BG
ES
CS
DA
DE
ET
EL
EN
FR
IT
LV
LT
HU
MT
NL
PL
PT
RO
SK
SL
FI
SVInfo
- Referral date: 20-05-2011
- Show case reference
- Ruling date: 19-07-2012
- AG: Bot
References in this case
Highlight in text
GoA BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2012. július 19.(*)
„Termékbehozatal vám- és héamentessége – Szárazföldi gépjárművek szabványos tartályaiban lévő üzemanyag – A »motorral ellátott közúti jármű« fogalma – Mozdonyok – Közúti és vasúti szállítás – Az egyenlő bánásmód elve – A semlegesség elve”
A C-250/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Mokestinių ginčų komisija prie Lietuvos Respublikos Vyriausybės (Litvánia) a Bírósághoz 2011. május 20-án érkezett, 2011. május 17-i határozatával terjesztett elő az előtte
a Lietuvos geležinkeliai AB
és
a Vilniaus teritorinė muitinė,
a Muitinės departamentas prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: J.–C. Bonichot tanácselnök, A. Prechal, K. Schiemann (előadó), C. Toader és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. április 26-i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Lietuvos geležinkeliai AB képviseletében J. Sakalauskas és K. Švirinas advokatai,
– a Vilniaus teritorinė muitinė képviseletében L. Markevičienė, meghatalmazotti minőségben,
– a Muitinės departamentas prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos képviseletében A. Šipavičius, meghatalmazotti minőségben,
– a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és D. Stepanienė, meghatalmazotti minőségben,
– a görög kormány képviseletében G. Papadaki és I. Bakopoulos, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Steiblytė és C. Soulay, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az alábbiak értelmezésére irányul:
– az 1988. május 3-i 1315/88/EGK tanácsi rendelettel (HL L 123., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 3. o.) módosított, a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28-i 918/83/EGK tanácsi rendelet (HL L 105., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet 419. o.; a továbbiakban: 918/83 rendelet) 112. cikke (1) bekezdésének a) pontja;
– a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 324., 23. o.) 107. cikke (1) bekezdésének a) pontja;
– az 1988. június 13-i 88/331/EGK tanácsi rendelettel (HL L 151., 79. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 131. o.) módosított, a 77/388/EGK irányelv 14. cikke (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló, 1983. március 28-i 83/181/EGK tanácsi irányelv (HL L 105., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 91. o.; a továbbiakban: 83/181 rendelet) 82. cikke (1) bekezdésének a) pontja, és
– a 2006/112/EK irányelv 143. cikke b) és c) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2009. október 19-i 2009/132/EK tanácsi irányelv (HL L 292., 5. o.) 84. cikke (1) bekezdésének a) pontja.
2 E kérelmet a Lietuvos geležinkeliai AB (litván vasúti részvénytársaság, a továbbiakban: LG) és a Vilniaus teritorinė muitinė (vilniusi vámhivatal) között folyamatban lévő jogvitában nyújtották be, amelynek tárgya az a jövedéki adó, hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) és bírság, amelyet e hatóság követel az LG-től.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 918/83 rendelet 112. cikke e rendelet „Közúti [helyesen: szárazföldi] gépjárművek és speciális tartálykocsik üzemanyagai és kenőanyagai” megnevezésű XXVII. címe alatt található.
4 E rendelet 112. cikke (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy behozatali vámoktól mentesen hozható be a Közösség vámterületére belépő magán- és kereskedelmi gépjárművek, valamint motorkerékpárok szabványos tartályaiban lévő üzemanyag.
5 Az említett rendelet 112. cikke (2) bekezdésének a) pontja a „kereskedelmi gépjármű” fogalmát a következőképpen határozza meg:
„bármilyen, motorral ellátott közúti [jármű] (beleértve a vontatókat is, pótkocsikkal vagy anélkül), melyet felépítésének és felszerelésének a típusa szerint az alábbiak szállítására tervezték és az alábbiak szállítására képes, fizetségért vagy anélkül [helyesen: az alábbiak ellenérték fejében történő vagy ingyenes szállítására tervezték, és az alábbiak szállítására alkalmas]:
– több mint kilenc személy, beleértve a vezetőt is,
– árucikkek,
és bármely, a szállítástól […] eltérő különleges célra tervezett közúti [jármű]”.
6 Ugyanezen rendelet 112. cikke (2) bekezdése a) pontjának bolgár, spanyol, cseh, német, észt, görög, angol, francia, olasz, lett, litván, magyar, máltai, lengyel, portugál, román, szlovák, szlovén és finn nyelvi változatában az e rendelkezés szerinti fogalommeghatározás a kérdéses járművet „közúti” járműként határozza meg, míg a dán, holland és svéd nyelvi változatban nem szerepel ez a minősítés.
7 A 918/83 rendelet 113. cikke felhatalmazza a tagállamokat, hogy a behozatali vám alóli mentesség alkalmazását a kereskedelmi gépjárművek szabványos tartályában található üzemanyag tekintetében járművenként és utanként 200 literre korlátozzák.
8 Az 1186/2009 rendelet 2010. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a 918/83 rendeletet. Azonban az 1186/2009 rendelet 107. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésének a) pontjában, valamint 108. cikkében azonos, illetve egyes nyelvi változatokban lényegében azonos megfogalmazással átvette a 918/83 rendelet 112. cikke (1) bekezdésének a) pontját és (2) bekezdésének a) pontját, valamint 108. cikkét.
9 A 83/181 irányelv 82. cikke ezen irányelv „Közúti [helyesen: szárazföldi] járművekben és a különleges tartálykocsikban lévő üzemanyag és kenőanyag” megnevezésű VI. fejezetében található.
10 Ezen irányelv 82. cikke (1) bekezdésének a) pontja a 918/83 rendelet 112. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal lényegében azonos kifejezésekkel úgy rendelkezik, hogy behozatali héától mentesen lehet behozni a magáncélú gépjárművek, a haszongépjárművek és a motorkerékpárok szabványos tartályában lévő üzemanyagot.
11 A 83/181 irányelv 82. cikke (2) bekezdésének a) pontja meghatározza a „haszongépjármű” fogalmát, amely a román és svéd nyelvi változat kivételével, minden nyelvi változatban megegyezik, illetve lényegében megegyezik a 918/83 rendelet 112. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal.
12 A 83/181 irányelv 82. cikke (2) bekezdése a) pontjának bolgár, spanyol, cseh, német, észt, görög, angol, francia, olasz, lett, litván, magyar, máltai, lengyel, portugál, szlovák, szlovén, finn és svéd nyelvi változatában az e rendelkezés szerinti fogalommeghatározás a kérdéses járművet „közúti” járműként határozza meg, míg a dán, holland és román nyelvi változatban nem szerepel ez a minősítés.
13 A 83/181 irányelv 83. cikke felhatalmazza a tagállamokat, hogy a héamentesség alkalmazását a haszongépjárművek szabványos tartályában lévő üzemanyag tekintetében járművenként és utanként 200 literre korlátozzák.
14 A 2009/132 irányelv 2009. november 30-ától hatályon kívül helyezte a 83/181 irányelvet. Azonban a 2009/132 irányelv 84. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és (2) bekezdésének a) pontjában azonos, illetve egyes nyelvi változatokban lényegében azonos megfogalmazással átvette a 83/181 irányelv 82. cikke (1) bekezdésének a) pontját és (2) bekezdésének a) pontját. A 2009/132 irányelv 85. cikkében foglalt rendelkezések pedig lényegében megegyeznek a 83/181 irányelv 83. cikkében foglaltakkal.
A litván jog
15 A Litván Köztársaság hozzáadottérték-adóról szóló IX-751. sz. törvénye (Respublikos pridėtinės vertės mokesčio įstatymas IX-751. sz., Žin., 2002., 35-1271. sz., 2002., 40. sz., 2002., 46. sz., 2002. 48. sz.; a továbbiakban: héatörvény), amelyet később módosítottak (Žin., 2004., 17-505. sz.), „Különös esetek, amikor az importált áruk mentesülnek a héa alól” címet viselő 40. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában előírja, hogy mentesek a behozatali héa alól „a gépjárművekben található, azok üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagok és kenőanyagok”.
16 Az importált áruk hozzáadottérték-adó alóli mentességéről szóló, 2004. április 16-i 438. sz. kormányrendelet (dėl importuojamų prekių neapmokestinimo pridėtinės vertės mokesčiu, Žin., 2004., 58-2048. sz.) 18.1. pontja úgy szól, hogy a héatörvény 40. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában szereplő behozatali héa alóli mentesség abban az esetben vonatkozik az üzemanyagra, ha az:
„a személy- és áruszállításra szolgáló közúti haszongépjárművek (beleértve a vontatót és a nyerges vontatót is) rögzített, a gyártó műszaki dokumentációjában ilyenként szereplő üzemanyagtartályaiban (beleértve a járműbe a gázüzemű berendezés részeként beszerelt gázhengereket is) található, amelyekből ez az üzemanyag közvetlenül a járművek felszerelt üzemanyag-ellátó rendszerébe kerül, vagy a hűtési és egyéb rendszerek működtetésére szolgál”.
17 A Litván Köztársaság jövedéki adóról szóló IX-1987. sz. törvényének (Lietuvos Respublikos akcizų įstatymas, Žin., 2004., 26-802. sz.; a továbbiakban: jövedéki adóról szóló törvény) „Különös esetek, amikor az energiatermékek mentesülnek a jövedéki adó alól” címet viselő 41. cikke (1) bekezdésének 8. pontja előírja, hogy mentesek a jövedéki adó alól:
„a Litván Köztársaságba járművekben, azoknak a gyártó műszaki dokumentációjában ilyenként rögzített, felszerelt üzemanyagtartályaiban és motorolajtartályaiban behozott energiatermékek, amely tartályokból ez az üzemanyag vagy olaj közvetlenül a jármű motorjának üzemanyag-ellátó rendszerébe, illetve kenőrendszerébe kerül”.
18 A jövedéki adóról szóló törvény 41. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az e cikk (1) bekezdésében előírt mentességi rendszert és korlátozásokat a kormány vagy az általa felhatalmazott szerv határozza meg.
19 A 2002. június 4-i 821. sz. kormányrendeletben (Žin., 2002., 6-2264. sz.) jóváhagyott, a jövedéki adóról szóló törvény 41. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott mentességek alkalmazására vonatkozó szabályok 12. pontja előírja, hogy nem lehet jövedéki adót kivetni a Litván Köztársaságba importált energiatermékekre, „ha azok személy- és áruszállításra szolgáló közúti haszongépjárművek (beleértve a vontatót és a nyerges vontatót is) rögzített, a gyártó műszaki dokumentációjában ilyenként szereplő üzemanyagtartályaiban (beleértve a járműbe a gázüzemű berendezés részeként beszerelt gázhengereket is) találhatók, amelyekből ezen energiatermékek közvetlenül a járművek felszerelt üzemanyag-ellátó rendszerébe kerülnek, vagy a hűtési és egyéb rendszerek működtetésére szolgálnak, amennyiben ugyanabban a járműben használják, amelyikben behozták”.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
20 A 2005. január 1-jétől 2010. április 30-ig terjedő időszakban az LG rendszeresen dízel üzemanyagot vásárolt Nyeszterov és Szovjetszk vasútállomásán, a kalinyingrádi régióban (Oroszország) mozdonyai üzemanyagtartályainak feltöltése céljából. Ezt az üzemanyagot a mozdonyok szabványos üzemanyagtartályaiba töltötték, majd e tartályokban behozták az Európai Unió vámterületére, anélkül hogy erről vámáru-nyilatkozatot tettek volna.
21 Az LG azt a tájékoztatást kapta a litván hatóságoktól, hogy a mozdonyok szabványos üzemanyagtartályaiban harmadik országból behozott üzemanyag tekintetében behozatali mentesség illeti. Ugyanis a Muitinės departamentas prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos (a Litván Köztársaság Pénzügyminisztériumának vámügyi főosztálya) 2002. február 26-i levelében arról tájékoztatta, hogy nem kell külön bevallani a Litván Köztársaság határán áthaladó mozdonyok üzemanyagtartályaiban lévő üzemanyagot, mivel ez sem jövedéki adó, sem pedig behozatali héa alá nem tartozik.
22 Továbbá az LG 2007. június 8-án kérelmet intézett a Valstybinė mokesčių inspekcija prie Lietuvos Respublikos finansų ministerijos-hoz (a Litván Köztársaság Pénzügyminisztériuma mellett működő nemzeti adóhatósághoz), és azt kérte, hogy utóbbi foglaljon állást arról, hogy a mozdonyok a héatörvény alapján közúti gépjárműveknek minősülnek-e. E hatóság 2007. június 27-i válaszában megerősítette, hogy a mozdonyokat ilyen járműveknek kell tekinteni.
23 Az Európai Bizottság a Litván Köztársaságnak küldött 2008. november 14-i levelében jelezte, hogy a mozdonyok nem tekinthetők közúti gépjárműveknek, következésképpen a 918/83 rendelet 112. cikkében foglalt vámmentességek, illetve a 83/181 irányelv 82. cikkében foglalt adómentességek nem vonatkoznak a mozdonyok üzemanyagtartályaiban behozott üzemanyagra.
24 A Pénzügyminisztérium 2008. november 20-i levelében arról tájékoztatta az LG-t, hogy a héatörvényben szabályozott behozatali héa alóli mentesség nem alkalmazható a mozdonyokra. Így az LG megszüntette a mozdonyai üzemanyagtartályainak orosz területen való feltöltését. 2008. november 27-i levelében e minisztérium arról tájékoztatta az LG-t, hogy az általa felügyelt hatóságok be fogják szedni a mozdonyok szabványos üzemanyagtartályaiban szállított üzemanyag után fizetendő adót.
25 A Vilniaus teritorinė muitinė ezt követően adóellenőrzést tartott a 2005. január 1-jétől 2010. április 30-ig terjedő időszak vonatkozásában az Európai Unió vámterületére mozdonyok szabványos üzemanyagtartályaiban behozott üzemanyag tárgyában, és az LG-vel 2010. december 16-án közölt OVM320138M. sz. határozatában 28 860 895 LTL összegű jövedéki adót, behozatali héát, késedelmi kamatot, valamint – a jövedéki adó és a behozatali héa meg nem fizetése miatt – bírságot állapított meg utólagosan.
26 Az LG 2011. január 6-án fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a Litván Köztársaság Pénzügyminisztériumának vámügyi főosztályához. Mivel e főosztály a hatályos jogszabályokban előírt határidőben nem hozta meg döntését, az LG 2011. március 3-án jogorvoslati kérelmet nyújtott be az említett határozat hatályon kívül helyezése iránt a kérdést előterjesztő bírósághoz.
27 E bíróság megemlíti, hogy a 918/83 rendeletnek a releváns rendelkezéseket tartalmazó címe egyszerűen „szárazföldi gépjárművekre” utal, és a mozdonyok e járműtípusba tartoznak. E bíróság kétségbe vonja, hogy célszerű és jogilag megalapozott-e eltérő adószabályozást alkalmazni a különböző típusú szárazföldi járművekre. Szerinte meg kell vizsgálni, hogy objektív alapon indokolt-e a mozdonyok és a közúti gépjárművek eltérő adójogi megítélése, ha minden egyéb feltétel, azaz a jármű célja (a jelen esetben haszonjármű), az üzemanyag behozatala (szabványos üzemanyagtartályokban) és felhasználásának módja (a jármű meghajtása céljából) azonos.
28 Ilyen körülmények között a Mokestinių ginčų komisija prie Lietuvos Respublikos Vyriausybės (a Litván Köztársaság Kormánya mellett működő, adójogi jogvitákban eljáró bizottság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Úgy kell-e értelmezni a 918/83 rendelet 112. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és az 1186/2009 rendelet 107. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, behozatali vámok alóli mentességet, hogy az alkalmazandó a mozdonynak minősülő gépjárművekre is?
2) Úgy kell-e értelmezni a [83/181 irányelv] 82. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és a 2009/132/EK irányelv 84. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő [héamentességet], hogy az alkalmazandó a mozdonynak minősülő gépjárművekre is?
3) Amennyiben a második kérdésre adott válasz igenlő, úgy kell-e értelmezni az olyan jogszabályokat, mint a [83/181 irányelv] 82. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a [2009/132 rendelet] 84. cikke (1) bekezdésének a) pontja, hogy azok megtiltják a tagállamok számára, hogy az üzemanyagok behozatali héa alóli mentességének eseteit oly módon korlátozzák, hogy előírják, hogy az ilyen mentesség kizárólag olyan üzemanyagra vonatkozik, amelyet az Európai Unió területére gépjárművek szabványos üzemanyagtartályában hoztak be, és amely e járművek működtetéséhez szükséges?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
29 A kérdést előterjesztő bíróság az első és a második kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 918/83 rendelet 112. cikke (1) bekezdésének a) pontját, a 1186/2009 rendelet 107. cikke (1) bekezdésének a) pontját, a 83/181 irányelv 82. cikke (1) bekezdésének a) pontját és a 2009/132/EK irányelv 84. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell-e értelmezni, hogy azok vonatkoznak a mozdonyokra is.
30 Emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezések szerint behozatali vámtól és héától mentesen hozható be többek között az az üzemanyag, amely az Unió területére belépő „haszongépjárművek” szabványos üzemanyagtartályában található.
31 A „haszongépjármű” fogalmát a 918/83 rendelet 112. cikke (2) bekezdésének a) pontja, a 1186/2009 rendelet 107. cikke (2) bekezdésének a) pontja, a 83/181 irányelv 82. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a 2009/132/EK irányelv 84. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy határozza meg, mint „bármilyen, motorral ellátott közúti járművet”, amely megfelel egyes különös feltételeknek, amelyeket főszabály szerint a mozdonyok és más szárazföldi járművek is teljesíthetnek.
32 E tekintetben, amint a jelen ítélet 6., 8., 12. és 14. pontjában is említésre került, eltérések vannak az érintett rendelkezések különböző nyelvi változatai között. A bolgár, spanyol, cseh, német, észt, görög, angol, francia, olasz, lett, litván, magyar, máltai, lengyel, portugál, szlovák, szlovén és finn nyelvi változat a kérdéses járművet kifejezetten „közúti gépjárműként” határozza meg, míg a dán és holland nyelvi változatban nem szerepel ez a minősítés. Ez utóbbi nyelvi változatok egyszerűen a „gépjármű” kifejezést használják.
33 A román és svéd nyelvi változatban különbség van e tekintetben az érintett rendeletek és az irányelvek szövegváltozatai között. Míg a román nyelvi változatban a 918/83 és 1186/2009 rendeletben szereplő fogalommeghatározás a „közúti gépjármű” kifejezést használja, a 83/181 és 2009/132 irányelv a „gépjármű” fogalmára utal. Ezzel szemben a svéd nyelvi változatban a 918/83 és 1186/2009 rendeletben szereplő fogalommeghatározás a „gépjármű” kifejezést használja, a 83/181 és 2009/132 irányelv pedig a „közúti gépjármű” fogalmára utal.
34 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi jogszabály eltérő nyelvi változatait egységesen kell értelmezni, és ezért – amennyiben a változatok eltérnek egymástól – az érintett rendelkezést azon szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembevételével kell értelmezni, amelynek e rendelkezés részét képezi (lásd különösen a C-341/01. sz. Plato Plastik Robert Frank ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-4883. o.] 64. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
35 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a héával kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amely a vámokra is alkalmazandó, az adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek kivételt jelentenek a főszabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után héát kell fizetni (lásd ebben az értelemben a C-540/09. sz. Skandinaviska Enskilda Banken ügyben 2011. március 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-1509. o.] 20. pontját).
36 Az érintett rendelkezések célját illetően a litván kormány és a Bizottság a tárgyaláson úgy érvelt, hogy az e rendelkezésekben szabályozott behozatali vám alóli mentesség és héamentesség célja az, hogy egyrészről egyszerűsítsék a magánszemélyek számára az Unió külső határainak átlépését, másrészről pedig, hogy megkönnyítsék az illetékes hatóságok által elvégzendő vám- és adóügyi ellenőrzést. Az Unió területére naponta belépő összes közúti jármű üzemanyagtartályának tartalmát rendszeresen vizsgálni szinte lehetetlen feladatnak tűnik, de legalábbis aránytalanul nagy költségekkel járna, és túl sok kellemetlenséget jelentene az utasok számára a beszedhető behozatali vámok és héa összegéhez képest.
37 Márpedig nem merült fel olyan ténykörülmény, amely alapján megállapítható lenne, hogy az említett rendelkezések a jelen ítélet 36. pontjában kifejtettől eltérő célra irányulnak. Ellenben ezt a célt megerősíti az a lehetőség, amelyet a 918/83 rendelet 113. cikke, a 1186/2009 rendelet 108. cikke, a 83/181 irányelv 83. cikke és a 2009/132 irányelv 85. cikke biztosít a tagállamok számára, hogy az alapügybeli rendelkezések alkalmazását járművenként és utanként 200 liter üzemanyagra korlátozzák.
38 Ugyanakkor az alapügybeli mozdonyokkal kapcsolatban a Bíróság elé terjesztett iratokból kiderül, hogy egyrészről az üzemanyagtartályaik űrtartalma a 7000 litert is elérheti. Másrészről pedig a litván kormány szerint az LG-nek csupán 136 dízelmotoros mozdonya volt 2008-ban, és ezeknek csak egy része kelt át rendszeresen azon a határon, amely a Litván Köztársaságot az Orosz Föderációtól elválasztja. Márpedig úgy tűnik, hogy a mozdonyok üzemanyagtartályainak rendszeres vizsgálata aligha jár ugyanolyan kellemetlenségekkel, mint amelyeket a jelen ítélet 36. pontjában a közúti járművek kapcsán említettünk, és amelyeket az uniós jogalkotó nyilvánvalóan el kívánt kerülni azáltal, hogy az érintett rendelkezéseket elfogadta.
39 Ebből következik, hogy az e rendelkezésekben szabályozott behozatali vám alóli mentesség és héamentesség mozdonyokra való alkalmazása nem felel meg annak a célnak, amelyet az uniós jogalkotó az említett rendelkezések elfogadásával követett.
40 Nem vitatott, hogy valamely másodlagos uniós jogszabályt – amennyiben lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy összhangban legyen a Szerződések rendelkezéseivel és az uniós jog általános elveivel (lásd különösen a C-314/89. sz. Rauh-ügyben 1991. március 21-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-1647. o.] 17. pontját és a C-1/02. sz. Borgmann-ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2004., I-3219. o.] 30. pontját).
41 Az LG úgy érvelt, hogy az egyenlő bánásmód elvét sérti az érintett rendelkezések olyan értelmezése, amely szerint a vasúti forgalmat nem illetik meg ugyanazok az előnyök, mint amelyekben a közúti forgalom részesül.
42 Az LG szerint a vasúti szállítás közvetlen versenyhelyzetben van a közúti szállítással, és objektíve semmi nem indokolja, hogy az adózás terén különbséget tegyenek az eltérő típusú szárazföldi járművek között. Az LG ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az adózás terén az egyenlő bánásmód elvének megsértése olyan egyéb típusú hátrányos megkülönböztetésben is megnyilvánulhat, amelyek olyan gazdasági szereplőket érintenek, akik nincsenek szükségképpen versenyhelyzetben, más szempontból mégis hasonló helyzetben vannak (a C-309/06. sz. Marks & Spencer ügyben 2008. április 10-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-2283. o.] 49. pontja).
43 Az LG előadja, hogy a közúti szállítás mind a teherszállítás, mind a személyszállítás szempontjából a vasúti szállítás alternatívája. Továbbá e szállítási eszközök hasonlók, legalábbis ami a közlekedési hálózat nyomvonalát, a szállított rakomány jellegét és a működési módjukat illeti, mivel leggyakrabban belsőégésű motorral hajtott, hasonló sebességgel közlekedő járművek használatán alapulnak.
44 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható (a C-344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-403. o.] 95. pontja).
45 Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a héa területén az adósemlegesség elvében kifejeződő egyenlő bánásmód elvével ellentétes különösen az, ha az egymással versenyző hasonló árukat vagy szolgáltatásokat a héa szempontjából eltérően kezelik (lásd különösen a C-259/10. és C-260/10. sz. Rank Group egyesített ügyekben 2011. november 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10947. o.] 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
46 Ugyanakkor a Bíróság a fent hivatkozott IATA és ELFAA ügyben hozott ítélet 96. pontjában kimondta, hogy a különféle közlekedési módok általában nem cserélhetők fel, ezért a különféle közlekedési ágazatokban tevékenykedő vállalkozások helyzete sem hasonlítható össze.
47 Ezenkívül, amint a jelen ítélet 36–38. pontjából is következik, a mozdonyok helyzete, tekintettel arra a célra, amelyet az uniós jogalkotó az említett rendelkezések elfogadásakor követett, nem hasonlítható össze a közúti járművek helyzetével.
48 Ebből következik, hogy az egyenlő bánásmód elve nem követeli meg, hogy az érintett rendelkezéseket akként értelmezzük, hogy azok a mozdonyokra is vonatkoznak.
49 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az első és második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 918/83 rendelet 112. cikke (1) bekezdésének a) pontját, a 1186/2009 rendelet 107. cikke (1) bekezdésének a) pontját, a 83/181 irányelv 82. cikke (1) bekezdésének a) pontját és a 2009/132/EK irányelv 84. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy azok nem vonatkoznak a mozdonyokra.
50 Az első és második kérdésre adott válaszra tekintettel nem kell megvizsgálni a harmadik kérdést.
A költségekről
51 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
Az 1988. május 3-i 1315/88/EGK tanácsi rendelettel módosított, a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28-i 918/83/EGK tanácsi rendelet 112. cikke (1) bekezdésének a) pontját, a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 2009. november 16-i 1186/2009/EK tanácsi rendelet 107. cikke (1) bekezdésének a) pontját, az 1988. június 13-i 88/331/EGK tanácsi rendelettel módosított, a 77/388/EGK irányelv 14. cikke (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló, 1983. március 28-i 83/181/EGK tanácsi irányelv 82. cikke (1) bekezdésének a) pontját, és a 2006/112/EK irányelv 143. cikke b) és c) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról szóló, 2009. október 19-i 2009/132/EK tanácsi irányelv 84. cikke (1) bekezdésének a) pontját akként kell értelmezni, hogy azok nem vonatkoznak a mozdonyokra.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: litván.