Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

12.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 7/18

2014. november 3-án benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság

(C-485/14. sz. ügy)

(2015/C 007/24)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: J.-F. Brakeland és W. Roels meghatalmazottak)

Alperes: Francia Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Francia Köztársaság – mivel az állami vagy közhasznú szervezeteknek juttatott adományokat és hagyatékokat kizárólag abban az esetben mentesíti az ingyenes vagyonátruházási illeték alól, ha az említett szervezetek székhelye Franciaországban, vagy pedig olyan tagállamban vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás olyan részes államában van, amely Franciaországgal kétoldalú megállapodást kötött – nem teljesítette az Európai Unió működéséről szóló szerződés 63. cikkéből és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—

a Francia Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság szerint a francia szabályozás – ahogyan azt az adóigazgatási szervek értelmezik – az állami vagy közhasznú szervezeteknek juttatott adományokat és hagyatékokat kizárólag abban az esetben mentesíti az ingyenes vagyonátruházási illeték alól, ha az említett szervezetek székhelye Franciaországban, vagy pedig olyan tagállamban vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás olyan részes államában van, amely Franciaországgal kétoldalú megállapodást kötött. A Bizottság megítélése szerint ez a tőke szabad mozgásának az EK 56. cikkben és az EGT-Megállapodás 40. cikkében foglalt rendelkezésekkel ellentétes korlátozását képezi.

E szabályozás megalkotásának igazolása érdekében a Francia Köztársaság elsődlegesen azt állítja, hogy a francia szabályozás olyan illetékkötelezettek között tesz különbséget, amelyek nincsenek objektíve összehasonlítható helyzetben, másodlagosan pedig az azon alapuló közérdekre hivatkozik, hogy biztosítani kell az adók beszedését.

A Bizottság vitatja ezt az igazolást. A Bizottság szerint a vitatott rendelkezések tisztán földrajzi ismérvek alapján tesznek különbséget. A Bizottság ezenkívül úgy ítéli meg, hogy a közérdeken alapuló indokra történő hivatkozás nem felel meg az ítélkezési gyakorlatban, különösen pedig a Persche-ítéletben (1) meghatározott feltételeknek. A Bizottság végül úgy ítéli meg, hogy a tőke szabad mozgásának korlátozása mindamellett aránytalan.

(1)  Persche-ítélet, C-318/07, ECLI:EU:C:2009:33