Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

C-379/05. sz. ügy

Amurta SGPS

kontra

Inspecteur van de Belastingdienst/Amsterdam

(a Gerechtshof te Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EK 56. és EK 58. cikk – A tőke szabad mozgása – A részesedéseket a társasági adó alól mentesítő nemzeti adójogszabályok – Osztalékadóztatás – Forrásadó – Forrásadó alóli mentesség – A mentességet nyújtó tagállamban székhellyel vagy állandó telephellyel és a társasági adó alól mentes részesedésekkel rendelkező kedvezményezett társaságokra való alkalmazás – A forrásadó alóli mentesség alkalmazásának megtagadása a szóban forgó tagállamban sem székhellyel, sem állandó telephellyel nem rendelkező kedvezményezett társaságnak fizetett osztalékok tekintetében”

Az ítélet összefoglalása

1.        A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok – Társasági adó

(EK 56. és EK 58. cikk; 90/435 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – Elfogadhatóság – Korlátok

(EK 234. cikk)

3.        A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok – Társasági adó

(EK 56. cikk)

1.        Az EK 56. és EK 58. cikkel ellentétes az a tagállami szabályozás, amely abban az esetben, ha az anyavállalat részesedése a leányvállalat alaptőkéjében nem éri el a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti legkisebb részesedési arányt, forrásadót vet ki az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaság által a másik tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaság részére fizetett osztalékokra, jóllehet mentességben részesíti az olyan kedvezményezett társaság részére fizetett osztalékokat, amely az előbbi tagállamban társaságiadó-köteles vagy ugyanezen tagállamban olyan állandó telephellyel rendelkezik, amely vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaságban való részesedések.

Ugyanis a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékoknak az érintett tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékokhoz viszonyított hátrányos kezelése alkalmas arra, hogy visszatartsa a más tagállamban illetőséggel rendelkező társaságokat attól, hogy befektetessenek az érintett tagállamban, és következésképpen főszabály szerint az EK 56. cikk által tiltott módon korlátozza a tőke szabad mozgását.

Igaz, hogy egy adott tagállam által a belföldi illetőségű társaság által felosztott nyereség többszörös, illetve kettős adóztatásának elkerülése, illetve enyhítése érdekében hozott intézkedések szempontjából az osztalékban részesülő belföldi illetőségű részvényesek helyzete nem feltétlenül hasonló a másik tagállamban illetőséggel rendelkező osztalékban részesülő részvényesek helyzetéhez. Azonban attól kezdve, hogy valamely tagállam egyoldalúan vagy egyezmények útján jövedelemadót vet ki a belföldi illetőségű társaságok által nemcsak a belföldi, hanem a külföldi illetőségű részvényeseknek fizetett osztalékra is, e külföldi illetőségű részvényesek helyzete hasonlóvá válik a belföldi illetőségű részvényesek helyzetéhez. Ugyanis kizárólag az ugyanezen állam adóztatási joghatóságának gyakorlása vezet – függetlenül más tagállam adóztatásától – a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás veszélyéhez. Ilyen esetben annak érdekében, hogy az osztalékban részesülő, külföldi illetőségű társaságok tekintetében ne korlátozzák a tőke szabad mozgását, az osztalékfizető társaság illetősége szerinti tagállam felelős annak biztosításáért, hogy – a nemzeti jogban a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás elkerülését vagy enyhítését célzó eljárásokkal összevetve – a külföldi illetőségű részvényes társaságok a belföldi illetőségű részvényes társaságokra irányadóval egyenértékű bánásmódban részesüljenek. Nem ez a helyzet áll fenn, amennyiben a gazdasági kettős adóztatás, amelynek az osztalékfizető társaság illetősége szerinti államban illetőséggel nem rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok képezik a tárgyát, kizárólag ezen tagállam adóztatási joghatóságának gyakorlásából ered, amely ezen osztalékokra osztalékadót vet ki, míg az ugyanezen tagállamban székhellyel vagy ott olyan állandó telephellyel rendelkező kedvezményezett társaságok esetében, amelyek vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaság részvényei, e gazdasági kettős adóztatás elkerülése mellett döntött.

Az ilyen szabályozást nem igazolja sem a nemzeti adórendszer koherenciája fenntartásának, sem pedig a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság megőrzésének szükségessége. Ha valamely tagállam úgy döntött, hogy nem adóztatja a területén illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok ilyen jövedelmeit, nem hivatkozhat a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlya megőrzésének szükségességére a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok adóztatásának igazolása érdekében.

(vö. 28., 37–40., 59–61. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – a közösségi jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy a közösségi jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon. A fent említett relevancia vélelme nem dönthető meg pusztán azon körülmény alapján, hogy az alapeljárás valamelyik fele bizonyos tényeket vitat, amelyek helytállóságának vizsgálata nem a Bíróság feladata, és amelyektől az említett eljárás tárgyának meghatározása függ.

(vö. 64–65. pont)

3.        Valamely tagállam nem hivatkozhat más tagállam által ez utóbbi tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságnak egyoldalúan biztosított teljes adójóváírásra annak érdekében, hogy kivonja magát az adóztatási joghatóságának gyakorlásából eredő, az osztalékok gazdasági kettős adóztatásának elkerülésére irányuló kötelezettség alól olyan esetben, amikor az előbbi tagállam elkerüli a területén illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok gazdasági kettős adóztatását. Amennyiben a tagállam a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, valamely másik tagállammal kötött egyezményre hivatkozik, a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy figyelembe kell-e venni ezen egyezményt az alapügyben, és adott esetben neki kell vizsgálnia, hogy a tőke szabad mozgása korlátozásának hatásait semlegesíteni tudja-e ezen egyezmény.

(vö. 84. pont és a rendelkező rész 2. pontja)







A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2007. november 8.(*)

„EK 56. és EK 58. cikk – A tőke szabad mozgása – A részesedéseket a társasági adó alól mentesítő nemzeti adójogszabályok – Osztalékadóztatás – Forrásadó – Forrásadó alóli mentesség – A mentességet nyújtó tagállamban székhellyel vagy állandó telephellyel és a társasági adó alól mentes részesedésekkel rendelkező kedvezményezett társaságokra való alkalmazás – A forrásadó alóli mentesség alkalmazásának elutasítása a szóban forgó tagállamban sem székhellyel, sem állandó telephellyel nem rendelkező kedvezményezett társaságnak fizetett osztalékok tekintetében”

A C-379/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Gerechtshof te Amsterdam (Hollandia) a Bírósághoz 2005. október 17-én érkezett, 2005. szeptember 21-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Amurta SGPS

és

az Inspecteur van de Belastingdienst/Amsterdam

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, A. Tizzano, R. Schintgen, A. Borg Barthet és E. Levits (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. január 25-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        az Amurta SGPS képviseletében L. C. A. Wijsman, J. J. Feenstra és R. M. P. G. Niessen-Cobben advocaten,

–        a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és D. J. M. de Grave, meghatalmazotti minőségben,

–        a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Blaschke, meghatalmazotti minőségben,

–        az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében kezdetben S. Nwaokolo, később V. Jackson, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Stratford barrister,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében R. Lyal és A. Weimar, meghatalmazotti minőségben,

–        az EFTA Felügyeleti Hatóság képviseletében S. Rydelski és P. A. Bjørgan, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. június 7-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 56. és az EK 58. cikk értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a Portugáliában illetőséggel rendelkező Amurta SGPS társaság (a továbbiakban: Amurta) és az Inspecteur van de Belastingdienst/Amsterdam közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a Hollandiában illetőséggel rendelkező Retailbox BV társaság (a továbbiakban: Retailbox) által az Amurtának fizetett osztalékokból levont forrásadó.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3        A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelv (HL L 225., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 147. o.) 5. cikkének (1) bekezdésében előírja:

„Azon nyereség, amelyet a leányvállalat oszt fel az anyavállalata számára, mentesül a forrásadó alól, ha az utóbbi legalább 25% részesedéssel rendelkezik a leányvállalat alaptőkéjében.”

 A nemzeti szabályozás

4        Az osztalékadóról szóló 1965. évi törvény (Wet op de dividendbelasting 1965, a továbbiakban: Wet DB) 1. cikkének (1) bekezdése értelmében főszabály szerint 25%-os osztalékadó terheli azon hollandiai illetőségű társaság által fizetett osztalékot, amelynek tőkéje teljesen vagy részben részesedésekre oszlik.

5        Mindazonáltal a Wet DB 4. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A társasági adóról szóló 1969. évi törvény (Wet op de vennootschapsbelasting 1969, a továbbiakban: Wet Vpb) 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti részvényekből, kizárólag vagyoni jogokat biztosító részvényekből és kamatozó hitelből származó jövedelemből nem kell az adót levonni, ha a jövedelem kedvezményezettjét illető, részvényekből, kizárólag vagyoni jogokat biztosító részvényekből és kamatozó hitelből származó hozamra a szóban forgó törvény 13. cikke szerinti, részesedésre vonatkozó adómentesség alkalmazandó, és a részesedés a Hollandiában működtetett vállalkozásának a vagyonát képezi. Az első mondat nem alkalmazható az olyan jövedelemre, amelynek nem a kedvezményezett a haszonhúzója.”

6        A 90/435 irányelven alapuló Wet DB 4a. cikke osztalékadó-mentességet ír elő az Európai Unióban illetőséggel rendelkező és legalább 25%-os részesedéssel bíró részvényeseknek fizetett osztalékokat illetően. Ugyanezen cikk (3) bekezdése értelmében a 25%-os arány 10%-ra csökken, ha a részvényes illetősége szerinti tagállam ugyanezen mérséklést alkalmazza.

7        A Wet DB 13. cikke szerint:

„1. A nyereség meghatározásakor nem kell figyelembe venni a részesedés címén szerzett hozamot, valamint a keletkezett költségeket – ideértve az árfolyamváltozások hozamát is –, amelyek valamely részesedés vonatkozásában merülnek fel, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy e költségek – közvetett módon – Hollandiában adóköteles nyereség megszerzését szolgálják (a részesedés mentessége). […]

2. Részesedésnek minősül, ha az adóalany társaság:

a) a befizetett jegyzett tőke legalább 5%-a erejéig részesedéssel rendelkezik olyan társaságban, amelynek tőkéje teljesen vagy részben részvényekre oszlik;

[…]”

8        Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is jelzi, a Wet Vpb-nek a Wet DB 4. cikkével összefüggésben értelmezett 13. cikke megfogalmazásából az következik, hogy az ebben a 4. cikkben előírt mentesség csak akkor alkalmazható, ha az osztalékfizető holland társaság részesedéseivel egyrészt Hollandiában társaságiadó-alany részvényesek, másrészt pedig Hollandiában állandó telephellyel rendelkező külföldi részvényesek rendelkeznek, a részesedések pedig ezen állandó telephely vagyonát képezik.

 A kettős adóztatásról szóló egyezmény

9        A Holland Királyság és a Portugál Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásásnak megakadályozásáról szóló, 1999. szeptember 20-án aláírt egyezmény (a továbbiakban: KAE) 10. cikke kimondja:

„1. Az osztalék, amelyet az egyik államban belföldi illetőségű társaság a másik államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható e másik államban.

2. Mindazonáltal ez az osztalék abban az államban, ahol az osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ennek az államnak a jogszabályai szerint is megadóztatható; ha azonban a haszonhúzó a másik államban belföldi illetőségű, az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10%-át.

[…]”

10      A kettős adóztatás elkerülésének módszerét a KAE 24. cikke határozza meg, amely előírja:

„A kettős adóztatást Portugália esetében a következőképpen kell elkerülni:

a) amennyiben a Portugáliában belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely a jelen egyezmény rendelkezéseivel összhangban Hollandiában adóztatható, Portugália megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a Hollandiában megfizetett jövedelemadóval. Az így levont összeg mindazonáltal nem haladhatja meg a levonás előtt Portugáliában számított jövedelemadónak azt a részét, amely a Hollandiában adóztatható jövedelemre esik;

[…]”

 Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11      Az alapügy tényállása idején az Amurta 14%-os részesedéssel rendelkezett a Retailboxban. A Retailbox további részvényesei a 66%-os részesedéssel rendelkező, hollandiai illetőségű Sonaetelecom BV társaság, valamint a portugáliai illetőségű, 14%-os részesedéssel bíró Tafin SGPS és a szintén portugáliai illetőségű, 6%-os részesedéssel rendelkező Perfin SGPS társaság voltak.

12      2002. december 31-én a Retailbox osztalékot fizetett részvényeseinek. A Sonaetelecom BV-nek fizetett osztalékból nem vontak le osztalékadót, mivel a társaság a Wet DB 4. cikke szerinti mentességben részesült, míg az Amurtának, illetve a másik kettő, portugáliai illetőségű társaságnak fizetett osztalékot 25%-os osztalékadóval terhelték.

13      A Retailbox az Amurta nevében panaszt nyújtott be ezen adóbeszedés ellen 2003. január 30-án. Mivel az Inspecteur van de Belastingdienst/Amsterdam határozatával elutasította a szóban forgó panaszt, az Amurta keresetet indított a Gerechtshof te Amsterdam előtt, amelyben kérte e határozat megsemmisítését és a beszedett osztalékadó visszatérítését.

14      Mivel a Gerechtshof te Amsterdam úgy ítélte meg, hogy az alapügy megoldásához a közösségi jog értelmezése szükséges, az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal végett az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1.      A [Wet DB] 4. cikke szerinti mentesség [a jelen ítélet 5–8. pontjában] ismertetett, ugyanezen törvény 4a. cikkében megállapított mentességgel együttesen vizsgálva összeegyeztethető-e az EK-Szerződésnek a tőke szabad mozgásáról szóló rendelkezéseivel (EK 56. és EK 58. cikk) annyiban, amennyiben ez a mentesség csak azon Hollandiában társaságiadó-alany részvényesek vagy Hollandiában állandó telephellyel rendelkező külföldi részvényesek részére történő osztalékfizetésekre alkalmazandó – utóbbi azzal, hogy a részesedések ezen állandó telephely vagyonát képezik –, amelyekre vonatkozik a részesedéseknek a [Wet Vpb] 13. cikkében foglalt mentessége?

2.      Van-e jelentősége az első kérdés megválaszolásánál annak, hogy az olyan külföldi részvényes/társaság székhelye szerinti állam, amelyre nem vonatkozik a [Wet DB] 4. cikke szerinti mentesség, lehetővé teszi e részvényes/társaság számára a holland osztalékadó teljes mértékű jóváírását (full credit)?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

15      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy ellentétes-e az EK 56. és EK 58. cikkel az a tagállami szabályozás, amely abban az esetben, ha az anyavállalat részesedése a leányvállalat alaptőkéjében nem éri el a 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti legkisebb részesedési arányt, forrásadót vet ki az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaság által a másik tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaság részére fizetett osztalékokra, jóllehet mentességben részesíti az olyan kedvezményezett társaság részére fizetett osztalékokat, amely az előbbi tagállamban társaságiadó-köteles vagy ugyanezen tagállamban olyan állandó telephellyel rendelkezik, amely vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaságban való részesedések.

16      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közvetlen adók ugyan a tagállamok hatáskörébe tartoznak, azonban azok a közösségi jog tiszteletben tartásával kötelesek gyakorolni e hatáskörüket (lásd különösen a C-446/03. sz., Marks & Spencer ügyben 2005. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10837. o.] 29. pontját; a C-196/04. sz., Cadbury Schweppes és Cadbury Schweppes Overseas ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7995. o.] 40. pontját, valamint a C-374/04. sz., Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation ügyben 2006. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-11673. o.] 36. pontját).

17      Azt is meg kell állapítani, hogy a közösségi jog egységesítésére, illetve összehangolására irányuló intézkedések hiányában a tagállamok továbbra is jogosultak egyezményekben vagy egyoldalúan meghatározni adóztatási joghatóságuk megosztásának szempontjait, különösen a kettős adóztatás elkerülése érdekében (a C-336/96. sz. Gilly-ügyben 1998. május 12-én hozott ítélet [EBHT 1998, I-2793. o.] 24. és 30. pontja; a C-307/97. sz., Saint-Gobain ZN ügyben 1999. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-6161 .o.] 57. pontja, valamint a C-470/04. sz. N-ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7409. o.] 44. pontja).

18      Amint az a 90/435 irányelvnek különösen a harmadik preambulumbekezdéséből kitűnik: annak célja, hogy közös adózási rendszer bevezetésével megszüntesse azon hátrányokat, amelyek a különböző tagállamok társaságainak együttműködését az ugyanazon tagállam társaságainak együttműködésével szemben érik, és ezáltal megkönnyítse a társaságok közösségi szintű csoportosulását (a C-294/99. sz., Athinaïki Zythopoiïa ügyben 2001. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-6797. o.] 25. pontja és a C-446/04. sz., Test Claimants in the FII Group Litigation ügyben 2006. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11753. o.] 103. pontja)

19      A 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése csak akkor kötelezi a tagállamokat arra, hogy mentesítsék a forrásadó alól a leányvállalat által az anyavállalata számára felosztott nyereséget, ha az utóbbi legalább 25%-os részesedéssel rendelkezik a leányvállalat alaptőkéjében.

20      Nem vitatott, hogy az alapügyben felmerült helyzet nem tartozik az irányelv hatálya alá.

21      A holland és az olasz kormány így arra hivatkozott, hogy a 90/435 irányelv által előírt legkisebb részesedési arány alatt a külföldi illetőségű társaság alávetése az osztalékra kivetett forrásadónak önmagában nem tekinthető az alapvető szabadságok megsértésének.

22      Az olasz kormány szerint a szóban forgó irányelv hatálya alá nem tartozó részesedésekhez kapcsolódó osztalékok kezelése a nemzeti jogalkotói hatáskörbe tartozik, és az alapügyben felmerült helyzet az adóztatási joghatóságnak az osztalékfizetés helye szerinti és az osztalék kedvezményezettjének illetősége szerinti tagállam közötti megosztásából ered.

23      A holland kormány azt állítja, hogy a Wet DB – az osztalékok kettős adóztatásának nemzeti szintű elkerülésére irányuló – 4. cikke szerinti mentességnek a másik tagállamban illetőséggel rendelkező és az osztalékfizető társaságban a 90/435 irányelvben meghatározottnál kisebb tőkerészesedéssel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékokra való kiterjesztése az osztalékadó eltörléséhez vezetne, és nem tartaná tiszteletben a Hollandiában hatályos hagyományos rendszert. E kormány szerint, ha a Wet DB 4. cikke az osztalékadó forrásnál való levonása alól mentességet ír is elő, az adó egyebekben továbbra is érvényesíthető, és osztalékfizetéskor adót szednek be. E kormány szerint a Wet DB 4a. cikke sérti a hagyományos rendszert, amit kizárólag a 90/435 irányelv rendelkezéseivel lehet igazolni, és ami nem haladhatja meg az ezen irányelv által a tagállamoknak előírt kötelezettségeket.

24      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 90/435 irányelv hatálya alá nem tartozó részesedések esetében valójában a tagállamok jogosultak meghatározni azt, hogy milyen esetben és milyen mértékben kell a felosztott nyereség gazdasági kettős adóztatását elkerülni, és ennek céljából egyoldalúan vagy más tagállamokkal kötött egyezmények útján mechanizmusokat létrehozni e gazdasági kettős adóztatás elkerülésére vagy enyhítésére. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a tagállamok az EK-Szerződésben biztosított alapvető szabadságokkal ellentétes intézkedéseket alkalmazhatnak (lásd a fent hivatkozott Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation ügyben hozott ítélet 54. pontját).

25      A jelen esetben az osztalékok forrásadó-mentessége érdekében a Wet DB-nek a Wet Vpb 13. cikkével együttesen olvasott 4. és 4a. cikke eltérő bánásmódban részesíti egyrészt a Hollandiában székhellyel vagy ott olyan állandó telephellyel rendelkező kedvezményezett társaságokat, amelyek vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaság részvényei, másrészt pedig a nem hollandiai illetőségű kedvezményezett társaságokat.

26      Ugyanis a Wet DB 4. cikkének megfelelően a forrásadó-mentesség kizárólag a Hollandiában székhellyel vagy ott olyan állandó telephellyel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékokra alkalmazható, amelyek vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaság részvényei, illetve amely társaságok a belföldi illetőségű osztalékfizető társaságban legalább 5%-os részesedéssel bírnak, és amelyek részesedései a Wet Vpb 13. cikke értelmében adómentesek. A Wet DB 4a. cikke szerint azonban a nem holland illetőségű kedvezményezett társaságok részére fizetett osztalékok csak akkor forrásadó-mentesek, ha a társaság az osztalékfizető társaság tőkéjében legalább 25%-os részesedéssel rendelkezik, amely százalékarány 10%-ra mérsékelhető, ha a részvényes illetősége szerinti tagállam ugyanezen mérséklést alkalmazza.

27      Amint azt a főtanácsnok az indítványa 26. pontában megállapította, az ilyen szabályozás az osztalékadóztatás tekintetében hátrányosan kezeli a holland társaság tőkéjében 5–25%-os részesedéssel rendelkező, nem holland illetőségű kedvezményezett társaságokat az ugyanilyen mértékű részesedéssel bíró holland kedvezményezett társaságokhoz viszonyítva. Ugyanis a nem holland illetőségű társaságoknak fizetett osztalékokat az osztalékfizető társaságnál társasági adó címén, a kedvezményezett társaságnál pedig osztalékadó címén adóztatják, és így ezen osztalékok gazdasági kettős adóztatás tárgyát képezik, míg a holland illetőséggel rendelkező társaságoknak fizetett osztalékok esetében elkerülik az ehhez hasonló gazdasági kettős adóztatást.

28      A más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok részére fizetett osztalékoknak a holland illetőségű kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékokhoz viszonyított hátrányos kezelése alkalmas arra, hogy visszatartsa a más tagállamban illetőséggel rendelkező társaságokat attól, hogy befektetessenek Hollandiában, és következésképpen az EK 56. cikk szerint főszabály szerint tiltott módon korlátozza a tőke szabad mozgását.

29      Meg kell azonban vizsgálni, hogy a szabad tőkemozgás e korlátozása indokolható-e a Szerződés rendelkezéseivel.

30      Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 58. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint „[a]z 56. cikk rendelkezései nem érintik a tagállamoknak azt a jogát, hogy […] alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely […] alapján az adózók között különbséget tesznek”.

31      Szintén meg kell állapítani, hogy magát az EK 58. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt eltérést korlátozza az EK 58. cikk (3) bekezdése, amely előírja, hogy az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett nemzeti rendelkezések „nem szolgálhatnak az 56. cikkben meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül”.

32      Különbséget kell tenni az EK 58. cikk (1) bekezdésének a) pontjában megengedett egyenlőtlen bánásmód és ugyanezen cikk (3) bekezdésében titott hátrányos megkülönböztetés között. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy az alapügyben érintetthez hasonló nemzeti adójogi szabályozást összeegyeztethetőnek lehessen tekintetni a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel, az szükséges, hogy az eltérő bánásmód objektíve össze nem hasonlítható helyzetekre vonatkozzon vagy nyomós közérdek alapján indokolható legyen (lásd a C-35/98. sz. Verkooijen-ügyben 2000. június 6-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-4071. o.] 43. pontját; a C-319/02. sz. Manninen-ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7477. o.] 29. pontját és a C-512/03. sz. Blanckaert-ügyben 2005. szeptember 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-7685. o.] 42. pontját).

33      Meg kell tehát vizsgálni, hogy a holland illetőségű kedvezményezett társaságok és a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok az alapügyben felmerült nemzeti szabályozás céljára tekintettel összehasonlítható helyzetben vannak-e.

34      E tekintetben a német és az olasz kormány azt állította, hogy objektív különbség van a teljes körű adókötelezettséggel rendelkező holland illetőségű kedvezményezett társaságok helyzete, valamint a kizárólag a Hollandiában kapott osztalékok tekintetében adóköteles, más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok helyzete között.

35      Az Egyesült Királyság Kormánya, amelyet az olasz kormány is támogat, úgy véli, hogy az alapügyben felmerült adórendelkezések az adó beszedésének, majd későbbi visszatérítésének elkerülésére irányuló igazgatási egyszerűsítést szolgálják, és így nem alkalmazhatók a más tagállamban illetőséggel rendelkező és a Hollandiában nem társaságiadó-köteles kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékokra.

36      Emellett az Egyesült Királyság Kormánya azt állítja, hogy a kedvezményezett társaság illetősége szerinti tagállam tudja a leghatékonyabban elkerülni az osztalékok kettős adóztatását.

37      A Bíróság már úgy ítélte meg, hogy egy adott tagállam által a belföldi illetőségű társaság által felosztott nyereség többszörös, illetve kettős adóztatásának elkerülése, illetve enyhítése érdekében hozott intézkedések szempontjából az osztalékban részesülő belföldi illetőségű részvényesek helyzete nem feltétlenül hasonló a másik tagállamban illetőséggel rendelkező osztalékban részesülő részvényesek helyzetéhez (a C-170/05. sz., Denkavit Internationaal és Denkavit France ügyben 2006. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11949. o.] 34. pontja).

38      Mindenesetre attól kezdve, hogy valamely tagállam egyoldalúan vagy egyezmények útján jövedelemadót vet ki a belföldi illetőségű társaságok által nemcsak a belföldi, hanem a külföldi illetőségű részvényeseknek fizetett osztalékra is, e külföldi illetőségű részvényesek helyzete hasonló a belföldi illetőségű részvényesek helyzetéhez (a fent hivatkozott Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation ügyben hozott ítélet 68. pontja, valamint a fent hivatkozott Denkavit Internationaal és Denkavit France ügyben hozott ítélet 35. pontja).

39      Ugyanis kizárólag az ugyanezen állam adóztatási joghatóságának gyakorlása – függetlenül más tagállam adóztatásától – vezet a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás veszélyéhez. Ilyen esetben annak érdekében, hogy ne korlátozzák az osztalékban részesülő külföldi illetőségű társaságokat megillető szabad tőkemozgást főszabály szerint az EK 56. cikk által tiltott módon, az osztalékfizető társaság illetősége szerinti tagállam felelős annak biztosításáért, hogy – a nemzeti jogban a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás elkerülését vagy enyhítését célzó eljárásokkal összevetve – a külföldi illetőségű részvényes társaságok a belföldi illetőségű részvényes társaságokra irányadóval egyenértékű bánásmódban részesüljenek (lásd a fent hivatkozott Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation ügyben hozott ítélet 70. pontját).

40      Márpedig meg kell állapítani, hogy a gazdasági kettős adóztatás, amelynek tárgyát képezik a nem holland illetőségű kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok, kizárólag azon tagállam adóztatási joghatóságának gyakorlásából ered, amely ezen osztalékokra osztalékadót vet ki, míg a Hollandiában székhellyel vagy ott olyan állandó telephellyel rendelkező kedvezményezett társaságok esetében, amelyek vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaság részvényei, e gazdasági kettős adóztatás elkerülése mellett döntött a szóban forgó tagállam.

41      Még ha az olasz kormány és az Egyesült Királyság Kormánya állításának megfelelően feltételezzük is, hogy a Wet DB 4. cikke a részesedéseknek a Wet Vpb 13. cikke szerinti, a nem holland illetőségű, és az ilyen adókötelezettséggel nem rendelkező kedvezményezett társaságokra nem alkalmazható társasági adó alóli mentesség végrehajtásának egyszerűsítésére irányul, e körülmény nem meghatározó. Amint a Bíróság a jelen ítélet 38. és 39. pontjában megállapította, a Holland Királyság – más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok tekintetében való – adóztatási joghatóságának gyakorlása teszi az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságok által fizetett osztalékok gazdasági kettős adóztatásának elkerülését illetően összehasonlíthatóvá e kedvezményezett társaságok helyzetét a Hollandiában illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok helyzetével.

42      Meg kell továbbá vizsgálni, hogy az ilyen korlátozás nem indokolható-e nyomós közérdek alapján. Az olasz kormány és az Egyesült Királyság Kormánya által támogatott holland kormány arra hivatkozik, hogy a szóban forgó rendszert igazolják az adórendszer koherenciájának megőrzésére alapított érvek.

43      A holland kormány szerint az osztalékok forrásadó-mentessége a részesedések Wet Vpb. 13. cikke szerinti mentességének szükségszerű kiegészítője. Az osztalékok forrásadó-mentessége nélkül a részesedések mentessége – bár csak átmelentileg – nem érvényesülne, mivel az osztalékadónak a társasági adóba való beszámítása esetében az elméletileg adómentes jövedelemet mégis megadóztatnák.

44      A holland kormány megállapítja, hogy e két mentesség ugyanazon adóalanyra vonatkozik, és ha az osztalékadó és a társasági adó elméletileg két különböző adó, nemzeti szinten az osztalékadó nem más, mint a társasági adóba teljes mértékben beszámítható adóelőleg. Az alapügyben vitatott rendszer így igazolható lenne az adórendszer koherenciájának megőrzésére alapított érvekkel, még ha a C-204/90. sz. Bachmann-ügyben 1992. január 28-án hozott ítéletben (EBHT 1992., I-249. o.) felmerült rendszertől eltérően e rendszer egyrészt nem is nyújt adókedvezményt, másrészt pedig nem egyenlíti ki ezen adókedvezményt valamely meghatározott adóteherrel.

45      Az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy az adórendszer koherenciáját határokon átnyúló szinten kell értékelni, mivel a KAE biztosítja, hogy a felosztott nyereségre kivetett osztalékadó levonható a kedvezményezett társaság által Portugáliában fizetendő társasági adóból.

46      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Bachmann-ügyben hozott ítélete 28. pontjában, valamint C-300/90. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1992. január 28-án hozott ítélete [EBHT 1990., I-305. o.] 21. pontjában elismerte, hogy az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége igazolhatja a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását. Az ilyen igazolásra alapított érvek azonban kizárólag akkor helytállóak, ha közvetlen kapcsolat állapítható meg az adott adóelőny és az ezen előnynek valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között (a fent hivatkozott Manninen-ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C-524/04, sz., Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation ügyben 2007. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-2107. o.] 68. pontja).

47      Emlékeztetni kell arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti adórendszer koherenciája megőrzésének szükségességén alapuló érvet a szóban forgó adójogi szabályozás által elérni kívánt cél fényében is meg kell vizsgálni (lásd a C-9/02. sz., de Lasteyrie du Saillant ügyben 2004. március 11-én hozott ítéletet [EBHT 2004., I-2409. o.] 67. pontját és a fent hivatkozott Manninen-ügyben hozott ítélet 43. pontját).

48      Nem vitatott, hogy érvelésével a holland kormány azt kívánja bizonyítani, hogy a részesedés Wet Vpb 13. cikkében előírt mentességének helyes alkalmazása érdekében szükséges, hogy az osztalékok forrásadó-mentességet élvezzenek. Mindazonáltal, amint azt a főtanácsnok az indítványa 65. pontjában megállapította, így eljárva e kormány legalább egyértelműen ki tudja fejezni a holland rendszer által célzott igazgatási egyszerűsítést, amely önmagában nem elegendő a korlátozás igazolásához.

49      Maga a holland kormány is elismeri, hogy a Hollandiában illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok forrásadó-mentességét nem egyenlíti ki adóteher.

50      Még ha el is fogadjuk azon álláspontot, hogy az osztalékok forrásadó-mentessége és a részesedések adómentessége lényegét tekintve egymáshoz kapcsolódik, meg kell állapítani, hogy annyiban, amennyiben a gazdasági kettős adóztatás elkerülésére irányulnak, a kizárólag a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoknak nyújtott ezen adókedvezmény és az ellentételező adóteher között nem mutatható ki közvetlen kapcsolat.

51      Mivel a Hollandiában illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett, valamint a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok az osztalékfizető társaságnál társaságiadó-kötelesek, a holland kormány nem bizonyítja, hogy adórendszerének koherenciáját hogyan veszélyeztetné, ha az osztalékadó-mentességet kiterjesztenék a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságokra is, amelyek bár nem társaságiadó-kötelesek Hollandiában, az osztalékok adóztatását, valamint a kettős adóztatás megszüntetéséhez kapcsolódó esetleges adókedvezményeket illetően összehasonlítható helyzetben vannak a Hollandiában székhellyel vagy olyan állandó telephellyel rendelkező kedvezményezett társaságokkal, amelyek vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaság részvényei.

52      Az Egyesült Királyság Kormányának érvelését illetően elegendő megemlíteni, hogy egyrészt a Wet DB 1. cikke szerinti, a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékokra való forrásadó kivetése nem függ a Holland Királyság és az e tagállam között a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, és e tehernek a kedvezményezett társaság illetősége szerinti tagállamban való levonását lehetővé tevő egyezmény létrejöttétől, másrészt pedig, hogy az ilyen egyezmény által bevezetett rendszer esetleges koherenciája nem képezi tárgyát az előterjesztett első kérdésnek.

53      Az Egyesült Királyság Kormánya továbbá úgy érvelt, hogy a holland rendszer igazolható a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlyának szükségességével.

54      Az Egyesült Királyság Kormánya szerint az adóztatási hatásköröknek a Holland Királyság és a Portugál Köztársaság közti megosztása megjelenik a KAE-ben. Ezen egyezmény szerint az osztalékok megadóztathatók az osztalékfizető társaság, valamint a kedvezményezett társaság illetősége szerinti tagállamban is, és a kettős adóztatást a társasági adóból való levonás révén kerülik el. Megkérdőjelezné a szóban forgó megosztást, ha a Holland Királyság nem vonhatná le a forrásnál az osztalékadót, ami azzal járna, hogy ebben a tagállamban mindenféle adó alól mentesülnének e jövedelmek.

55      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Holland Királyság nem hivatkozhat a KAE-re annak érdekében, hogy kivonja magát a Szerződésből eredő kötelezettségei alól (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Denkavit Internationaal és Denkavit France ügyben hozott ítélet 53. pontját).

56      Amint az a fent hivatkozott Marks & Spencer ügyben hozott ítélet 51. pontjából és a C-231/05. sz. Oy AA-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet 60. pontjából [EBHT 2007., I-6373. o.] következik, a Bíróság az adóelkerülés veszélyére és a veszteségek kétszeres elszámolására alapított igazolással együtt elfogadta a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlyának megőrzéséhez fűződő követelményt is.

57      Nem vitatott, hogy a Bíróság elé észrevételeket terjesztő kormányok nem hivatkoztak a veszteségek kétszeres elszámolásának és az adóelkerülés veszélyének a fennállására.

58      A Hollandia területén szerzett jövedelmek adóztatási lehetőségének elvesztésére vonatkozó érvet illetően meg kell jegyezni, hogy a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlyának megőrzéséhez fűződő követelmény elfogadható, különösen, ha a szóban forgó rendszer olyan magatartások megakadályozására irányul, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a tagállamnak a területén végzett tevékenységekre vonatkozó adóztatási joghatósága gyakorlását (lásd a C-347/04. sz., Rewe Zentralfinanz ügyben 2007. március 29-én hozott ítélet [EBHT 2007. I-2647. o.] 42. pontját és a fent hivatkozott Oy AA ügyben hozott ítélet 54. pontját).

59      Mindazonáltal, ha valamely tagállam úgy döntött, hogy nem adóztatja a területén illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok ilyen jövedelmeit, nem hivatkozhat a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság egyensúlyának megőrzéséhez fűződő követelményre a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok adóztatásának igazolása érdekében.

60      E körülmények között a tőke szabad mozgásának az alapügyben felmerülthöz hasonló nemzeti rendelkezések által történő korlátozását nem igazolja sem a nemzeti adórendszer koherenciája fenntartásának szükségessége, sem pedig a tagállamok között megosztott adóztatási joghatóság megőrzéséhez fűződő követelmény.

61      Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy ellentétes az EK 56. és az EK 58. cikkel az a tagállami szabályozás, amely abban az esetben, ha az anyavállalat részesedése a leányvállalat alaptőkéjében nem éri el a 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti legkisebb részesedési arányt, forrásadót vet ki az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaság által a másik tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaság részére fizetett osztalékokra, jóllehet mentességben részesíti az olyan kedvezményezett társaság részére fizetett osztalékokat, amely az előbbi tagállamban társaságiadó-köteles vagy ugyanezen tagállamban olyan állandó telephellyel rendelkezik, amely vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaságban való részesedések.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

62      Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy van-e jelentősége az első kérdés megválaszolásánál annak, hogy az olyan kedvezményezett társaság székhelye szerinti állam, amelyre nem vonatkozik a Wet DB 4. cikke szerinti mentesség, lehetővé teszi e társaság számára az adó teljes mértékű jóváírását.

 Az elfogadhatóságról

63      Amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből következik, feltételezve, hogy a Hollandiában kivetett osztalékadó figyelembe vehető Portugáliában, a kérdést előterjesztő bíróság az Amurta nyilatkozataiból indult ki. Márpedig az utóbbi vitatta a Bíróság előtt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés alapjául szolgáló feltételezés helyességét. Ugyanis az Amurta szerint a Portugál Köztársaság mentességet nyújt az osztalékokra, és nem tesz lehetővé számára teljes adójóváírást a Hollandiában kivetett osztalékadó tekintetében. Így a kérdés kizárólag jogtudományi jelentőséggel bír.

64      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – a közösségi jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell (lásd a C-300/01. sz. Salzmann-ügyben 2003. május 15-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-4899. o.] 29. és 31. pontját). A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy a közösségi jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (lásd különösen a C-379/98. sz. PreussenElektra-ügyben 2001. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2001, I-2099. o.] 39. pontját; a C-94/04. és C-202/04. sz., Cipolla és társai egyesített ügyekben 2006. december 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11421. o.] 25. pontját, valamint a C-222/05–C-225/05. sz., Weerd és társai egyesített ügyekben 2007. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4233. o.] 22. pontját).

65      A fent említett relevancia vélelme nem dönthető meg pusztán azon körülmény alapján, hogy az alapeljárás valamelyik fele bizonyos tényeket vitat, amelyek helytállóságának vizsgálata nem a Bíróság feladata, és amelyektől az említett eljárás tárgyának meghatározása függ (a fent hivatkozott Cipolla és társai ügyben hozott ítélet 26. pontja, valamint a fenti hivatkozott Weerd és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 23. pontja).

66      Márpedig az, hogy van-e Portugáliában olyan jogszabály, amely a teljes adójóváírás révén biztosítja a Hollandiában kivetett osztalékadó figyelembevételét, éppen ilyen ténybeli kérdés, amelyet a Bíróság nem vizsgálhat.

67      A második kérdést tehát elfogadhatónak kell tekinteni.

 Az ügy érdeméről

68      Az Amurta, az EFTA Felügyeleti Hatóság, valamint a Bizottság is úgy véli, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adóalanyt hátrányosan érintő adórendelkezéseknek valamely biztosított alapszabadsággal összeegyeztethetetlen tagállami alkamazását nem igazolja az olyan adókedvezmény, amelyben az érdekelt valamely más tagállamban részesülne.

69      A KAE-re hivatkozva a holland, a német, az olasz kormány és az Egyesült Királyság Kormánya úgy érvel, hogy az osztalékfizető társaság által fizetett osztalékok tekintetében a kedvezményezett társaságot a Holland Királyságban kivetett adó miatt a Portugál Köztársaságban megillető teljes adójóváírás jelentőséggel bír annak megállapítása során, hogy a portugál illetőségű kedvezményezett társaság hátrányosan megkülönböztető vagy korlátozó elbánásban részesül-e.

70      A holland kormány állítása szerint a KAE az alapügy jogi hátterének részét képezi. Ha a szóban forgó KAE nem ír elő teljes adójóváírást, azt kell figyelembe venni, hogy van-e tényleges lehetőség az eltérő bánásmód semlegesítésére. Ilyen esetben az osztalékok forrásadó-mentességére vonatkozó holland szabályok nem korlátozzák a tőke szabad mozgását. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy megegyezik-e az összes adóteher a belföldi és a külföldi illetőségűek esetében.

71      Az Egyesült Királyság Kormánya úgy érvel, hogy – mivel a Holland Királyság gyakorolta adóztatási joghatóságát – biztosítania kell, hogy az Amurta ne részesüljön kevésbé kedvező bánásmódban, mint a Hollandiában illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok. Bár a nemzeti bíróság feladata, hogy a KAE-t értelmezve megvizsgálja, hogy a Holland Királyság elkerülte-e a gazdasági kettős adóztatást, az Egyesült Királyság Kormánya mindazonáltal úgy érvel, hogy amennyiben a Holland Királyság által beszedett osztalékadó levonható a Portugáliában fizetendő adóból, az Amurtát összesen terhelő adó nem magasabb azon adótehernél, amely akkor hárulna rá, ha Portugáliában fektetett volna be, sem pedig annál, amely a Hollandiában illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságra hárul. Ha a szóban forgó adóteher mégis magasabb lenne, az eltérés a Portugáliában és a Hollandiában hatályos adómérték különbségéből ered, mivel a Szerződés nem biztosítja a szabad mozgás adósemlegességét.

72      A német kormány szintén úgy véli, hogy figyelembe kell venni a KAE-t. E kormány szerint a Hollandiában hatályos adórendszer közösségi joggal való összeegyeztethetősége nem attól függ, hogy a forrásadót valóban le lehet-e vonni a Portugáliában fizetendő adóból, mivel egyrészt a forrasadót kivető tagállam nincs befolyással a kedvezményezett társaság illetősége szerinti tagállamra, másrészt pedig a szóban forgó forrásadó levonhatóságának hiánya különböző szubjektív okokból adódhat. Ahhoz, hogy a Hollandiában hatályos adórendszer összeegyeztethető legyen a közösségi joggal, elegendő, hogy a Holland Királyság és a Portugál Köztársaság megegyezzen a forrásadó Portugáliában való figyelembevételében, és a KAE megfeleljen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által kidolgozott egyezménymintának.

73      A KAE-t illetősen az Amurta úgy érvel, hogy létezése nem bír jelentőséggel, mivel ezen egyezmény előírja a Hollandiában fizetett adó beszámítását, jóllehet a Portugál Köztársaság adómenességben részesíti az osztalékokból származó jövedelmet.

74      A Bizottság szerint a tagállam nem hivatkozhat valamely kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezményre annak érdekében, hogy kivonja magát a kötelezettségvállalásai alól. Ezen álláspontot osztja az EFTA Felügyeleti Hatóság is, amely úgy érvel, hogy a tagállamok még egyezménykötés révén sem háríthatják át másik tagállamra a közösségi jog tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségeiket. A szóban forgó Hatóság többek között hozzáteszi, hogy az ilyen egyezmény célja a kettős adóztatás elkerülése, és nem pedig az esetleges korlátozások kiigazítása.

75      Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az olyan kedvezőtlen bánásmód az adózás terén, amely valamely alapvető szabadságot sért, nem indokolható esetleges egyéb adókedvezményekkel (a fent hivatkozott Verkooijen-ügyben hozott ítélet 61. pontja).

76      Amint arra a Bíróság a jelen ügy 28. pontjában rámutatott, a tőke szabad mozgásának korlátozása a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok részére fizetett osztalékoknak a Hollandiában székhellyel vagy olyan állandó telephellyel rendelkező kedvezményezett társaságok részére fizetett osztalékokhoz viszonyított hátrányos bánásmódban részesítéséből ered, amely állandó telephely vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaságban való részesedések.

77      A jelen ítélet 39. pontjából az is következik, hogy amennyiben a gazdasági kettős adóztatás elkerülésére irányuló célt illetően a szóban forgó kedvezményezett társaságok a Hollandiában székhellyel vagy olyan állandó telephellyel rendelkező kedvezményezett társaságokéval összehasonlítható helyzetben vannak, amely állandó telephely vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaságban való részesedések, a Holland Királyság köteles biztosítani, hogy a nemzeti jogában a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás elkerülését vagy enyhítését célzó eljárásokkal összevetve a más tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságok a Hollandiában illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságokkal egyenértékű bánásmódban részesüljenek.

78      Így a Holland Királyság nem hivatkozhat egy másik tagállam által egyoldalúan nyújtott előnyre annak érdekében, hogy kivonja magát a Szerződésből eredő kötelezettségei alól.

79      Nem kizárt azonban, hogy valamely tagállam annak ellenére tiszteletben tudja tartani a Szerződésből eredő kötelezettségeit, hogy kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezményt köt más tagállammal (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation ügyben hozott ítélet 71. pontját).

80      Amennyiben a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezményből eredő adórendszer az alapügyben alkalmazandó jogi háttér részét képezi, és a kérdést előterjesztő bíróság is ekként mutatta be, a Bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy a közösségi jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezését nyújthassa (lásd ebben az értelemben a C-265/04. sz. Bouanich-ügyben 2006. január 19-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-923. o.] 51. pontját, valamint a fent hivatkozott Test Claimants in Class IV of the ACT Group Litigation ügyben hozott ítélet 71. pontját; a fent hivatkozott Denkavit Internationaal és Denkavit France ügyben hozott ítélet 45. pontját és a fent hivatkozott Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation ügyben hozott ítélet 54. pontját).

81      Mindazonáltal, amint azt a főtanácsnok az indítványa 85. pontjában kiemelte, meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban semmi sem utal arra, hogy a Gerechtshof te Amsterdam hivatkozott volna a KAE vonatkozó rendelkezéseire.

82      A nemzeti bíróság feladata az alapügyben alkalmazandó jog meghatározása.

83      A nemzeti bíróság feladata tehát annak megállapítása, hogy figyelembe kell-e venni a KAE-t az alapügyben, és adott esetben neki kell vizsgálnia, hogy a tőke szabad mozgásának – az első kérdésre adott válasz keretében a jelen ítélet 28. pontjában említett – korlátozása hatásait semlegesíteni tudja-e ezen egyezmény.

84      Ezért a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a tagállam nem hivatkozhat a másik tagállam által e másik tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságnak egyoldalúan biztosított teljes adójóváírásra annak érdekében, hogy kivonja magát az adóztatási joghatóságának gyakorlásából eredő, az osztalékok gazdasági kettős adóztatásának elkerülésére irányuló kötelezettség alól olyan esetben, amikor az előbbi tagállam elkerüli a területén illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok gazdasági kettős adóztatását. Amennyiben a tagállam a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, valamely másik tagállammal kötött egyezményre hivatkozik, a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy figyelembe kell-e venni ezen egyezményt az alapügyben, és adott esetben neki kell vizsgálnia, hogy a tőke szabad mozgása korlátozásának hatásait semlegesíteni tudja-e ezen egyezmény.

 A költségekről

85      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az EK 56. és az EK 58. cikkel ellentétes az a tagállami szabályozás, amely abban az esetben, ha az anyavállalat részesedése a leányvállalat alaptőkéjében nem éri el a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti legkisebb részesedési arányt, forrásadót vet ki az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaság által a másik tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaság részére fizetett osztalékokra, jóllehet mentességben részesíti az olyan kedvezményezett társaság részére fizetett osztalékokat, amely az előbbi tagállamban társaságiadó-köteles vagy ugyanezen tagállamban olyan állandó telephellyel rendelkezik, amely vagyonának részét képezik az osztalékfizető társaságban való részesedések.

2)      A tagállam nem hivatkozhat a másik tagállam által e másik tagállamban illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságnak egyoldalúan biztosított teljes adójóváírásra annak érdekében, hogy kivonja magát az adóztatási joghatóságának gyakorlásából eredő, az osztalékok gazdasági kettős adóztatásának elkerülésére irányuló kötelezettség alól olyan esetben, amikor az előbbi tagállam elkerüli a területén illetőséggel rendelkező kedvezményezett társaságoknak fizetett osztalékok gazdasági kettős adóztatását. Amennyiben a tagállam a kettős adóztatás elkerüléséről szóló, valamely másik tagállammal kötött egyezményre hivatkozik, a nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy figyelembe kell-e venni ezen egyezményt az alapügyben, és adott esetben neki kell vizsgálnia, hogy a tőke szabad mozgása korlátozásának hatásait semlegesíteni tudja-e ezen egyezmény.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland