Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

References to this case

Share

Highlight in text

Go

JÁN MAZÁK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2009. június 25.1(1)

C-247/08. sz. ügy

Gaz de France – Berliner Investissement SA

kontra

Bundeszentralamt für Steuern

(A Finanzgericht Köln [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Letelepedés szabadsága – A 90/435/EGK irányelv hatálya – »Egy tagállam társaságának« fogalma – A francia jog szerinti société par actions simplifiée”





1.        A Finanzgericht Köln (Németország) által előterjesztett kérdések a Bíróság figyelmét ismét a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelvre(2) hívják fel.

2.        Ez alkalommal a 90/435 tanácsi irányelvnek a mellékletével összefüggésben értelmezett 2. cikke a) pontjának értelmezéséről, valamint az első kérdésre adott választól függően ezen irányelvnek az elsődleges közösségi jognak való esetleges meg nem feleléséről van szó.

I –    I –   Jogi háttér

A –    A közösségi jog

A 90/435 irányelv

3.        A 90/435 irányelv 2. cikke értelmében ezen irányelv alkalmazásában „egy tagállam társasága” bármely olyan társaság, amely három kumulatív feltételnek felel meg. Először is a társaság a 90/435 irányelv mellékletében felsorolt formák egyikét veszi fel. Másodszor a társaságot valamely tagállam adójoga szerint adózási szempontból illetőséggel rendelkezőnek kell tekinteni az adott államban, és a harmadik állammal kötött kettős adózást elkerülő egyezmény feltételei alapján adózási szempontból nem kell az Európai Közösségen kívüli illetőségűnek tekinteni. Harmadszor a társaság a 90/435 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt adók valamelyikének alanya, választási lehetőség vagy mentesség nélkül; vagy bármely olyan adónak alanya, amely a fenti adók valamelyikét helyettesítheti.

4.        Franciaország vonatkozásában a 90/435 irányelv mellékletének f) pontja eredeti változatában a következő társaságokat említette: „société anonyme”, „société en commandite par actions”, „société à responsabilité limitée”, valamint ipari és kereskedelmi közintézmények és közvállalkozások.

5.        A 90/435 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint ezen irányelv alkalmazásában „anyavállalat” bármely tagállam olyan társasága, amely egy másik tagállam társasága alaptőkéjéből legalább 25%-kal részesedik. Következésképpen az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében azon nyereség, amelyet a leányvállalat oszt fel az anyavállalata számára, „mentesül a forrásadó alól”.

A 2003/123/EK irányelv

6.        A 90/435 módosításáról szóló, 2003. december 22-i 2003/123/EK irányelv(3) 1. cikkének 6. pontja szerint a 90/435 irányelv mellékletének helyébe a 2003/123 irányelv mellékletében szereplő szöveg lép. E módosítást követően az említett mellékletnek a Francia Köztársaságra vonatkozó f) pontja(4) a következőképpen rendelkezik:

„a francia jog szerint a következőképpen ismert társaságok: »société anonyme«, »société en commandite par actions«, »société à responsabilité limitée«, »sociétés par actions simplifiées«, »sociétés d'assurances mutuelles«, »caisses d'épargne et de prévoyance«, »sociétés civiles«, amelyek automatikusan a társasági adó alá tartoznak, »coopératives«, »unions de coopératives«, ipari és kereskedelmi közintézmények és közvállalkozások, és más, a francia jog alapján alapított, a francia társasági adó alá tartozó társaságok”.

7.        A 2003/123 irányelv (4) preambulumbekezdése a 90/435 irányelv e módosításával kapcsolatban az alábbiakat mondja ki:

„(4) A 90/435/EGK irányelv 2. cikke meghatározza azon társaságokat, amelyek hatálya alá tartoznak. A melléklet tartalmazza azon társaságok listáját, amelyekre az irányelvet alkalmazni kell. A mellékletben szereplő listában nem szerepelnek egyes társasági formák, annak ellenére, hogy adózási szempontból valamely tagállamban illetőséggel rendelkeznek és ott társasági adó alá tartoznak. A 90/435/EGK irányelv alkalmazási körét ebből adódóan ki kell terjeszteni az olyan egyéb jogi személyekre, amelyek a Közösségben határokon átnyúló tevékenységeket folytathatnak, és amelyek az irányelvben megállapított összes feltételnek megfelelnek.”

8.        A 2003/123 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak legkésőbb 2005. január 1-jéig át kellett ültetniük ezen irányelvet.

B –    A nemzeti szabályozás

A jövedelemadóról szóló német törvény

9.        A jövedelemadóról szóló német törvény (a továbbiakban: 1999. évi EstG) 44d. §-a (2) bekezdésének az alapügy tényállása idején hatályos változata a következő rendelkezéseket tartalmazza:

„(1)      A tőkejövedelem-adót az adóalany kérelmére nem vetik ki […] azon tőkejövedelmekre, amelyeket a belföldön sem székhellyel, sem ügyvezetési központtal nem rendelkező anyavállalat kap a társasági adóról szóló törvény 1. §-a (1) bekezdésének 1. pontja értelmében vett teljes körű adókötelezettség alá tartozó tőketársaság által felosztott nyereségből vagy társaságiadó-visszatérítésből.

(2)      Az (1) bekezdés értelmében vett »anyavállalat« az a társaság, amely megfelel az e törvény 7. mellékletében megjelölt, a 90/435 irányelv 2. cikkében foglalt feltételeknek, és a tőkejövedelem-adónak a 44. § (1) bekezdése második mondata értelmében vett keletkezése időpontjában igazolhatóan legalább egynegyed részben közvetlen részesedéssel rendelkezik a teljes körű adókötelezettség alá tartozó tőketársaság jegyzett tőkéjében. További feltétel, hogy a részesedésnek igazolhatóan tizenkét hónapig megszakítás nélkül fenn kell állnia.”

10.      Az 1999. évi EStG melléklete a 90/435 irányelv 2. cikkének és mellékletének tartalmát veszi át.

II – Ténybeli háttér

11.      A franciaországi székhelyű Gaz de France – Berliner Investissement SA (a továbbiakban: az alapügy felperese) 2002-ig „société par actions simplifiée” (SAS)(5) jogi formában működő társaság volt. 2002 óta „société anonyme” (SA). Egyedüli tagja a berlini (Németország) székhelyű Gaz de France Deutschland GmbH-nak (a továbbiakban: G-GmbH).

12.      1999-ben a G-GmbH nyereséget osztott az alapügy felperesének. E felosztott nyereségből a G-GmbH a tőkejövedelem-adónak megfelelő forrásadót, valamint szolidaritási hozzájárulást vont le, és a levont adót az illetékes adóhivatalnak megfizette.

13.      Ezt követően az alapügy felperese az így levont tőkejövedelem-adó és szolidaritási hozzájárulás visszatérítése iránt kérelmet nyújtott be a Bundesamt für Finanzenhez (Szövetségi Pénzügyi Hivatal, a továbbiakban: BfF)(6).

14.      1999. szeptember 6-i határozatában a BfF azzal az indokkal utasította el a kért visszatérítést, hogy az alapügy felperese az 1999. évi EStG 44d. §-a (2) bekezdésének és a 90/435 irányelv 2. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében nem anyavállalat, mivel az SAS jogi forma nem szerepel a 90/435 irányelv 2. cikke a) pontjának hatálya alá tartozó társaságok listáján, miközben a társasági formák ott szereplő felsorolása kimerítő jellegű.

15.      Az alapügy felperesének az említett határozattal szemben benyújtott kifogását a BfF 2002. május 27-i határozatával – mint megalapozatlant – elutasította.

16.      Az alapügy felperese keresetet nyújtott be a Finanzgericht Kölnhöz a BfF 2002. május 27-i határozata ellen, mivel úgy vélte, hogy az SAS pusztán az SA alesete, és ebből kifolyólag a 90/435 irányelv 2. cikke a) pontjának és az irányelv melléklete f) pontjának együttesen értelmezett rendelkezéseinek hatálya alá tartozik, még akkor is, ha az az említett mellékletben kifejezetten nincs nevesítve.

III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

17.      A Finanzgericht Köln úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és az EK 234. cikk értelmében a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

1)         Úgy kell-e értelmezni a 90/435 irányelv melléklete f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontját, hogy egy société par actions simplifiée jogi formában működő francia társaság a 2005 előtti években is „egy tagállam társaságának” tekinthető ezen irányelv értelmében, és így az egyik német leányvállalata által 1999-ben felosztott nyereség után a 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján biztosítani kell számára a forrásadó alóli mentességet?

Arra az esetre, ha az első kérdésre nemleges válasz adandó, az EK 43. és EK 48. cikkbe vagy az EK 56. cikk (1) bekezdésébe, valamint az EK 58. cikk (1) bekezdésének a) pontjába és (3) bekezdésébe ütközik-e a 90/435 irányelv melléklete f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontja annyiban, amennyiben e rendelkezés a 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben ugyan a société anonyme, société en commandite par actions vagy société à responsabilité limitée jogi formában működő francia anyavállalat számára előírja a német leányvállalata által felosztott nyereség után a forrásadó alóli mentességet, a société par actions simplifiée jogi formában működő francia anyavállalat számára azonban nem?

18.      Az alapügy felperese, a német és az olasz kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

19.      A 2009. április 30-án tartott tárgyaláson az alapügy felperese, a német kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság képviselője vett részt.

IV – Jogi elemzés

A –    Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága

20.      Az olasz kormány az előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetleges elfogadhatatlanságára hivatkozik azon okból, hogy nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a lényeges körülmények, amelyek lehetővé teszik annak megítélését, hogy az alapügy megoldása tekintetében az említett kérelem releváns-e. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések azon az alapfeltevésen alapulnak, hogy az SAS hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a francia jog szerinti társaságok, amelyek az osztalékok után a 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján mindig is forrásadó-mentességet éveztek. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság semmilyen jogi vagy ténybeli pontosítást sem tett az SAS, valamint az azzal összehasonlított egyéb társasági formák szerkezetével és jogi szabályozásával kapcsolatban.

21.      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, ha a nemzeti bíróság által feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles a kérelemről határozni.(7) Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet csak kivételes esetekben utasíthatja el, vagyis többek között olyan esetben, amikor nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson.(8)

22.      Álláspontom szerint a jelen esetben ez nem áll fenn. Amint azt már a jelen indítvány 2. pontjában említettem, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a 90/435 irányelvnek a mellékletével összefüggésben értelmezett 2. cikke a) pontjának értelmezésére vonatkoznak. E cél eléréséhez elegendő ténybeli és jogi körülmény áll a Bíróság rendelkezésére. Az SAS-nek és a francia jog szerinti azon egyéb társasági formáknak az olasz kormány által hivatkozott összehasonlítása, amelyek az osztalékok után a 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján mindig is forrásadó-mentességet élveztek, a nemzeti jog olyan értelmezését veti fel, amely nem a Bíróság feladata.

23.      A fentiekből az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

24.      Ezzel a kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a francia jogban csak 1994-ben bevezetett SAS tekinthető-e a 90/435 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett „egy tagállam társaságának”, még ha az az alapeljárás tényállásának megvalósulása idején, azaz 1999-ben a 90/435 irányelv mellékletének f) pontjában kifejezetten nem szerepelt.

25.      A német és az olasz kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy az e kérdésre adandó válasz nemleges. Mindhárman lényegében abból a feltevésből indulnak ki, hogy a 90/435 irányelv mellékletében a társaságok felsorolása a jogbiztonság általános elvének megfelelően kimerítő jellegű.

26.      Ezzel szemben az alapügy felperese, valamint a Bizottság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre igenlő válasz adását javasolja a Bíróságnak. Egyetértenek abban, hogy a 90/435 irányelv tisztán szó szerinti értelmezése alapján igenlő válasz nem lehetséges. A 90/435 irányelv céljai és rendszere azonban olyan értelmezést kívánnak, amely szerint az SAS ezen irányelv hatálya alá tartozik.

A Bíróság álláspontja

27.      Ahhoz, hogy az anyavállalatnak a leányvállalat által juttatott felosztott nyereség a 90/435 irányelv 5. cikke értelmében forrásadó-mentességet élvezzen, a társaságoknak az ezen irányelv 2. cikkében szereplő három kumulatív feltételt kell teljesíteniük. A jelen ügyben az a feltétel kérdéses, amely a 90/435 irányelv mellékletében felsorolt formák egyikével való rendelkezésre vonatkozik.

28.      Vitathatatlan, hogy az SAS jogi formája Franciaország vonatkozásában nem szerepelt a 90/435 irányelv mellékletének eredeti változatában felsorolt jogi formák között, mivel azt a francia társasági jogban csak 1994-ben vezették be. Az is vitathatatlan, hogy a 2003/123 irányelv illesztette be kifejezetten ezt a társasági jogi formát az említett melléklet szövegébe. Felmerül a kérdés, hogy e körülmények ellenére a 90/435 tanácsi irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke a) pontjának értelmezése folytán le lehet-e vonni azt a következtetést, hogy az SAS is ezen irányelv eredeti változatának hatálya alá tartozik.

29.      A 90/435 irányelv tisztán szó szerinti értelmezése nemleges válaszhoz vezetne. Ugyanakkor a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a szó szerinti értelmezés nem elegendő. A nemzeti bíróság által előterjesztett kérdés megválaszolása érdekében figyelembe kell venni az értelmezni kért rendelkezés megfogalmazását, valamint az irányelv céljait és rendszerét.(9)

30.      A Bíróság a 90/435 irányelv preambulumára hivatkozva számos alkalommal ismertette ezen irányelv céljait. Kifejtette, hogy amint az többek között a (3) preambulumbekezdéséből is kitűnik, a 90/435 irányelv célja, hogy a közös adózási rendszer bevezetésével megszüntesse azon hátrányokat, amelyek a különböző tagállamok társaságainak együttműködését az ugyanazon tagállam társaságainak együttműködésével szemben érik, és ezáltal megkönnyítse a társaságok határokon átnyúló együttműködését.(10)

31.      A 90/435 irányelvnek azonban nem célja az említett közös rendszer bevezetése a tagállamok összes társasága tekintetében. E vonatkozásban a 90/435 irányelv 2. cikke egyfajta szűrőt képez. A Bizottság észrevételeiben kifejtette az e szűrő által kitűzött célt. Álláspontja szerint a 90/435 irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke a) pontjának eredeti változatában az volt a célja, hogy hatálya alól kizárja a személyegyesítő társaságokat.

32.      Meg lehet kérdőjelezni annak a jogalkotói technikának a célszerűségét, amely a különböző tagállamok konkrét jogi formáinak felsorolásából áll, és amelyet a 90/435 irányelv megalkotói az említett cél elérése érdekében alkalmaztak, még akkor is, ha a jogalkotók ezt a felsorolásból álló jogalkotási technikát azért választották, hogy elkerüljék a „tőketársaság” és a „személyegyesítő társaság” fogalmának eltérő értelmezését a különböző tagállamokban.

33.      A felsorolást alkalmazó jogalkotási technika ugyanis nem ad megfelelő előrevetítő dimenziót a közösségi szabályozásnak. Nem irányul eléggé a jövő felé, mivel nem teszi lehetővé, hogy a közösségi szabályozás alkalmazkodjon a nemzeti szabályozást érintő változásokhoz. E jogalkotási technika nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a tagállamok belső jogrendje állandóan változik.

34.      A 90/435 irányelvben alkalmazott, felsorolásra épülő jogalkotási technika hiányossága véleményem szerint sem értelmezés, sem pedig analógia útján nem orvosolható. Így a nemzeti jog releváns szabályainak valamennyi változását a közösségi szabályok változásának kell követnie. Ennek az ellenkezőjének az elfogadása véleményem szerint azt jelentené, hogy a jogalkotási eljárás helyébe az értelmezési módszerek lépnének.

35.      Úgy tűnik ugyanis, hogy a 90/435 irányelv alkotói felismerték az általuk alkalmazott, felsorolásra épülő jogalkotási technika korlátait, hiszen a 90/435 irányelvnek a 2003/123 irányelvvel történő naprakésszé tételekor a 90/435 irányelv mellékletének f) pontját nemcsak új társasági jogi formákkal egészítették ki, hanem a következő fordulattal is: „és más, a francia jog alapján alapított, a francia társasági adó alá tartozó társaságok”(11), amelynek köszönhetően a jövőben elkerülhetővé válnak az olyan nehézségek, amelyeket az SAS is tapasztalt az alapügyben.

36.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válasz szempontjából a 2003/123 irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat(12) is hasznos információkat nyújthat. E tervezet indokolásának 12. pontjában a Bizottság rámutat, hogy a 90/435 irányelvet csak az annak mellékletében felsorolt vállalkozásokra kell alkalmazni. Az említett tervezet indokolásának 13. pontjából következik, hogy a 90/435 irányelvet módosító irányelvtervezet célja a 90/435 irányelv hatályának kiterjesztése az ezen irányelvhez mellékletként csatolt lista kiegészítésével, amely így már tartalmazni fogja a név szerint megjelölt új jogi formákat.

37.      Az alapügy felperese, valamint a Bizottság érvelésében azt emelte ki, hogy a francia jogban az SAS-t az SA mintájára hozták létre, amely társasági forma a 90/435 irányelv mellékletében mindig is szerepelt, ily módon az SAS az SA különös formájának minősül. Nem hiszem, hogy e tekintetben a Bíróság feladata lenne, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon, mivel ez a nemzeti jogszabályok értelmezését jelentené. Mindazonáltal talán érdemes megjegyezni, hogy maga a francia jogirodalom is azon a véleményen van, hogy: „… úgy tűnik, hogy az új társaság nem tartozik a szűk értelemben vett közösségi társasági jogi szabályozás – sorszámozott irányelvek – hatálya alá, mivel az általában véve sosem vonatkozik a société par actionra, hanem kizárólag a société anonyme-ra és a société en commandite par actionra. Márpedig, ha az új társaság – mint ahogy a neve is mutatja – société par action, akkor az nem lehet sem société anonyme, sem commandite.(13)

38.      Az előbbiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az első kérdésre azt a választ adja, hogy a 90/435 irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv értelmében „egy tagállam társaságának” csak az a társaság tekinthető, amely a 90/435 irányelv mellékletének f) pontjában kifejezetten említett formák egyikében működik.

C –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

39.      A második kérdés, amelyet arra az esetre fogalmaztak meg, ha a Bíróság az első kérdésre nemleges választ ad, a kérdést előterjesztő bíróságnak a 90/435 irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke a) pontjának az EK 43. cikkel és az EK 48. cikkel vagy az EK 56. cikk (1) bekezdésével, valamint az EK 58. cikk (1) bekezdésének a) pontjával és (3) bekezdésével való összeegyeztethetőségével kapcsolatban felmerült kétségeire vonatkozik annyiban, amennyiben az említett 2. cikk a) pontja a 90/435 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben az SA, société en commandite par actions vagy société à responsabilité limitée jogi formában működő francia anyavállalat számára előírja a német leányvállalata által felosztott nyereség után a forrásadó alóli mentességet, az SAS jogi formában működő francia anyavállalat számára azonban nem.

40.      Azok közül, akik észrevételt nyújtottak be, egyedül az alapügy felperese véli úgy, hogy a második kérdésre igenlő választ kell adni. Arra hivatkozik, hogy a 90/435 irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontja ellentétes a letelepedés szabadságával. Álláspontja szerint az SAS-nek a 90/435 irányelv hatálya alól való kizárása az SA-val, a société à responsabilité limitée-vel vagy más tagállamoknak az említett irányelvben felsorolt részvénytársaság vagy korlátolt felelősségű társaság jogi formáival szemben az SAS önkényes módon történő hátrányos kezelését eredményezi.

41.      A német és az olasz kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság egyetértenek abban, hogy a második kérdésre igenlő választ kell adni. Véleményük azonban eltér azt illetően, hogy az EK-Szerződésnek a jelen esetben mely rendelkezései relevánsak. A német kormány és az Egyesült Királyság Kormánya szerint a 90/435 irányelvet a letelepedés szabadsága, vagyis az EK 43. és az EK 48. cikk szempontjából kell vizsgálni. Az olasz kormány ezzel szemben úgy véli, hogy kizárólag a tőke szabad mozgására vonatkozó EK 56. cikk releváns. A Bizottság elemzését a letelepedés szabadságára, valamint a tőke szabad mozgására alapítja.

A Bíróság álláspontja

42.      Előre kell bocsátani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a 90/435 irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke a) pontjának a Szerződés releváns rendelkezéseinek szempontjából történő vizsgálatára irányul, és nem pedig – amint arra az alapügy felperese is rámutat – valamely német társaság által egy másik tagállamban letelepedett, a 90/435 irányelv hatálya alá nem tartozó anyavállalat számára fizetett osztalék forrásadó-mentességével kapcsolatos németországi eset vizsgálatára. Ennek ellenére szükségesnek tartom felidézni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az EK 43. cikkel és az EK 48. cikkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a külföldi illetőségű anyavállalatokkal szemben,(14) függetlenül attól, hogy az anyavállalat a 90/435 irányelv hatálya alá tartozik-e, vagy sem. A kérdést előterjesztő bíróság feladata azonban annak eldöntése, hogy a jelen ügyben ez az eset áll-e fenn.

43.      Ami a Szerződés azon releváns rendelkezéseit illeti, amelyek szempontjából a 90/435 irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontját vizsgálni kell, osztom a német kormánynak és az Egyesült Királyság Kormányának azt az álláspontját, mely szerint az említett 2. cikk és az említett melléklet szóban forgó rendelkezéseit nem az EK 43. cikk és az EK 48. cikk szempontjából kell vizsgálni.

44.      Igaz, hogy a leányvállalat által az anyavállalat számára fizetett osztalék forrásadó-mentessége a tőke szabad mozgására is hatással van, ennek ellenére a Szerződés releváns rendelkezéseinek meghatározásakor az ítélkezési gyakorlat szerint(15) a döntő szempont az, hogy van-e olyan részesedés, amely az anyavállalat számára irányító befolyást biztosít leányvállalatának döntései tekintetében, és lehetővé teszi számára tevékenységeinek meghatározását. A Bíróság már kifejtette, hogy az a rendelkezés, amely az anyavállalatnak a leányvállalatban fennálló legalább 25%-os részesedését feltételezi – a 90/435 irányelv tekintetében ez az eset áll fenn –, a letelepedés szabadságának alkalmazási területéhez tartozik.(16)

45.      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a letelepedés szabadságának célja az, hogy biztosítsa a letelepedés tagállamában a nemzeti bánásmódot, megtiltva minden, a társaság székhelyén alapuló hátrányos megkülönböztetést.(17)

46.      Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a 90/435 irányelv eredeti változata olyan meghatározott társasági típusok számára tart fenn kedvezményeket, amelyek egy bizonyos jogi formával rendelkeznek. Ez az egyetlen körülmény azonban nem jelenti azt, hogy a 90/435 irányelv megakadályozza a tagállamokat abban, hogy a 90/435 irányelv hatálya alá nem tartozó külföldi illetőségű anyavállalatokat nemzeti bánásmódban részesítsék. Éppen ellenkezőleg a Bíróságnak a jelen indítvány 43. pontjában már említett ítélkezési gyakorlatából következik, hogy amennyiben a nemzeti szabályozás a német társaság által a belföldi illetőségű anyavállalat számára fizetett osztalék esetében forrásadó-mentességet ír elő, akkor ezt elő kell írnia a német társaság által a külföldi illetőségű anyavállalat számára fizetett osztalék esetében is.

47.      Egyébként pedig nyilvánvaló, hogy nem beszélhetünk a társaságok székhelye alapján történő hátrányos megkülönböztetésről akkor, amikor a 90/435 irányelv eredeti változata a német leányvállalat által jutatott felosztott nyereség után forrásadó-mentességet ír elő az SA, a société en commandite par actions vagy a société à responsabilité limitée jogi formával rendelkező francia anyavállalat esetében, míg az SAS jogi formában működő francia anyavállalat esetében nem.

48.      A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a második kérdésre azt a választ adja, hogy nem ütközik az EK 43. és az EK 48. cikkbe a 90/435 irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontja, amely előírja a leányvállalat által az ezen irányelv mellékletének f) pontjában kifejezetten említett jogi formák egyikében működő francia anyavállalat számára jutatott felosztott nyereség forrásadó alóli mentességét.

V –    Végkövetkeztetések

49.      Tekintettel a fentiekben kifejtett megfontolásokra azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Finanzgericht Köln által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

„1      A különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv értelmében „egy tagállam társaságának” csak az a társaság tekinthető, amely az ezen irányelv mellékletének f) pontjában kifejezetten említett formák egyikében működik.

2      Nem ütközik az EK 43. cikkbe és az EK 48. cikkbe a 90/435 irányelvnek a mellékletének f) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének a) pontja, amely előírja a leányvállalat által az ezen irányelv mellékletének f) pontjában kifejezetten említett jogi formák egyikében működő francia anyavállalat számára jutatott felosztott nyereség forrásadó alóli mentességét.”

1 – Eredeti nyelv: francia.

2 – HL L 225., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 147. o.

3 – HL L 7., 41. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 2. kötet, 3. o.

4 – A 90/435 irányelvnek a 2006. november 20-i 2006/98/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 129. o.) történt módosítását követően a melléklet j) pontjában ugyanaz a felsorolás szerepel.

5 – A SAS jogi formát csak 1994-ben vezették be a francia társasági jogban.

6 – 2006. január 1-je óta „Bundeszentralamt für Steuern” (Szövetségi Központi Adóhivatal).

7 – Lásd a C-544/07. sz. Rüffler-ügyben 2009. április 23-án nemrégiben hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

8 – Lásd a C-545/07. sz. Apis-Hristovich-ügyben 2009. március 5-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 30. pontját és a 7. lábjegyzetben hivatkozott Rüffler-ügyben hozott ítélet 38. pontját.

9 – Lásd a C-27/07. sz. Banque Fédérative du Crédit Mutuel ügyben 2008. április 3-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-2067. o.) 22. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

10 – Lásd a C-48/07. sz. Les Vergers du Vieux Tauves ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

11 – Hasonló módosítás történt Belgium és Hollandia tekintetében.

12 – A 90/435 irányelv módosításáról szóló, 2003. július 29-i tanácsi irányelvjavaslat (COM (2003) 462 végleges).

13 – Guyon, Y., „La société par actions simplifiée et le droit communautaire”, in: Société par action simplifiée, Párizs, 1994, 147. o.

14 – Lásd a C-170/05. sz., Denkavit Internationaal és Denkavit France ügyben 2006. december 14-én hozott ítéletet (EBHT 2006., I-11949. o.).

15 – Lásd a C-284/06. sz. Burda-ügyben 2008. június 26-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-4571. o.) 69. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

16 – Lásd a C-492/04. sz. Lasertec-ügyben 2007. május 10-én hozott végzés (EBHT 2007., I-3775. o.) 20–26. pontját.

17 – Lásd a C-282/07. sz. Truck Center ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.