Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2012. október 25.(*)

„Közös hozzáadottértékadó-rendszer – 2006/112/EK irányelv – 170. és 171. cikk – Nyolcadik héairányelv – 1. cikk – 2008/9/ EK irányelv – A 3. cikk a) pontja – A hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének a szabályai –Tagállamban letelepedett olyan adóalany, aki másik tagállamban csak műszaki tesztek végzésére és kutatásra irányuló tevékenységet folytat”

A C-318/11. és C-319/11. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Förvaltningsrätten i Falun (Svédország) a Bírósághoz 2011. június 21-én érkezett, 2011. június 27-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Daimler AG (C-318/11),

a Widex A/S (C-319/11)

és

a Skatteverket

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen (előadó), a nyolcadik tanács elnökeként eljárva, A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. május 3-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Daimler AG képviseletében M. Punkki advokat,

–        a Widex A/S képviseletében M. Selin jur. kand.,

–        a Skatteverket képviseletében K. Alvesson, meghatalmazotti minőségben,

–        a svéd kormány képviseletében C. Meyer-Seitz, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és J. Enegren, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a 2006. november 20-i 2006/98/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 129. o.) módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól szóló, 1979. december 6-i 79/1072/EGK nyolcadik tanácsi irányelv (HL L 331., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 79. o.; a továbbiakban: nyolcadik irányelv) 1. cikkének, valamint a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/9/EK tanácsi irányelv (HL L 44., 23. o.) 3. cikke a) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmeket a Németországban letelepedett Daimler AG (a továbbiakban: Daimler), valamint a Dániában letelepedett Widex A/S (a továbbiakban: Widex) és a Skatteverket svéd adóhatóság között, az utóbbi azon határozatainak jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő két jogvita keretében terjesztették elő, amelyben e hatóság elutasította a Svédországban termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás alkalmával megfizetett hozzáadottérték-adó (a továbbiakban: héa) visszatérítése iránti kérelmeiket.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A 2007. december 20-i 2007/75/EK tanácsi irányelvvel (HL L 346., 13. o.) módosított, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.; a továbbiakban: héairányelv) 170. cikke előírja:

„A [nyolcadik irányelv] 1. cikke […], valamint ezen irányelv 171. cikke értelmében minden adóalanynak, aki nem abban a tagállamban letelepedett személy, mint amelyben héa hatálya alá tartozó terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot teljesít, joga van ezen adó visszatérítéséhez, amennyiben a termékeket és a szolgáltatásokat [a bizonyos meghatározott ügyletekre] használják.”

4        A héairányelv 171. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Azon adóalany részére, aki nem telepedett le abban a tagállamban, ahol a héa hatálya alá tartozó termékeket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot folytat, de letelepedett egy másik tagállamban, a héavisszatérítés a [nyolcadik irányelvben] megállapított részletes végrehajtási szabályoknak megfelelően történik.

[...]”

5        A nyolcadik irányelv 1. cikke előírja:

„Ezen irányelv alkalmazásában »az ország területén nem honos adóalany«: […] olyan személy, aki […] azon országban sem gazdasági tevékenységének székhelyével, sem olyan állandó telephellyel nem rendelkezett, ahonnan üzleti tevékenységet végeznek, vagy ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában sem állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkezett, és aki […] nem végzett olyan termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást, amelyet belföldön végzett termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni [ a szállítási szolgáltatások és más szolgáltatások kivételével].”

6        A 2008/9 irányelv 1. cikke kimondja:

„Ez az irányelv a [héairányelv] 170. cikkében meghatározott [héa] részletes szabályait állapítja meg azon, nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalanyok esetében, akik teljesítik a 3. cikkben foglalt feltételeket.”

7        Ezen irányelv 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ez az irányelv a következő feltételeknek megfelelő bármely, nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalanyra alkalmazandó:

a)      […] nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban volt gazdasági tevékenységének székhelye vagy olyan állandó telephelye, ahonnan gazdasági ügyletek lebonyolítására került sor, vagy – székhely és állandó telephely hiányában – lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem ezen tagállam területén volt;

b)      […] nem végzett olyan termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást, amely a visszatérítés helye szerinti tagállam területén teljesítettnek tekinthető, [bizonyos fuvarozási szolgáltatások és más szolgáltatások] kivételével.”

8        Az említett irányelv 28. cikke pontosítja:

„(1)      Ez az irányelv a 2009. december 31. előtt benyújtott visszatérítési kérelmekre alkalmazandó.

(2)      A [nyolcadik irányelv] 2010. január 1-jei hatállyal hatályát veszti. Annak rendelkezéseit azonban továbbra is alkalmazni kell a 2010. január 1-je előtt benyújtott visszatérítési kérelmekre.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozások az ezen irányelvre való hivatkozásnak minősülnek, kivétel a 2010. január 1-je előtt benyújtott visszatérítési kérelmek esetében.”

 A svéd jog

9        A hozzáadottérték-adóról szóló 1994. március 30-i törvény (1994:200) [mervärdesskattelagen (1994:200)] (SFS 1994., 200. sz.) 10. fejezete 1. §-ának első bekezdése szerint az előzetesen felszámított adó visszatérítésére jogosult kérelmére a külföldi vállalkozás, amennyiben:

1)      az előzetesen felszámított adó külföldön végzett tevékenységek forgalmával kapcsolatos beszerzést vagy importot érint;

2)      a forgalom az Európai Unión belüli ügylet esetén adóköteles, avagy a svéd jogban hivatkozottaknak megfelelően visszatérítési jogosultságot keletkeztet a forgalom helye szerinti országban; és

3)      amennyiben Svédországban valósulna meg, a forgalom adóköteles lenne, avagy a svéd jogban hivatkozottaknak megfelelően visszatérítési jogosultságot keletkeztetne.

10      Ugyanezen törvény 1. fejezetének 15. §-a szerint külföldi vállalkozásnak minősül, amelynek sem a gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye, sem lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem Svédországban található.

 Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

 A C-318/11. sz. ügy

11      A Daimler, amely gazdasági tevékenységének székhelye Németországban van, autók téli tesztjét végezte az észak-svédországi tesztlétesítményekben. Nem rendelkezik állandó személyzettel Svédországban. A tesztet végző alkalmazottak a tesztidőszakra repültek oda. Ugyanez a helyzet az alkalmazott műszaki berendezések tekintetében is.

12      A Daimler kizárólagos tulajdonát képező leányvállalattal rendelkezik Svédországban, amely biztosítja számára a helyiségeket, a tesztpályákat és a tesztelési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatásokat. A svéd leányvállalat személyzete négy időszakos alkalmazottból és egy igazgatóból áll.

13      A Daimler nem végzett más héaköteles tevékenységet a svédországi létesítményekben. Az e tagállamban teljesített ügyletek csak a Daimler által Németországban végzett autóértékesítési tevékenységhez nélkülözhetetlen tesztelések.

14      Az autók tesztelése során a Daimler svédországi adóköteles tevékenység végzésére nem szolgáló beszerzést végzett.

15      A külföldi vállalkozásokra vonatkozó visszatérítési szabályok alapján a Daimler kérelmet nyújtott be a Skatteverkethez a beszerzésekhez kapcsolódó előzetesen felszámított héa tekintetében.

16      E kérelmek a 2008. január 1-je és 2008. december 31. közötti, valamint a 2009. október 1-je és 2009. december 31. közötti időszakokra vonatkoznak. Az igényelt összeg összesen 73 597 119 SEK. A 2008. január 1-je és 2008. december 31. közötti időszakra vonatkozó kérelmet 2010. január 1-jét megelőzően nyújtották be a Skatteverkethez, míg a 2009. október 1-je és 2009. december 31. közötti időszakra vonatkozó kérelmeket 2009. december 31-ét követően.

17      A Skatteverket úgy határozott, hogy nem hagyja helyben a visszatérítés iránti kérelmet, mivel a Daimlernek van állandó telephelye Svédországban. Nem hivatkozott az e vállalkozás által Svédországban teljesített termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra.

18      A Daimler fellebbezett a Skatteverket határozata ellen a Förvaltningsrätten i Falu előtt. Úgy érvel, hogy nem rendelkezik állandó telephellyel Svédországban.

19      A Skatteverket elutasította a keresetet.

20      Ebben az összefüggésben a Förvaltningsrätten i Falun az eljárást felfüggesztette, és az alábbi kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„1)      Az uniós jog vonatkozó rendelkezései alapján végzett értékelés során hogyan kell értelmezni az »állandó telephely, ahonnan üzleti tevékenységet végeznek« kifejezést?

2)      Úgy kell-e tekinteni azt az adóalanyt, akinek a gazdasági tevékenységének székhelye másik tagállamban van, fő tevékenysége autók gyártása és forgalmazása, és aki svédországi létesítményekben autómodellek téli tesztelését végezte, hogy olyan svédországi állandó telephellyel rendelkezett, ahonnan üzleti tevékenységet végzett, abban az esetben, ha svédországi tesztlétesítményekbe ottani felhasználás céljára termékeket szerzett be és szolgáltatásokat vett igénybe, anélkül hogy saját személyzete állandó jelleggel Svédországban tartózkodott volna, és a tesztelési tevékenység nélkülözhetetlen a vállalkozás másik tagállamban végzett gazdasági tevékenységének ellátásához?

3)      Befolyásolja-e a második kérdésre adandó választ az, ha az adóalany kizárólagos tulajdonában van egy svéd leányvállalat, amelynek szinte egyedüli célja az érintett tesztelési tevékenységhez kapcsolódó különböző szolgáltatások adóalany részére való nyújtása?”

 A C-319/11. sz. ügy

21      A Widex, amely gazdasági tevékenységének székhelye Dániában van, kutatórészleggel rendelkezik Stockholmban.

22      Az e kutatórészlegében végzett tevékenységéhez szükséges termékek és szolgáltatások beszerzését végzi.

23      A külföldi vállalkozásokra vonatkozó visszatérítési szabályok alapján kérelmet nyújtott be a Skatteverkethez az említett beszerzésekhez kapcsolódó előzetesen felszámított héa tekintetében. A 2008. január 1-je és 2008. december 31. közötti időszakra vonatkozó kérelme 2009. június 9-én érkezett a Skatteverkethez. Az igényelt összeg 109 023 SKK. Ezen összeg többek között a bérlettel, az oktatással és a műszaki berendezésekkel kapcsolatos kiadásokra felszámított héára vonatkozik.

24      A Skatteverket úgy határozott, hogy nem hagyja helyben a visszatérítés iránti kérelmet, mivel a Widexnek van állandó telephelye Dániában. Nem hivatkozott az e vállalkozás által Svédországban teljesített termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra.

25      A Widex fellebbezett a Skatteverket határozata ellen a Förvaltningsrätten i Falu előtt.

26      Keresete alátámasztására lényegében úgy érvel, hogy hallókészülékeket gyárt, és Svédországban található egy központja, amely az audiológia területén végez kutatásokat. E központ a Widex egyik részlegének minősül. A kizárólagos kutatás mellett semmilyen értékesítés vagy forgalmazás, sem pedig más szolgáltatás nem valósul meg a stockholmi helyiségekben. A részleg bevételét az az összeg képezi, amelyet a Widex dániai központi irodája biztosít. A Widex biztosítja a kutatórészlegben dolgozó négy munkavállaló béréhez szükséges forrásokat, a társadalombiztosítási járulékokhoz szükséges összegeket pedig közvetlenül a dániai iroda utalja át. Emellett a Widex megjegyzi, hogy bérli a stockholmi helyiségeket, és Malmőben rendelkezik egy svéd leányvállalattal is, amely a Widex termékeit értékesíti és forgalmazza Svédországban. A kutatórészleg azonban nem tartozik e leányvállalat alá.

27      A Skatteverket elutasította a keresetet.

28      A Skatteverket megítélése szerint három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy létesítmény állandó telephelynek minősüljön. Álláspontja szerint rendelkeznie kell személyi, valamint műszaki erőforrással, és a létesítményhez olyan tartós működésnek is kapcsolódnia kell, hogy lehetősége legyen termékeket értékesíteni vagy vásárolni, valamint szolgáltatásokat nyújtani és igénybe venni. Mindazonáltal nem szükséges, hogy ténylegesen termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végezzen.

29      A Skatteverket úgy érvel, hogy a Widex kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy 2006 szeptemberével kezdődően vegyék munkáltatóként nyilvántartásba, hogy a tevékenységet a stockholmi helyiségekben végzik, és a tevékenység érdekében eszközölt beszerzéseket vélhetően onnan végzik, mivel a számlák nagy részét a stockholmi helyiségek címére állítják ki. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Widex állandó telephellyel rendelkezik Stockholmban, mivel a tevékenységet éveken keresztül ugyanazon helyszínről végezték, és az említett helyiségekben hozzáférhető a személyi és műszaki erőforrás is.

30      Ebben az összefüggésben a Förvaltningsrätten i Falun úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Az uniós jog vonatkozó rendelkezései alapján végzett értékelés során hogyan kell értelmezni az »állandó telephely, ahonnan üzleti tevékenységet végeznek« kifejezést?

2)      Úgy kell-e tekinteni azt az adóalanyt, akinek a gazdasági tevékenységének székhelye másik tagállamban van, és főként hallókészülékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik, hogy azáltal, hogy svédországi kutatórészlegében audiológiai kutatást végez, olyan svédországi állandó telephellyel rendelkezett, ahonnan üzleti tevékenységet végzett, abban az esetben, ha a szóban forgó svédországi kutatólétesítményében való felhasználás céljára termékeket szerzett be és szolgáltatásokat vett igénybe?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 A C-318/11. és C-319/11. sz. ügyben szereplő első és második kérdésről

31      A C-318/11. és C-319/11. sz. ügyben az első két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a valamely tagállamban honos héaalany, aki adóköteles tevékenységek kivételével csak műszaki teszteléseket vagy kutatótevékenységet végez másik tagállamban, úgy tekinthető-e, mint aki e másik tagállamban rendelkezik a nyolcadik irányelv 1. cikke és a 2008/9 irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében vett „állandó telephellyel, ahonnan üzleti tevékenységet végeznek”.

32      Az ilyen kitétel két együttes feltételt foglal magában, egyrészt az „állandó telephely” fennállását, másrészt pedig onnan „üzleti tevékenység” végzését.

33      A Skatteverket álláspontja szerint a héavisszatérítési jogosultság kizárt, ha a kérelmező a visszatérítés helye szerinti tagállamban tartós jelleggel állandó telephellyel rendelkezik. Lényegében azt állítja, hogy a nyolcadik irányelv 1. cikke és a 2008/9 irányelv 3. cikkének a) pontja többek között nem írja elő, hogy e létesítmény a visszatérítés helye szerinti tagállamban adóköteles üzleti tevékenységet köteles végezni az említett tagállamban az általa végzett termékbeszerzés és szolgáltatásnyújtás címén előzetesen felszámított héa visszatérítéséhez való jog kizárása érdekében.

34      A Skatteverket szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából (a 168/84. sz. Berkholz-ügyben 1985. július 4-én hozott ítélet [EBHT 1985., 2251. o.]; a C-231/94. sz. Faaborg-Gelting Linien ügyben 1996. május 2-án hozott ítélet [EBHT 1996., I-2395. o.]; a C-190/95. sz. ARO Lease ügyben 1997. július 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4383. o.]; a C-260/95. sz. DFDS-ügyben 1997. február 20-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-1005. o.]; a C-390/96. sz. Lease Plan ügyben 1998. május 7-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2553.o.] és a C-73/06. sz. Planzer Luxembourg ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-5655. o.]) következik, hogy az állandó telephely oly mértékben önálló, hogy onnan forgalmazhatók termékek vagy szolgáltatások. Ezzel szemben nem kötelező, hogy az állandó telephely értékesítse ténylegesen a termékeket és nyújtsa a szolgáltatásokat.

35      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet fenti pontjában megjelölt, a Skatteverket által hivatkozott ítéletek összességében a Bíróság ténylegesen létrejött adóköteles ügyletek vonatkozásában, azok adóztatása helyének meghatározása érdekében értelmezte az „állandó telephely” vagy a „gazdasági tevékenység székhelye” fogalmát. Ennek során nem határozott azon külön kérdésről, hogy a héa-visszatérítéshez való jog kizárása érdekében az adóköteles ügyleteket ténylegesen a visszatérítés helye szerinti tagállamban kell-e teljesíteni, vagy elegendő az ilyen ügyletek teljesítésére vonatkozó egyszerűen alkalmasság.

36      Az utóbbi kérdést illetően emlékeztetni kell arra, hogy ezzel szemben a Bíróság a C-244/08. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. július 16-án hozott ítéletének 31. és 32. pontjában úgy ítélte meg, hogy a nyolcadik irányelv 1. cikkében és jelenleg a 2008/9 irányelv 3. cikkének a) pontjában szereplő, az „állandó telephely, ahonnan üzleti tevékenységet végeznek” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy külföldi adóalanynak tekintendő az a személy, aki nem rendelkezik általában véve adóköteles ügyleteket teljesítő állandó telephellyel. Az érintett tagállamban teljesített aktív ügyletek létezése tehát a meghatározó körülmény a nyolcadik irányelvre való hivatkozás kizárásához. A Bíróság ugyanígy akként ítélte meg, hogy az „ahonnan az ügyletet teljesítik” beszúrásban alkalmazott „ügylet” kifejezés csak az értékesítési ügyletekre vonatkozhat.

37      Ebből következik, hogy a visszatérítéshez való jog kizárásához azt kell megállapítani, hogy az állandó telephely ténylegesen teljesített adóköteles ügyleteket a visszatérítés iránti kérelem benyújtása szerinti tagállamban, nem pedig azt, hogy az említett létesítmény egyszerűen alkalmas ilyen ügyletek teljesítésére.

38      Márpedig az alapjogvitákban nem vitatott, hogy az érintett vállalkozások a műszaki tesztekre és a kutatásra irányuló szolgáltatásnyújtásaik által nem teljesítenek adóköteles értékesítési ügyleteket a visszatérítés iránti kérelmek benyújtása szerinti tagállamban.

39      Ilyen körülmények között az előzetesen felszámított héa visszatérítéséhez való jogot el kell ismerni többek között annak vizsgálata nélkül, hogy a szóban forgó vállalkozások mindegyike ténylegesen rendelkezik-e az értelmezendő rendelkezés értelmében vett „állandó telephellyel”, mivel az „állandó telephely, ahonnan üzleti tevékenységet végeznek” kitételt képező két feltétel halmozott feltétel.

40      Így, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, az ilyen értelmezés megfelel az alkalmazandó irányelvek céljának, amely arra irányul, hogy az adóalany visszatéríttethesse az előzetesen felszámított héát, ha a visszatérítés helye szerinti tagállamban aktív adóköteles ügyletek hiányában nem vonhatja le ezen előzetesen felszámított héát a fizetendő héából.

41      Ugyanis a valamely tagállamban honos adóalanynak a nyolcadik irányelv által szabályozott, valamely másik tagállamban megfizetett héa visszatérítéséhez való joga megfelel a héairányelvben az adóalany javára biztosított azon jognak, amely alapján levonhatja a saját tagállamban megfizetett előzetesen felszámított héát (a fent hivatkozott Planzer Luxembourg ügyben hozott ítélet 35. pontja).

42      Meg kell állapítani végül, hogy a nyolcadik irányelv 1. cikke és a 2008/9 irányelv 3. cikkének b) pontja kifejezetten alárendeli a héa-visszatérítéshez való jogot a visszatérítés helye szerinti tagállamban a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás hiányának, ha nem ebben az államban van az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye vagy olyan állandó telephelye, ahonnan gazdasági ügyletek lebonyolítására került sor, vagy – székhely és állandó telephely hiányában – lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye.

43      A visszatérítéshez való jog kizárásának tehát az adóköteles ügyleteknek a visszatérítés helye szerinti tagállamban való tényleges teljesítése a közös feltétele, függetlenül attól, hogy a kérelmet benyújtó adóalany rendelkezik-e ebben az államban állandó telephellyel.

44      Következésképpen mindegyik ügyben azt kell válaszolni az első két kérdésre, hogy a valamely tagállamban honos héaalany, aki adóköteles tevékenységek kivételével csak műszaki teszteléseket vagy kutatótevékenységet végez másik tagállamban, nem tekinthető úgy, mint aki e másik tagállamban rendelkezik a nyolcadik irányelv 1. cikke és a 2008/9 irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében vett „állandó telephellyel, ahonnan üzleti tevékenységet végez”.

 A C-318/11. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésről

45      A C-318/11. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az „állandó telephely, ahonnan üzleti tevékenységet végeznek” fogalom értelmezését – olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel – megkérdőjelezi-e az a körülmény, hogy az adóalany a visszatérítés iránti kérelmének helye szerinti tagállamban a kizárólagos tulajdonában lévő olyan leányvállalattal rendelkezik, amely szinte kizárólag számára nyújt különböző, a műszaki teszteléssel összefüggő szolgáltatásokat.

46      A Skatteverket állítja, hogy az alapügyben az adóalany a kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalat révén a visszatérítés iránti kérelmének helye szerinti tagállamban állandó telephellyel rendelkezik.

47      A Skatteverket úgy érvel, hogy a Bíróság a fent hivatkozott DFDS-ügyben hozott ítéletben úgy ítélte meg, hogy a műszaki és személyi erőforrással rendelkező, az anyavállalat egyszerű kisegítő szervezeteként működő leányvállalat ezen anyavállalat állandó telephelyének minősül a fekvése szerinti tagállamban.

48      E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott kizárólagos tulajdonban lévő leányvállalat olyan jogi személy, amely önálló adóalany, és az alapügyben szereplő termékbeszerzéseket nem e leányvállalat teljesítette.

49      Emellett meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott DFDS-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben a leányvállalat jogviszonyának önállóságától az üzleti valóság javára csak azért tekintettek el, hogy meghatározzák, hogy az anyavállalat vagy a leányvállalat teljesítette-e ténylegesen az érintett szolgáltatásnyújtásra irányuló adóköteles aktív ügyleteket, és hogy következésképpen, mely tagállamban adókötelesek ezen ügyletek.

50      Márpedig a C-318/11. sz. ügyben nem teljesül maga az adóköteles aktív ügylet feltétele a későbbiekben megvalósított műszaki tesztekre irányuló szolgáltatások által, amely feltétel halmozottan kapcsolódik az „állandó telephely” fogalmához, és tehát önmagában szükséges a visszatérítési jog kizárásához.

51      Következésképpen a C-318/11. sz. ügyben a harmadik kérdésre azt kell válaszolni, hogy az „állandó telephely, ahonnan üzleti tevékenységet végeznek” fogalom értelmezését – olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel – nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy az adóalany a visszatérítés iránti kérelmének helye szerinti tagállamban a kizárólagos tulajdonában lévő olyan leányvállalattal rendelkezik, amely szinte kizárólag számára nyújt különböző, a műszaki teszteléssel összefüggő szolgáltatásokat.

 A költségekről

52      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A valamely tagállamban honos hozzáadottértékadó-alany, aki adóköteles tevékenységek kivételével csak műszaki teszteléseket vagy kutatótevékenységet végez másik tagállamban, nem tekinthető úgy, mint aki e másik tagállamban rendelkezik a 2006. november 20-i 2006/98/EK tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól szóló, 1979. december 6-i 79/1072/EGK nyolcadik tanácsi irányelv 1. cikke és a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/9/EK tanácsi irányelv 3. cikkének a) pontja értelmében vett „állandó telephellyel, ahonnan üzleti tevékenységet végez”.

2)      Ezen értelmezést – olyan helyzetben, mint amilyen a C-318/11. sz. alapügyben szerepel – nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy az adóalany a visszatérítés iránti kérelmének helye szerinti tagállamban a kizárólagos tulajdonában lévő olyan leányvállalattal rendelkezik, amely szinte kizárólag számára nyújt különböző, a műszaki teszteléssel összefüggő szolgáltatásokat.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: svéd.