután nem fog nőni.

192. Továbbá az említett központok különös módon érintettek a többi koordinációs központhoz és az összes olyan társasághoz képest, amely ilyen központot hozhatott volna létre. Az különbözteti meg őket, hogy tíz évre szóló, 2003. február 17. és 2010. december 31. között lejáró engedéllyel rendelkeztek, a Bizottság által 1984-ben és 1987-ben hozott határozatokban említett belga jogszabályok szerint ez az engedély meghosszabbítható volt, és a Bizottság határozata alapján azt egyáltalán nem lehet meghosszabbítani.

193. Másrészről, amint a fent hivatkozott Sofrimport kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből(67) kitűnik, és amint a Bíróság a fent hivatkozott Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben(68) megerősítette, annak megítélésében, hogy az általános hatályú aktus által különös módon érintett magánszemélyeket érinti-e az aktus a személyükben is, alapvető szempont az a védelem, amelyben a közösségi jog értelmében részesülnek. A Forum 187 a bizalomvédelem elvére hivatkozik, és hangsúlyozza, hogy az érintett koordinációs központok ekként bíztak az engedélyük meghosszabbításában.

194. Véleményünk szerint nem kétséges, hogy egy olyan általános elv, mint a bizalomvédelem elve, a felperesek egyedi meghatározására alkalmas védelmet képes biztosítani, ahogyan azt azon közösségi jogi szöveg kifejezett rendelkezése teheti, amely alapján a megtámadott intézkedéseket meghozták, és amely a szóban forgó aktus szerzőjét arra kötelezi, hogy figyelembe vegye különleges helyzetüket, amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság, valamint a Sofrimport kontra Bizottság ügyekben hozott ítéletekben elismerte. Az általános elv által biztosított védelem valóban olyan szempontnak tűnik, amely alkalmas a felperes egyedi meghatározására, és lehetővé teszi számára, hogy a közösségi bíróság előtt megsemmisítés iránti keresetet indítson(69).

195. Amint a Bizottság jelzi, kétségtelen, hogy az ügy érdemére vonatkozó vita tárgya az a kérdés, hogy a koordinációs központok jogosan bízhattak-e az engedélyük meghosszabbításában. Mindazonáltal a kereset elfogadhatóságáról szóló vizsgálati szakaszban az a véleményünk, hogy elegendő megállapítani, hogy a 2003. február 17-i határozatában a Bizottság a (117) preambulumbekezdéstől a (120) preambulumbekezdésig azt elemezte, hogy milyen jogos bizalomra hivatkozhatnak azok a koordinációs központok, amelyek az említett határozatról szóló értesítéskor érvényes engedéllyel rendelkeznek. Az, hogy a Bizottság ilyen vizsgálatot folytatott le, jól bizonyítja, hogy e központok a bizalomvédelem elve alapján sajátos védelemben részesülnek az összes többi koordinációs központtal, illetve azon nemzetközi csoportok társaságaival szemben, amelyek ilyen központok létrehozását tervezték.

196. Véleményünk szerint ez a tényező elegendő ahhoz, hogy a Bizottság határozata által érintett más gazdasági szereplőkhöz viszonyítva egyedileg meghatározza azokat a koordinációs központokat, amelyek engedélye 2003. február 17. és 2010. december 31. között lejár. Ezek a központok valóban e többi gazdasági szereplőtől kellően különböző, zárt kört alkotnak, és a bizalomvédelem elvére olyan sajátos védelmet alapítanak, amelynek a közösségi bíróság előtt indított keresettel valószínűleg érvényt tudnak szerezni.

197. Pártoljuk tehát a koordinációs központok második csoportja kereshetőségi jogának elismerését, amely csoportot állítása szerint a Forum 187 képviseli a jelen kereset keretében.

3. A keresetek érdemi vizsgálata

198. Mivel a Forum 187 keresete nagyobb terjedelmű, mint a Belga Királyságé, hiszen a 2003. február 17-i határozat teljes egészében történő megsemmisítésére irányul, először ezt a kérelmet vizsgáljuk.

199. Ha szükséges, ezt követően a Forum 187 és a Belga Királyság azon kérelmeit vizsgáljuk meg, amelyek a Bizottság határozatának részleges megsemmisítésére irányulnak annyiban, amennyiben ez a határozat nem írt elő átmeneti intézkedéseket azokra a központokra vonatkozóan, amelyek engedélye 2003. február 17-én járt le.

a) A Forum 187-nek a 2003. február 17-i határozat teljes egészében történő megsemmisítésére irányuló kérelme

200. E megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására a Forum 187 három jogalapra hivatkozik. Az első jogalappal előadja, hogy e határozatnak nincs jogalapja, és az sérti a jogbiztonság elvét annyiban, amennyiben ellentétes a több mint tizenöt évvel azelőtt hozott, korábbi határozatokkal. A második jogalapban a Forum 187 előadja, hogy azzal, hogy a koordinációs központok adózási rendszerét állami támogatásnak minősítette, a Bizottság figyelmen kívül hagyta az EK 87. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit. Utolsó jogalapjában a Forum 187 azt kifogásolja, hogy az említett határozat indokolása hiányos a tekintetben, hogy miért változtatta meg a Bizottság a korábbi határozatait.

i) A jogi alap hiányára és a jogbiztonság elvének megsértése alapított jogalap

– – A felek érvei

201. A Forum 187 hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság elve értelmében a Bizottság köteles tiszteletben tartani a saját határozatait, és rendkívül kevés olyan eset van, amikor ez utóbbi valamely jogellenes határozatát visszavonhatja. Az egyesület véleménye szerint a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó határozatát két alapra, azaz a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának v. alpontjára, valamint a korábbi hiba kijavítására irányuló általános hatáskörére alapította. 2003. február 17-i határozatában a Bizottság ezt az EK 87. és EK 88. cikkel egészítette ki. A Forum 187 azt állítja, hogy e határozatnak nincs jogi alapja, mert azt ezen alapok egyike alapján sem lehetett volna meghozni.

202. A Forum 187 véleménye szerint a 659/1999 rendelet azért nem szolgálhat jogalapul, mert annak a létező támogatás fogalmát meghatározó 1. cikke b) pontjának v. alpontja a közös piac fejlődését követeli meg ahhoz, hogy a támogatásnak nem minősülő intézkedés létező támogatássá váljon. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a Bizottság azt az álláspontját szeretné módosítani, amely szerint az intézkedés nem minősül állami támogatásnak.

203. A Forum 187 hangsúlyozza, hogy a Bizottság az EK 87. és EK 88. cikkre sem alapíthatta a határozatát az alábbi két okból. Egyrészről ez utóbbi csak a 659/1999 rendelet alapján indította el a hivatalos vizsgálati eljárást, és az ezen eljárást lezáró határozatot nem alapíthatja más jogalapra. Másrészről ezek a cikkek nem biztosítanak a Bizottságnak a 659/1999 rendeletben foglaltaknál szélesebb hatáskört, amely rendelet kimerítően felsorolja ezen intézmény jogköreit. Következésképpen a koordinációs központok adózási rendszere nem tartozik bele az említett rendeletben meghatározott létező támogatás fogalmába, ezért nem állíthatja, hogy a 2003. február 17-i határozatot az EK 88. cikk (1) bekezdésére alapította.

204. Végül a Forum 187 kifejti, hogy a Bizottság nem állíthatja, hogy több mint tizenöt évvel az elfogadása után javított ki egy hibás határozatot. Azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a hiba kijavításának jogát ésszerű határidőn belül kell gyakorolni. Azzal, hogy több mint tizenöt évvel később változtatta meg azt a határozatát, amely szerint a vitatott adózási rendszer nem minősül állami támogatásnak, a Bizottság a jogbiztonság elvét sérti meg, különösen annyiban, amennyiben az összes korábbi határozatát köteles tiszteletben tartani. Továbbá egyáltalán nem szolgál olyan magyarázattal, amely ennyi idő elteltét igazolná. Végül a Bizottság nem alapíthatja érvelését arra, hogy a határozata nem bír visszamenőleges hatállyal. A Forum 187 szerint a 2003. február 17-i határozat szükségszerűen rendelkezik visszamenőleges következményekkel a koordinációs központokban végrehajtott beruházások nagysága miatt.

205. Az ezekre az érvekre adott válaszában a Bizottság hangsúlyozza, hogy az álláspontját, miszerint a vitatott adózási rendszer nem minősül állami támogatásnak, jogában állt módosítani, feltéve hogy tiszteletben tartja a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveit, valamint a szerzett jogokat. Ez a hatáskör a létező támogatásokra vonatkozó állandó felügyeleti jogköréből következik, amelynek köszönhetően a jövőre nézve felülvizsgálhatja azt a határozatot, amely valamely támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánít. Ami a követendő eljárást illeti, a Bizottság szerint nyilvánvaló, hogy a vitatott rendszert nem lehetett új támogatásnak tekinteni, és analógia útján a létező támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárást kellett alkalmazni.

– Értékelés

206. Elöljáróban szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy a 2003. február 17-i határozatban a Bizottság nem írja elő a koordinációs központok adózási rendszerére vonatkozó korábbi határozatok visszavonását. Ugyanis sem e határozat indokolásában, sem annak rendelkező részében nem jelzi, hogy ezeket az 1984-es és 1987-es határozatokat, valamint a Parlament 1990-es kérdésére adott válaszát visszamenőleges hatállyal meg kell semmisíteni, illetve hogy a 2003. február 17-én hozott határozatának az a célja, hogy ezek helyébe lépjen. Ha ez lett volna a helyzet, nem kétséges, hogy ez a határozat ellentétes lett volna a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveivel.

207. Ha ugyanis valamely intézmény visszamenőleges hatállyal jogosult visszavonni egy olyan határozatot, amelyet hibásnak talál, a következetes ítélkezési gyakorlat az, hogy a visszavonást ésszerű határidőn belül kell megtenni, és figyelembe kell venni, hogy a szóban forgó aktus kedvezményezettjei milyen mértékben bízhattak annak jogszerűségében(70). Ezeket a feltételeket nyilvánvalóan nem teljesítették, ha a Bizottság visszamenőlegesen – 19 évvel később, és akkor, amikor a korábbi határozataiban címzettként szereplő tagállam már végrehajtotta ezt a rendszert – akarta megsemmisíteni azon értékelését, amely szerint a koordinációs központok adózási rendszere nem minősül állami támogatásnak.

208. A 2003. február 17-i határozat tartalmából és az ügy irataiból valóban kitűnik, hogy a határozatot azt követően hozták meg, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy újból megvizsgálja a koordinációs központok adózási rendszerét úgy, hogy arra a létező támogatásra vonatkozó ellenőrzési eljárást alkalmazza, amiből az következik, hogy végleges határozata nem rendelkezhet visszamenőleges hatállyal. Szintén e határozat tartalmából következik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a rendszer immáron a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.

209. A jelen jogalap vizsgálata során tehát azt kell meghatározni, hogy a Bizottságnak jogában állt-e megváltoztatni álláspontját arról, hogy ez az általános hatályú rendszer az EK 87. cikk (1) bekezdése szerint támogatásnak minősül, anélkül hogy az az 1984-es, 1987-es és 1990-es korábbi álláspontjaihoz képest jelentősen módosult volna, és ha igen, akkor a Bizottság jogosult volt-e a létező támogatási programokra vonatkozó eljárást alkalmazni.

210. Kétségtelen, hogy a jogbiztonság elve azt jelenti, hogy a közösségi jogszabályoknak a jogalanyok számára egyértelműnek, alkalmazásuk szempontjából pedig kiszámíthatónak kell lenniük(71). Célja, hogy biztosítsa a közösségi jog hatálya alá tartozó tényállások és jogviszonyok előreláthatóságát(72). Ennek az elvnek különös szigorral kell érvényesülnie, ha a másodlagos jogi aktusnak pénzügyi kihatásai lehetnek(73), ahogyan ez az állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozatok esetében előfordulhat. Továbbá e támogatásokkal kapcsolatban az EK 88. cikk (3) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettségnek többek között az a célja, hogy eloszlassa az esetleges kétségeket afelől, hogy valamely nemzeti intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti támogatásnak minősül-e, vagy sem.

211. A jogbiztonság elve és az annak szubjektív oldalát képviselő bizalomvédelem elve tehát azt jelenti, hogy a tagállam, amely körültekintően tájékoztatta a Bizottságot az általa bevezetni tervezett adózási rendszerről, valamint e rendszer kedvezményezettjei megbízhatnak ezen intézmény azon határozatában, amely kimondja, hogy az említett rendszer nem minősül állami támogatásnak.

212. Az is megállapítható, hogy a 659/1999 rendelet, amely a második preambulumbekezdése szerint az EK 88. cikk által a Bizottságra ruházott hatáskör gyakorlását szabályozza, nem rendelkezik kifejezetten arról az esetről, amellyel a jelen ügyben nézünk szembe. Így az egyetlen eset, amely e rendeletnek a létező támogatás fogalmát meghatározó 1. cikke b) pontjának v. alpontjában szerepel, amikor valamely intézkedést, amely a hatálybalépése idején nem minősült támogatásnak, mégis létező támogatásnak kell tekinteni, az, amikor az említett intézkedés „a közös piac fejlődésének eredményeként vált támogatássá”.

213. A 659/1999 rendelet nem határozza meg, hogy mit jelent a „közös piac fejlődésének” fogalma. Mindazonáltal ez a fogalom a szóban forgó intézkedés által érintett ágazat gazdasági és jogi környezetének változásaként is értelmezhető. A „fejlődés” és „közös piac” szavakból arra lehet gondolni, hogy a piacon, ahol a szóban forgó nemzeti intézkedés kifejti a hatásait, olyan változás történt, amely miatt ez az intézkedés, amely nem minősült támogatásnak, a továbbiakban már az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. Ez a fogalom tehát nem arra az esetre vonatkozik, amikor – mint a jelen ügyben – a Bizottság mindössze a Szerződés állami támogatásokkal kapcsolatos szabályainak szigorúbb alkalmazása alapján változtatja meg az álláspontját.

214. Mindazonáltal a Forum 187-tel ellentétben nem hisszük, hogy a jogbiztonság elvével és a 659/1999 rendelet szövegével ellentétes az, ha a Bizottság megváltoztatja álláspontját arról, hogy az általános hatályú adózási rendszer támogatásnak minősül-e, amikor úgy véli, hogy a Szerződésben foglalt szabályok helyes alkalmazásának erre a következtetésre kell vezetnie.

215. Véleményünk szerint ezt az elemzést igazolja az EK 87. és EK 88. cikk. Egyrészről ugyanis, amint a Bíróság már megállapította, a jogbiztonság elve – akármilyen fontos is – nem alkalmazható abszolút módon, és alkalmazását a jogszerűség elvével kell összehangolni(74). Másrészről, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, az állami támogatásokkal kapcsolatos hatásköreinek terjedelmét az EK 87. és EK 88. cikk alapján kell értékelni. Tehát a 659/1999 rendelet, amely az EK 87. és EK 88. cikk végrehajtása céljából elfogadott másodlagos jogi aktusnak minősül, nem nyerhet olyan értelmezést, hogy az szűkíti a Szerződésben előírt szabályok hatályát.

216. Az EK 88. cikk nemcsak azzal a feladattal ruházza fel a Bizottságot, hogy előzetesen megvizsgálja a tagállamok új támogatás bevezetésére irányuló terveit, hanem azzal is, hogy bármely létező támogatást folyamatosan ellenőrizzen. E folyamatos ellenőrzés alkalmával a Bizottság a szóban forgó támogatást nyújtó tagállammal való együttműködés keretében javaslatot tehet ennek az államnak arra, hogy a jövőben végezzen el minden olyan módosítást, amely szükséges ahhoz, hogy ez a támogatás továbbra is összeegyeztethető legyen a közös piaccal. Ezen eljárás sikertelensége esetén a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdésének megfelelően az ilyen támogatásnak az általa kitűzött határidőn belüli módosítását vagy megszüntetését írhatja elő az említett államnak.

217. Az EK 88. cikkben a Bizottságra ráruházott jogkörök célja tehát annak elkerülése, hogy az általános támogatási programot továbbra is végrehajtsák, és az új egyedi támogatások nyújtását tegye lehetővé, ha kiderül, hogy ez a rendszer már nem egyeztethető össze a közös piaccal. Így a Bizottságnak el kell érnie, hogy a közös piac működésével ellentétes egyetlen támogatási programot sem engedélyezzenek, vagy alkalmazzanak tovább.

218. Az EK 88. cikk célja továbbá, hogy egyenlőséget biztosítson a tagállamok és a gazdasági szereplők között. Előfordulhat ugyanis, hogy a gazdasági és jogi környezet fejlődése miatt a Bizottság kénytelen elutasító határozatot hozni egy olyan új támogatási programról, amelynek tartalma mindenben megegyezik egy másik tagállamban hatályos létező rendszerrel. Tehát ellentétes lenne az egyenlőség általános elvével, ha lehetővé tennék, hogy a gazdasági szereplők a létező támogatási program további alkalmazása révén előnyben részesüljenek.

219. E szempontok alapján úgy véljük, hogy a Bizottságnak jogában áll módosítani a támogatás fennállásával kapcsolatos álláspontját, ha úgy ítéli meg, hogy a Szerződésben foglalt szabályok helyes alkalmazásának ilyen válaszhoz kell vezetnie. Következésképpen, amennyiben a Bizottság köteles tiszteletben tartani a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveit, ezt a követelményt – bármilyen fontos is – össze kell egyeztetni a jogszerűség elvével, és ebből következően az EK 87. és EK 88. cikkben foglalt szabályokkal. Márpedig ezekkel a rendelkezésekkel lenne ellentétes, ha megengednék, hogy valamely nemzeti programot tovább alkalmazzanak, amikor az a közös piac megfelelő működésével ellentétesnek bizonyul. Ez a tagállamok és a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmóddal is ellentétes lenne, hiszen elutasító határozat születne arról az új rendszerről, amely megegyezik a kezdetben támogatásnak nem minősített nemzeti rendszerrel.

220. Ennek szellemében úgy véljük, hogy a Bizottság a Szerződésben az állami támogatásokkal kapcsolatosan ráruházott feladatot teljesítette, amikor a jelen esetben úgy döntött, hogy a tagállamokban hatályban lévő összes olyan adórendszer vizsgálatát vagy felülvizsgálatát elvégzi, amelyet a magatartási kódexszel foglalkozó csoport a közös piacra ártalmasnak nyilvánított, mivel úgy látta, hogy ezek a rendszerek az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak.

221. Következésképpen úgy véljük, hogy nem ellentétes a jogbiztonsággal az, ha a Bizottság a jövőben megváltoztatja a támogatás fennállásával kapcsolatos álláspontját. Ugyanebben az értelemben a 2003. február 17-i határozatnak a Forum 187 állításával ellentétben van jogalapja, mégpedig az az EK 87. és EK 88. cikken alapul, amint ezt a határozat (69) preambulumbekezdése rögzíti.

222. Ami azt az eljárást illeti, amelyet akkor kell alkalmazni, amikor a Bizottság ilyenformán megváltoztatja az álláspontját, szintén az a véleményünk, hogy csakis a létező támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárásról lehet szó. A 659/1999 rendelet, amely az EK 88. cikk által a Bizottságra ruházott hatáskörök gyakorlását szabályozza, csak kétféle nemzeti intézkedést ismer el: az új intézkedéseket és a létező támogatásokat. Esetünkben a Bizottság azon nemzeti rendszerrel kapcsolatos álláspontját kívánja módosítani, amelyről értesítették, és amely – feltehetően és ténylegesen – nem esett át jelentős módosításon a korábbi bizottsági határozat óta. Ez a rendszer tehát nem tekinthető új intézkedésnek, amelyet annak végrehajtása előtt jelentettek be a Bizottságnak, vagy jogellenes támogatásnak, azaz olyan támogatásnak, amelyet azelőtt nyújtottak, hogy azt az említett intézménynek bejelentették volna, vagy arról az intézmény az előírt határidőn belül nyilatkozott volna. A Bizottság szemszögéből valóban létező intézkedésről van szó, mivel arról már tudomása volt, és mivel az alkalmazandó ellenőrzési eljárás meghatározása szempontjából a 659/1999 rendelet 1. cikkének b) pontja szerinti létező támogatáshoz hasonlítható.

223. Továbbá ez a minősítés biztosítja a legnagyobb jogbiztonságot a szóban forgó intézkedést bevezető tagállam és az abban részesülő gazdasági szereplők számára. Azzal jár ugyanis, hogy ez az intézkedés mindaddig érvényben marad, amíg a Bizottság megállapítja a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét. Továbbá ha a Bizottság ilyen határozat meghozatalára szánja el magát, az csak a jövőre nézve és az ezen intézmény által meghatározandó határidőn belül bír hatállyal(75).

224. Végül ez az eljárás a vitatott általános rendszer előnyeiben részesült vállalkozásokat nem fosztja meg attól, hogy a Bizottság azon új álláspontját, amely szerint a szóban forgó rendszer állami támogatásnak minősül, érdemben vitassák a közösségi bíróság előtt indított megsemmisítés iránti kereset útján, amint azt a Forum 187 teszi, vagy különösen a nemzeti bíróság előtt emelt jogellenességi kifogás útján, amint ennek lehetőségére a Bíróság az Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács(76) ügyben hozott ítéletben felhívta a figyelmet.

225. A Forum 187 tehát azt sem jogosult kifogásolni, hogy a Bizottság a belga kormánynak küldött levelében, amelyben azt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról tájékoztatta, jelezte, hogy az alkalmazandó eljárás a 659/1999 rendelet 17–19. cikkében meghatározott eljárás, sem azt, hogy az eljárás folyamán megváltoztatta a jogalapot, mivel ennek a rendeletnek csak az a célja, hogy az EK 87. és EK 88. cikk által a Bizottságra ruházott hatáskörök gyakorlását szabályozza.

226. Ami azt a kérdést illeti, hogy a 2003. február 17-i határozatban a Bizottság megfelelően figyelembe vette-e a koordinációs központok jogos bizalmát, ezt adott esetben az e határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelem keretében vizsgáljuk. Mindazonáltal az erre a kérdésre adandó válasz nem kérdőjelezheti meg azt a következtetést, miszerint a Bizottságnak jogában állt megváltoztatni a véleményét arról a kérdésről, hogy a koordinációs központok adózási rendszere állami támogatásnak minősül-e, és jogosult volt a 659/1999 rendelet 17–19. cikkében meghatározott eljárást alkalmazni a létező támogatási programokra.

227. Mindezen szempontok alapján az a véleményünk, hogy az első jogalapot el kell utasítani.

ii) Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap

228. A Forum 187 több érvet hoz fel annak bizonyítására, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az EK 87. cikk (1) bekezdését azzal, hogy a koordinációs központok adózási rendszerét az e rendelkezés szerinti állami támogatásnak minősítette. Mindenekelőtt vitatja a módszert, amellyel a Bizottság a szóban forgó adózási rendszert elemezte. Ezt követően hangsúlyozza, hogy az ezt a rendszert alkotó különböző intézkedések nem teljesítik az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt feltételeket. Így a Forum 187 azzal érvel, hogy ezek az intézkedések nem nyújtanak előnyöket a koordinációs központoknak, illetve nem rendelkeznek állami források kiutalásáról, továbbá azt állítja, hogy a Bizottság nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy azok hatást gyakorolnának a versenyre és a Közösségen belüli kereskedelemre, illetve a szóban forgó rendszer nem szelektív, és az a belga adózási rendszer jellegéből és felépítéséből következően mindenképpen indokolt.

229. A Bizottság a maga részéről az összes kifogást visszautasítja.

230. Elemzésünk érthetősége érdekében a felek különböző érveinek tartalmát a vonatkozó pont keretében ismertetjük részletesebben.

– A vitatott rendszer elemzési módszeréről

231. A Forum 187 azt rója fel a Bizottságnak, hogy megsértette a tagállamok adózási kérdésekben fennálló hatáskörét. Emlékeztet arra, hogy miután a társasági adó mértéke és szerkezete a Közösségen belül nincs összehangolva, a Belga Királyságnak jogában áll meghatározni a nemzetközi csoportok leányvállalataira alkalmazandó szabályokat. A Forum 187 szerint, amennyiben ezek a szabályok versenytorzulást idéznének elő, ez a helyzet az EK 96. és EK 97. cikk alá, nem pedig az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozik.

232. A Forum 187 kifogásolja továbbá, hogy a Bizottság túlságosan általánosan vizsgálta a szóban forgó rendszert. Azzal érvel, hogy a koordinációs központok adózási rendszere 230 központra vonatkozik, amelyek rendkívül különböző ágazatokban tevékenykedő csoportokhoz tartoznak. Márpedig a vitatott intézkedések gazdasági hatása rendkívül változó aszerint, hogy a csoport gépkocsikat vagy élelmiszer-ipari termékeket értékesít. A Bizottságnak tehát sokkal részletesebben kellett volna elemeznie a szóban forgó intézkedések hatását.

233. A Bizottsághoz hasonlóan mi sem gondoljuk, hogy valamely nemzeti adózási rendszernek az EK 87. cikk rendelkezései alapján történő vizsgálata önmagában a tagállamok adózási kérdésekben fennálló hatáskörének figyelmen kívül hagyását jelenti. Igaz ugyan, hogy a közvetlen adóztatás valóban a tagállamok hatáskörébe tartozik, ezért mindegyikük szabadon határozhatja meg a saját társasági adószabályait, viszont az is megállapítható, hogy ezek a szabályok nincsenek kizárva az EK 87. cikk alkalmazási köréből. Tehát az adózási kérdésekben fennálló hatáskörének gyakorlása során a tagállam által hozott rendelkezések adott esetben ezzel a cikkel összeegyeztethetetlennek bizonyulhatnak.

234. Amint azt a Bizottság jogosan kifejti, az e jogalap vizsgálata keretében megoldandó kérdés tehát az, hogy a vitatott rendszer állami támogatásnak minősül-e, vagy sem. Mivel az állami támogatásnak az EK 87. cikk (1) bekezdésében meghatározott fogalma jogi jellegű, és azt objektív szempontok alapján kell értelmezni(77), azt kell vizsgálni, hogy függetlenül attól, hogy a Bizottság 1984-ben, 1987-ben és 1990-ben ellentétes álláspontra helyezkedett, a koordinációs központok adózási rendszere valóban megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyek alapján e rendelkezés hatálya alá tartozhat.

235. Ami továbbá azon vizsgálat szintjét illeti, amelyet a Bizottságnak a jelen ügyben a vitatott rendszer hatásaival kapcsolatban kellett elvégeznie, az igaz, amint arra a Bizottság jogosan emlékeztet, hogy amikor a szóban forgó intézkedés támogatási program, és nem egyedi támogatási intézkedés, az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság szorítkozhat az említett rendszer általános jellemzőinek vizsgálatára, anélkül hogy köteles lenne még vizsgálni az egyes vállalkozások sajátos helyzetére gyakorolt hatásait(78). Az a kérdés, hogy a jelen ügyben ezt az ítélkezési gyakorlatot kell-e alkalmazni, illetve hogy a Bizottság ekképpen megelégedhetett-e egy ilyen vizsgálattal, amikor a vitatott rendszer olyan központoknak kedvez, amelyek csoportjai rendkívül eltérő ágazatokban végzik a tevékenységüket, egyet jelent a Bizottság azon álláspontjának megkérdőjelezésével, amely szerint a vitatott rendszerben előírt intézkedések az EK 87. cikk (1) bekezdésének mindegyik feltételét teljesítik. Ezt a kifogást tehát e feltételek vizsgálata során vesszük szemügyre.

236. Továbbá ezen a ponton meg kell állapítani egyrészről, hogy ezek együttes feltételek(79). Másrészről, amint már jeleztük, amennyiben az állami támogatás fogalma olyan jogi fogalom, amelyet objektív szempontok alapján kell értelmezni, ha a Bizottság elemzése nem összetett gazdasági értékelésen alapul, a közösségi bíróságnak fő szabály szerint teljes körűen meg kell vizsgálnia azt a kérdést, hogy a nemzeti rendszer valóban az EK 87. cikk (1) bekezdésének alkalmazási körébe tartozik-e(80).

237. A továbbiakban azt fogjuk vizsgálni, hogy a koordinációs központok adózási rendszere az ebben a rendelkezésben előírt feltételek mindegyikét teljesíti-e. Ennek megfelelően vizsgálni kell, hogy az ebben a rendszerben előírt intézkedések kedvezményt nyújtanak-e egyes vállalkozásoknak, illetve hogy ezt a kedvezményt tagállam nyújtja vagy állami forrásból nyújtják-e, és az torzítja vagy torzíthatja-e a versenyt a Közösségen belüli kereskedelemben.

– Az egyes vállalkozások részére nyújtott előny meglétéről

238. Vizsgálatunk mindenekelőtt arra irányul, hogy a koordinációs központok adózási rendszeréhez kapcsolódó adóintézkedések előnyt jelenthetnek-e a kedvezményezettjeik részére. Ezt követően azt vizsgáljuk meg, hogy ez az előny szelektív-e. Adott esetben megnézzük, hogy ezt a szelektivitást indokolják-e annak a rendszernek a célkitűzései, amelybe ez a szabályozás illeszkedik.

A gazdasági előny megléte

239. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a támogatás fogalma rendkívül tág fogalom. Nemcsak a támogatásokhoz hasonló pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat a juttatásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének „általános” terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében támogatások lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak(81). Ekképpen „[az EK 87. cikk szerinti] állami támogatásnak minősül az az intézkedés, amellyel az állami hatóságok adómentességet biztosítanak egyes vállalkozásoknak, amely ugyan nem jár együtt állami források átruházásával, de pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezettet, mint a többi befizetőt”(82).

240. A Bizottság a 2003. február 17-i határozatban úgy ítélte meg, hogy az adóköteles jövedelmek meghatározása, az ingatlanadó alóli mentesség, a tőkeilleték alóli mentesség, a forrásadó alóli mentesség és a fiktív forrásadó rendszere a koordinációs központok számára előnyt jelent. A Forum 187 mindegyik intézkedés esetében vitatja ezt az álláspontot. Ezeket tehát egymás után megvizsgáljuk és a sort az adóköteles jövedelmek meghatározásának módszerével kezdjük.

Az adóköteles jövedelmek meghatározása

241. A koordinációs központok adózási rendszere szerint, a belga általános jogi rendszernek megfelelően e központok adóköteles nyeresége nem a vállalkozás bevételei és kiadásai közötti különbségből ered. Ezt a működési kiadások és költségek teljes összege meghatározott százalékának megfelelő átalányösszegben állapítják meg, amelybe a személyi kiadások(83) és a finanszírozási költségek(84) nem tartoznak bele.

242. A koordinációs központ haszonkulcsát fő szabály szerint minden egyes esetben az általa ténylegesen végzett tevékenység alapján kell megállapítani. Ha ez a központ saját maga számláz egyes, haszonkulccsal növelt összegért értékesített szolgáltatásokat, annak meghatározott százaléka csak akkor vehető figyelembe, ha az nem rendkívüli. Mivel nem létezik objektív szempont a figyelembe veendő nyereség százalékának megállapítására, azt fő szabály szerint 8%-ban kell rögzíteni.

243. A szóban forgó központ adóköteles nyeresége azonban nem lehet kevesebb az üzleti ráfordításként le nem vonható kiadások vagy költségek (általában az el nem ismert kiadások), illetve a csoport tagjai által a központoknak nyújtott rendkívüli és ellenszolgáltatás nélküli juttatások teljes összegénél.

244. A koordinációs központok ekképpen meghatározott nyeresége az általános társasági adókulcs alapján adózik.

245. Az adóköteles nyereség meghatározása az úgynevezett „cost plus” módszeren alapuló módszerrel történik, amely egyike azoknak az eljárásoknak, amelyeket a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) dolgozott ki a leányvállalat vagy állandó telephely által az ugyanazon csoporthoz tartozó más állambeli társaságok nevében nyújtott szolgáltatások adóztatására.

246. Ez a módszer a következő célt szolgálja. Az ugyanahhoz a nemzetközi csoporthoz tartozó vállalkozások között végrehajtott ügyletek árainak meghatározását adóügyi megfontolások befolyásolhatják olyanformán, hogy az egyes országokban érvényes adóalapokat kihasználva csökkenjen az említett csoport által összességében viselt adó. Az ilyen praktikák elleni küzdelem jegyében, és ezek következtében a nemzeti hatóságok részéről történő árkiigazítások, valamint a kettős adóztatás kockázatának elkerülése végett az OECD-n belül különböző módszereket dolgoztak ki az egyazon nemzetközi csoporton belül szolgáltatott termékek vagy szolgáltatások „elszámoló árainak” meghatározására. E módszerek arra irányulnak, hogy ezek az árak megfeleljenek a szokásos versenyfeltételek mellett rögzített áraknak. A fent említett módszerek egyike a „cost plus” módszer, amelynél a szolgáltató által viselt költségek képezik a számítás alapját, amelyre egy ésszerű haszonnak megfelelő, százalékban kifejezett rátát alkalmaznak(85).

247. A 2003. február 17-i határozatban a Bizottság nem magát az átalányösszegű adózási módszert minősítette „állami támogatásnak”. Azt minősítették ekként, hogy a belga hatóságok úgy döntöttek, hogy a koordinációs központok adóköteles jövedelmének meghatározása során a számítás alapjául szolgáló összes működési költségből kiveszik egyrészt a személyi kiadásokat, másrészt a finanszírozási költségeket, amelyek mennyiségileg jelentős költséget tesznek ki. A Bizottság azt is kiemeli, hogy amikor nincs objektív szempont a nyereség figyelembe veendő százalékarányának meghatározására, ezt a százalékarányt fő szabály szerint 8%-ban állapítják meg. A Bizottság úgy véli, hogy e két kizárás és e százalékarány alapján az adóköteles összeg, amelyre az általános társasági adókulcsot alkalmazni kell, nem teszi lehetővé, hogy a koordinációs központok által nyújtott szolgáltatásokat úgy adóztassák, mintha azokat egy másik társaság a szabad verseny keretében, az OECD „cost plus” módszere hátterében meghúzódó elv szerint biztosította volna.

248. A Forum 187 a következő okokból vitatja a Bizottság elemzését.

249. Először is kifejti, hogy az elszámoló árak rögzítését illetően nem ellentétes az OECD elveivel, hogy a finanszírozási költségeket és a személyi kiadásokat kizárják az adóalapból. Ezek az elvek meghatározzák, hogy melyek azok a költségek, amelyeket a termékeknek és szolgáltatásoknak a kapcsolt vállalkozás felé történő számlázásakor figyelembe kell venni, de nem foglalkoznak e költségek adóztatásával, amely egy későbbi szakaszban jelenik meg.

250. A finanszírozási költségek kizárását illetően a Forum 187 ezután előadja, hogy azok megadóztatása következtében az adó magasabb lenne, mint az említett központok által alkalmazott haszonrés. Ez az eset állna fenn különösen, ha a központok költségként és bevételként egyaránt elkönyvelt tranzakciókat hajtanának végre anélkül, hogy veszteséget vagy nyereséget érnének el.

251. A Forum 187 szerint a nemzetközi csoport egészének pénzügyeit is figyelembe kell venni. A koordinációs központok szintjén alacsonyabb adókulcsot kompenzálhatja a csoport szintjén magasabb adó. Számos ország a világjövedelmei után adóztatja az anyacéget, és adórendszere átfogja az ellenőrzött külföldi társaságokat is.

252. Másfelől a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a „cost plus” módszer értelmében az ilyen központok még akkor is adóztathatók, ha veszteségesek, és ez az eset nem pusztán hipotézis.

253. Ami a személyi kiadások kizárását illeti, a Forum 187 kifejti, hogy azt az első tíz foglalkoztatott után fizetendő, alkalmazottanként 10 000 eurós adó kompenzálja. Szerinte azt is figyelembe kell venni, hogy számos koordinációs központ alkalmaz határmenti ingázó munkavállalókat, akiknek összetett az adójogi helyzete.

254. A Forum 187 végül vitatja a Bizottság azon kifogásának megalapozottságát, amely a haszonrés meghatározásához alkalmazott 8%-os egységes átalánykulcsra vonatkozik. Ezt a kulcsot a Bizottság alelnöke, Leon Brittan hagyta jóvá 1990-ben. Ez a Belgiumban lévő külföldi fióktelepek adókulcsának felel meg. Az, hogy közigazgatási gyakorlatról van szó, nem csorbítja annak jogi értékét. Végül az említett kulcsot nem használták rendszeresen, mivel az illetékes hatóságok az egyes érintett központok által hozzáadott értéktől függően használhattak alacsonyabb vagy magasabb kulcsot.

255. A Forum 187 arra is felhívja a figyelmet, hogy létezik egy szabály, amely szerint az adóköteles jövedelem nem lehet kevesebb az üzleti ráfordításként le nem vonható kiadások vagy költségek, illetve a csoport tagjai által a központoknak nyújtott „rendkívüli és ellenszolgáltatás nélküli” juttatások teljes összegénél.

256. Ezeket az érveket nem tartjuk meggyőzőnek.

257. Először is megemlítjük, hogy úgy látszik, a Forum 187 nem vonja kétségbe, hogy a kedvezmény meglétét vagy hiányát az OECD „cost plus” módszerének hátterében álló szempont alapján kell értékelni, tehát az alapján, hogy az elszámoló árakat úgy kell megállapítani, hogy a rendes versenyfeltételek mellett alkalmazott árak alakuljanak ki. A kedvezmény fennállásának megállapítása ugyanis viszonyítási alapot feltételez. Amint azt a Bizottság a 2003. február 17-i határozat 95. pontjában kifejtette, az OECD által kidolgozott „cost plus” módszer célja, hogy azokat a központokat, amelyek csoporton belüli szolgáltatásokat nyújtanak, ahhoz hasonló alapon adóztassák, mint amely a tevékenységeit a szabad verseny feltételei mellett végző vállalkozás bevételei és költségei különbségén nyugvó általános szabály alkalmazásából ered. Tehát e szempont alapján kell vizsgálni, hogy az adóköteles jövedelmek meghatározásának a koordinációs központok adózási rendszerében előírt módszere enyhíti-e az e központokra „általában” nehezedő terhet.

258. A Forum 187 szerint a finanszírozási költségek és a személyi kiadások kizárása nem ellentétes az OECD „cost plus” módszerének hátterében álló elvvel. Mi a Bizottság ezzel ellentétes véleményét osztjuk. Amint láttuk, e módszer célja, hogy a szabad verseny keretei között alkalmazott árakhoz hasonló elszámoló árakat kapjunk. Márpedig a személyi kiadások és a pénzgazdálkodási vagy finanszírozási tevékenységhez kapcsolódó költségek olyan tényezők, amelyek – amint a Bizottság a 2003. február 17-i határozat 89. pontjában kifejti – nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a koordinációs központok jövedelmet érjenek el, mivel ez utóbbiak különösen pénzügyi jellegű szolgáltatásokat nyújtanak. Ugyanezen okból szintén alig vitatható, hogy ez a két költségkategória az említett központok által viselt összes működési költség jelentős részét teszi ki(86).

259. Tehát a Bizottság azon elemzéséhez csatlakozunk, amely szerint azzal, hogy a szóban forgó központok adóköteles jövedelmének meghatározására szolgáló költségek közül kizárják e kiadásokat és költségeket, nem teszi lehetővé a szabad verseny keretében alkalmazott árakhoz közeli elszámoló árak elérését. Ebből következően ez a kizárás valóban alkalmas arra, hogy gazdasági előnyt biztosítson ezeknek a központoknak, és azoknak a csoportoknak, amelyekhez e központok tartoznak.

260. Ez az elemzés nem vitatható amiatt sem, hogy a finanszírozási költségek beszámítása bizonyos esetben túl magas adóalaphoz vezethet. Ha igaz lenne, ez a tényező azt bizonyítaná, hogy a „cost plus” módszer nem megfelelő a koordinációs központok elszámoló árainak meghatározására. Ugyanakkor a finanszírozási költségek teljes kizárását sem igazolja.

261. Az e kizárásból származó gazdasági előnyt a nemzetközi csoport által összességében – a csoporthoz tartozó különböző társaságoknak a többi tagállamban történő megadóztatása miatt – viselt adóteherhez viszonyítva sem lehet relativizálni vagy megszüntetni. Azt, hogy a szóban forgó rendszer előnyt jelent-e, vagy sem a kedvezményezettjei részére, az érintett tagállam adórendszeréhez viszonyítva kell értékelni.

262. Hasonlóképpen az, hogy e rendszer alapján a koordinációs központ akkor is megadóztatható, amikor nem ért el nyereséget, a véleményünk szerint nem vonja kétségbe a Bizottság elemzésének megalapozottságát. Ez a kockázat a „cost plus” módszer velejárója, mivel az a működési költségeket, nem pedig a bevételek és a kiadások közötti különbséget veszi a számítás alapjául. Ez a kockázat tehát nem igazolhatja azt, hogy az említett központok tevékenységének végzéséhez nélkülözhetetlen kiadásokat képviselő személyi kiadásokat és finanszírozási költségeket általában kizárják. Továbbá az a tény, hogy sok éven át körülbelül 220–230 koordinációs központ részesült a szóban forgó rendszer előnyeiből, megerősíti a Bizottság elemzését, és azt, hogy a nyereség hiányában történő adóztatás kockázata sem homályosította el e rendszer kedvező jellegét.

263. Ami az 1993. január 1-jétől a teljes munkaidőben foglalkoztatott személyenként kirótt évi 10 000 eurós adót illeti, a Bizottság abból a tényből, hogy ezen adó felső határa 100 000 euró, véleményünk szerint jogosan jutott arra a következtetésre, hogy az nem ellentételezi az összes személyi kiadás általános kizárásából származó kedvező hatásokat. Ez a maximális összeg arra a minimum tízfős foglalkoztatotti létszámra vonatkozik, ahány főt a központok a tevékenységük első két évének végén kötelesek teljes időben foglalkoztatni. Az ügy irataiból kiderül, hogy a Belgiumban létrehozott 220–230 koordinációs központ 9000 közvetlen munkahely létrehozását tette lehetővé, ami központonként tíz munkavállaló feletti átlagnak felel meg.

264. Ami az adóalap meghatározása céljából a működési költségekre alapértelmezésben alkalmazott 8%-os rátát illeti, a Bizottság – véleményünk szerint meggyőzően – fejtette ki, hogy az nem elegendő, mivel egy jelentős mértékben csökkentett számítási alapra vonatkozik, és a koordinációs központok rendkívül eltérő ágazatokban tevékenykedő csoportok részére végzik a tevékenységüket, amelyekben így a haszonrés változó lehet. Az a Forum 187 által hivatkozott körülmény, hogy ez a ráta a belgiumi fióktelepek nyereségére vonatkozó adókulcsnak felel meg, nem tűnik relevánsnak, mivel a koordinációs központok adózási rendszerében az említett kulcs azon haszonrés kiszámítására szolgál, amelyre az általános társasági adókulcs vonatkozik.

265. Végül véleményünk szerint helyeselhető a Bizottság azon álláspontja, amely szerint az alternatív adóalap, amelynek célja, hogy egy minimumszint meghatározásával elkerüljék az esetleges visszaéléseket, nem alkalmas a fent említett kizárások és a 8%-os ráta együttes alkalmazásával nyújtott kedvezmények megszüntetésére. A 2003. február 17-i határozatban ugyanis kifejtette, hogy ez az alternatív alap – a vitás rendszer alá nem tartozó társaságok esetében – csak azokat az összegeket tartalmazza, amelyek Belgiumban szintén adókötelesek, azon a könyv szerinti nyereségen felül, amelyet a koordinációs központok esetében a „cost plus” módszer kíván helyreállítani.

266. E szempontok alapján a Bizottság – véleményünk szerint – jogosan vélte úgy, hogy az adóköteles jövedelmek meghatározására vonatkozó szabályok előnyt jelentenek a koordinációs központok és azon csoportok részére, amelyekhez e központok tartoznak.

Ingatlanadó alóli mentesség

267. A koordinációs központok adózási rendszere előírja, hogy e központok a tevékenységük gyakorlása során használt ingatlanok tekintetében mentesülnek az ingatlanadó alól. Amint az a 2003. február 17-i határozatból kitűnik, az ingatlanadó olyan teher, amelyet fő szabály szerint minden olyan társaság visel, amely Belgiumban tulajdonosként vagy haszonélvezőként ingatlannal rendelkezik, ahol e fogalom a beépített vagy beépítetlen telket, valamint a természetüknél vagy rendeltetésüknél fogva ingatlan jellegű berendezéseket és felszereléseket jelöli.

268. A Forum 187 vitatja, hogy kedvezményről volna szó, mert egyrészről ez a mentesség csak azoknak a koordinációs központoknak kedvez, amelyek saját ingatlannal rendelkeznek, azaz kevesebb mint 5%-uknak. Másrészről a belga jogban ezen adónem alól más esetben is lehet mentességet kapni, amelyből a mentességet élvező központok részesülhettek volna.

269. Igazoltnak látjuk a Bizottság azon értékelését, amely szerint az ingatlanadó alóli mentesség az ítélkezési gyakorlat szerint valóban kedvezményt jelent. Kiemeljük, hogy az ezen adó alóli mentességnek a belga jogban meghatározott egyéb esetei nem fedik le a Belgiumban székhellyel rendelkező társaságok összességét. A koordinációs központok e mentessége tehát valóban tehermentesítést jelent, amely teher egyébként a társaságok költségvetését sújtja.

270. Az a körülmény, hogy a fenti központoknak kevesebb mint 5%-a kapja meg ténylegesen ezt a mentességet, mert több mint 95%-uk bérli azt az ingatlant, amelyben tevékenységét végzi, nem kérdőjelezheti meg az elemzés helytállóságát. Elég megállapítanunk, hogy ez az intézkedés gazdasági előnyt biztosít azoknak a koordinációs központoknak, amelyek tulajdonosai annak az ingatlannak, ahol a tevékenységüket végzik, ahhoz a társasághoz képest, amely szintén tulajdonosa az általa üzleti célra használt ingatlannak, és nem esik a belga jogban meghatározott egyéb mentességek valamelyikének hatálya alá.

271. Az ingatlanadó alóli mentességet tehát joggal tekintette a Bizottság az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti kedvezménynek.

A tőkeilleték alóli mentesség

272. A koordinációs központok adózási rendszere azt is előírja, hogy a koordinációs központok mentesülnek a Belga Királyság jogszabályai szerint a központba bevitt tőke után, illetve a törzstőke emelése után fizetendő 0,50%-os tőkebejegyzési illeték alól.

273. A Forum 187 azt állítja, hogy nincs szó kedvezményről, mert a 69/335/EGK irányelv 7. cikkének (1) bekezdése(87) előírja a tagállamok számára, hogy az 1984. július 1-jén meglévő tőkeügyletekre vonatkozó mentesítéseket fenn kell tartani(88), és mert a koordinációs központok számára előírt mentességet e dátumot megelőzőleg vezették be.

274. A Forum 187 érvelését nem tartjuk elfogadhatónak. Ahogy a Bizottság rámutat, igaz ugyan, hogy a 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak fenn kell tartaniuk a mentességet azon ügyletekre, amelyek 1984. július 1-jén már mentesek voltak, ez a rendelkezés nem nyerhet olyan értelmet, amely a Szerződés szabályaival, így például az EK 87. cikk (1) bekezdésével ellentétes. A fenti rendelkezés tehát nem hatalmazhatja fel a tagállamot arra, hogy jogrendjében olyan helyzetet fenntartson, amelyben a tőkeilleték alóli mentességet csak a társaságok egy bizonyos típusa – mint például a koordinációs központok – számára irányozzák elő, és amely így kedvezményt biztosít számukra az ezen állam területén letelepedett más társaságokhoz képest.

275. Egy ilyen megkülönböztetett bánásmód adott esetben a 69/335 irányelv 9. cikkének hatálya alá tartozhatott volna, amelynek értelmében bizonyos típusú ügyletek vagy tőketársaságok részesülhetnek mentességekben a méltányos adóztatás érdekében, vagy szociális megfontolásokból, vagy hogy lehetővé váljon a tagállam számára a különleges esetek kezelése. E lehetőség megvalósításának azonban az volt a feltétele, hogy az érintett állam az EK 97. cikk alapján megfelelő időben ilyen irányú kérelmet nyújtson be a Bizottsághoz. A Bizottság kifejti, hogy ezt a feltételt nem tartották be, és a Forum 187 nem is vitatja ezt a pontot.

276. A Bizottság tehát szerintünk joggal ítélte úgy, hogy a koordinációs központokba bevitt tőke, illetve a törzstőkéjük emelése után fizetendő tőkebejegyzési illeték alóli mentesség olyan kedvezményt jelent, amelynek az EK 87. cikk (1) bekezdése hatálya alá kell esnie.

A forrásadó alóli mentesség

277. A koordinációs központok adózási rendszere előírja, hogy mentesülnek a forrásadó alól az e központok, által fizetett osztalékok, kamatok és díjak, kivéve a kamatok esetében azt, ha azokat valamely, Belgiumban a természetes vagy jogi személyekre vonatkozó adószabályok szerint adózó adóalany kedvezményezettnek fizetik ki. Mentesülnek a forrásadó alól a fenti központok által a pénzbetéteik után kapott jövedelmek is.

278. 2003. február 17-i határozatában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a koordinációs központok által kifizetett jövedelmek ezen általános mentessége gazdasági előnyt biztosít a központoknak, valamint azon csoportoknak, amelyekhez e központok tartoznak, amennyiben az meghaladja az általában irányadó mentességeket. Így a fenti központok által kifizetett jövedelmek mentességet kapnak, míg a többi társaság számára a mentesség nem áll rendelkezésre a következő három esetben: egyrészt, ha a külföldi illetőségű kedvezményezett az Európai Unión kívüli olyan országban rendelkezik székhellyel, amellyel a Belga Királyság nem kötött a kettős adóztatás elkerülésére irányuló megállapodást, másrészt, ha Belgiumban vagy valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező társaságról van szó, amely nem felel meg a 90/435/EGK(89) irányelv által előírt feltételeknek, és végül, ha a társaság azon országok egyikében rendelkezik székhellyel, amelyekkel ez a tagállam akár kis mértékű forrásadó fizetését előíró megállapodást kötött.

279. A Bizottság kifejti azt is, hogy az e mentesség által biztosított előny vagy a végső adóösszeg befizetésének elhalasztásából, vagy ezen adó csökkentéséből, vagy abból származik, hogy a tőkejövedelem adóztatása teljesen elmarad.

280. A Forum 187 a következő okokból vitatja, hogy ez a mentesség előnyt jelentene. A belga adójogban számos forrásadó alóli mentesség létezik, és a koordinációs központok ugyanolyan helyzetben vannak, mint a bankok és a pénzügyi központok, amelyek hasonló mentességet élveznek. Elhanyagolhatók azok a Bizottság által tárgyalt esetek, amelyekben e központok mentessége eltér azoktól a mentességektől, amelyek a többi társaságot megilletik. A gyakorlatban igen kevés központ részesül ebben a további mentességben, mert a Belga Királyság számos más országgal kötött a kettős adóztatás elkerülésére irányuló megállapodást, és igen korlátozott azon koordinációs központok száma, amelyek nem felelnek meg a 90/435 irányelvben meghatározott feltételeknek. A Forum 187 szerint a Bizottság nem vette figyelembe azt sem, hogy ez a mentesség bizonyos esetekben előnytelen is lehet az említett központok számára.

281. A Forum 187 szerint az is pontatlan állítás, hogy a forrásadó alóli mentesség adófizetési halasztás formájában kedvezményt biztosít, mert minden társaság, köztük a koordinációs központok is négy részletben kötelesek adóelőleget fizetni. Ugyanígy az ilyen mentesség csak akkor eredményezi az adóztatás teljes hiányát, ha a kedvezményezettek Belgiumban nem társaságiadó-kötelesek, ezért itt nincs szó tényleges kedvezményről.

282. A Forum 187 érvei nem bizonyítják, hogy a Bizottság elemzése téves volna. A Bizottság a 2003. február 17-i határozatában adott magyarázatokkal igazolja azokat a kedvezményeket, amelyeket ez a mentesség a helyzettől függően biztosít. Így kifejti, hogy a forrásadó azon külföldi illetőségű társaságoknak fizetett jövedelmekre vonatkozó végleges belga adó, amelyek a székhelyük szerinti államban azt nem tudják levonni vagy visszaigényelni. A koordinációs központok által kifizetett jövedelmek utáni adó alóli mentesség a csoport azon társaságai esetében vezet adómentességhez, amelyek nem a fentiekben leírt helyzetben vannak. A Forum 187 azon érve, amely szerint az ilyen mentesség csak akkor vezet teljes adómentességhez, ha a kedvezményezettek Belgiumban nem adókötelezettek, nem vonja kétségbe ezen értékelés megalapozottságát.

283. Ugyanígy, meggyőzőnek találjuk a Bizottság által adott magyarázatokat, amikor kifejti, hogy a forrásadó alóli mentesség az adófizetési halasztáson keresztül keletkeztet kedvezményt. A koordinációs központok által kifizetett összegek kedvezményezettjei számára ugyanis előnyösebb, ha a Belga Királyságnak önkéntesen, a vállalatok által megválasztott ütemezésben és az adózó jövedelmek összegétől függően meghatározott összegű adóelőlegeket fizetnek, minthogy minden kifizetett összeg után rendszeres és átalányösszegű levonást rendszeresítsenek.

284. Továbbá a Bizottság kimondta, hogy a forrásadó alóli mentesség, amelyben e központok részesülnek, meghaladja a vállalkozások számára az általában irányadó szabályok által meghatározott mentességeket, ezért a vitatott rendszer ilyen mértékében valóban kedvezményt hoz létre az alkalmazandó közjogi rendszerhez képest.

A fiktív forrásadó

285. A koordinációs központok adózási rendszerében a forrásadó alóli mentességhez társul még az e központok által teljesített kifizetésekhez kapcsolódó „fiktív forrásadó” is. E rendszer értelmében a címzettek a központok által kifizetett jövedelmeket a forrásadó levonása nélkül kapják meg, de jogosultak az általuk fizetendő adó teljes összegéből levonni egy bizonyos forrásadó-összeget.

286. A hivatalos vizsgálati eljárás folyamán a belga hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy ezt a fiktív forrásadót már nem alkalmazzák sem a koordinációs központok által az 1991. július 24-étől megkötött megállapodások alapján fizetett kamatok után, sem az ugyanettől az időponttól fizetett osztalékok után, sem az 1986. január 1-jétől fizetett vagy kiutalt díjak után.

287. A 2003. február 17-i határozatában a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a fiktív forrásadó kulcsának 1991-es nullára csökkentése, mégis kedvezményt jelent az eltörléshez képest. A Bizottság kifejti, hogy az 1991-től megkötött megállapodások címén kifizetett kamatok után járó adó kulcsának nullára csökkentése nem zárja ki, hogy egy ilyen rendszer a fenti évet megelőzően kötött hosszú lejáratú kölcsönök után beszedett kamatokra továbbra is alkalmazandó maradjon. A Bizottság kifejti továbbá, hogy az adókulcsot egyszerű királyi rendelettel meg lehetne változtatni.

288. A Forum 187 vitatja a Bizottság értékelését. Azt állítja, hogy amennyiben a fiktív forrásadó 1991 óta 0%, a Bizottság nem állíthatja joggal, hogy állami támogatásról van szó.

289. A Bizottság véleményét kizárólag az 1991. július 24-e előtt megkötött hosszú lejáratú kölcsönök címén kifizetett kamatok tekintetében osztjuk. Amennyiben a fiktív forrásadó továbbra is alkalmazható az e megállapodások alapján fizetett kamatokra, ez a rendszer véleményünk szerint valóban gazdasági előnyt jelent a koordinációs központok és az azokat magukban foglaló csoportok számára. Ezt a fiktív adót ugyanis a koordinációs központok által kifizetett kamatok kedvezményezettjeinek adójába számítják be, éppúgy, ahogy az a valójában le nem vont forrásadóval történne.

290. Nem hisszük azonban, hogy ezt a rendszert kedvezménynek lehetne tekinteni azután, hogy a kulcsot nullára csökkentették. Egy támogatás meglétének értékelésénél ugyanis azt kell figyelembe venni, hogy milyen hatást válthat ki a kérdéses intézkedés(90). Márpedig szerintünk a Bizottság nem bizonyítja, hogy egy nullára csökkentett mértékű fiktív forrásadó mennyiben biztosíthatna kedvezményt a koordinációs központok által teljesített fizetések címzettjei, és következésképpen maguk a központok és az azokat magukban foglaló csoportok számára. Mindössze az a tény, hogy ez a kulcs királyi rendelettel újra felemelhető, nem igazolja, hogy kedvezménynek tekintsük, mivel egyszerű feltevésről van szó, és a királyi rendelet egy normatív aktus. A Bizottság véleménye szerintünk csak akkor fogadható el, ha a fiktív forrásadó kulcsa esetenként a nemzeti hatóság tisztán diszkrecionális jogkörében lenne emelhető.

291. Következésképpen úgy ítéljük meg, hogy a fiktív forrásadó csak akkor jelent kedvezményt, ha az az 1991. július 24-e előtt megkötött megállapodások értelmében kifizetett kamatok után nullánál magasabb kulcs alapján fizetendő adóra vonatkozik.

A szelektivitás

292. Az EK 87. cikk (1) bekezdésének megfelelően az állami támogatás olyan intézkedés, amely „bizonyos vállalkozásoknak” vagy „bizonyos áruk termelésének” biztosít előnyt. Így az olyan nemzeti intézkedés, amelynek alkalmazása, mint a jelen esetben is, objektív feltételektől függ, csak akkor tartozik az EK 87. cikk hatálya alá, ha nem minősül általános hatályú intézkedésnek. Ahogy a Forum 187 kifejti, az általános hatályú nemzeti intézkedések által a versenyben okozott torzulások nem a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek, hanem a közös piac működésére hatással lévő nemzeti jogszabályok harmonizációjára vonatkozó EK 94. és EK 96. cikknek a hatálya alá tartoznak. Valamely adóintézkedés tehát csak akkor esik az EK 87. cikk hatálya alá, ha az különös vagy szelektív(91).

293. A Forum 187 állításával szemben a Bizottság kimutatta, hogy a koordinációs központok adózási rendszere szelektív. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy a nemzeti intézkedés akkor szelektív, ha egy adott jogi szabályozás keretén belül alkalmas arra, hogy egyes vállalkozásokat előnyben részesítsen olyan más vállalkozásokkal szemben, amelyek a szabályozás céljára tekintettel jogi és ténybeli szempontból azokkal összehasonlíthatók(92). Más szóval, ahogyan azt Darmon főtanácsnok a Sloman Neptun-ügyre vonatkozó indítványának 50. és 58. pontjában(93) kifejtette, valamely nemzeti intézkedés szelektivitása megállapításának az az alapvető kritériuma, hogy ez az intézkedés eltérjen attól a rendszertől, amelybe illeszkedik, és az intézkedés akkor eltérő, ha nem alkalmazandó minden olyan vállalkozásra, amely a rendszer jellegét és felépítését figyelembe véve annak előnyeiben részesülhetne.

294. A koordinációs központok rendszerében előírt adóintézkedések valóban teljesítik ezt a feltételt.

295. Ahogy az előzőekben láttuk, az ingatlanadó, a tőkeilleték és a forrásadó alóli mentesség a fiktív forrásadóval együtt kivételt képez azon általános belga adózási rendszer alól, amely egyébként a koordinációs központokra lenne érvényes. Az a Forum 187 által hivatkozott körülmény, hogy számos más kivétel is van ezen adók alól, és egyes koordinációs központok is részesedhetnek ezek előnyeiből, nem befolyásolja azt a tényt, hogy a vitatott rendszer maga is kivételes jellegű, és e mentességeket csak azoknak a központoknak biztosítja, amelyek az e rendszerben előírt feltételeknek megfelelnek. Ezek a tényezők elegendőek annak bizonyítására, hogy a szóban forgó mentességek szelektívek.

296. Ami azután az adóköteles jövedelmek meghatározásának módját illeti, a Forum 187 arra hivatkozik, hogy a vitatott rendszer nem szelektív, mert arra a célra jött létre, hogy a lehető legmegfelelőbb adóügyi bánásmódot biztosítsa azon multinacionális vállalatok számára, amelyek koordinációs központokat hoznak létre abból a célból, hogy szolgáltatásokat biztosítsanak a saját csoportjukon belül, és amelyeknek – különösen a „cash pooling” tevékenység(94) miatt – a kettős adóztatás veszélyével kell szembenézniük. Ez a rendszer tehát azokra a vállalatokra alkalmazandó, amelyek számára létrehozták. A rendszer egy belga kisvállalat számára nem volna megfelelő, és a rendszer önkényes volna, ha minden társaságra alkalmazandó lenne.

297. Ezen érvvel szemben a Bizottság szerintünk jogosan hivatkozik arra, hogy a koordinációs központok adózási rendszere nem minden nemzetközi csoport előtt nyitott, hanem kizárólag azok előtt, amelyeknek legalább négy különböző országban vannak leányvállalatai, amelyek 1 milliárd BEF-et elérő vagy meghaladó összegű tőkével és tartalékkal rendelkeznek, és konszolidált éves árbevételük eléri vagy meghaladja a10 milliárd BEF-et.

298. Ha figyelembe vesszük azt – a Forum 187 szerint a koordinációs központok adóköteles nyereségének meghatározását megalapozó – célt, azaz hogy a csoporton belüli szolgáltatások adózásának megfelelő és a kettős adóztatás elkerülését lehetővé tevő rendszert kell kiválasztani, megállapítjuk, hogy – amint azt a Bizottság a 2003. február 17-i határozatának 112. pontjában kifejti – a fenti feltételek kizárják e rendszer alkalmazásából azokat a központokat, amelyek azonos tevékenységet végeznek, de kisebb csoportok részére, azaz olyan csoportok részére, amelyek kevesebb mint négy országban rendelkeznek leányvállalattal, és amelyek tőkéje, valamint árbevétele nem éri el a megkövetelt küszöbértéket. Tehát itt is szelektív intézkedésről van szó annyiban, amennyiben az „bizonyos vállalkozások” számára van fenntartva.

299. Végül a fentiekből kitűnik, hogy a Bizottság, még ha a határozatának 104. pontjában ki is fejtette, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás folyamán hozzá benyújtott érvek „nem tették lehetővé számára, hogy e szelektivitás meglétére vonatkozó meggyőződése megváltozzon”, a bizonyítás terhét nem hárította a másik félre, ahogy azt a Forum 187 állítja. A Bizottság a fenti határozatban meggyőző módon fejtette ki, hogy milyen okoknál fogva szelektívek a koordinációs központok adózási rendszere által előírt intézkedések.

A rendszer jellegére és felépítésére alapított indokolás

300. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a vitatott intézkedés nem tekinthető szelektívnek, következésképpen nincs szó a Szerződés szerinti állami támogatásról akkor, ha a vállalkozások közötti különbségtételt a terhek tekintetében azon rendszer jellege és felépítése indokolja, amelybe illeszkedik(95).

301. Azt is kimondták, hogy azt, hogy a különbségtételt a terhek tekintetében ténylegesen azon rendszer jellege és felépítése indokolja, amelybe illeszkedik, annak a tagállamnak kell bizonyítania, amely a jogrendszerébe ezt a különbségtételt alkalmazza(96).

302. A Forum 187 itt felsorolja az általa korábban már kifejtett érveket, amelyek szerint a vitatott rendszer az általános rendszerhez képest nem kivételt, hanem másféle adóztatást jelent, amelyet az adóztatás logikája és annak szükségessége diktált, hogy a nemzetközi vállalatcsoportokon belül végzett szolgáltatások kettős adóztatásának problémájára megoldást találjanak. A Forum 187 ismét hangsúlyozza, hogy ez a vitatott rendszer csak a multinacionális csoportok számára elérhető, mert ez a probléma csak akkor válik igazán bonyolulttá, ha az ügyben több leányvállalat is érintett. Végül a koordinációs központok adózási rendszere egységet alkot, és a benne foglalt különböző intézkedéseket nem szabad külön elemezni.

303. Ezek az érvek számunkra nem bizonyítják, hogy a koordinációs központok adózási rendszerét indokolná e központok és az őket befogadó csoportok különleges helyzete. A Forum 187 szerintünk egyszerű állításokra korlátozza érvelését, de valójában nem magyarázza meg, hogy a kettős adóztatás kockázata miért indokolná azt, hogy a vitatott rendszer csupán meghatározott méretű csoportok által létrehozott központok számára elérhető. Nem támasztja alá azt sem, hogy a kettős adóztatás e kockázata miért tette szükségessé az adóköteles jövedelmek meghatározási módszerével nyújtott kedvezményeket, a vitatott rendszer által meghatározott különböző mentességeket, sem azt, hogy az e rendszert alkotó különböző intézkedéseket miért kellett feltétlenül együtt kezelni. A Forum 187 továbbá azt sem bizonyítja, hogy a fenti rendszer keretében előírt különböző intézkedéseket mennyiben igazolná a Belgiumban hatályos adórendszer.

304. A fentiekre tekintettel a koordinációs központok adózási rendszere keretében előírt intézkedések valóban az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti kedvezménynek minősülnek.

– Az intézkedés állami jellege

305. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a kedvezményeknek ahhoz, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősüljenek, egyrészről az államtól kell származniuk, másrészről közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból kell őket nyújtani(97).

306. E két együttes feltétel közül az első nem vitatott, és nem látom vitathatónak, mivel a szóban forgó rendszer a Belga Királyság által elrendelt adózási rendszer.

307. A Forum 187 viszont azt állítja, hogy a vitatott rendszer nem felel meg a második feltételnek, mert növelte e tagállam adóbevételeit. Szerinte ugyanis e tagállam évente több mint 500 millió euró összegű, a koordinációs központoktól származó adóbevételhez és társadalombiztosítási járulékhoz jutott. Szerinte tehát itt nincs szó állami források átruházásáról.

308. Ez az érv nem elfogadható. Ahhoz, hogy teljesüljön az a feltétel, amely szerint a támogatást állami forrásokból kell finanszírozni, elegendő, hogy az intézkedés költsége ténylegesen, közvetlenül vagy közvetve az állami költségvetést terheli(98). Az, ha az érintett tagállam lemond az adó vagy illeték teljes összegének vagy valamely részének beszedéséről, mivel a kedvezményezetteket kedvezőbb helyzetbe akarja hozni, mint a többi adóalanyt, állami támogatásnak minősül(99) még akkor is, ha egyébként a vitatott rendszer ezen állam számára különösen a támogatás kedvezményezettjei által elért nyereség megadóztatásának és az e vállalkozások által a munkavállalóik számára fizetett díjazásnak köszönhetően adóbevételt teremt. Ami fontos e feltétel vizsgálatakor, az a forrás állami jellege, és nem az a tény, hogy végül is a kérdéses intézkedés az érintett állam költségvetése számára terhet jelent-e, vagy sem.

309. Ahogy a Bizottság joggal kifejti, ha a Forum 187 érvelését elfogadnánk, annak az lenne a következménye, hogy az intézkedés nem tartozna az EK 87. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá, amennyiben a vállalkozást arra ösztönözné, hogy az érintett tagállam területén székhelyet hozzon létre, vagy lehetővé tenné számára, hogy adóköteles jövedelmét növelhesse, vagy visszatartaná attól, hogy egy másik államban székhelyet hozzon létre. Ez az eredmény a rendelkezés céljával lenne ellentétes. Ez az érv azt is magában foglalja, hogy az állami támogatás fennállását csak azután lehetne értékelni, hogy a vitatott intézkedés hatásai létrejöttek, ami ellentétes lenne az új támogatások megelőzésére irányuló, az EK 88. cikk (3) bekezdésében meghatározott rendszerrel.

– A tagállamok közötti kereskedelem és a verseny sérelme

310. A Forum 187 kifejti először is, hogy a Bizottság nem indokolta meg, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet mennyiben érinti a koordinációs központok adózási rendszere. Ezen egyesület szerint a Bizottság nem határozta meg, hogy ez a hatás a központoknál vagy azon vállalatcsoportoknál jelenik-e meg, amelyhez e központok tartoznak.

311. A Forum 187 ezután azt állítja, hogy az államközi kereskedelmet nem érinti az ügy, mert a vitatott rendszer nélkül a multinacionális csoportok egy másik országból kiindulva hajtották volna végre ugyanezeket a belső ügyleteket. A Forum 187 e tekintetben hangsúlyozza, hogy más tagállamokban léteznek a belga rendszerhez hasonló rendszerek. A koordinációs központok elhelyezkedése sem nem érinti az államközi kereskedelemet, mert ezek a központok csoporton belüli ügyleteket végeznek.

312. A Forum 187 arra is hivatkozik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a koordinációs központokkal rendelkező társaságok helyzete mennyiben erősödött meg a versenytársak helyzetéhez képest. Ezen egyesület szerint a Bizottság nem vett tudomást a gazdasági egység elvéről, amely értelmében az ugyanazon csoporton belüli tevékenységeket nem szabad kívülállókkal versenyben lévőknek tekinteni. A koordinációs központok között sem lehetséges a verseny.

313. Továbbá a kérdéses rendszer minden multinacionális cég számára elérhető volt, ezért ezen a szinten a verseny nem torzult. Ugyanígy ezek a multinacionális cégek nincsenek versenyben azokkal a kisvállalkozásokkal, amelyek nem végeznek olyan határokon átnyúló ügyleteket, mint a „cash pooling”, és amelyeknek nem kell a belső pénzmozgás kettős adóztatásával szembenézniük.

314. Ezeket az érveket nem találjuk megalapozottnak.

315. Először is a 2003. február 17-i határozatból kitűnik, hogy a Bizottság valóban megjelölte, hogy miért ítélte úgy, hogy a vitatott rendszer érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, és torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget. Így e határozat (100) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy azok a kedvezmények, amelyekben a fenti központok részesülnek, megerősítik e központok versenyhelyzetét azon szolgáltatások ágazatában, amelyeket a csoportjuk tagjainak nyújtanak, ahol többek között közvetlen versenyben vannak a pénzügyi és vagyonkezelő szervezetekkel, az adó-, a humánerőforrás- és a számítástechnikai tanácsadó irodákkal stb. Ezek a kedvezmények erősítik a fenti csoporthoz tartozó vállalatok versenyhelyzetét is, amelyek számos gazdasági ágazatban tevékenykednek. A Bizottság hozzátette, hogy mindezekben az ágazatokban intenzív nemzetközi és közösségen belüli kereskedelem folyik, és a nagy multinacionális vállalatok közvetlen versenyben állnak különféle méretű multinacionális vagy helyi vállalkozásokkal.

316. A Forum 187 állításával ellentétben a Bizottság tehát rámutatott, hogy a tagállamok közötti kereskedelemre és versenyre hatással van a koordinációs központok és a csoportjukhoz tartozó társaságok megerősödött helyzete.

317. Ezt az elemzést indokoltnak tartjuk.

318. Ami a vitatott rendszernek a versenyre gyakorolt hatását illeti, emlékeztetnünk kell arra, hogy e fogalom értelmezése széles körű. Az ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy a verseny torzuljon, elegendő, hogy a kérdéses intézkedés csökkentse a kedvezményezett vállalkozás terheit, és így megerősítse annak helyzetét más versenytárs vállalkozásokhoz képest(100).

319. A Bizottság szerintünk joggal ítélte úgy, hogy a koordinációs központoknak nyújtott kedvezmények torzítják a versenyt e központok és a pénzügyi, adóügyi, számítástechnikai és humánerőforrás-ágazatban szolgáltatást nyújtó vállalkozások, vagyis azon szolgáltatók között, amelyek az e központok által nyújtottakkal azonos szolgáltatásokat nyújtanak. A Forum 187 nem vitatja, és nem is látjuk vitathatónak, hogy ezek a szolgáltatási tevékenységek az Unión belül bizonyos versenyben állnak egymással. Ami azt a Forum 187 által hivatkozott körülményt illeti, amely szerint a kérdéses központok csak a saját csoportjukba tartozó társaságoknak nyújthatnak szolgáltatást, ettől még igaz, hogy a fenti központok e szolgáltatások nyújtásakor versenyben vannak azokkal a kívülálló szolgáltatókkal, akik velük azonos szolgáltatásokat nyújtanak. Ahogy a Bizottság kifejti, e koordinációs központok alacsonyabb adói a csoporthoz tartozó társaságokat arra ösztönzik, hogy inkább e központok szolgáltatásait vegyék igénybe, mint más szolgáltatókéit. A Forum 187 által felhozott érvekben nem találunk meggyőző magyarázatot, amely bizonyítaná, hogy az e központok által a csoportjukhoz tartozó társaságok számára nyújtott szolgáltatásokat más szolgáltatók ne nyújthatnák.

320. Ugyanígy egyetértünk a Belgiumban működő 220–230 koordinációs központot létrehozó multinacionális csoportokat alkotó társaságok szintjén a versenyre gyakorolt hatásra vonatkozó bizottsági elemzéssel. A vitatott rendszer valóban megerősíti e társaságok helyzetét a versenytársaikhoz képest, mivel lehetővé teszi számukra, hogy az e koordinációs központok által nyújtott szolgáltatásokat kedvezőbb feltételek mellett vegyék igénybe, mint amelyek a vonatkozó feladatok összevonásával létrejövő egyszerű méretgazdaságosságból következnének. Amennyiben e társaságok számos ágazatban tevékenykednek, amelyek önmagukban is olyan sokrétűek lehetnek, mint – a Forum 187 példáját idézve – a gépkocsieladás vagy az élelmiszer-értékesítés, ahol tényleges verseny van, az a véleményünk, hogy az ilyen adózási rendszer az általa támogatott multinacionális csoportok által lefedett tevékenységi területek kiterjedtsége miatt szükségszerűen hatással van a versenyre.

321. Úgy látjuk, hogy a Forum 187 által előterjesztett érv, amely szerint a szóban forgó rendszer minden nemzetközi csoport előtt nyitva áll, nem kérdőjelezi meg ezt az elemzést. Amint azt a Bizottság hangsúlyozza, egyrészt ez az érv nem pontos annyiban, hogy ez a rendszer csak a jelenlét, a tőke és a forgalom szempontjából bizonyos jelentőséggel bíró csoportok előtt áll nyitva. Másrészt előfordulhat, hogy a tevékenységeiktől függően ezek a nemzetközi csoportok nemzeti vállalkozásokkal versenyeznek.

322. Végül nem kétséges, hogy a vitatott rendszer kihat a tagállamok közötti kereskedelemre. Ez a feltétel szintén tág értelmezés tárgyát képezi, mivel az ítélkezési gyakorlat szerint, ha az állam által vagy állami forrásokból nyújtott támogatás valamely vállalkozás helyzetét megerősíti a Közösségen belüli kereskedelemben a versenytársaival szemben, ez utóbbiakat e támogatás által érintettnek kell tekinteni(101).

323. Azok az indokok, amelyek alapján a Bizottság joggal ítélte úgy, hogy a vitatott rendszer alkalmas a verseny torzítására, szintén azt bizonyítják, hogy e rendszer kihat a Közösségen belüli kereskedelemre. Mivel a koordinációs központok azon csoportok társaságainak nyújtották szolgáltatásaikat, amelyhez tartoznak, és amelyeknek legalább négy különböző országban kell jelen lenniük, nem kétséges, hogy a vitatott rendszer torzítja a versenyt a Közösségen belüli kereskedelem során.

324. A fentiekre tekintettel szintén az a véleményünk, hogy nem volt szükség arra, hogy a Bizottság részletekbe menően megvizsgálja, hogy a vitatott rendszer milyen hatást gyakorol az egyes vállalkozások sajátos helyzetére. Véleményünk szerint mindezekből a tényezőkből kellően kitűnik, hogy a koordinációs központok adózási rendszere megfelel az EK 87. cikk (1) bekezdésében megkövetelt különböző feltételeknek, anélkül hogy ezt a megállapítást az egyes központokra vagy különösen egyes csoportokra vonatkozóan előidézett hatások konkrét példáival kellene szemléltetni.

325. A fenti megfontolásokra tekintettel a koordinációs központok adózási rendszere valóban megfelel az EK 87. cikk (1) bekezdésében megkövetelt feltételeknek, és így e rendelkezés hatálya alá esik.

326. Indítványozzuk tehát, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdésére alapított jogalapot mint megalapozatlant utasítsák el.

iii) Az indokolás hiányára alapított jogalap

327. A Forum 187 arra hivatkozik, hogy az indokolási kötelezettség ahhoz igazodik, hogy a kérdéses határozat milyen mértékben érintheti az egyéni érdekeket, és azt állítja, hogy a jelen esetben ez a kötelezettség különösen erős, mert a Bizottság megváltoztatta két korábbi, több mint tizenöt évvel azelőtt hozott határozatát.

328. A Forum 187 azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztott magyarázatot adni arra, hogy korábbi határozatai miért voltak tévesek. E tekintetben a Stork Amsterdam kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre(102) hivatkozik, melyben a Bíróság indokolás hiánya miatt hatályon kívül helyezte a Bizottság azon határozatát, amelyben ez utóbbi más álláspontra helyezkedett, mint a korábbi határozatában.

329. A Forum 187 azt is felrója a Bizottságnak, hogy nem ismertette, hogy mennyiben fejlődött a közös piac.

330. E kifogások szerintünk nem megalapozottak.

331. Elsőként, ami a közös piac fejlődésére vonatkozó magyarázat hiányára alapított kifogást illeti, ez nem releváns, mert ahogy korábban már láttuk, a vitatott rendszer állami támogatásnak minősítésével kapcsolatos bizottsági álláspont megváltozása nem ilyen fejlődésen alapszik.

332. A második kifogást illetőleg a Forum 187 joggal állítja, hogy az indokolási kötelezettség különösen fontos, ha a Bizottság módosítja egy támogatás fennállására vonatkozó korábbi álláspontját. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a közösségi jogi aktus EK 253. cikk által megkövetelt indokolásának igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus jellegéhez, és világosan és egyértelműen kell bemutatnia a jogi aktust elfogadó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson(103). Amikor, mint a jelen esetben is, a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősít valamely nemzeti adózási rendszert, amelyről értesítették, és amelyről korábban úgy határozott, hogy az nem minősül támogatásnak, határozatának lehetővé kell tennie az érintett tagállam és az érdekelt felek számára, hogy pontosan megértsék, hogy milyen indokoknál fogva ítéli úgy, hogy ez az adózási rendszer az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt feltételek mindegyikének megfelel.

333. Ahogy az előző jogalap vizsgálatakor láttuk, a Bizottság eleget tett az indokolási kötelezettségnek, mivel határozatának indokai lehetővé tették a Forum 187 számára, hogy részletesen vitassa az állami támogatás meglétére vonatkozó értékelését, és szerintünk lehetővé teszik a Bíróság számára, hogy ellenőrizze annak megalapozottságát.

334. Nem hisszük, hogy a 2003. február 17-i határozatban a Bizottságnak ezenfelül meg kellett magyaráznia azt is, hogy milyen indokok vezették arra, hogy az 1984-ben és 1987-ben hozott határozataiban, valamint a versenyügyekért felelős biztos által egy parlamenti kérdésre 1990-ben adott válaszban ellentétes megállapításra jusson. Ahogyan már kifejtettük, az állami támogatásnak az EK 87. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerinti fogalma egy objektív helyzetre vonatkozik, és az, hogy milyen okokból jutott a Bizottság más álláspontra a korábbi határozataiban, nem releváns azon kérdés vizsgálata szempontjából, hogy a kérdéses rendszer az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, vagy sem.

335. E szempontokra tekintettel az a véleményünk, hogy az indokolás hiányára alapított jogalapot, amennyiben a fent ismertetett kifogásokon alapszik, el kell utasítani.

b) A Belga Királyságnak és a Forum 187-nek a 2003. február 17-i határozat részleges megsemmisítésére irányuló keresetei

336. Emlékeztetünk arra, hogy 2003. február 17-i határozatában a Bizottság úgy határozott, hogy a koordinációs központok adózási rendszere a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, és a Belga Királyság számára megtiltotta, hogy újabb gazdasági szereplők számára lehetővé tegye az e rendszer előnyeiből való részesedést.

337. Ami a hatályos engedélyeket illeti, a Bizottság elismerte, hogy 1984. és 1987. évi határozatai, valamint a versenyügyekért felelős biztoson keresztül 1990-ben az 1735/90. sz. parlamenti kérdésre adott válasza azt a jogos bizalmat keltették a koordinációs központokban, hogy a kérdéses adózási rendszer nem sérti a Szerződésnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályait. Kifejtette, hogy egyrészt amiatt, hogy e központok és azon csoportok, amelyekhez e központok tartoznak, jelentős beruházásokat eszközölhettek, másrészt azért, mert ugyanezen központok hosszú távú kötelezettségeket vállaltak, a kérdéses rendszer kedvezményezettjei jogos bizalmának tiszteletben tartása indokolta azt, hogy azok a központok, amelyek 2000. december 31-ig már engedélyt kaptak, és amelyek a Bizottság határozatának bejelentése napján, azaz 2003. február 17-én hatályos engedéllyel rendelkeztek, az engedélyük lejártáig, de legkésőbb 2010. december 31-ig részesedhessenek a szóban forgó rendszer előnyeiből.

338. A Bizottság ugyanakkor úgy határozott, hogy nem hosszabbíthatók meg azok a 2000. december 31-én hatályban lévő engedélyek, amelyek 2003. február 17-től járnak le.

339. Határozata (120) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott, hogy mivel az engedélyek még az engedély időtartamára sem tartalmaznak a kérdéses rendszer tartósságával vagy rendelkezéseinek kedvező jellegével kapcsolatos jogokat, semmi esetre sem jogosíthattak fel a rendszer előnyeiből való részesedésnek az adott engedély lejártának napján túli meghosszabbítására. A Bizottság hozzátette, hogy az engedélyek lejárati idejének tíz évre történő kifejezett korlátozása azt is megakadályozta, hogy jogos bizalmat lehessen alapítani erre az automatikus meghosszabbításra úgy, mintha az engedély valójában határozatlan időre szólna.

340. A Bizottság határozata 2. cikkének második és harmadik bekezdése így a következőket írja elő:

„A jelen határozatról való értesítést követően az e rendszerből […] eredő előny új kedvezményezetteknek nem adható, illetve a hatályos engedélyek meghosszabbításával nem hosszabbítható meg..

A 2000. december 31-ét megelőzően engedélyezett központok esetén a rendszer hatásai a jelen határozatról történő értesítés időpontjában hatályos egyedi engedély hatályáig – de legfeljebb 2010. december 31-ig – tarthatók fenn. A második bekezdés értelmében az engedély fenti időpontnál korábbi meghosszabbítása esetén a jelen határozat tárgyát képező rendszerből származó előny még ideiglenesen sem nyújtható.”

341. A Belga Királyság a Bizottság határozatának hatályon kívül helyezését kéri annyiban, amennyiben az még ideiglenesen sem engedi meg, hogy meghosszabbítsa azon koordinációs központok engedélyét, amelyek 2000. december 31-én már részesültek a kérdéses rendszer előnyeiből, és amelyek engedélye 2010. december 31. előtt jár le.

342. A Forum 187 a maga részéről ugyanezen határozat hatályon kívül helyezését kéri annyiban, amennyiben az nem határoz meg megfelelő átmeneti intézkedéseket azon központok számára, amelyek engedélye 2003-ban, február 17. után, illetve 2004-ben jár le.

343. E kérelmeket tehát együtt vizsgáljuk meg, mivel a Forum 187 kérelme a Belga Királyság kérelmében is benne foglaltatik.

344. A Belga Királyság a keresete alátámasztására négy jogalapra hivatkozik. Az első az EK 88. cikk (2) bekezdésének, valamint a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap.

345. Második jogalapjában az engedély meghosszabbításának lehetőségébe vetett jogos bizalom védelme elvének megsértésére hivatkozik.

346. Harmadik jogalapjában a Belga Királyság előadja, hogy a 2003. február 17-i határozat sérti az egyenlőség általános elvét.

347. A negyedik jogalap az indokolás hiányán alapul.

348. A Forum 187 a maga részéről két jogalapra hivatkozik, amelyeket a bizalomvédelem elvének megsértésére és az indokolás hiányára alapít.

349. Először a bizalomvédelem elvének megsértését vizsgáljuk, amelyre az általa felhozott első két jogalap keretében a Belga Királyság, valamint a Forum 187 is hivatkozik.

i) A bizalomvédelem elvének megsértéséről

– A felek érvei

A Belga Királyság

350. A Belga Királyság azt állítja, hogy a Bizottság a koordinációs központoknak biztosítandó átmeneti időszakra vonatkozó értékelésében a határozatát kifejezetten az ECOFIN-Tanácsnak a magatartási kódexére és munkájára alapította. Azt is hangsúlyozza, hogy a 2000. december 31-i és 2010. december 31-i dátumok megegyeznek a Tanácsban 2003. január 21-én elfogadott elvi hozzájárulásban szereplő dátumokkal, amelynek értelmében a 2000. december 31-én a vitatott rendszer hatálya alá tartozó központok tíz éven át, de legkésőbb 2010. december 31-ig részesülhetnek e rendszer előnyeiből. Ugyanakkor kifejti, hogy a Bizottság nem igazodott a Tanács valamennyi állásfoglalásához. Arra hivatkozik, hogy a Tanács a 2000. november 26-i és 27-i ülésén elfogadta az elnökség feljegyzését, amely kimondja, hogy a szóban forgó adózási rendszer valamennyi érintett központ esetében 2005. december 31-ig megmarad. A Bizottság határozata tehát következetlen.

351. A Belga Királyság arra is hivatkozik, hogy a Tanács ezen álláspontja a belga pénzügyminisztert a belga képviselőházban 2000. december 20-án e 2005. december 31-ig való meghosszabbítási lehetőség hivatalos bejelentésére késztette. Hozzáteszi, hogy a Bizottság a megfelelő intézkedésekre vonatkozó 2001. július 11-i javaslataiban is megismételte a koordinációs központok azon lehetőségét, hogy a szóban forgó rendszer előnyeiből ezen időpontig részesedhetnek.

352. A Belga Királyság ezekből arra következtet, hogy maga is és a szóban forgó koordinációs központok is jogosan bíztak abban, hogy azok a központok, amelyek engedélye 2005 vége előtt lejár, nem vesztik el azonnali hatállyal a rendszer előnyeit, hanem legalább 2005. december 31-ig meghosszabbíthatják engedélyüket.

353. A Belga Királyság azt állítja továbbá, hogy a koordinációs központok jogosan biztak abban, hogy a szóban forgó adózási rendszer rendelkezéseire tekintettel lehetőségük lesz engedélyüket meghosszabbítani. Kifejti, hogy e meghosszabbítás automatikus volt az előírt feltételek teljesítése esetén, és ez alapján azok a központok, amelyek engedélye a Bizottság határozatáról szóló értesítést követő hónapokban járt le, hosszú távú kötelezettségeket vállaltak. A Belga Királyság azt állítja, hogy a meghosszabbítás tilalma következtében e koordinációs központokra jelentős adóteher hárulna, különösen a fenti központok által kifizetett kamatok, beleértve a „cash pooling” keretében kifizetett kamatok után fizetendő forrásadó beszedése miatt.

354. A Bizottság azon érve ellen, amely szerint a Belga Királyságot és az érintett koordinációs központokat bizonyos „jelek” figyelmeztették arra, hogy a szóban forgó adózási rendszer nem tartható fenn, a felperes arra hivatkozik, hogy ezt az érvet a fent hivatkozott, ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában hozott 2003. június 26-i végzésben elutasították, mert az azt jelentené, hogy az EK 88. cikkben meghatározott kontradiktórius vizsgálati eljárás felesleges. Hangsúlyozza továbbá, hogy a 2003. február 17-i határozatról szóló értesítésig sem a központok, sem ő maga nem tudhatták, hogy a Bizottság ezt a napot jelöli ki határnapnak, amelytől számítva az engedélyek nem hosszabbíthatók meg.

A Forum 187

355. A Forum 187 szintén azt állítja, hogy figyelembe véve, hogy a kérdéses rendszert a Bizottság 1984-ben, 1987-ben, majd 1990-ben is jóváhagyta, a koordinációs központok jogosan hihették, hogy jogukban áll tevékenységüket folytatni, és engedélyük meghosszabbítása nem lesz ellentétes a közösségi joggal.

356. A Forum 187 arra hivatkozik továbbá, hogy azoknak a központoknak, amelyek engedélye 2003-ban és 2004-ben járt le, szükségük lett volna egy átmeneti időszakra, hogy átszervezést hajthassanak végre, és adott esetben másik országba telepedhessenek át, továbbá a belga munkajogi előírások, valamint az informatikai rendszereik átállítása és a tevékenységük gyakorlásához vállalt hosszú távú kereskedelmi és pénzügyi kötelezettségeik újratárgyalása következtében rájuk háruló munkaterhelés miatt. A Forum 187 szerint e központoknak kétéves átmeneti időszakra lett volna szükségük.

357. A Forum 187 vitatja azokat az indokokat is, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e központok számára indokolatlan volt átmeneti intézkedéseket bevezetni. Kifejti, hogy a Bizottság által előadott tény, miszerint az engedélyek nem biztosítottak automatikusan meghosszabbítási jogot, nem releváns arra a kérdésre vonatkozóan, hogy átállási időszakot kellett volna-e biztosítani a szóban forgó központok számára. Így a Bizottság figyelmen kívül hagyta az álláspontjának megváltoztatásával okozott sérelem orvoslására vonatkozó kötelezettségét. A Bizottság azt sem vette figyelembe, hogy ezek a központok úgy tudták, hogy engedélyüket meg fogják hosszabbítani.

A Bizottság

358. A Bizottság először is vitatja, hogy az ECOFIN-Tanácsnak a munkája jogos bizalmat kelthetett a Belga Királyságban és a koordinációs központokban. A Bizottság azt állítja, hogy a Tanács jogi aktusnak nem minősülő, a társasági adózás tárgyában tett politikai megállapításai nem határozhatják meg annak az eljárásnak a kereteit, amelyet a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó kizárólagos hatáskörében kötelezően folytat. Másodlagosan kifejti, hogy a Tanács 2000. november 26-i és 27-i ülésén elfogadott álláspont nem értelmezhető úgy, ahogyan azt a belga kormány tette a belga képviselőháznak tett nyilatkozatában.

359. Ami a megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatait illeti, a Bizottság rámutat, hogy azok nem minősülnek jogerős aktusnak, és azok tartalmát a címzett tagállam megjegyzéseit követően módosíthatja. A Bizottság kifejti továbbá, hogy a javaslata hátterében az a logika állt, hogy a szóban forgó rendszer megszüntetése előtt minden koordinációs központ számára azonos, minimális időtartamú időszakot elismerjenek, és a Belga Királyság az eljárás folyamán mindvégig a 2003. február 17-i határozatában elfogadott másik lehetőség mellett állt ki, amely szerint az engedélyeknek meghosszabbítás nélkül, a lejáratukig kell hatályban maradniuk.

360. A Bizottság továbbá azt is vitatja, hogy a koordinációs központok jogi szabályozása ez utóbbiaknak automatikus jogot biztosít az engedélyük meghosszabbítására. A Bizottság azt állítja, hogy a Belga Királyság semmilyen garanciát nem adott a koordinációs központoknak a nekik nyújtott kedvezmények tartósságára és az engedély automatikus meghosszabbítására nézve, mivel a meghosszabbított engedélyre ugyanaz az eljárás és ugyanazok a feltételek vonatkoztak, mint az eredeti engedélyre. A Bizottság szerint az a tény, hogy az engedély korlátozott ideig volt érvényes, magában foglalja azt is, hogy ezen időkorláton túl nem biztosít majd jogot semmire. Hangsúlyozza továbbá, hogy a Belga Királyság már módosította a kérdéses rendszert a Bizottság 2003. február 17-i határozatát megelőzőleg, és e módosítások alkalmával, amelyek csökkentették az eredetileg meghatározott kedvezményeket, nem vezettek be átmeneti intézkedéseket.

361. A Bizottság kifejti továbbá, hogy a Belga Királyság és a koordinációs központok a 2003. február 17-i határozat elfogadását megelőzőleg több olyan jelzést kaptak, amelyek arra figyelmeztették őket, hogy a kérdéses rendszer nem maradhat fenn. E tekintetben a Tanács által elfogadott magatartási kódexet és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport jelentését említi meg. Hivatkozik még az általa elfogadott, az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közleményre, az 1999 februárjában a kérdéses rendszerre vonatkozóan a belga hatóságokhoz intézett információkérésére, a megfelelő intézkedésekre vonatkozóan e hatóságokhoz intézett 2001. július 11-i javaslatára, és végül a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2002. február 27-i határozatára is. Rámutat arra is, hogy ezeket az intézkedéseket közzétették, illetve azok sajtóközleményekben is szerepeltek.

362. A Bizottság kifejti, hogy a fenti központok egyedül arra a jogos bizalomra hivatkozhatnak megalapozottan, amelyet bennük a Bizottság korábbi határozatai keltettek. Azt állítja, hogy ezt a bizalmat tiszteletben is tartotta azzal, hogy átmeneti időszakot biztosított a határozatról szóló értesítés idején hatályos engedéllyel rendelkező központok számára, és azzal, hogy előírta, hogy ezen engedély előnyeiből annak lejártáig, de legkésőbb 2010. december 31-ig részesedhetnek. Mindazonáltal a fenti okokból joggal írta elő, hogy az e rendszer alkalmazásából származó előnyhöz való hozzáférést vagy annak meghosszabbítását a határozatról szóló értesítéstől kezdve ki kell zárni annak érdekében, hogy e rendszer hatálya fokozatosan, az engedélyek lejártának ütemében szűnjön meg.

363. A Bizottság azt is vitatja, hogy határozatának hatására azonnal megszűnne azoknak a központoknak a tevékenysége, amelyek már nem részesedhetnek a vitatott rendszer előnyeiből. A Bizottság kifejti egyrészről, hogy határozata nem rendeli el, hogy a koordinációs központok szüntessék be a tevékenységüket. Másrészől a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Forum 187 azt állította, hogy a kérdéses rendszer keretében előírt intézkedések semmilyen kedvezményt nem biztosítottak ezeknek a központoknak. A Bizottság e tekintetben szembehelyezkedik a Belga Királyság érvelésével, amely szerint a bizottsági határozat ugyanezen központok számára valószínűleg az adóterheik aránytalan növekedéséhez és kettős adóztatáshoz vezet.

364. Végül a Bizottság a Forum 187 érveihez hasonló indokok miatt tiltakozik, és azt állítja, hogy sem szükséges, sem indokolt nem volt az átmeneti intézkedések bevezetése azon központok számára, amelyek engedélye 2003-ban és 2004-ben járt le.

– Értékelés

365. Először is röviden felidézzük a bizalomvédelem elvének tartalmát.

366. Ezt az elvet a közösségi jogrenden belül fokozatosan ismerte el az ítélkezési gyakorlat, amely azt a „jognak a jogalanyok védelmét szolgáló magasabb rendű szabályaként”(104), „a Közösség egyik alapvető elveként”(105) vagy „általános elvként”(106) határozta meg. A bizalomvédelem elve tehát a közösségi jog általános elvének minősül, amely alapján az intézmények aktusainak jogszerűsége ellenőrizhető.

367. Ez az elv a jogbiztonság elvének szükségszerű velejárójaként jelenik meg, amely megköveteli, hogy a közösségi jogszabályok a jogalanyok számára egyértelműek, alkalmazásuk szempontjából pedig kiszámíthatóak legyenek abban az értelemben, hogy szabályváltozás esetén biztosítani kívánja az egy vagy több természetes, vagy különösen jogi személy által jogszerűen elért helyzetek védelmét(107).

368. Nehéz a bizalomvédelem elvére kimerítő meghatározást adni, tekintettel arra, hogy ez szubjektív jellegű. Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlatban való alkalmazása tekintetében azt mondhatjuk, hogy ezen elv megsértése megengedett, amennyiben a következő feltételek teljesülnek. Először is lennie kell egy olyan jogi aktusnak vagy a közösségi közigazgatási szerv magatartásában egy olyan mozzanatnak, amely bizalmat kelthetett. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a bizalomvédelem elvére valamely közösségi jogi aktussal szemben csak akkor lehet hivatkozni, ha maga a Közösség korábban olyan helyzetet teremtett, amely ilyen bizalmat keltett(108). Ez a helyzet az, ami valamiképpen az érintett személy bizalmának „alapját” képezi. Továbbá pontos ígéretekről kell, hogy szó legyen(109).

369. Továbbá az is szükséges, hogy az érintett személy ne számíthasson előre a közösségi közigazgatási szerv által korábban elfogadott magatartásmód megváltozására. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis amennyiben az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat valamely érdekeit érintő közösségi intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat az említett elvre(110). A közösségi közigazgatási szerv jogi aktusa vagy magatartása által keltett bizalom tehát „jogos”, következésképpen védelem alá esik akkor, ha az érintett személy – ú.m. az „elővigyázatos és körültekintő” gazdasági szereplő – joggal bízhatott az így létrejött helyzet fenntartásában vagy stabilitásában.

370. Végül a megtámadott jogi aktusban követett közösségi érdek nem igazolja az érdekelt jogos bizalmának megsértését. Ez utóbbi feltétel akkor teljesül, ha a fennálló érdekek mérlegelésének eredménye az, hogy a jelen eset körülményei között a közösségi érdek nem előzi meg az érintett személynek azon helyzet fenntartására irányuló érdekét, amelyet jogosan tartósnak vélhetett(111).

371. Azt vizsgáljuk tehát, hogy ezek a feltételek teljesülnek-e a jelen jogvitában.

A bizalom alapja

372. A Bizottság elismeri, hogy 1984-ben és 1987-ben hozott határozatai, valamint a versenyügyekért felelős biztos által az 1735/30. sz. parlamenti kérdésre 1990-ben adott válasz jogos bizalmat keltettek aziránt, hogy a koordinációs központok adózási rendszere és a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályai összeegyeztethetők(112).

373. A felek közötti jogvita a következő két pontot érinti. Először is a Belga Királyság és a Bizottság véleménye nem egyezik abban a kérdésben, hogy a Tanács 2000. november 26-i és 27-i megállapításai, valamint a Bizottság megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatai kelthettek-e jogos bizalmat arra nézve, hogy minden koordinációs központ számára legalább 2005. december 31-ig fenntartják a vitatott adózási rendszert. Azután egyrészről a Belga Királyság és a Forum 187, másrészről a Bizottság eltérő álláspontot képviselnek a tekintetben, hogy a koordinációs központok adózási rendszerére tekintettel a Bizottság 1984-ben és 1987-ben hozott határozatai, valamint az 1990-ben a versenyügyekért felelős biztos által adott válasz alapján bízhattak-e ezen központok az engedélyük meghosszabbításában.

374. A pénzügyminiszterek tanácsának tevékenysége, valamint a Bizottság megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatai által keltett bizalomra vonatkozó első pont esetében úgy tűnik, hogy a Belga Királyság álláspontját nem fogadhatjuk el.

375. Először is, ami a Tanács 2000. november 26-i és 27-i megállapításait illeti, nem hisszük, hogy azok a kérdéses rendszer legalább 2005. december 31-ig tartó fenntartása iránt jogos bizalmat kelthettek volna a Belga Királyság vezetőjében, illetve a koordinációs központok vezetőiben, mégpedig a következő okokból.

376. Ahogyan azt a Bizottság kiemeli, a tagállamok által a Tanács 2000. november 26-i és 27-i ülésén elfogadott megállapítások politikai aktusnak minősülnek, amely deklaratív szerepet tölt be, és mint ilyen, nem alkalmas arra, hogy joghatásokat váltson ki. Ezek a megállapítások tehát nem kötik, és nem is korlátozzák a Bizottság eljárását azon hatáskörei gyakorlása során, amellyel a Szerződés az állami támogatások körében felruházza.

377. A Belga Királyság nem vitatja ezt az ECOFIN-Tanács megállapításainak hatályára vonatkozó elemzést. E tekintetben ki kell emelnünk, hogy a Belga Királyság a jelen ügyben a jogos bizalom terjedelmével kapcsolatban feltett bizottsági kérdésekre a Bizottságnak adott 2002. augusztus 30-i válaszában kijelentette, hogy „a Tanácsnál a magatartási kódex tárgyában folytatott megbeszélések teljesen kívül esnek az állami támogatások jogi keretein. Itt ugyanis olyan politikai lépésről van szó, amely csak 2002 végére fog eredményre vezetni”(113).

378. A Tanács megállapításának hatályára vonatkozó elemzésére tekintettel a Belga Királyság nem állíthatja, hogy azok révén megalapozott ígéreteket kapott azon átmeneti intézkedések tartalmára vonatkozóan, amelyeket a Bizottság esetleg meghoz, ha adott esetben úgy ítéli meg, hogy a vitatott adózási rendszer a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül(114).

379. Hajlunk arra, hogy ugyanerre az álláspontra kell helyezkednünk a koordinációs központok vonatkozásában is. Tudjuk, hogy az állami támogatások területén a támogatások kedvezményezettjeinek azon lehetősége, hogy a támogatás jogszerűségébe vetett jogos bizalomra hivatkozzanak, azzal a feltétellel áll fenn, hogy a Szerződésben előírt eljárást betartják. Következetes ítélkezési gyakorlat az is, hogy a gondos gazdasági szereplőnek általában képesnek kell lennie arra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ezt az eljárást tiszteletben tartották-e(115). Ezek a követelmények az EK 88. cikkben meghatározottak szerinti, a Bizottság által végzett ellenőrzés kötelező jellegén alapulnak.

380. Ebből tehát arra következtethetünk, hogy az állami támogatások területén a gazdasági szereplők fő szabály szerint csak olyan helyzetben hivatkozhatnak jogos bizalomra, amely nem sérti az EK 88. cikk által a Bizottságnak biztosított hatáskört. Más szóval a gazdasági szereplőknek tudniuk kell, hogy a Szerződés milyen hatáskört ruház a Bizottságra az állami támogatások területén.

381. Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel az a véleményünk, hogy a koordinációs központok, még ha feltételezzük is, hogy ismerték a Tanács 2000. november 26-i és 27-i megállapításait, nem bízhattak abban, hogy a Bizottság számára ezek a megállapítások kötelező erővel bírnak majd.

382. Továbbá, ahogyan a Bizottság hangsúlyozza, a Tanács 2000. november 26-i és 27-i ülésén elfogadott elnökségi javaslat tartalma nem egyértelmű. Ez a javaslat ugyanis a következőképpen szól: „az Elnökség javasolja a Tanácsnak […], hogy hagyja jóvá, hogy azon vállalkozások tekintetében, amelyek 2000. december 31-én ártalmas adózási rendszer kedvezményezettjei, e rendszer legkésőbb 2005. december 31-én szűnjön meg, függetlenül attól, hogy határozott időre engedélyezték-e az említett rendszert, vagy sem”(116). A javaslat tehát értelmezhető volt úgy, hogy a 2005. december 31-i dátum az utolsó időpont, ameddig a 2000. december 31-én még hatályban lévő tíz évre szóló engedélyek érvényesek lehetnek. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy eddig az időpontig minden engedély, a 2005. december 31-e előtt lejáró engedélyeket is ideértve, meghosszabbításra kerül.

383. Ebből következik, hogy a Tanács 2000. november 26-i és 27-i megállapításai tehát semmiképpen nem tartalmazhattak a Belga Királyság és a koordinációs központok számára pontos ígéreteket – ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat megköveteli – arra vonatkozólag, hogy minden ilyen központ legalább 2005. december 31-ig részesülhet a vitatott rendszer előnyeiből.

384. Ami továbbá a létező támogatások ellenőrzési eljárása keretében a Bizottság által a Belga Királysággal közölt megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatokat illeti, arról sem vagyunk meggyőződve, hogy azok pontos ígéreteket tartalmazhattak volna e tagállam és a koordinációs központok számára, amint azt a Belga Királyság állítja.

385. Amint a Bizottság kifejti, az e javaslatok keretében meghatározott átmeneti intézkedések nem kötik a Bizottságot, amennyiben a fenti javaslatokat a címzett tagállam nem fogadja el. Ezek az átmeneti intézkedések tehát adott esetben módosíthatók a hivatalos vizsgálati eljárás végén hozott határozatban. Ez a lehetőség nyilvánvalóan azon, az érintett tagállamot megillető jog logikus következménye, hogy elutasíthatja a Bizottság által számára javasolt megfelelő intézkedéseket, és e hivatalos vizsgálati eljárás keretében vitathatja a kérdéses intézkedés állami támogatásnak való minősítését.

386. Mindezek alapján úgy tűnik, nem fogadhatjuk el azt, hogy a megfelelő intézkedésekre tett javaslatok, amelyeket a Bizottság a 2001. július 11-i levelében közölt a Belga Királysággal, pontos ígéreteket tartalmazhattak azon átmeneti intézkedések tartalmára vonatkozóan, amelyeket az intézmény a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró határozatában adott esetben előír.

387. E szempontokra tekintettel az a véleményünk, hogy sem a Tanács 2000. november 26-i és 27-i megállapításai, sem a Bizottságnak a megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslatai nem kelthettek jogos bizalmat a Belga Királyságban és a koordinációs központokban aziránt, hogy a vitatott adózási rendszert minden központ számára legalább 2005. december 31-ig fenntartható.

388. Osztjuk azonban a Belga Királyság és a Forum 187 azon álláspontját, hogy tekintettel a belga adózási rendszer tartalmára, a Bizottság 1984-ben és 1987-ben hozott határozatai, valamint a versenyügyekért felelős biztos által az 1735/90. sz. parlamenti kérdésre 1990-ben adott válasz alapján a koordinációs központok bízhattak abban, hogy a Szerződésnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályaival nem ellentétes a tíz évre szóló engedélyük meghosszabbítása és ezen adózási rendszer alkalmazásának folytonossága.

389. Emlékeztetnünk kell ugyanis arra, hogy az 1984-ben és 1987-ben hozott határozataiban, valamint a versenyügyekért felelős biztos által 1990-ben adott fenti válaszban a Bizottság rámutatott, hogy nem áll fenn összeegyeztethetetlenség a koordinációs központok adózási rendszere és a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályai között.

390. E rendszer tartalmának vizsgálata alapján kiderül, hogy az számos olyan kedvezményt írt elő, amelyből több feltétel teljesülése esetén lehetett részesülni, és amelyeknek betartását királyi rendelettel kellett előírni. Az is igaz, hogy – amint a Bizottság kiemeli – ugyanez a rendszer azt is előírta, hogy a királyi rendelettel ekképpen kiadott engedély tíz évig érvényes. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés – ahogyan azt a Bizottság teszi –, hogy egy koordinációs központ nem számíthatott a fenti rendszernek a fenti határidő lejártával történő meghosszabbítására.

391. Kiemeljük, hogy a koordinációs központok adózási rendszere tartós szabályozás volt, és azt határozatlan időre hozták létre. Azok a koordinációs központok tehát, amelyek a tíz évre szóló engedélyük lejáratakor teljesítették az e rendszerben előírt feltételeket, igényt tarthattak annak meghosszabbítására. Ezt a lehetőséget kifejezetten megerősítette az 1991. október 23-i törvény, amely törvény tervezetének indokolása rámutatott, hogy a törvény nem tartalmaz újítást, egyszerűen csak a koordinációs központok e meghosszabbítási lehetőséggel kapcsolatos kétségeinek eloszlatására törekszik(117). Az adózási rendszer által megkövetelt feltételeknek megfelelő központok esetében az adózási rendszer tartóssága és alkalmazásának folyamatossága – szerintünk tehát – velejárója annak a nemzeti rendszernek, amelyről a Bizottság 1984-ben, 1987-ben és 1990-ben már állást foglalt.

392. A kérdéses adózási rendszer ezen elemzésével szemben a Bizottság több érvet hoz fel. Így hangsúlyozza, hogy a meghosszabbítás ugyanazon hivatalos eljárás betartásához és ugyanolyan feltételek teljesüléséhez volt kötve, mint az eredeti engedély elnyerése. Ez azonban szerintünk nem akadályozta a koordinációs központokat abban, hogy bízzanak ezen adózási rendszer folyamatosságában. Kiemeljük ugyanis, hogy az engedély meghosszabbítását ugyanolyan feltételekhez kötötték, mint az eredeti engedély elnyerését, és ezek objektív feltételek voltak. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy – amint arra a Bizottság a 2003. február 17-i határozatában rámutatott – a meghosszabbításról vagy annak elutasításáról szóló határozat meghozatalakor a belga hatóságoknak nem volt mérlegelési lehetőségük(118).

393. Ezekre tekintettel tehát az, hogy az engedély tízéves időtartama lejárt, nem azt jelentette, hogy a koordinációs központ tovább nem részesülhet a kérdéses rendszer előnyeiből. Ez azt az időpontot jelentette, amikor a belga hatóság felé bizonyítania kellett, hogy továbbra is megfelel a rendszer előnyeiből való részesedéshez megkövetelt feltételeknek. Az a tény, hogy a vitatott rendszer előnyeiből való részesedést meghatározott, tízéves időszakra engedélyezték, nem tette kérdésessé a koordinációs központok számára a vitatott adózási rendszer előnyeiből való részesedés folyamatosságát.

394. A Bizottság arra hivatkozik továbbá, hogy a belga hatóságok soha nem garantálták az e rendszer által nyújtott kedvezmények tartósságát, és egyébként e hatóságok csökkentették e kedvezményeket, például azzal, hogy 1993. január 1-jétől bevezették a teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak után fizetendő, évi 10 000 euró összegű adót.

395. Ezek az érvek szerintünk azt sem támasztják alá, hogy azok a koordinációs központok, amelyek engedélye lejárt, nem bízhattak a vitatott adózási rendszer folyamatosságában. Szerintünk ezt egyrészről az bizonyítja, hogy a Bizottság a 2003. február 17-i határozatában maga is elismerte, hogy ha az engedély nem is jelent garanciát a fenti rendszer tartósságára, sem annak kedvező jellegére, a koordinációs központoknak megalapozottan lehetett „a gazdasági feltételek, köztük az adózási rendszer bizonyos [folytonosságával kapcsolatban] ésszerű és [jogos elvárása]”(119). Másrészről azok a módosítások, amelyeket a Belga Királyság a kérdéses rendszernek a 187. sz. királyi rendelettel történt bevezetése óta előírt, viszonylag kiegészítő jellegűek voltak, és nem érintették e rendszer fő alkotórészeit, azaz az adóalap számítási módját, valamint a forrásadó, az ingatlanadó és a tőkeilleték alóli mentességet.

396. Ezen elemekből arra következtetünk, hogy a vitatott adózási rendszer alapján a koordinációs központok bízhattak az adózási rendszer folyamatosságában, és abban, hogy az engedélyüket meghosszabbítják, amennyiben megfelelnek az e rendszer által meghatározott objektív feltételeknek. Ebből következik, hogy azzal, hogy az 1984-ben és 1987-ben hozott határozataiban, valamint a versenyügyekért felelős biztos által az 1735/30. sz. parlamenti kérdésre 1990-ben adott válaszban kijelentette, hogy ez a rendszer nem esik az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá, a Bizottság bizalmat keltett a 2000. december 31-én engedéllyel rendelkező koordinációs központokban aziránt, hogy amennyiben a tíz évre szóló engedélyük lejár, annak meghosszabbítása nem lesz ellentétes a Szerződés állami támogatásokkal kapcsolatos szabályaival.

– E bizalom jogosságáról

397. A Bizottság azt állítja, hogy a 2003. február 17-i határozatáról szóló értesítés időpontjában a koordinációs központok nem hivatkozhattak a vitatott rendszer folytonosságába és az engedélyük meghosszabbításába vetett jogos bizalmukra, mert számos jelzést kaptak, amely arra figyelmeztette őket, hogy e rendszer nem tartható fenn. A Bizottság e tekintetben a Tanács által elfogadott magatartási kódexet és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport jelentését említi meg. Hivatkozik továbbá az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közleményére, az 1999 februárjában a kérdéses rendszerre vonatkozóan a belga hatóságokhoz intézett információkérésére, a megfelelő intézkedésekre vonatkozóan ezekhez a hatóságokhoz intézett 2001. július 11-i javaslatára, és végül a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2002. február 27-i határozatára.

398. A Bizottság állásfoglalása annyit jelent, hogy ezen körülmények alapján a koordinációs központoknak a Bizottság 2003. február 17-i határozatáról szóló értesítéskor arra kellett számítaniuk, hogy a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályaival ellentétes az engedélyük bármely időtartamra történő meghosszabbítása. Nem hisszük, hogy ez az álláspont elfogadható, és nem hisszük, hogy a Bizottság által említett jelek a jelen esetben azt igazolják, hogy a fenti központoktól megtagadható az, hogy az engedélyük meghosszabbításába vetett jogos bizalmukra hivatkozhassanak.

399. Ezt az elemzést egyrészt az állami támogatások ellenőrzési eljárásának rendszerére és céljaira, másrészt a szóban forgó adózási rendszer jellemzőire alapozzuk.

400. Amint már említettük, az állami támogatások előzetes bejelentésére vonatkozó és az EK 88. cikk (3) bekezdésében meghatározott kötelezettséget különösen azzal a céllal vezették be, hogy eloszlassa az intézkedést bevezetni kívánó tagállam esetleges kétségeit azzal kapcsolatban, hogy ez az intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősül-e, vagy sem.

401. Másfelől láttuk, hogy az állami támogatás e rendelkezésben meghatározott fogalma objektív jellegű. Szemben a C-182/03. sz. ügyben benyújtott bizottsági ellenkérelemben szereplő célzással(120), az, hogy valamely nemzeti intézkedés az EK 87. cikk (1) bekezdésének a hatálya alá tartozik-e, vagy sem, nem mérlegelési kérdés. Az a körülmény, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel bír annak meghatározásában, hogy valamely nemzeti szabályozás e rendelkezés hatálya alá tartozik-e, vagy sem olyan esetben, amikor az e rendelkezésban előírt feltételek vizsgálata összetett gazdasági értékelést igényel, ez nem jelenti azt, hogy ez az intézmény diszkrecionális módon bármikor megváltoztathatja a támogatás fennállására vonatkozó álláspontját.

402. A Bizottság e véleménye ellentétes az EK 88. cikk (3) bekezdése által bevezetett rendszer célkitűzésével és az ítélkezési gyakorlatban e célkitűzésből levont következtetésekkel. Egyértelmű ugyanis, hogy az e rendelkezésben kimondott bejelentési kötelezettség célja a jogbiztonság(121). E célkitűzés alapján a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a tagállamot gyorsan kell tájékoztatni arról, hogy a támogatás összeegyeztethető-e a Szerződéssel, és a Bizottság állásfoglalására előírt és a 659/1999 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében szereplő két hónapos határidő kötelező jellegű(122). Ugyanezen elv alapján a Bíróság továbbá megállapította, hogy ha az általános támogatási rendszert a Bizottság jóváhagyta, nem kell bejelenteni azon, e rendszer alapján nyújtott egyedi támogatásokat, amelyek csak e rendszer végrehajtási intézkedéseit képezik(123).

403. Következésképpen az a határozat, amelyben a Bizottság megállapítja, hogy az intézkedés nem minősül az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak, nem eredményez olyan jogi helyzetet, amelyet az intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül gyakran módosíthatnak, ami megtörténhet különösen olyan területen, mint a közös piacszervezés, amelynek célja a gazdasági helyzet változásaihoz való állandó alkalmazkodás(124).

404. Ebből következik, hogy ha a nemzeti intézkedést az EK 88. cikk (3) bekezdésének megfelelően bejelentették a Bizottságnak, és a Bizottság olyan határozatot hozott, amely szerint ez az intézkedés nem minősül az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti támogatásnak, a határozat elleni jogorvoslati határidő letelte után az intézkedést bevezető állam és ennek kedvezményezettjei biztosak lehetnek abban, hogy ez a rendszer nem ellentétes az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályokkal. Az érdekelt felek tehát joggal bízhatnak abban, hogy az ilyen határozat elvileg csak a közös piac fejlődése esetén kérdőjeleződhet meg.

405. Amint korábban láttuk, ha a jogszerűség elvének értelmében a Bizottság is megváltoztathatja ezen álláspontját, ha úgy ítéli meg, hogy a korábbi megállapításaival ellentétben az érintett rendszer az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, úgy véljük, hogy ilyen esetben a korábbi álláspontjával keltett bizalmat sajátos védelemben kell részesíteni.

406. E bizalom jogossága – megítélésünk szerint – tehát csak akkor utasítható el, ha az érintett gazdasági szereplők olyan információkkal rendelkeztek, amelyek alapján megfelelő mértékben valószínűsíthették, hogy a Bizottság meg fogja változtatni a korábbi álláspontját. Más szóval az a tény, hogy a Bizottság újra megvizsgálja a kérdéses nemzeti intézkedést, és annak eshetősége, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás eredményeképpen elutasító határozatot fog elfogadni, önmagában nem elég ahhoz, hogy megfossza az érintett szereplőket attól, hogy a jelenlegi helyzet fennmaradásába vetett jogos bizalomra hivatkozhassanak.

407. Továbbá meg kell győződni még arról is, hogy – a kérdéses nemzeti intézkedés jellemzői tekintetében – a hatálya alá tartozó gazdasági szereplőknek volt-e egyáltalán elegendő idejük arra, hogy ténylegesen figyelembe vegyék az intézkedés és a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályai közötti összeegyeztethetőségre vonatkozó bizottsági álláspont esetleges megváltozását.

408. E megfontolásokra tekintettel nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a Bizottság által hivatkozott – akár az ECOFIN-Tanácstól, akár magától a Bizottságtól származó – különböző jelek igazolják, hogy a koordinációs központoktól megtagadható az a jog, hogy az engedélyük meghosszabbításába vetett jogos bizalmukra hivatkozhassanak.

409. Ami először is a Tanács által elfogadott magatartási kódexet és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport jelentését illeti, az a véleményünk, hogy azok a következő okból nem relevánsak. Kétségtelen, hogy a tagállamok által e kódexben vállalt azon kötelezettség, hogy megszüntetik a közös piacra ártalmasnak ítélt adóintézkedéseket, és az a tény, hogy a kérdéses rendszert a magatartási kódexszel foglalkozó csoport jelentésében az ártalmasnak tartott nemzeti intézkedések közé sorolták, jelezhette a koordinációs központok számára, hogy a belga kormánynak idővel – a Tanácsban meghatározott határidőn belül – módosítania kell, vagy meg kell majd szüntetnie ezt a rendszert.

410. Láttuk azonban, hogy itt politikai kötelezettségvállalásról van szó, amely a Bizottságot nem kötötte azon jogköre gyakorlásában, amelyet a Szerződés biztosít a számára, és ebből következően nem volt rá kötelező az EK 87. cikk (1) bekezdése által előírt objektív feltételek fennállásának értékelése során sem. A Tanács magatartási kódexe és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport jelentése tehát szerintünk nem tekinthető olyan tényezőnek, amely alapján a koordinációs központok feltétlenül azt gondolták volna, hogy a Bizottság akként határoz majd, hogy a kérdéses rendszer a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül.

411. Ami továbbá az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közleményt, és azt a tényt illeti, hogy ebben a közleményben a Bizottság bejelentette azt a szándékát, hogy a tagállamokban hatályban lévő adózási rendszerek mindegyikét megvizsgálja vagy felülvizsgálja, azt sem hisszük, hogy ezek vizsgálhatók annak jelzéseként, hogy a koordinációs központok adózási rendszere az EK 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá esik, és nem tartható fenn, ahogyan azt a Bizottság állítja.

412. A fent említett közlemény célja, hogy tisztázza az EK 87. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazását a vállalkozások adóintézkedéseinek területén(125). Tartalma tehát túlságosan általános ahhoz, hogy egyszerű olvasatából azt a következtetést lehessen levonni, hogy a koordinációs központok adózási rendszere az e rendelkezésben álló feltételek mindegyikének megfelel. Továbbá e közleményben a Bizottság nem jelenti be azon szempontok megváltozását, amelyek alapján korábban is elbírálta, hogy valamely adózási rendszer az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősül-e, vagy sem.

413. Végül, ami az 1999 februárjában a kérdéses rendszerre vonatkozóan a belga hatóságokhoz intézett információkérést, a megfelelő intézkedésekre vonatkozóan e hatóságokhoz intézett 2001. július 11-i javaslatot és a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2002. február 27-i határozatot illeti, azt sem hisszük, hogy ezek az iratok olyan jellegűek voltak, hogy ezek alapján a koordinációs központok megfelelő mértékben valószínűsíthették, hogy milyen lesz a Bizottság végleges határozata.

414. Ezek az iratok valójában arról tájékoztatták a koordinációs központokat, hogy az adózási rendszert a Bizottság újra megvizsgálja. Azonban, ahogyan a fent hivatkozott, 2003. június 26-i ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában hozott végzésben is szerepel, sem a Belga Királysághoz intézett, megfelelő intézkedésekre vonatkozó javaslat, sem a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2002. február 27-i határozat nem járt önálló joghatással e tagállammal vagy a koordinációs központokkal szemben(126).

415. Ráadásul az, hogy a Bizottság elutasító határozatot hoz és végleges határozatában úgy dönt, hogy megváltoztatja az 1984-ben, 1987-ben és 1990-ben elfogadott álláspontját, még abból sem következett, hogy e két jogi aktusban a koordinációs központok adózási rendszerét létező támogatásnak minősítette. Amint arra a Bíróság a fent hivatkozott Forum 187 kontra Bizottság ügyben hozott végzésében emlékeztetett, amelyben mint elfogadhatatlant elutasította a Forum 187-nek a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 2002. február 27-i határozatával szemben benyújtott keresetét, ez a minősítés ideiglenes jellegű volt. A 659/1999 rendelet 7. cikke ugyanis előírja, hogy ez az eljárás olyan határozattal is lezárható, amely az ezen eljárás megindításának szakaszában elfogadott minősítéssel ellentétben azt állapítja meg, hogy a vizsgált nemzeti intézkedés nem minősül támogatásnak, vagy a közös piaccal összeegyeztethető támogatásról van szó.

416. Ugyanígy azok a sajtóközlemények, amelyek a Bizottság ezen jogi aktusairól beszámoltak, nem említették meg azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a koordinációs központok adózási rendszerét ezentúl az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak tekinti(127). Csak a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatnak az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 2002. június 20-i számában való közzététele után ismerhette meg minden koordinációs központ azokat a pontos indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy vélte, hogy a kérdéses adózási rendszerben előírt intézkedések a fenti rendelkezésben megkövetelt feltételek mindegyikének megfeleltek, és összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

417. Ugyanakkor még ha feltételezzük is, hogy az e határozatban kifejtett indokok alapján a koordinációs központoknak számítaniuk kellett volna arra, hogy a Bizottság megváltozthatja korábbi határozatait, a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró határozat meghozatala előtt akkor is időre lett volna szükségük, hogy erre felkészüljenek. Márpedig nem hisszük, hogy erre felkészülhettek volna, tekintettel a kérdéses adózási rendszer sajátosságaira.

418. A vitatott rendszer, amint láttuk, az általános szabályok alóli kivételes adózási rendszer, amely több mentességet és külön adóalap-meghatározási módszert tartalmaz. Tehát az ilyen típusú intézkedés megszüntetésének eshetőségére a vállalkozás sokkal nehezebben készülhet fel, mint valamely támogatás megszüntetésére. Nemcsak a megszüntetés esetleg jelentős gazdasági következményeire kell felkészülni, hanem jelentős átszervezések végrehajtása is szükséges lehet, különösen számviteli szempontból.

419. Továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy ez a rendszer 1982 óta hatályban volt, az abból származó előnyt tíz évre nyújtották, és ugyanilyen időtartamra meghosszabbítható volt. Tekintettel arra, hogy a rendszer régi, és figyelemmel az abból származó előnyökre feljogosító engedélyek időtartamára, ésszerűnek tűnik azt gondolni, amint a Belga Királyság és a Forum 187 állítja, hogy azok a koordinációs központok, amelyek 2000. december 31-én engedéllyel rendelkeztek, és amelyek engedélye a 2003. február 17-i határozatról szóló értesítés időpontjában hatályban volt, folytonosságra és stabilitásra számítva hosszú távra rendezték be a tevékenységüket, nemcsak az eredeti engedély tízéves időtartama, de bizonyos mértékben annak meghosszabbítása alapján is.

420. Így kevésbé tűnik valószínűnek, hogy azok a megállapodások, amelyeket e központok a tevékenységük gyakorlásához az alkalmazottaikkal, valamint harmadik személyekkel kötöttek, korlátozott időtartamra szóltak volna, és a tíz évre szóló engedély lejártakor azok is lejártak volna. Minden okunk megvan arra, hogy éppen ellenkezőleg azt gondoljuk, hogy a koordinációs központok tevékenységét a kérdéses adózási rendszer alkalmazásának folyamatosságára számítva szervezték meg.

421. Ilyen körülmények között nem hisszük, hogy a koordinációs központok rendelkeztek a szükséges idővel ahhoz, hogy 2002. június 20., a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat nyilvánosságra hozatalának napja, és 2003. február 17. között beruházásaikat felülvizsgálják és tevékenységüket átszervezzék annak érdekében, hogy felkészülhessenek a Bizottság esetleges elutasító döntésére.

422. Úgy látjuk, hogy ez az elemzés még inkább érvényes, ha azon központok helyzetét vizsgáljuk, amelyeknek az engedélye a 2003. február 17-i határozat bejelentését követő hónapokban járt le. Még ha feltételezzük is, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való közzétételének arra kellett volna késztetnie őket, hogy felkészüljenek arra a lehetőségre, hogy a Bizottság elutasító határozatot fog hozni, e központoknak csak néhány hónap állt rendelkezésére ahhoz, hogy az engedélyek esetleges megszüntetéséhez alkalmazkodjanak. Egy ilyen rövid időszak már csak azért sem megfelelő erre a célra, mert – ahogyan a Bizottság a C-182/03. sz. ügyben benyújtott ellenkérelmében(128) kiemeli – a fenti központok jó része már a második engedélyezési ciklusánál tart, így a beruházásaikat és a működési elvüket közel 20 éve a kérdéses adózási rendszer alapján határozták meg.

423. Ezen szempontokra figyelemmel az a véleményünk, hogy azok a 2000. december 31-én engedéllyel rendelkező koordinációs központok, amelyek engedélye a 2003. február 17-i határozat elfogadásakor érvényes volt, de különösen azok a központok, amelyek meghosszabbítás iránti kérelme e bejelentést követő hónapokban járt le, e határozat részükre történő bejelentésekor jogosan bízhattak abban, hogy az engedélyüket meghosszabbíthatják.

A fennálló érdekek mérlegeléséről

424. Az ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági szereplők jogos bizalmát csak akkor lehet megsérteni, ha létezik olyan közérdek, amely elsőbbséget élvez a kedvezményezettnek az olyan helyzet fenntartásához fűződő érdekével szemben, amelyet tartósnak vélhetett. Nem vitatható, hogy a közösségi érdek megköveteli, hogy azok a létező állami támogatási rendszerek, amelyek torzítják a tagállamok közötti versenyt, tovább ne maradjanak hatályban.

425. A jelen ügyben a Bizottság nem magyarázza meg, miért volt e közösségi érdek annyira kényszerítő, hogy a határozatáról szóló értesítéstől kezdve bármely meghosszabbítás tilalmát igazolja. A Bizottság az érvelését lényegében arra alapította, hogy a vitatott adózási rendszer nem teszi lehetővé a koordinációs központok számára, hogy jogosan bízhassanak az engedélyük meghosszabbításában, és véleményünk szerint az általunk most kifejtett okból ez az érvelés nem fogadható el.

426. A Bizottság azt állítja továbbá, hogy a meghosszabbítás elmaradása nem számítana jelentős, illetve nagy adótehernek a koordinációs központok számára. Azonban úgy véljük, hogy ez az érv nem fogadható el, és a 2003. február 17-i bizottsági határozatban hozott átmeneti intézkedések nem következetesek. A Bizottság szerintünk nem írhatta volna elő, hogy a határozatáról szóló értesítés időpontjában hatályos engedélyek, különösen a 2001-ben és 2002-ben meghosszabbított engedélyek 2010. december 31-ig hatályosak maradjanak, és ezzel egyidejűleg nem zárhatott volna ki a fenti értesítéstől számítva bármely meghosszabbítást.

427. Ugyanis az a lehetőség, hogy a határozatáról szóló értesítés napján hatályos engedéllyel rendelkező központok az engedélyek lejártáig, de legkésőbb 2010. december 31-ig kihasználhatják azok előnyeit, azt bizonyítja, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fenti rendszernek a Közösségen belüli versenyre gyakorolt hatásai nem túl károsak, mivel elfogadja, hogy ezek a hatások még több mint hét évig eltartanak. Továbbá a Bizottság a 2003. február 17-i határozatában nem tett említést a versenytársak által benyújtott panaszokról, vagy más olyan körülményről, amely alapján pontosan felmérhető a kérdéses rendszer Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt káros hatásainak mértéke.

428. Sőt a Bizottság a határozata (119) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a hatályos engedélyeknek a koordinációs központok és a csoportjuk által megvalósított jelentős beruházások, valamint az e központok által vállalt hosszú távú kötelezettségek miatt kell a lejáratukig érvényben maradniuk. Azzal, hogy úgy határozott, hogy ezek a beruházások és kötelezettségvállalások indokolják, hogy a hatályos engedélyek a lejáratukig, de legkésőbb 2010. december 31-ig hatályban maradjanak, a Bizottság szükségszerűen azt is elismerte, hogy a vitatott rendszer alkalmazásának megtiltása veszélyeztethette volna az e beruházásoktól várt eredményeket és e kötelezettségvállalások végrehajtását.

429. A Bizottság tehát a Bíróság előtt folyó eljárás keretében nem állíthatja érvényesen, hogy az, hogy nem kerül sor a vitatott rendszer meghosszabbítására, nem növelheti meg jelentősen a koordinációs központok adóterheit, és következésképpen nem okozhat kárt nekik. E tekintetben elég a vitatott rendszer által meghatározott intézkedések tartalmára hivatkozni, amelyek adómentességeket és az adóköteles jövedelmek számítási módját illetően egy rendkívül kedvező, különleges rendszert foglalnak magukban.

430. Ki kell emelnünk továbbá, hogy a bizottsági határozat elfogadásának időpontjában nem létezett olyan helyettesítő rendszer, amely azon központok esetében, amelyek engedélye a fenti határozatról szóló értesítés után járt le, enyhíteni tudta volna a meghosszabbítás elmaradásának következményeit. Az tehát, hogy a belga kormánynak megtiltották, hogy a 2003. február 17-i határozatról szóló értesítést követően bármely engedélyt meghosszabbítson, valóban alkalmas arra, hogy esetleg kárt okozzon azon koordinációs központoknak, amelyek a fenti időpontban hatályos és 2010. december 31. előtt lejáró engedéllyel rendelkeztek.

431. E megfontolásokra tekintettel az a véleményünk, hogy a fennálló érdekek mérlegelése nem indokolta, hogy a Bizottság megtiltsa a belga kormánynak, hogy a határozatáról szóló értesítés után lejáró engedélyeket akár átmenetileg is meghosszabbítsa.

432. Mindezen szempontokra tekintettel úgy ítéljük meg, hogy a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalap megalapozott. E jogalap megalapozottsága igazolja, hogy a Bizottság határozatának hatályon kívül helyezésére vonatkozó kérelemnek helyt adjunk annyiban, amennyiben a határozat megtiltja a Belga Királyságnak, hogy a 2003. február 17-én hatályban lévő engedéllyel rendelkező koordinációs központok engedélyét bármely időtartamra meghosszabbítsa.

433. Mindazonáltal a Belga Királyság a Bizottság határozata 2. cikkének hatályon kívül helyezését is kéri annyiban, amennyiben az még átmeneti időre is megtiltja a 2003. február 17-én hatályos, 2010. december 31. előtt lejáró engedélyek meghosszabbítását. Mivel e kérelem lényegét tekintve arra irányul, hogy az összes olyan engedély, amely 2010. december 31. előtt jár le, ezen időpontig meghosszabbítható legyen, és hatályban maradhasson, meg kell vizsgálnunk az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított jogalapot.

ii) Az egyenlőség elvének megsértéséről

– A felek érvei

434. A Belga Királyság arra hivatkozik, hogy a Bizottság határozata indokolatlanul hátrányos megkülönböztetést tesz a határozat elfogadását röviddel megelőzően hatályát vesztett engedéllyel rendelkező koordinációs központok között, amelyek így a szóban forgó rendszernek 2010. december 31-ig kedvezményezettjei, és azok között, amelyeknek az engedélye a határozatról szóló értesítés időpontját követően járt le, ezek ugyanis semmilyen átmeneti intézkedésnek nem lehetnek a kedvezményezettjei. Kifejti, hogy ez a megkülönböztetés azért indokolatlan, mert ezek a központok hasonló gazdasági helyzetben vannak.

435. A Belga Királyság azt állítja, hogy a Bizottság határozata így azzal a hatással jár, hogy a kérdéses rendszer előnyeiből sok éve részesülő koordinációs központokat kedvezőtlenebb módon kezeli, mint azokat, amelyek az engedélyüket később kapták meg. A Belga Királyság kifejti, hogy bármely megkülönböztetés elkerülése végett a Bizottságnak elő kellett volna írnia, hogy e központok mindegyike 2010. december 31-ig részesülhet a rendszer alkalmazásának előnyeiből.

436. A Bizottság szembehelyezkedik ezzel az érveléssel. Kifejti, hogy a belga jogszabályok tekintetében minden koordinációs központ azonos helyzetben van, mivel azok tíz évre szóló engedéllyel rendelkeznek. A Bizottság azt állítja, hogy ezeket a központokat egyformán kezelte azzal, hogy előírta, hogy azok mindegyike az engedélye teljes időtartamán át, annak lejártáig élhet az engedéllyel. Így figyelembe vette a tíz évre szóló engedély időtartamára vállalt beruházásokat és kötelezettségeket. Úgy ítéli meg ugyanakkor, hogy ha ezek a beruházások és kötelezettségvállalások túlnyúlnak az engedély időtartamán, e helyzet az üzleti kockázat körébe tartozik.

437. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ilyen feltételek mellett egyenlőtlen elbánást jelentene, ha a vitatott rendszer alkalmazásának meghosszabbításának formájában átmeneti időszakot biztosítanának azon központok számára, amelyek engedélye a határozatról szóló értesítést követően jár le. A hosszú távú beruházások és kötelezettségvállalások megléte minden központot egyformán érint, függetlenül attól, hogy a 2003 és 2010 közötti évek során mikor jár le az engedélye.

– Értékelés

438. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az egyenlőség általános elve azt követeli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen különbségtétel objektíve nem igazolható(129).

439. A Bizottság a jelen ügyben azt állítja, hogy nem sértette meg ezt az elvet, mert a belga jogszabályok tekintetében minden központ azonos helyzetben van, illetve a beruházások és a hosszú távú kötelezettségvállalások megléte egyformán érinti őket, valamint a Bizottság – annak előírásával, hogy az engedélyükkel annak lejártáig élhetnek – egyformán kezelte őket.

440. Nem hisszük, hogy a Bizottság álláspontja elfogadható lenne, mert azon a feltevésen alapul, hogy amikor a határozatát elfogadta, a koordinációs központoknak nem volt jogos bizalmuk az engedélyük meghosszabbítása iránt. Márpedig az előbbiekben kifejtettük, hogy ez a feltevés – véleményünk szerint – téves. Ha az ellenkező feltevésből indulunk ki, amely szerint a fenti központok jogosan bízhattak abban, hogy a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályaival nem ellentétes az engedélyük meghosszabbítása, meg kell állapítanunk, hogy a 2003. február 17-i határozatban a Bizottság által elfogadott átmeneti intézkedések szabályozása egyenlőtlen bánásmódhoz vezet.

441. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a koordinációs központok jogosan bízhattak a kérdéses adózási rendszer alkalmazásának folytonosságában, tagadhatatlan, hogy bármely meghosszabbítás bármely időtartamra vonatkozó tilalma e központok között egyenlőtlen elbánáshoz vezet aszerint, hogy mikor jár le az engedélyük, mivel azok, amelyek engedélyét 2001-ben vagy 2002-ben hosszabbították meg, a vitatott rendszer hatályát 2010. december 31-ig élvezhetik, míg azok, amelyek engedélye ez utóbbi dátumot megelőzően jár le, a kérdéses rendszer előnyeiből e lejárati időn túl már nem részesülhetnek.

442. Továbbá nem hisszük, hogy ezt a bánásmódbeli különbséget igazolhatná az a körülmény, hogy a koordinációs központok különböző időpontokban kapták meg az engedélyüket. Más szóval nem gondoljuk, hogy az a tény, hogy valamely koordinációs központ először 1985-ben kapott engedélyt, és engedélyét 1995-ben meghosszabbították, indokolná, hogy a vitatott rendszer előnyeiből való részesedéshez fűződő joga 2005 végén lejárjon, míg azon központ, amely először 1990-ben kapott engedélyt, és azt 2000-ben hosszabbították meg, ezen engedéllyel 2010-ig élhet.

443. Éppen ilyen védhetőnek tűnik, ha azt állítjuk, hogy az a koordinációs központ, amely a Bizottság határozatának elfogadásakor e rendszer előnyeit már több mint tizennyolc éve élvezte, ugyanúgy megérdemli, hogy a kérdéses rendszer előnyeit a Bizottság által a fenti rendszer hatályának teljes megszűnésére meghatározott határnapig élvezze, mint az a központ, amely tizenhárom éve kezdte meg tevékenységét, mivel előbbi a tevékenységét a kérdéses adózási rendszerhez igazodva és régebben szervezte meg, valamint eszerint is fejlődött, számítva e rendszer folytonosságára.

444. A vitatott rendszerhez kapcsolódó eltérő bánásmód indokoltságának hiányát szerintünk megerősíti az is, hogy az az időpont, amelytől kezdve semmilyen időtartamra semmilyen engedély nem hosszabbítható meg, a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró határozatról szóló értesítés időpontja, amelynek meghatározása messzemenően önkényes. Így ahhoz, hogy a 2003. június 30-án lejárt engedéllyel rendelkező koordinációs központ meghosszabbíttathassa ezt az engedélyt, és a Bizottság határozata 2. cikkének megfelelően a vitatott rendszer előnyeiből ő is 2010-ig részesülhessen, elég lett volna, ha a Bizottság az eljárást lezáró határozatát a 659/1999 rendelet 7. cikkében előírt 18 hónapos határidő elteltével hozza meg(130).

445. E megfontolásokra tekintettel az a véleményünk, hogy 2003. február 17-i határozatában a Bizottság megsértette az egyenlőség általános elvét annyiban, amennyiben azt írta elő, hogy az ebben az időpontban hatályos engedélyek 2010. december 31-ig hatályban maradhatnak, és az ezt az időpontot megelőzően lejáró engedélyek egyáltalán nem hosszabbíthatók meg, és nem is maradhatnak hatályban a fenti időpontig.

446. E megfontolásokra tekintettel javasoljuk a Bíróságnak, hogy helyezze hatályon kívül a Bizottság határozatát annyiban, amennyiben az megtiltja a Belga Királyságnak, hogy akár ideiglenesen is meghosszabbítsa az említett határozatról szóló értesítés időpontjában hatályos és 2010. december 31-ét megelőzően lejáró engedélyeket.

447. Amennyiben e javaslat alapján a Bíróság helyt adhat a Belga Királyság keresetének, következésképpen a Forum 187 másodlagos kérelmének is, az e felperesek által felhozott többi jogalap vizsgálata nem tűnik szükségesnek.

iii) 4. A költségekről

448. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2.§-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 3. §-a értelmében részleges pernyertesség esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.

449. A Forum 187 azt kéri, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, beleértve a T-276/02. sz. ügy költségeit is. Ez utóbbi ügyben azonban az Elsőfokú Bíróság a 2003. június 2-án hozott végzésében, amelyben a Forum 187-nek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat ellen benyújtott keresetét elfogadhatatlannak nyilvánította, a Forum 187-et kötelezte a költségek viselésére. A Forum 187 költségviselésre vonatkozó kérelme tehát csak a jelen eljárás, valamint az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségei tekintetében vizsgálható, amelyekről a fent hivatkozott 2003. június 26-i végzés nem határozott.

450. Ha a Bíróság a javaslatunk szerint hozza meg döntését, mivel a Forum 187 a C-217/03. sz. ügyben benyújtott kérelmei tekintetében részben pervesztes, az alábbi költségmegosztást javasoljuk: a Forum 187 a C-217/03. sz. ügyben a saját költségeinek felét viseli; a Bizottság viseli az ezzel az üggyel kapcsolatban felmerült saját költségeit, valamint a Forum 187 költségeinek a felét; végül a Bizottság viseli a C-217/03. R. sz. ügy költségeit.

451. Ugyanígy, amennyiben a Bíróság a Belga Királyság keresetét megalapozottnak nyilvánítja, javasoljuk, hogy a Bizottságot kötelezze a C-182/03. és a C-182/03. R. sz. ügyben felmerült saját költségeinek és e tagállam költségeinek a viselésére.

VI – Végkövetkeztetések

452. A fenti szempontok alapján indítványozzuk, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

– A C-399/03. sz. ügyben

„1) A belga kormány által egyes belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatásról szóló, 2003. július 16-i 2003/531/EK tanácsi határozatot hatályon kívül helyezi.

2) Az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.”

– A C-182/03. és C-217/03. sz. egyesített ügyekben

„1) A 2003. április 23-i helyesbítéssel kiigazított, a Belgium által a belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatási programról szóló, 2003. február 17-i C (2003) 564 bizottsági határozatot hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben az megtiltja, hogy a Belga Királyság akár ideiglenesen is meghosszabbítsa az e határozatról történő értesítés időpontjában hatályos és 2010. december 31-e előtt lejáró engedélyeket.

2) A Forum 187 ASBL keresetét ezt meghaladóan elutasítja.

3) A Forum 187 ASBL-t kötelezi a C-217/03. sz. ügyben felmerült költségei felének viselésére. Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi az ebben az ügyben felmerült saját költségeinek a viselésére, valamint a Forum 187 ASBL költségei felének viselésére. Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a C -217/03. R. sz. ügyben felmerült költségek viselésére.

4) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a C-182/03. és C-182/03. R. sz. egyesített ügyekben felmerült költségek viselésére.”

1 – Eredeti nyelv: francia.

2 – A 2003. április 23-i helyesbítéssel kiigazított, a Belgium által a belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatási programról szóló C (2003) 564 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: a Bizottság határozata vagy a 2003. február 17-i határozat).

3 – A belga kormány által egyes belgiumi székhelyű koordinációs központoknak nyújtott támogatásról szóló 2003/531/EK tanácsi határozat (HL L 184., 17. o., a továbbiakban: a Tanács határozata vagy a 2003. július 16-i határozat).

4 – A továbbiakban: Forum 187.

5 – A Tanács 1999. március 22-i rendelete az EK-Szerződés [88.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).

6 – A 659/1999 rendelet 4. cikke előírja, hogy a Bizottságnak – amikor valamely nemzeti intézkedést részére teljes körűen bejelentenek – két hónapos határidőn belül határozatot kell hoznia arról, hogy ez az intézkedés nem valósít meg támogatást, vagy a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül, vagy olyan kétségek merültek fel a bejelentett intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, amelyek a hivatalos vizsgálati eljárás kezdeményezését teszik szükségessé. Az említett rendelet 4. cikkének (6) bekezdése értelmében, amennyiben a Bizottság e két hónapos határidőn belül nem hozott határozatot, úgy kell tekinteni, hogy a támogatást engedélyezte.

7 – A 659/1999 rendelet 15. cikke a jogvesztő határidőről szól, és kimondja, hogy a Bizottság támogatás--visszatéríttetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. Az említett rendelet 15. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy minden támogatást, amellyel kapcsolatban ez a jogvesztő határidő lejárt, létező támogatásnak kell tekinteni.

8 – A koordinációs központok létrehozására vonatkozó 187. sz. királyi rendelet (Moniteur belge, 1983. január 13.).

9 – A Bizottság C-217/03. sz. ügyre vonatkozó ellenkérelmének 27. és 31. pontja.

10 – A 187. sz. királyi rendelet 1. cikkének (2) bekezdése a következő tevékenységeket említi: „reklám, információszolgáltatás és -gyűjtés, biztosítás és viszontbiztosítás, tudományos kutatás, kapcsolattartás a nemzeti és nemzetközi hatóságokkal, számviteli, ügyviteli és informatikai feladatok központosítása, a pénzügyi műveletek és az árfolyam-ingadozásból eredő kockázatfedezeti műveletek központosítása, valamint bármilyen előkészítő vagy kiegészítő jellegű tevékenység a csoporthoz tartozó társaságok számára”.

11 – HL 1991. C 63., 37. o. Az írásbeli kérdés több kérdést foglalt magában, amelyek a következőképpen szólnak:

„A koordinációs központok 1982. évi alapokmánya értelmében Belgium jelentős adókedvezményeket nyújt a nemzetközi szinten működő vállalkozásoknak. Jelenleg 213 vállalkozás élvezi ennek a jogszabálynak az előnyeit; további 54 koordinációs központ létesítését tervezik […].

1. Igaz-e, hogy hasonló jogszabály létezik Írországban, Luxemburgban és Ausztriában?

2. Írországon és Luxemburgon kívül más tagállamok is tervezik-e hasonló jogszabály bevezetését?

3. Az összes ilyen jogszabályt, amelyek a tagállamok közötti verseny egyik jelentős eszközét jelentik, bejelentették-e a Bizottságnak az [EK 88. cikk (3) bekezdésének] megfelelően? Ezek összeegyeztethetők-e az [EK 10.] és az [EK 87.] cikkel?

4. A Bizottság ebben az esetben kíván-e élni azon jogkörével, hogy javaslatot tehet »a közös piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára« (EK 88. cikk (1) bekezdése)?”

A versenyügyekért felelős biztos a következőket válaszolta:

„Valóban számos tagállamban, Franciaországban, a Németországi Szövetségi Köztársaságban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban léteznek az Európában székhellyel rendelkező nemzetközi csoportok központjainak adóztatására vonatkozó jogszabályok, amelyek célja, hogy – különösen az adóköteles nyereség összegének átalányösszegben történő meghatározása útján – azok kettős adóztatását elkerüljék. A Bizottság úgy véli, hogy ezek az adójogszabályok nem esnek az [EK 87.] és az [EK 88.] cikk rendelkezéseinek hatálya alá.

Ami a belgiumi koordinációs központokra vonatkozó jogszabályt illeti, miután a belga kormány módosította azokat az első rendelkezéseket, amelyeket a Bizottságnak e tekintetben bejelentett, ez utóbbi úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi jogszabállyal kapcsolatban a részéről nem merült fel kifogás az [EK 87.] cikk rendelkezései tekintetében.”

12 – A Tanács és a tagállamok kormányai Tanács keretében ülésező képviselőinek 1997. december 1-jei állásfoglalása a vállalkozások adóztatásának magatartási kódexről (HL 1998. C 2., 2. o.).

13 – HL C 384., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 277. o.

14 – A Belga Királyság keresetlevelének 17. melléklete (5. o.) és 18. melléklete (7. és 8. o.).

15 – A Bizottság levelének 33. pontja, amely a Belga Királyság keresetlevelének 23. mellékletében szerepel.

16 – HL C 147., 2. o.

17 – A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat 76. és 77. pontja.

18 – A Belga Királyság keresetlevele 29. mellékletének 10. pontja.

19 – A javítás egyértelművé tétele érdekében kiemelés tőlem.

20 – A Belgium által a koordinációs központok részére végrehajtani tervezett Támogatási Rendszerről szóló 2005/378/EK bizottsági határozat (HL 2005. L 125., 10. o.).

21 – A C-110/02. sz. ügy ( EBHT 2004., I-6333. o.).

22 – Az ítélet 47. pontja.

23 – A Tanács 2002. január 21-i 2002/114/EK határozata az 1994-es és 1998-as intézkedések során kedvezményezett portugál sertéstenyésztők részére történő portugál kormány általi támogatásnyújtás engedélyezéséről (HL L 43., 18. o.).

24 – A 2002/114 határozat (13) preambulumbekezdése.

25 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 33. pontja.

26 – A fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 44. és 45. pontja.

27 – Az ítélet 33. pontja.

28 – Szintén ezt az elemzést erősítik meg a Belgium állandó európai uniós képviselője által a szóban forgó intézkedések engedélyezése iránti kérelem alátámasztására előterjesztett, a Tanácsnak címzett 2003. március 28-i és május 20-i levelében kifejtett indokok. Abban ugyanis azt jelzi, hogy a kormánya úgy ítélte meg, hogy a Bizottság határozata, amennyiben nem tette lehetővé a szóban forgó központok engedélyeinek meghosszabbítását, megsértette ez utóbbiak jogos bizalmát, és rájuk vonatkozóan szándékában áll 2005. december 31-ig fenntartani a koordinációs központok adózási rendszerének alkalmazását.

29 – Az ítélet 35. pontja.

30 – A Belga Királyság keresetlevelének 18. pontja.

31 – A Belga Királyság válaszának 45. és 46. pontja.

32 – HL 2000. L 308., 26. o.

33 – Lásd ebben az értelemben a C-137/92. P. sz., Bizottság kontra BASF és társai ügyben 1994. június 15-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-2555. o.) 68. pontját.

34 – A Forum 187 válaszának 36. pontja.

35 – Az Elsőfokú Bíróság 2003. június 2-i végzése (EBHT 2003., II-2075. o.) alapjul szolgáló Forum 187 kontra Bizottság ügy.

36 – Az Elsőfokú Bíróság T-86/96. sz. ügyben 1999. február 11--én hozott ítélete (EBHT 1999., II-179. o., a továbbiakban: az ADL-ügyben hozott ítélet).

37 – Az Elsőfokú Bíróság T-380/94. sz. ügyben 1996. december 12-én hozott ítélete (EBHT 1996., II-2169. o.).

38 – A 67/85., 68/85. és 70/85. sz. egyesített ügyekben 1988. február 2-án hozott ítélet (EBHT 1988., 219. o.).

39 – A 25/62. sz. ügyben 1963. július 15-én hozott ítélet (EBHT 1963., 197., 223. o.).

40 – Az Elsőfokú Bíróság T-55/99. sz. ügyben 2000. szeptember 29-én hozott ítélete (EBHT 2000., II-3207. o.).

41 – A C-15/98. és C-105/99. sz. ügyben 2000. október 19-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-8855. o.).

42 – A C-298/00. P. sz. ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-4087. o.).

43 – A keresetlevél A4. mellékletében szereplő táblázat szerint az említett határozat elfogadásának időpontjában függőben lévő nyolc meghosszabbítási akta között két olyan akta szerepelt, amelynek új időtartama 2003 júliusában és októberében kezdődhetett volna, öt akta, amelynek időtartama 2004. január 1-jén kezdődhetett volna, és egy akta, amelynél az említett időtartam 2005. január 1-jén kezdődhetett volna.

44 – A C-6/92. sz., Federmineraria és társai kontra Bizottság ügyben 1993. december 7-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-6357. o.) 17. pontja.

45 – A C-313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-1125. o.) 29. és 30. pontja, valamint a fent hivatkozott AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontja.

46 – Lásd különösen a 294/83. sz., Parti écologiste „Les Verts” kontra Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott ítélet (EBHT 1986., 1339. o.) 19. pontját; a fent hivatkozott CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. pontját és az Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontját.

47 – A 16/62. és 17/62. sz., Confédération nationale des producteurs de fruits et légumes és társai kontra Tanács ügyben 1962. december 14-én hozott ítélet (EBHT 1962., 901. o.) 919. és 920. pontja; a C-409/96. P. sz., Sveriges Betodlares és Henrikson kontra Bizottság ügyben 1997. december 18-án hozott végzés (EBHT 1997., I-7531. o.) 45. pontja; a fent hivatkozott ADL-ügyben hozott ítélet 55. pontja, és az Elsőfokú Bíróság T-78/98. sz., Unione provinciale degli agricoltori di Firenze és társai kontra Bizottság ügyben 1999. április 29-én hozott végzésének (EBHT 1999., II-1377. o.) 36. pontja.

48 – Az Elsőfokú Bíróság T-447/93.–T-449/93. sz., AITEC és társai kontra Bizottság ügyben 1995. július 6-án hozott ítéletének (EBHT 1995., II-1971. o.) 60. pontja, és a fent hivatkozott ADL-ügyben hozott ítélet 65. pontja.

49 – A C-78/03. P. sz. ügyben 2005. december 13-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-10774. o.).

50 – Az ítélet 56. pontja. Lásd továbbá a C-106/98. P. sz., Comité d’entreprise de la Société française de production és társai kontra Bizottság ügyben 2000. május 23-án hozott ítélet (EBHT 2000., I-3659. o.) 42. és 45. pontját.

51 – Lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ADL-ügyben hozott ítélet 62. pontját.

52 – A C-309/89. sz. ügyben 1994. május 18-án hozott ítélet (EBHT 1994., I-1853. o.) 19. pontja.

53 – Lásd különösen a C-386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-2309. o.) 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

54 – Lásd különösen a C-263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 2004., I-3425. o.) 45. pontját.

55 – A fent hivatkozott Van der Kooy és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 15. pontja; a Federmineraria és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 14. pontja, valamint az Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontja.

56 – A 106/63. és 107/63. sz., Toepfer és Getreide-Import kontra Bizottság ügyben 1965. július 1-jén hozott ítélet (EBHT 1965., 525. o.) 533. pontja; a 11/82. sz., Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17-én hozott ítélet (EBHT 1985., 207. o.) 31. pontja; a C-152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26-án hozott ítélet (EBHT 1990., I-2477. o.) 11. pontja, és a C-390/95. P. sz., Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben 1999. február 11-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-769. o.) 25–30. pontja. Az Elsőfokú Bíróság T-480/93. és T-483/93. sz., Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. szeptember 14-én hozott ítéletének (EBHT 1995., II-2305. o.) 67. pontja, és a T-47/00. sz., Rica Foods kontra Bizottság ügyben 2002. január 17-én hozott ítéletének (EBHT 2002., II-113. o.) 41. pontja.

57 – A Bíróság elfogadhatónak nyilvánította a két gabonaimportőr társaság által a Bizottság azon határozata ellen Németországban indított keresetet, amely visszamenőlegesen engedélyezte, hogy ez a tagállam olyan védintézkedéseket hozzon, amelyek értelmében a társaságok behozatali engedély iránti kérelmét elutasították.

58 – A 62/70. sz. ügyben 1971. november 23-án hozott ítélet (EBHT 1971., 897. o.). Ebben az ítéletben a Bíróság elfogadhatónak nyilvánította az élelmiszer-importőr társaság által a Bizottság azon határozata ellen indított keresetet, amely engedélyezte, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság egyes Kínából származó és a Benelux államokban szabad forgalomba bocsátott termékeket kizárjon a közösségi bánásmód alól annyiban, amennyiben az említett határozat olyan termékbehozatalokra is vonatkozott, amelyek engedélykérelmei a határozat életbe lépésekor a német hatóságnál folyamatban voltak. Így 1970. szeptember 4-én a felperes behozatali engedélyt kért az illetékes német hatóságtól egy Hollandiában szabad forgalomba bocsátott kínai gombaszállítmányra. Szeptember 11-én ez a hatóság arról értesítette, hogy e kérelmet azonnal elutasítja, amint a Bizottság ilyen értelmű engedélyt ad ki. 1970. szeptember 15-i határozatával a Bizottság engedélyezte, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság ne csak a Kínából származó feketegomba-szállítmányokra vonatkozó jövőbeli behozatali kérelmeket zárja ki a közösségi bánásmód alól, hanem a függőben lévő behozatali kérelmeket is.

59 – A 232/81. sz. (EBHT 1984., 3881. o.) és a 264/81. sz. (EBHT 1984., 3915. o.) ügyekben 1984. november 27-én hozott ítéletek. Azokról a keresetekről van szó, amelyeket a pályázó vállalkozások a Bizottság azon rendelete ellen indítottak, amely hatályon kívül helyezett egy korábbi rendeletet, amely alapján az olasz intervenciós szervezet bizonyos mennyiségű olívaolajat adott el. A Bíróság kiemelte, hogy mivel az adásvételben részt vevő felek a helyzetet rögzítették, „a közösségi intézmények bármilyen beavatkozása, amely [az olasz intervenciós szervezetet] megakadályozta abban, hogy teljesítse a sorsolással kijelölt ajánlattevőkkel szembeni kötelezettségeit, szükségszerűen olyan aktusnak minősült, amely azokat közvetlenül és személyükben érinti” (a két ítélet 11. pontja).

60 – A 100/74. sz. ügyben 1975. november 18-án hozott ítélet (EBHT 1975., 1393. o.).

61 – Olyan társaságról volt szó, amely 1974. július 19-én 10 000 tonna árpára kapott kiviteli engedélyt, amely 1974. október 16-ig volt érvényes. A Tanács egyik rendelete értelmében a különösen a gabonafélékre alkalmazandó indikatív és intervenciós árakat 1974. október 7-től 5%-kal kellett emelni. Egy 1974. október 4-i rendelettel azonban a Bizottság előírta, hogy ezt az intézkedést nem kell alkalmazni az október 7. előtt kibocsátott kiviteli engedélyekre, és ezzel megfosztotta a felperest a Tanács által meghatározott emelés előnyeitől azon 3978 tonna árpára vonatkozóan, amelyet még október 7. és 16. között kellett exportálnia. A Bíróság elismerte a Bizottság rendelete ellen indított felperesi kereset elfogadhatóságát. Úgy ítélte meg, hogy ez a rendelet – azzal, hogy gazdasági szereplők egy csoportjától és meghatározott kivitelekre vonatkozóan megtagadta a visszatérítés emeléséből származó kedvezményt – meghatározott és ismert számú gabonaexportőrre irányult, és ez az intézkedés, még akkor is, ha normatív jellegű aktus részét képezte, az őket minden más személytől megkülönböztető tényhelyzet folytán vonatkozott ezekre az exportőrökre.

62 – A fent hivatkozott Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontja, és az Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 39. pontja.

63 – Az Elsőfokú Bíróság T-310/00. sz., MCI kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 28-án hozott ítéletének (EBHT 2004., II-3256. o.) 44. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

64 – A 64. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

65 – A Belga Királyság mint kiemelt felperes keresete elfogadható, és az ítélkezési gyakorlat szerint a tagállamnak jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy valamely intézmény aktusát azzal az indokkal vitassa, hogy az sérti egyes gazdasági szereplők érdekeit (a C-284/94. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1998. november 19-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-7309. o.] 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66 – Így a fent hivatkozott Piraiki-Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a pamutexportőr vállalkozásokat úgy tekintették, mint amelyeket személyükben érint a Bizottság azon határozata, amely engedélyezi, hogy a Francia Köztársaság azzal az indokkal hozzon védintézkedéseket a Görögországból származó pamutbehozatalokkal szemben, hogy ezek a felperesek már megkötötték a szerződéseket, amelyek végrehajtását ez a határozat megakadályozta, és a Bizottság – a Görög Köztársaság csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításairól szóló okmány (HL 1979 L 291., 17. o.) 130. cikke értelmében, amely alapján az említett határozatot meghozták – köteles volt tájékozódni azokról a káros hatásokról, amelyekkel a határozat az érdekelt vállalkozások vonatkozásában fenyegetett. Ugyanígy, a fent hivatkozott Sofrimport kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben a Sofrimport társaságot úgy tekintették, mint amelyet személyében érint a Bizottság két olyan rendelete, amely azzal az indokkal függesztette fel a Chiléből származó alma behozatali engedélyeinek az Európai Közösségben történő kibocsátását, hogy a társaság már úton lévő termékeket importált, és a szöveg, amely értelmében a vitás rendeleteket meghozták, előírta a Bizottságnak, hogy a behozatali engedélyekre vonatkozó felfüggesztő intézkedések elfogadásakor e termékek különleges helyzetét figyelembe vegye.

67 – Az ítélet 12. pontja.

68 – Az ítélet 28. pontja.

69 – Lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Parti écologiste „Les Verts” kontra Parlament ügyben hozott ítéletet, amelyben a Bíróság azzal az indokkal ismerte el az ezen politikai párt által az Európai Parlament hivatalának az előirányzatok elosztásáról szóló aktusai ellen indított keresetének elfogadhatóságát, hogy e kereset elfogadhatatlansága az egymással versengő csoportok bírósági jogvédelme tekintetében egyenlőtlenséghez vezetne (36. pont).

70 – A Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3-án hozott ítéletének (EBHT 1982., 749. o.) 10. pontja; a 15/85. sz., Consorzio Cooperative d’Abruzzo kontra Bizottság ügyben 1987. február 26-án hozott ítéletének (EBHT 1987., 1005. o.) 12. pontja; a C-248/89. sz., Cargill kontra Bizottság ügyben 1991. június 20-án hozott ítéletének (EBHT 1991., I-2987. o.) 20. pontja; a C-90/95. P. sz., De Compte kontra Parlament ügyben 1997. április 17-én hozott ítéletének (EBHT 1997., I-1999. o.) 35. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-251/00. sz., Lagardère és Canal+ kontra Bizottság ügyben 2002. november 20-án hozott ítéletének (EBHT 2002., II-4825. o.) 140. pontja.

71 – A 325/85. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 1987. december 15-én hozott ítélet (EBHT 1987., 5041. o.) 18. pontja.

72 – A C-63/93. sz., Duff és társai ügyben 1996. február 15-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-569. o.) 20. pontja.

73 – Idem.

74 – A 42/59. és 49/59. sz., Snupat kontra Főhatóság ügyben 1961. március 22-én hozott ítélet (EBHT 1961., 99. o.) 160. pontja.

75 – A fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

76 – A C-50/00. P. sz. ügyben 2002. július 25-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-6677. o.) 40. pontja.

77 – A C-83/98. P. sz., Franciaország kontra Ladbroke Racing és Bizottság ügyben 2000. május 16-án hozott ítélet (EBHT 2000., I-3271. o.) 25. pontja. Lásd továbbá az Elsőfokú Bíróság T-274/01. sz., Valmont kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítélet (EBHT 2004., II-3150. o.) 37. pontját.

78 – A fent hivatkozott Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság 51. pontja és a C-278/00. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-3997. o.) 24. pontja.

79 – A C-482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2002. május 16-án hozott ítélet (EBHT 2002., I-4397. o.) 68. pontja; a C-280/00. sz., Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ügyben 2003. július 24-én hozott ítélet (EBHT 2003., I-7747. o.) 74. pontja, és a C-126/01. sz. GEMO-ügyben 2003. november 20-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-13769. o.) 21. pontja.

80 – A fent hivatkozott Franciaország kontra Ladbroke Racing és Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontja és a Valmont kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontja.

81 – Lásd különösen a C-5/01. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2002. december 12-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-11991. o.) 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, és a fent hivatkozott GEMO-ügyben hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

82 – A C-387/92. sz. Banco Exterior de España ügyben 1994. március 15-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-877. o.) 14. pontja és a C-6/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. május 19-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-2981. o.) 16. pontja.

83 – Ez különösen az alábbiakra vonatkozik: a vezetőség és a személyzet tagjainak díjazása és közvetlen szociális juttatásai, a társadalmi biztosítási munkaadói járulékok, a munkaadó által fizetett törvényileg nem kötelező biztosítások díjai, valamint az öregségi és a túlélő hozzátartozói nyugdíjak (1993. november 29-i Ci.RH.421/439.244 dd. sz. körrendelet, III. fejezet, F., 42. pont).

84 – A „finanszírozási költségek” fogalmát a fent említett körrendelet ugyanezen 42. pontja az alábbiak szerint határozza meg: a kötelezettségekkel összefüggő kamatok, díjak és költségek; a nem üzleti tevékenységgel kapcsolatos követelésekre, a rövid távú befektetésekre és a rendelkezésre álló pénzeszközökre elszámolt értékcsökkenések; a nem üzleti tevékenységgel kapcsolatos követelésektől, a rövid távú befektetésektől és a rendelkezésre álló pénzeszközöktől eltérő forgóeszközök eladásából származó értékvesztés; követelések átruházásával kapcsolatban az érintett központot terhelő levonás; az árfolyam-különbözetek és a konverziós eltérések, valamint az összes olyan egyéb költség, amelyeket a számviteli törvény értelmében finanszírozási költségként kell feltüntetni.

85 – Lásd Principes applicables en matière de prix de transfert à l’intention des entreprises multinationales et des administrations fiscales [Transfer Pricing Guidelines for Multinational Enterprises and Tax Administrations, Az elszámoló árak tárgyában alkalmazandó elvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára], OECD Kiadó, Párizs, 2001., II-12. és VII-1. o.

86 – Lásd e tekintetben az 1993. november 29-i Ci.RH.421/439.244 dd. sz. körrendelet 50. pontjában szereplő számítási példát.

87 – Az 1985. június 10-i 85/303/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 156., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 122. o.) módosított, a tőkeemelést terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17-i tanácsi irányelv (HL L 249., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 11. o., a továbbiakban: 69/335 irányelv).

88 – A 69/335 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A 9. cikkben szereplők kivételével a tagállamok mentesítenek minden olyan ügyletet a tőkeilleték alól, amely 1984. július 1-jén mentes volt az illeték alól, illetve amely 0,50%-os vagy annál alacsonyabb mértékkel adózott.

A mentességre vonatkoznak azok a feltételek, amelyeket a mentesség megadását, illetve adott esetben a 0,50%-os vagy annál alacsonyabb adó kivetését illetően az említett időpontban kellett alkalmazni.

[…]”

89 – A Tanács 1990. július 23-i irányelve a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (HL L 225., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 147. o.).

90 – Az Elsőfokú Bíróság T-67/94. sz., Ladbroke Racing kontra Bizottság ügyben 1998. január 27-én hozott ítélet (EBHT 1998., II-1. o.) 52. pontja.

91 – A C-200/97. sz. Ecotrade-ügyben 1998. december 1-jén hozott ítélet (EBHT 1998., I-7907. o.) 40. pontja, a C-75/97. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-3671. o.) 26. pontja, a C--295/97. sz. Piaggio-ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-3735. o.) 39. pontja, a C-409/00. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2003. február 13-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-1487. o.) 47. pontja, valamint a C-172/03. sz. Heiser-ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet (EBHT 2005, I-1627. o.) 40. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

92 – A fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontja és a Heiser-ügyben hozott ítélet 40. pontja.

93 – A C-72/91. és C-73/91. sz. egyesített ügyekben 1993. március 17-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-887. o.).

94 – Ez a peres felek által leírtak szerinti tevékenység azt jelenti, hogy a koordinációs központ naponta összevonja az adott központot is magában foglaló csoport egyes vállalatainak készpénztöbbletét, és e többletet az ugyanehhez a csoporthoz tartozó más vállalatoknak kölcsönadja.

95 – A C-308/01. sz., GIL Insurance és társai ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-4777. o.) 72. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Újabb keletű alkalmazása tekintetében lásd a C-128/03. és C-129/03. sz., AEM és AEM Torino egyesített ügyekben 2005. április 14-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-2861. o.) 39. pontját.

96 – A C-159/01. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-4461. o.) 43. pontja.

97 – Lásd a fent hivatkozott Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, és a GEMO-ügyben hozott ítélet 24. pontját.

98 – Keppenne, J.-P., Guide des aides d’État en droit communautaire - Réglementation, jurisprudence et pratique de la Communauté, Bruylant, Brüsszel, 1999., 112. o., 141. pont.

99 – Ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Banco Exterior de España ügyben hozott ítélet 13. és 14. pontját, az Olaszország kontra Bizottság ügyben 1999. május 19-én hozott ítélet 16. cikkét és a C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.) 25. és 26. pontját.

100 – A 730/79. sz., Philip Morris kontra Bizottság ügyben 1980. szeptember 17-én hozott ítélet (EBHT 1980., 2671. o.) 11. pontja és a 259/85. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1987. november 11-én hozott ítélet (EBHT 1987., 4393. o.) 24. pontja.

101 – A fent hivatkozott Philip Morris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 11. pontja és a Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 33. pontja.

102 – Az Elsőfokú Bíróság T-241/97. sz. ügyben 2000. február 17-én hozott ítélete (EBHT 2000., II--309. o.).

103 – Lásd különösen az 1/69. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1969. július 9-én hozott ítélet (EBHT 1969., 277. o.) 9. pontját és a C-310/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2002. március 7-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-2289. o.) 48. pontját.

104 – A 74/74. sz., CNTA kontra Bizottság ügyben 1975. május 14-én hozott ítélet (EBHT 1975., 533. o.) 44. pontja és a fent hivatkozott Sofrimport kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja.

105 – A C-104/97. P. sz., Atlanta kontra Európai Közösség ügyben 1999. október 14-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-6983. o.) 52. pontja, és a C-17/03. sz., VEMW és társai ügyben 2005. június 7-én hozott ítélet (az EBHT-ban nem tették közzé) 73. pontja.

106 – A C-104/89. és C-37/90. sz., Mulder és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 1992. május 19-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-3061. o.) 15. pontja, és a C-403/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2001. október 4-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-6883. o.,) 35. pontja.

107 – Lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Duff és társai ügyben hozott ítélet 20. pontját, és a C-107/97. sz., Rombi és Arkopharma ügyben 2000. május 18-án hozott ítélet (EBHT 2000., I-3362. o.) 66. pontját.

108 – A 289/81. sz., Mavridis kontra Parlament ügyben 1983. május 19-én hozott ítélet (EBHT 1983., 1731. o.) 21. pontja, a C-177/90. sz. Kühn-ügyben 1992. január 10-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-35. o.) 14. pontja, a fent hivatkozott Rombi és Arkopharma ügyben hozott ítélet 67. pontja, valamint a C-459/02. sz., Gerekens és Procola ügyben 2004. július 15-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-7315. o.) 29. pontja.

109 – A C-82/98. P. sz., Kögler kontra Bíróság ügyben 2000. május 25-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-3855. o.) 33. pontja, a C-44/00. P. sz., Sodima kontra Bizottság ügyben 2000. december 13-án hozott végzés (EBHT 2000., I-11231. o.) 50–52. pontja, és a C-274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-1611. o.) 113. pontja.

110 – A 265/85. sz., Van den Bergh en Jurgens és Van Dijk Food Products kontra Bizottság ügyben 1987. március 11-én hozott ítélet (EBHT 1987., 1155. o.) 44. pontja, a C-22/94. sz., Irish Farmers Association és társai ügyben 1997. április 15-én hozott ítélet (EBHT 1997., I-1809. o.) 25. pontja, a C-37/02. és C-38/02. sz., Di Lenardo és Dilexport ügyben 2004. július 15-én hozott ítélet (EBHT 2004. I-6911. o.) 70. pontja, és a fent hivatkozott VEMW és társai ügyben hozott ítélet 74. pontja.

111 – A fennálló érdekek mérlegelésére példaként lásd a fent hivatkozott De Compte kontra Parlament ügyben hozott ítélet 39. pontját és a C-183/95. sz. Affish-ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet (EBHT 1997., I-4315. o.) 57. pontját.

112 – Amint láttuk, ezt a jogos bizalmat a Bizottság kifejezetten elismerte határozata (122) preambulumbekezdésében.

113 – A Belga Királyság keresetlevelének 36. melléklete (9. o.).

114 – Lásd még ebben az értelemben a 87/77., 130/77., 22/83, 9/84. és 10/84. sz., Salerno és társai kontra Bizottság és Tanács egyesített ügyekben 1985. július 11-én hozott ítélet (EBHT 1985., 2523. o.) 59. pontját.

115 – A C-24/95. sz., Alcan Deutschland ügyben 1997. március 20--én hozott ítélet (EBHT 1997., I-1591. o.) 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

116 – A Belga Királyság keresetlevelének 17. melléklete.

117 – A Belga Királyság keresetlevelének 39. melléklete.

118 – A (105) preambulumbekezdés. Az, hogy a 2003. február 17-i határozat e preambulumbekezdése nem a jogos bizalom értékelése, hanem a rendszer szelektivitásáról szóló elemzés részét képezi, ahogyan azt a Bizottság az ellenkérelme 172. pontjában hangsúlyozta, nem befolyásolja az állítás lényegét és a jogos bizalom értékelésére vonatkozó jelentőségét.

119 – A (119) preambulumbekezdés.

120 – Az ellenkérelem 98. pontja.

121 – A C-99/98. sz., Ausztria kontra Bizottság ügyben 2001. február 15-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-1101. o.) 73. és 85. pontja.

122 – A fent hivatkozott Ausztria kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 73. pontja.

123 – A C-47/91. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet (EBHT 1994., I-4635. o.) 21. pontja és a C-400/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. május 10-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-3657. o.) 57. pontja. A Bíróság szerint, „[ha] nem így járna el, a Bizottság minden egyedi támogatás vizsgálatakor megváltoztathatná a támogatási rendszer jóváhagyásáról szóló határozatát, amely a Szerződés [87. cikke] tekintetében már feltételezett egy vizsgálatot. A jogos bizalom és a jogbiztonság elvei ebben az esetben veszélybe kerülnének a tagállamok szempontjából éppúgy, mint a gazdasági szereplők szempontjából, mivel a támogatási rendszer jóváhagyásáról szóló határozatnak szigorúan megfelelő egyedi támogatásokat a Bizottság bármikor megkérdőjelezhetné” (a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet 24. pontja).

124 – Lásd a fent hivatkozott Atlanta kontra Európai Közösség ügyben hozott ítélet 52. pontját.

125 – Lásd e közlemény 2. pontját.

126 – A végzés 119. pontja.

127 – Lásd a 2001. július 11-i és 2002. február 27-i sajtóközleményeket, amelyek a Bizottság által a C-182/03. sz. ügyben benyújtott ellenkérelem B3., illetve B5. mellékletében szerepelnek.

128 – Az ellenkérelem 199. pontja.

129 – A 66/79., 127/79. és 128/79. sz., Salumi és társai ügyben 1980. március 27-én hozott ítélet (EBHT 1980., 1237. o.) 14. pontja, és a C-14/01. sz. Niemann-ügyben 2003. március 6-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-2279. o.) 49. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

130 – A 659/1999 rendelet 7. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy a Bizottság „a lehető legnagyobb mértékben törekszik arra”, hogy határozatát az eljárás megindításától számított 18 hónapos határidőn belül fogadja el, de ezt a határidőt a Bizottság és az érintett tagállam közös megegyezéssel meghosszabbíthatja.

Ruling
Topics
References in this case
Info

Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

EU tax law WEB Belgium kontra Bizottság - C-182/03