Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

E. SHARPSTON

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2008. november 6.1(1)

C-285/07. sz. ügy

A. T.

kontra

Finanzamt Stuttgart-Körperschaften

(A Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A részesedéscserére alkalmazandó adóztatás közös rendszere – A részesedések piaci érték helyett könyv szerinti értéken történő könyvelése – Az ebből származó tőkenyereség megadóztatása”





1.        Valamely társaság eszközeinek egy társasági átalakulási művelet során egy másik társaságnak történő átadása adóköteles eseményt jelenthet. Az átadás a nyereségadó szempontjából elidegenítésnek minősül, és amennyiben az eszközök értéke növekedett azon időponthoz képest, amikor az átadó azokat eredetileg megszerezte, adóztatható nyereség keletkezhet. Néhány tagállam az azonnal felmerülő közterhek elhalasztásával kedvezményt biztosít arra tekintettel, hogy az eszközök értéke ténylegesen nem realizálódik. A kedvezményt azonban ritkán adják meg abban az esetben, ha az átadás más tagállamban illetőséggel rendelkező társaságnak történik, mert attól tartanak, hogy az adót így esetleg egyáltalán nem fizetik meg, és azt nem csupán elhalasztják.

2.        A jelen ügy egy olyan átalakulási műveletet érint, amelyben egy német társaság (a továbbiakban: A. T.) egy német GmbH-ban fennálló, irányítást megalapozó részesedését egy francia társaságra ruházta át, a francia társaság által átadott értékpapírokért cserében. A német nemzeti szabályozás külön minősítési feltételt írt elő, amelynek a részesedéscseréknek meg kellett felelniük annak érdekében, hogy a nyereségadó halasztásra kerülhessen. A szóban forgó ügylet nem felelt meg ennek a feltételnek. A német hatóságok ennek megfelelően meg kívánták adóztatni az észlelt tőkenyereséget. A kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy elsődlegesen az egyesülésekről szóló irányelv(2) 8. cikkének (1) és (2) bekezdése, másodlagosan pedig az EK 43. és EK 56. cikk úgy értelmezendők-e, mint amelyekkel ellentétes az ilyen jellegű adóztatás.

 Az egyesülésekről szóló irányelv

3.        Az egyesülésekről szóló irányelv a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszerét állítja fel. Az irányelv célja, hogy elkerülje az ilyen műveletekkel kapcsolatos adókivetést, miközben gondoskodik a közteher felmerülésével érintett állam pénzügyi érdekeinek védelméről. Ezt részesedéscserék körében annak előírásával oldja meg, hogy az átvevő gazdasági társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírok elosztása a megszerzett gazdasági társaság tagjai (részvényesei) számára „önmagában nem adhat okot a tagok (részvényesek) jövedelmének, nyereségének vagy tőkenyereségének bármely címen történő megadóztatására”(3), miközben lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy „az átvett értékpapírok későbbi átadásából keletkező hasznot ugyanúgy megadóztassák, mint a megszerzés előtt meglévő értékpapírok átruházásából származó hasznot”(4).

4.        Az irányelv preambuluma a következő preambulumbekezdéseket tartalmazza:

„[1]      [A] különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre szükség lehet a Közösségen belül azon célból, hogy biztosítsák a belső piacnak megfelelő feltételek megteremtését, és ennek megvalósítása érdekében a közös piac létrehozását és hatékony működését; […] nem kellene, hogy az ilyen műveleteket főként a tagállamok adóügyi rendelkezéseiből származó korlátozások, hátrányok vagy torzulások akadályozzák; […] e célból szükséges az ilyen műveleteket érintő, a verseny szempontjából semleges adószabályok bevezetése, annak érdekében, hogy lehetővé váljék a vállalkozások számára a közös piac követelményeihez való alkalmazkodás, termelékenységük növelése és nemzetközi szintű versenyképességük javítása;

[2]      [Néhány] adóügyi [rendelkezés] [jelenleg] hátrányosan [érinti] az ilyen műveleteket az ugyanazon tagállamok társaságainak műveleteihez képest; […] szükség van az ilyen hátrányok megszüntetésére;

[3]      [N]em lehet ezt a célkitűzést a tagállamokban jelenleg érvényben lévő rendszerek közösségi szintű kiterjesztésével megvalósítani, ugyanis az ilyen rendszerek közötti különbségek a torzítások irányában hatnak; […] csak egy közös adórendszer képes kielégítő megoldást biztosítani e vonatkozásban;

[4]      [A] közös adórendszernek kerülnie kell az egyesülésekkel, szétválásokkal, eszközátruházásokkal vagy részesedéscserékkel kapcsolatos adókivetést, miközben gondoskodnia kell ugyanakkor az átadó vagy a megszerzett gazdasági társaság szerint illetékes állam pénzügyi érdekeinek védelméről;

[5]      [A]z egyesülések, szétválások és eszközátruházások vonatkozásában az ilyen műveletek rendszerint vagy az átadó társaságnak az eszközt átvevő társaság állandó telephelyévé történő alakulását eredményezik, vagy pedig az eszköz válik az utóbbi társaság állandó telephelyéhez kapcsolódóvá;

[6]      [A]z átadott eszközre vonatkozó tőkenyereség halasztott adózásának rendszere, amit az ilyen eszközre a tényleges realizálásig alkalmaznak, mentességet enged a megfelelő tőkenyereség adóztatása alól, amint az ilyen eszközt átadják az állandó telephely részére, miközben ugyanakkor biztosítja a nyereségnek az átadó társaság szerint illetékes állam általi végső adóztatását a megvalósulás időpontjában”.

5.        A 2. cikk a következő releváns fogalom-meghatározásokat tartalmazza:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

a)      »egyesülés«: olyan művelet, amivel:

–        egy vagy több, végelszámolással megszűnt társaság átadja az összes eszközét és forrását egy másik, meglévő társaság részére, a másik társaság tőkéjét megtestesítő értékpapíroknak a saját tagjai (részvényesei) részére történő kibocsátásáért cserében, és adott esetben a névérték vagy – névérték hiánya esetén – a könyv szerinti érték 10%-át meg nem haladó készpénz kifizetéséért,

–        két vagy több, végelszámolással megszűnt társaság az összes eszközeit és forrásait egy másik, általuk létrehozott társaság részére, az új társaság tőkéjét megtestesítő értékpapíroknak a tagjai (részvényesei) részére történő kibocsátásáért cserében, és adott esetben, a névérték vagy – névérték hiánya esetén – a könyv szerinti érték 10%-át meg nem haladó készpénz kifizetéséért,

–        egy végelszámolással megszűnt társaság átadja az összes eszközét és forrását a tőkéjét megtestesítő összes értékpapírt birtokló társaság részére;

b)      »szétválás«: azon művelet, amellyel egy végelszámolással megszűnt társaság átadja az összes eszközét és forrását két vagy több meglévő vagy új társaság részére az eszközöket és a forrásokat átvevő társaságok tőkéjét megtestesítő értékpapíroknak a saját tagjai (részvényesei) részére arányosan történő kibocsátásáért cserében, és adott esetben a névérték vagy – névérték hiánya esetén – a könyv szerinti érték 10%-át meg nem haladó készpénz kifizetéséért;

c)      »eszközátruházás«: azon művelet, amellyel egy társaság megszűnés nélkül az összes, illetve egy vagy több tevékenységi ágát átadja egy másik társaságnak, az átvevő társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírok átadásáért cserében;

d)      »részesedéscsere«: azon művelet, amellyel egy társaság egy másik társaságban megszerzi a szavazati jogok többségét, az utóbbi társaság tagjainak (részvényeseinek) értékpapírjaiért cserében kibocsátja a saját jegyzett tőkéjét megtestesítő értékpapírokat, és adott esetben cserében a névérték vagy – névérték hiánya esetén – a könyv szerinti érték 10%-át meg nem haladó készpénz kifizetéséért;

e)      »átadó társaság«: azon társaság, amely eszközeit és forrásait, vagy az összes, illetve egy vagy több tevékenységi ágát átruházza;

f)      »átvevő társaság«: azon társaság, amely átveszi az átadó társaság eszközeit és forrásait, vagy az összes, illetve egy vagy több tevékenységi ágát;

g)      »megszerzett gazdasági társaság«: azon társaság, amelyben értékpapírok cseréjének segítségével egy másik társaság részesedést szerez;

h)      »megszerző gazdasági társaság«: azon társaság, amely értékpapírok cseréjének segítségével részesedést szerez.”

6.        A 2. cikk fogalom-meghatározásai a következőképpen kapcsolódnak egymáshoz. Egyesülésnél, szétválásnál vagy eszközátruházásnál (a), b) és c)) átadó társaságról és átvevő társaságról (e) és f)), míg részesedéscserénél (d)) megszerzett gazdasági társaságról és megszerző gazdasági társaságról (g) és h)) beszélünk.

7.        A 8. cikk első két bekezdése szerint:

„(1) Egyesülés, szétválás vagy részesedéscsere esetén az átvevő vagy a megszerző gazdasági társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírok elosztása az átadó vagy a megszerzett gazdasági társaság tagjai (részvényesei) számára ez utóbbi társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírokért cserében önmagában nem adhat okot a tagok (részvényesek) jövedelmének, nyereségének vagy tőkenyereségének bármely címen történő megadóztatására.

(2)    A tagállamok az (1) bekezdés alkalmazását attól teszik függővé, hogy a tagok (részvényesek) az átvett értékpapírokhoz ne rendeljenek magasabb adózás céljára szolgáló értéket, mint amekkora a kicserélt értékpapíroké volt közvetlenül az egyesülés, szétválás vagy csere előtt.

Az (1) bekezdés alkalmazása nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy az átvett értékpapírok későbbi átadásából keletkező hasznot ugyanúgy megadóztassák, mint a megszerzés előtt meglévő értékpapírok átruházásából származó hasznot.

E bekezdés alkalmazásában »adózás céljára szolgáló érték«: azon összeg, amelynek alapján bármely hasznot vagy veszteséget az adó céljára számítanának ki a társaság tagjainak (részvényeseinek) jövedelmeire, nyereségeire vagy tőkenyereségeire vonatkozóan.”

8.        A 8. cikk (1) és (2) bekezdése így (egyesüléseknél és szétválásoknál) az átadó társaság vagy (részesedéscserénél) a megszerzett gazdasági társaság tagját (részvényesét) érintik.

9.        A 11. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint egy tagállam az irányelv rendelkezéseinek, vagy ezek bármely részének az alkalmazását visszautasíthatja, vagy megvonhatja a kedvezményt, ha úgy tűnik, hogy a művelet „alapvető célkitűzése vagy alapvető célkitűzéseinek egy része az adó kijátszására vagy az adó elkerülésére irányul; azon tény, hogy az 1. cikkben említett műveletek egyikét nem olyan valós üzleti okból hajtják végre, mint amilyen a műveletben részt vevő társaságok tevékenységeinek az átszervezése vagy ésszerűsítése, arra a feltételezésre adhat okot, hogy a művelet alapvető célkitűzése vagy alapvető célkitűzéseinek egyike az adó kijátszása vagy az adó elkerülése”.

 A vonatkozó nemzeti szabályozás

10.      A belföldi részesedéscsere vonatkozásában az Umwandlungssteuergesetz (az átalakuláshoz kapcsolódó adóról szóló törvény, a továbbiakban UmwStG)(5) 20. §-ának vonatkozó rendelkezései a következők:

„(1) Amennyiben egy vállalkozás tevékenységét [...] egy tőketársaságra ruházzák át [..]. és az átadó ellenszolgáltatásként új részesedést szerez a társaságban (nem pénzbeli hozzájárulás), az átruházott eszközök és az új részesedés értékelését a következő bekezdésekkel összhangban kell elvégezni. Az első mondat alkalmazandó tőketársaságban lévő részesedés átruházására is, ha a megszerző[(6)] gazdasági társaság részesedésének mértéke alapján – ideértve a kapott részesedést is – abban a társaságban, amelynek a részesedése átruházásra került, kimutathatóan és közvetlenül a szavazati jogok többségével rendelkezik.

(2)   A [megszerző](7) gazdasági társaság az átruházott eszközöket könyv szerinti vagy ezt meghaladó értéken értékelheti. A könyv szerinti érték akkor is alkalmazható, ha a mérlegben kereskedelmi jogi okokból a magasabb értéket kell feltüntetni. A könyv szerinti érték az az érték, amelyen az átadó a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásakor az átruházott eszközöket a nyereség meghatározására irányadó pénzügyi rendelkezésekkel összhangban értékelte. […]

[…]

(4)   Az érték, amelyen a [megszerző] gazdasági társaság az átruházott eszközöket megjelöli, az átruházó szempontjából a részesedés eladási árának és bekerülési értékének tekintendő.”

11.      Az UmwStG 23. §-ának (4) bekezdése szerint:

„Egy Európai Unióban letelepedett tőketársaságban fennálló, a 20. § (1) bekezdése értelmében vett részesedésnek egy másik Európai Unióban letelepedett tőketársaságra történő átruházása esetén a megszerző gazdasági társaság által átvett részesedés értékelésére a 20. § (2) bekezdésének [első és második] mondata alkalmazandó, az átadó által a megszerző gazdasági társaságtól kapott új részesedését pedig ezzel kölcsönösen, a 20. § (4) bekezdésének első mondatában foglaltaknak megfelelően kell értékelni.”

12.      Végül Németország az egyesülésekről szóló irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezést az UmwStG 26. §-a (2) bekezdésének első mondatával ültette át, amely szerint:

„A 23. § (4) bekezdése nem alkalmazható abban az esetben, ha a részesedést az átruházástól számított hét éven belül elidegenítik, kivéve, ha az adóalany bizonyítja, hogy a kapott részesedés egy olyan további nem pénzbeli hozzájárulás tárgya volt, amelyet az Európai Unió más tagállamának a 23. § (4) bekezdésének megfelelő jogszabályi rendelkezése alapján könyv szerinti értéken értékeltek.”

13.      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az UmwStG 20. §-a (4) bekezdésének első mondata a „könyv szerinti értékek kettős összekapcsolását” írja elő. E kifejezés alatt azt kell érteni, hogy irányítást megalapozó részesedés átruházását érintő részesedéscsere esetén az átadó csak abban az esetben vezetheti át az átruházott részesedés könyv szerinti értékét, ha a megszerző gazdasági társaság maga is így jelölte meg azt.

14.      A kérdést előterjesztő bíróság azt is megjegyzi, hogy a fenti törvény a részesedéscserét attól függetlenül azonos módon kezeli, hogy a megszerző gazdasági társaság német társaság vagy másik tagállamban letelepedett társaság-e(8).

 A tényállás

15.      A felperes, A. T., német társaság(9). Irányítást megalapozó részesedéssel (89,5%) rendelkezett egy német GmbH-ban (amelyre a továbbiakban GmbH-ként fogok hivatkozni). Pénzügypiaci szabályok előírták számára, hogy váljon meg ettől a részesedésétől. Ennek megfelelően 2000 folyamán a GmbH-ban fennálló részesedését egy francia társaságra ruházta át(10), a francia társaság által a tőke 1,47%-ának megfelelő értékben kibocsátott új részesedésért cserében.

16.      A francia társaság a GmbH-részesedést (a megszerzett gazdasági társaságban fennálló részesedését) a (francia jog alapján elkészített) kereskedelmi és adómérlegben nem a részesedés alacsonyabb könyv szerinti értékén, hanem annak az átruházási szerződésben meghatározott forgalmi értékén jelölte meg(11), noha úgy tűnik, hogy a francia jog lehetővé tette volna, hogy a könyv szerinti értéket alkalmazzák. Az A. T. a GmbH-ban fennálló részesedésének – amelyet a francia társaság részesedésére cserélt – könyv szerinti értékén kívánta értékelni a francia társaságban részére juttatott részesedést. A Finanzamt viszont úgy ítélte meg, hogy az A. T. – az 1995. évi UmwStG 23. §-ának (4) bekezdésével és 20. §-ának (4) bekezdéseivel összhangban – a GmbH-ban fennálló részesedés értekeként a francia társaság által alkalmazott piaci értéket köteles megjelölni. Következésképpen a Finanzamt az A. T. és a francia társaság közötti részesedéscserét adóköteles nyereséget megalapozó műveletként kezelte. A Finanzamt ennélfogva meg kívánta adóztatni a GmbH-részesedés bekerülési értéke és a francia társaságban fennálló részesedés piaci értéke közötti különbözetet (amelyet a német hatóságok úgy tekintettek, mint amely az átruházott eszköz – azaz a GmbH-részesedés – elidegenítéséből származó bevételt testesíti meg).

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17.      Az A. T. a Finanzgericht Baden-Württemberg előtt sikeresen támadta meg az adómegállapító határozatokat. A Finanzamt a Bundesfinanzhofhoz fellebbezett. Ez a bíróság bizonytalan abban a tekintetben, hogy az UmwStG 20. §-a (4) bekezdésének első mondatával összhangban értelmezett 23. §-a (4) bekezdésének első mondata és „a könyv szerinti értékek kettős összekapcsolásának” ezen rendelkezések alapján alkalmazandó feltétele ellentétes-e az egyesülésekről szóló irányelv 8. cikke (1) és (2) bekezdésével és/vagy az EK 43. és EK 56. cikkel.

18.      Ennek megfelelően a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„a)      Ellentétes-e az [egyesülésekről szóló irányelv] 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével valamely tagállam olyan adójogi rendelkezése, amely szerint az Európai Unióban letelepedett tőketársaságban fennálló részesedésnek más Európai Unióban letelepedett tőketársaságra való átruházása során csak akkor lehetséges [a megszerzett gazdasági társaság tagja (részvényese)] számára az átruházott részesedés könyv szerinti értékének átvezetése, ha [a megszerző](12) gazdasági társaság az átruházott részesedést maga is annak könyv szerinti értékén jelölte meg (»a könyv szerinti értékek úgynevezett kettős összekapcsolása«)?

b)      Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Ellentétben áll-e a fenti szabályozás az EK 43. és EK 56. cikkel, jóllehet »a könyv szerinti értékek kettős összekapcsolásának követelménye« a tőketársaságban fennálló részesedés teljes körű adókötelezettséggel rendelkező tőketársaságra való átruházása tekintetében is fennáll?”

19.      Írásbeli észrevételeket az A. T., a német kormány és a Bizottság terjesztett elő, akik mindannyian jelen voltak a tárgyaláson.

 Az első kérdés

20.      A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével arra vár választ, hogy ellentétes-e az irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével az olyan nemzeti adójogi rendelkezés alkalmazása, amely egy részesedéscserét követően csak akkor engedi meg a megszerzett gazdasági társaság tagjának (részvényesének), hogy a megszerzett gazdasági társaságban fennálló részesedésének könyv szerinti értékét alkalmazza, ha a megszerző gazdasági társaság is a könyv szerinti értékén értékelte a megszerzett gazdasági társaságban lévő részesedését (a könyv szerinti értékek kettős összekapcsolása).

21.      Az A. T. és a Bizottság előadása szerint a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére igenlő választ kell adni. A német kormány ezzel ellentétes álláspontot képvisel. Magam lényegében a Bizottsággal és az A. T. -vel értek egyet.

Elemzés

22.      A Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a megfelelő kiindulási pont az irányelv tényleges szövege.

23.      A Bíróság már korábban megállapította, hogy az irányelv által bevezetett közösségi adózási rendszer, amely különböző típusú adóelőnyöket foglal magában, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó minden egyesülésre, szétválásra, eszközátruházásra és részesedéscserére, tekintet nélkül kiváltó okaikra(13).

24.      A 8. cikk (1) bekezdése értelmében a rendelkezés hatálya alá tartozó részesedéscseréket feltétlen pénzügyi semlegességgel kell kezelni. A rendelkezés szövege egyértelmű és kógens: „[az] elosztása […] nem adhat okot […] bármely címen történő megadóztatására”. Ebből a megfogalmazásból egyértelmű, hogy a tagállamoknak nincs mérlegelési jogkörük arra, hogy olyan további feltételeket írjanak elő, amelyek teljesítése a pénzügyileg semleges bánásmód alkalmazásához szükséges. A Bíróság megállapította, hogy az olyan részesedéscserék adóztatása, amelyre a 8. cikk (1) bekezdése alkalmazandó, főszabály szerint tilos(14).

25.      A 8. cikk (1) bekezdésének hatása az, hogy az irányelv hatálya alá tartozó részesedéscseréket adósemleges eseményekként kell kezelni. Ilyen rendelkezés hiányában egy ilyen ügyletnek általában adóvonzata lenne. Így például nyereség keletkezik az átruházott eszköz bekerülési értéke és az elidegenítési ellenértéke közötti különbözet után abban az esetben, ha annak értéke a megszerzést követően emelkedik. Ez a tőkenyereség adófizetési kötelezettség keletkezésére adhat alapot.

26.      A 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazása a 8. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében szereplő (kógens) feltételtől függ, nevezetesen: „a tagok (részvényesek) az átvett értékpapírokhoz ne rendeljenek magasabb adózás céljára szolgáló értéket, mint amekkora a kicserélt értékpapíroké volt közvetlenül az egyesülés, szétválás vagy csere előtt”.

27.      A 8. cikk (2) bekezdésében hivatkozott „tag (részvényes)” csak a megszerzett gazdasági társaság (A. T.) tagját (részvényesét) jelentheti, mert a 8. cikk (1) bekezdésére utal vissza, amely a „tag (részvényes)” személyét egyértelművé teszi.

28.      Ennek megfelelően Németország másodlagos álláspontja, mely szerint az irányelv 8. cikkének (2) bekezdése a részesedésnek a megszerző (külföldi) gazdasági társaság mérlegében történő értékelésére vonatkozik, álláspontom szerint nem védhető.

29.      A német kormány (a 8. cikk (2) bekezdésének az „átvett értékpapírokhoz” szavakra való hivatkozással történő szó szerinti értelmezése alapján) azzal érvel, hogy az irányelv pusztán azt írja elő, hogy a megszerző gazdasági társaság könyv szerinti értékén értékelje a részesedést. Úgy véli, hogy ez a kifejezés a külföldi társaság által megszerzett azon részesedésre vonatkozik, amelyért cserében értékpapírokat adott át.

30.      Az irányelv szövegéből azonban egyértelmű, hogy a 8. cikk (1) és (2) bekezdése a megszerzett gazdasági társaság (A. T.) tagját (részvényesét) érintő adózási következményekkel foglalkozik. A 8. cikk (2) bekezdése szempontjából csak a megszerző gazdasági társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírokhoz („az átvett értékpapírokhoz”) rendelt érték bír jelentőséggel. Ezen érték határozza meg a részesedésnek a megszerzett gazdasági társaság tagja (részvényese) általi későbbi elidegenítésből származó bármely adóztatható nyereség számításához szükséges bekerülési értéket. Ezért nem tudom elfogadni Németország azon álláspontját, mely szerint a 8. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt feltétel a francia társaság által átvett, a megszerzett gazdasági társaságban (a GmbH-ban) fennálló részesedéshez rendelt értékre vonatkozik.

31.      Véleményem szerint a 8. cikk (1) és (2) bekezdése nem értelmezhetők egymástól függetlenül, mert a 8. cikk (2) bekezdésének második albekezdése határozza meg azokat a következményeket, amelyek a 8. cikk (1) bekezdésének alkalmazásából erednek.

32.      Ha, ahogyan azt Németország állítja, a megszerzett gazdasági társaság tagja (részvényese) köteles lenne a piaci értéket a könyv szerinti értékkel helyettesíteni, adófizetési kötelezettség keletkezne olyan körülmények között, amelyekre vonatkozóan az irányelv kifejezett rendelkezést tartalmaz az adó elhalasztására. Az irányelv azzal teremti meg az adósemlegességet, hogy megengedi a megszerzett gazdasági társaság (A. T.) tagjának (részvényesének), hogy a megszerző gazdasági társaság által a részére kiosztott értékpapírok értékéhez az elidegenített eszköz (nevezetesen a megszerzett gazdasági társaság) értékeként megjelölt értéket rendelje. Ez azonban fenntartja a tagállam jogát arra is, hogy adót vessen ki abban az esetben, ha a megszerző gazdasági társaság tőkéjét megtestesítő értékpapírokat később nyereséggel elidegenítik.

33.      Németország rámutat arra, hogy a részesedéscsere az UmwStG rendelkezéseitől függetlenül adómentes maradhatott volna, mert a francia jog megengedi, hogy az átruházott részesedést könyv szerinti értéken értékeljék. Ha a francia társaság azt választotta volna, hogy (a tényállás szerinti piaci értéken történő értékelés helyett) ily módon értékeli az átvett részesedést, a német jog alapján abban az időpontban nem keletkezett volna nyereségadó-fizetési kötelezettség. A tárgyaláson Németország azzal érvelt, hogy a részesedéscsere feltételeinek tárgyalásakor az A. T. megtehette volna, hogy az ügylet feltételéül szabja, hogy a francia társaság a részesedést könyv szerinti értéken értékelje.

34.      Ez az érv nem meggyőző számomra. Ez azt jelentené, hogy bármely ügylet adójogi vonzata a) a megszerző gazdasági társaság tagállamának pénzügyi szabályozásától és b) a felek konkrét megállapodásától (amely valószínűleg a feleknek az adott időpontban fennálló alkupozícióit tükrözné) függne. Ezért ez nem csak az irányelv szövegével lenne ellentétes, hanem az általa biztosított jogbiztonságot is aláásná. A 8. cikk (1) bekezdése továbbá kimerítő és feltétlen. Az adó elhalasztását nem teszi függővé a megszerző gazdasági társaság székhelye szerinti tagállam adórendszerétől vagy az ügyletben részt vevő felek megállapodásától.

35.      Az UmwStG 20. §-a (4) bekezdésének hatása az, hogy a megszerzett gazdasági társaság (A. T.) tagja (részvényese) a megszerző gazdasági társaság (a francia társaság) által a részesedés értékeként megjelölt értéket köteles a GmbH-ban fennálló részesedés elidegenítési értékének meghatározásához használni. A 8. cikknek az (1) bekezdésével összhangban értelmezett (2) bekezdésében nem találom e további követelmény bevezetésének semmilyen alapját.

36.      A 8. cikk (1) és (2) bekezdésének természetes olvasatát támasztja alá az irányelv jogalapjának és céljainak figyelembevétele.

37.      Az egyesülésekről szóló irányelv pénzügyi rendelkezésként az EGK-Szerződés 100. cikkén (jelenleg EK 94. cikk) alapul. Rögzített célja a verseny szempontjából semleges adószabályok bevezetése annak érdekében, hogy lehetővé váljék a vállalkozások számára a közös piac követelményeihez való alkalmazkodás. A negyedik, ötödik és hatodik preambulumbekezdés arra utal, hogy míg az irányelv egyik célja az, hogy részesedéscsere esetén elhalassza a megszerzett gazdasági társaság tagját (részvényesét) terhelő adót, a tagállamok fenntartják a jogot a felhalmozódott tőkenyereség megadóztatására, azonban csak akkor, amikor az ilyen nyereség végül ténylegesen realizálódik. Ebből következően a tagállamok jogos pénzügyi érdekeinek védelmében nincs szükség az irányelv kifejezett szövegezésétől további feltételek bevezetésével eltérni.

38.      Az azonban világos, hogy az UmwStG 20. §-a (4) bekezdésének alkalmazása adózási következménnyel jár egy olyan helyzetben, amelyre az irányelv az adó elhalasztását írja elő. Ez a következmény ellentétes az irányelv deklarált céljaival, és felborítja a vállalkozások és a tagállamok érdekei között az irányelv által felállított gondos egyensúlyt.

39.      Németország azzal érvel, hogy a részesedésnek a megszerzett gazdasági társaság tagja (részvényese) általi elidegenítése nem feltétlenül jár együtt adóztatható nyereség keletkezésével. A megszerző gazdasági társaságban fennálló új részesedés, amelyet a megszerzett gazdasági társaság tagja (részvényese) kap cserében, a piaci ingadozások következtében jelentősen amortizálódhat (ahogy az jelen esetben a francia társaságban lévő részesedéssel ténylegesen meg is történt). A Bizottság a tárgyaláson vitatta ennek az érvnek a relevanciáját, rámutatva, hogy a részesedés értékében bekövetkező esetleges csökkenés valamennyi részesedéscserével együtt járó olyan befektetési kockázat, amelynek az adóhatóságok közvetetten ki vannak téve. Ez nem igazolhatja azonban a megszerzett gazdasági társaság tagjának (részvényesének) nem realizált tartalékok alapján történő megadóztatása.

40.      Álláspontom szerint Németország érve félreértelmezésen alapul. Az irányelv 8. cikke (1) bekezdésének célja csupán annyi, hogy az adót az eszköz realizálásának időpontjáig elhalassza. Nem pedig annak garantálása, hogy adó akkor mindenféleképpen keletkezni fog. Az, hogy felmerül-e adófizetési kötelezettség vagy sem, az eszköz elidegenítéskori értékétől fog függeni.

41.      A német kormány végül azzal érvelt, hogy az UmwStG 20. §-ának (4) bekezdését és 23. §-ának (4) bekezdését egy meghatározott típusú visszaélésre irányulóan alkották meg. A Bizottság a következő példát terjesztette elő e probléma bemutatására. Tegyük fel, hogy X társaság egy leányvállalatában fennálló részesedését elcseréli a megszerző gazdasági társaságban fennálló valamely részesedésre. Ez (az irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban) egy adózási szempontból semleges művelet. Tegyük fel, hogy a megszerző gazdasági társaság piaci értéken értékeli az általa megszerzett részesedést, és azonnal eladja ezeket (fogalmilag tőkenyereség realizálása nélkül). Ha az eladási nyereség X társaságnak adómentesen fizethető vissza, ez azzal jár, hogy lehetővé teszi X társaság számára eltitkolt tartalékok anélkül való realizálását, hogy adót fizetne ezek után.

42.      A Bizottság elismerte, hogy a fent körülírthoz hasonló megoldás elvileg visszaélésszerűnek tekinthető, és ennélfogva nem érdemes az irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdése által biztosított védelemre. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelmét az irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja is biztosítja, amely szerint egy tagállam az adó elhalasztásának alkalmazását visszautasíthatja, vagy megvonhatja a kedvezményt akkor, ha az ügylet alapvető célkitűzése vagy alapvető célkitűzéseinek egy része az adó kijátszására vagy az adó elkerülésére irányul. A 8. és 11. cikk rendszeréből tehát nyilvánvaló, hogy a tagállamok azon jogra vonatkozó érdekét, hogy a nyereség realizálásakor adót vessenek ki, figyelembe vették, és védelemben is részesítették.

43.      A jelen ügyben semmi nem utal arra, hogy a részesedéscsere adó kijátszására vagy adó elkerülésére irányult volna. Sőt, az A. T.-t (kógens) pénzügypiaci szabályok kötelezték a részesedéstől való megválásra. Ennek megfelelően a 11. cikk (1) bekezdése a) pontjának az erre a meghatározott ügyre való alkalmazása fel sem merül.

44.      Ennek ellenére a teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy még az olyan esetekben is, amelyekben visszaélés bizonyítható, a tagállam válaszának arányosnak kell lennie, és minden ügyet a saját tényei alapján kell megítélni. Az olyan általános hatályú szabályt azonban, amely az adókedvezményt biztosító rendelkezések alkalmazásából automatikusan kizár egyes műveleti fajtákat, az irányelv által megengedetteken túlterjeszkedőnek ítélték(15).

 A második kérdés

45.      A második kérdéssel, amely csak az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén merül fel, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az EK 43. és EK 56. cikkel ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, mint amilyen az UmwStG 20. és 23. §-ában szerepel, annak ellenére, hogy a „könyv szerinti értékek kettős összekapcsolása” a valamely tőketársaságban fennálló részesedés teljes körű adókötelezettséggel rendelkező tőketársaságra való átruházása tekintetében is fennáll.

46.      Mivel azon az állásponton vagyok, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre egyértelműen igenlő a válasz, nem tartom szükségesnek a második kérdés megválaszolását.

 Végkövetkeztetések

47.      A fentiek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a Bundesfinanzhof által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a következő választ adja:

A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/434/EGK tanácsi irányelv 8. cikkének (1) és (2) bekezdésével ellentétes az olyan nemzeti adójogi szabály alkalmazása, amely előírja, hogy egy Európai Unióban letelepedett tőketársaságban fennálló részesedésnek más Európai Unióban letelepedett tőketársaságra történő átruházása esetén a megszerzett gazdasági társaság tagja (részvényese) csak abban az esetben vezetheti át az átadott részesedés könyv szerinti értékét, ha a megszerző gazdasági társaság maga is könyv szerinti értékén jelölte meg az átruházott részesedést.

1 – Eredeti nyelv: angol.

2 – A különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/434/EGK tanácsi irányelv (HL L 225., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 142. o.). Az irányelvet később módosították, az alapeljárás azonban csupán a jelen indítványban általam hivatkozott eredeti szöveget érinti.

3 – Az irányelv lenti 7. pontban ismertetett 8. cikkének (1) bekezdése.

4 – Az irányelv 8. cikke (2) bekezdésének második albekezdése, ugyanott.

5 – 1994. október 28-i törvény, Bundesgesetzblatt 1994, I., 3267. o.

6 – Az UmwStG 20. §-ának (1) bekezdése és 23. §-ának (4) bekezdése is „übernehmende Kapitalgesellshaft”-ra hivatkozik, míg az „übernehmen” szokásos elsődleges jelentése „átvenni”, az „übernehmende” jelző az irányelv 2. cikkének f) pontjában kifejezetten „átvevő” társaságot jelent – amely egy olyan fogalom, melyet az irányelv az egyesülések, szétválások és eszközátruházások körére tart fenn. Az irányelv 2. cikke h) pontjának német nyelvű szövege a „megszerző gazdasági társaság”-ra az „erwerbende Gesellschaft” kifejezést használja. Mivel a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy megszerző gazdasági társaság részesedéscsere körében történő megadóztatását érinti (az irányelv 2. cikkének d) és h) pontja), jelen indítványomban az egyértelműség kedvéért egyszerűen a „megszerző gazdasági társaság” kifejezést fogom használni.

7 – A német kormány az észrevételeiben itt és a (4) bekezdésben segítségképpen a „Kapitalgesellschaft” főnév elé tette az „übernehmende” jelzőt a rendelkezésekre való hivatkozáskor.

8 – A felperes szerint a német jogi szabályozást 2007. január 1-jei hatállyal úgy módosították, hogy a könyv szerinti értékek kettős összekapcsolása már csak a német társaságok közötti részesedéscserékre alkalmazandó.

9 – A Bíróság helyt adott a felperes névtelenségének a jelen eljárásban történő megőrzésére irányuló kérelmének.

10 – Így az A. T. „megszerzett gazdasági társaság tagja[…] (részvényese[…])” (az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése). A GmbH a „megszerzett gazdasági társaság” (2. cikk g) pontja), a francia társaság pedig a „megszerző gazdasági társaság” (2. cikk h) pontja).

11 – A könyv szerinti érték az az érték, amelyen az átadó a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásakor (a részesedéscserekor) az eszközöket a nyereség meghatározására irányadó pénzügyi rendelkezésekkel összhangban értékelte, lásd a fenti 10. pontot.

12 –      A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés az „átvevő társaság” és „átadó fél” kifejezéseket használja. Az irányelv szövegével való összhang érdekében jelen indítványomban a „megszerző gazdasági társaság” és a „megszerzett gazdasági társaság tagja (részvényese)” fogalmakat használom (lásd a 10. lábjegyzetet).

13 – Lásd a C-28/95. sz. Leur-Bloem-ügyben hozott ítélet (EBHT 1997., I-4161. o.) 36. pontját és a C-321/05. sz. Kofoed-ügyben hozott ítélet (EBHT 2007., I-5795. o.) 30. pontját.

14 – Lásd a fenti 13. lábjegyzetben hivatkozott Kofoed-ügyben hozott ítélet 24. és 35. pontját.

15 – Lásd a 13. lábjegyzetben hivatkozott Leur-Bloem-ügyben hozott ítélet 43–48. pontját.