Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

18.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/20


2011. december 21-én benyújtott kereset — Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-656/11. sz. ügy)

2012/C 49/34

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: C. Murrell meghatalmazott és A. Dashwood QC)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság

semmisítse meg az Unió nevében az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-i megállapodás által létrehozott vegyes bizottságban a megállapodás szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló II. mellékletének újraszabályozása tekintetében képviselendő álláspontról szóló, 2011. december 16-i 2011/863/EU tanácsi határozatot (1);

az Európai Unió Tanácsát kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

1.

Az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetével Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága az Unió nevében az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-i megállapodás által létrehozott vegyes bizottságban a megállapodás szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló II. mellékletének újraszabályozása tekintetében képviselendő álláspontról szóló, 2011. december 16-i 2011/863/EU tanácsi határozatnak az EUMSZ 264. cikk szerinti megsemmisítését kéri a Bíróságtól.

2.

Az EUMSZ 48. cikk képezi a határozatban megállapított egyetlen anyagi jogalapot.

3.

A határozat az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-i megállapodás II. mellékletének módosítására vonatkozik. A megállapodás II. melléklete kizárólag a szociális biztonsági rendszerek EU és Svájc közötti koordinálásával foglalkozik. A II. melléklet vitatott határozattal bevezetni kívánt módosításainak célja, hogy az tükrözze az uniós szociális biztonsági mechanizmus koordinálásában véghez vitt módosításokat. A II. melléklet előirányzott módosításainak egyik hatása az lenne, hogy annak hatályát kiterjesszék azokra a svájci állampolgárokra, akik maguk gazdaságilag nem aktívak, és nem is olyan személy családtagjai, akik ilyen szempontból aktívak („inaktívak”), amely jogok a jelenlegi II. melléklet szerinti rendszer alapján nem illetik meg őket.

4.

Az Egyesült Királyság szerint az EUMSZ 48. cikk nem szolgálhat kizárólagos joglapként olyan intézkedésre, amely — a szándék szerint — ilyen következményekkel járna. A rendelkezés célja a) az Unión belüli — és nem az Unió és harmadik országok közötti; b) olyan személyek, illetve olyan személyek családja szabad mozgásának az elősegítése, akik gazdaságilag aktívak, nem pedig olyanoké, akik inaktívak. A helyes jogalap az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének b) pontja. Ez a következő területen ruház fel hatáskörrel intézkedések elfogadására: „a tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok jogainak meghatározása, ideértve a más tagállamokban való szabad mozgásra és tartózkodásra irányadó feltételeket is”.

5.

Az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének b) pontja a Szerződés harmadik részének V. címében található. A Szerződésekhez fűzött 21. jegyzőkönyv értelmében az V. cím alapján elfogadott intézkedések csak abban az esetben vonatkoznak az Egyesült Királyságra (illetve Írországra), ha bejelenti, hogy azokban „részt kíván venni”. Az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének b) pontja helyett a határozat jogalapjaként az EUMSZ 48. cikk téves megválasztásával a Tanács megtagadta az Egyesült Királyság azon jogának elismerését, hogy dönthet úgy, hogy nem vesz részt a határozatban és hogy a határozat nem köti az Egyesült Királyságot.

6.

A 2011. december 16-i 2011/863/EU határozat megsemmisítését tehát azon az alapon kérik, hogy azt helytelen jogalap alapján fogadták el, aminek következtében az Egyesült Királyságnak a 21. jegyzőkönyv szerinti jogait nem ismerték el.


(1)  HL L 341., 1. o.