Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

7.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 142/20

2008. április 15-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság

(C-153/08. sz. ügy)

(2008/C 142/33)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: R. Lyal és L. Lozano Palacios, meghatalmazottak)

Alperes: Spanyol Királyság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság – mivel olyan adójogi szabályozást tart hatályban, amely megadóztatja a Spanyolországon kívül szervezett szerencsejátékokból és fogadásokból származó jövedelmeket, miközben a Spanyolországban szervezett, meghatározott szerencsejátékokból és fogadásokból származó jövedelmek mentesek a jövedelemadó alól – nem teljesíti a közösségi jogból, különösen az EK 49. cikkből és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 36. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—

kötelezze a Spanyol Királyságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A spanyol szabályozás szerint a Loterías y Apuestas del Estado (állami szerencsejáték társaság) és az autonóm közösségek szervei és szervezetei által szervezett szerencsejátékokból és fogadásokból származó nyeremények mentesek a jövedelemadó alól, akárcsak a spanyol Vöröskereszt, illetve az Organización Nacional de Ciegos Españoles (vakok országos szervezete Spanyolországban) által szervezett sorsolásos játékokból származó nyeremények. Ezzel szemben a többi nemzeti és külföldi szervezet – beleértve az EU és az EGT tagállamaiban letelepedett szervezeteket – által szervezett szerencsejátékból és fogadásból származó jövedelmet hozzá kell számítani az adóalaphoz, és arra progresszív adókulcsokat kell alkalmazni.

A Bizottság különösen a Lindman- (1) és a Safir- (2)ügyben hozott ítéletekre hivatkozik, és emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a szerencsejáték-szervezési tevékenység a Szerződés értelmében „szolgáltatás”-nak minősül. Szintén az ítélkezési gyakorlat szerint, az EK 49. cikk tiltja a szolgáltatásnyújtás szabadságának bárminemű korlátozását, illetve akadályozását, akkor is, ha azt a nemzeti és a többi tagállambeli szolgáltatásnyújtókra egyformán alkalmazzák, és kizárja az olyan nemzeti jogszabályok alkalmazását, amelynek az a hatása, hogy a tisztán tagállamon belüli szolgáltatásnyújtáshoz viszonyítva nehezebbé teszi a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást. A szerencsejátékok területének sajátosságaira tekintettel az ítélkezési gyakorlat elismer bizonyos korlátozásokat a tagállamok részéről, amennyiben azok bizonyítani tudják az intézkedés célszerűségét és arányosságát, valamint azt, hogy az intézkedés nem hátrányosan megkülönböztető (diszkriminatív) jellegű.

A Bizottság úgy véli, hogy a spanyol szabályozás diszkriminatív, mivel a mentességet csak egyes, pontosan meghatározott szervezetek részére tartja fenn, kizárva ezzel az említett kedvezményből az ugyanilyen jellegű, illetve a mentességre vonatkozó rendelkezésben szereplő spanyol szervezetekével azonos célokat szolgáló más tagállambeli szervezeteket. Ennélfogva – bár a spanyol hatóságok a jogsértési eljárás keretén belül bizonyíthatták volna, hogy a per tárgyát képező szabályozás célszerű intézkedést képez, és arányos a fogyasztóvédelem és a közrend deklarált céljaival, mely bizonyításra nem került sor –, a kérdéses szabályozás semmi esetre sem tekinthető összeegyeztethetőnek a közösségi joggal, mivel egyértelműen diszkriminatív.

(1)  A Bíróság C-42/02. sz., Lindman-ügyben 2003. november 13-án hozott ítélete (EBHT 2003., I-13519. o.).

(2)  A Bíróság C-118/96. sz., Safir-ügyben 1998. április 28-án hozott ítélete (EBHT 1998., I-1897. o.).