Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2017. május 11.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Adózás – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – 2006/112/EK irányelv – A 2. cikk (1) bekezdésének a) pontja –A 14. cikk (1) bekezdése – Adóköteles ügyletek – Az »ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés« fogalma – Valamely ingatlannak az állam vagy területi önkormányzat részére adótartozás megfizetése céljából történő átengedése – Kizártság”

A C-36/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2016. január 22-én érkezett, 2015. szeptember 21-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Minister Finansów

és

a Posnania Investment SA

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Prechal, A. Rosas, C. Toader (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és M. Owsiany-Hornung, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2017. február 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; a továbbiakban: héairányelv) 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának, valamint 14. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a Minister Finansów (pénzügyminiszter, Lengyelország; a továbbiakban: miniszter) és a Posnania Investment SA (a továbbiakban: Posnania) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy a hozzáadottérték-adó (héa) hatálya alá tartozik-e egy olyan ügylet, amelynek keretében e társaság valamely adójogi jellegű tartozás kiegyenlítéseként egy területi önkormányzatra ruházott át egy ingatlant.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A héairányelv 12. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A héa hatálya alá a következő ügyletek tartoznak:

a)      egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy vagy szervezet […] által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés;

[...]”

4        Ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

»Adóalany« az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.

»Gazdasági tevékenység« a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.”

5        Az említett irányelv 14. cikkének (1) bekezdése szerint „termékértékesítés” a materiális javak feletti tulajdonjog átengedése.

6        A héairányelv 16. cikkének értelmében:

„Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a héa teljesen vagy részben levonható volt.

Ugyanakkor a termékminták vagy kis értékű ajándékok üzleti céllal történő átadása nem minősül ellenérték fejében történő termékértékesítésnek.”

 A lengyel jog

7        A 2004. március 11-i módosított ustawa o podatku od towarów i usług (a termékeket és a szolgáltatásokat terhelő adóról szóló törvény, Dz. U. 2011., 177. sz., 1054. rovat, a továbbiakban: héatörvény) 2. cikkének 6. pontja ekképp rendelkezik:

„A további rendelkezések alkalmazásában »termékek«: dolgok és részeik, valamint az energia bármely formája.”

8        E törvény 5. cikke (1) bekezdésének 1. pontja értelmében:

„A termékeket és a szolgáltatásokat terhelő adó alapját a következők alkotják: belföldön teljesített ellenszolgáltatás, illetve ellenérték fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.”

9        Az említett törvény 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az 5. cikk (1) bekezdésének 1. pontja szerinti »termékértékesítés« a dolog átengedése, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel […].”

10      Ugyanezen törvény 15. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Adóalanyok azok a jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezeti egységek és természetes személyek, akik vagy amelyek a (2) bekezdés szerinti gazdasági tevékenységet önállóan végzik, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.”

11      A héatörvény 15. cikkének (2) bekezdése ekképp rendelkezik:

„Gazdasági tevékenység a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelőipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is, abban az esetben is, ha az ügyletre egy alkalommal került sor olyan körülmények között, amelyek e tevékenység rendszeres gyakorlásának szándékára utalnak. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása is.”

12      Az 1997. augusztus 29-i ordynacja podatkowa (adótörvénykönyv, Dz. U. 2015., 613. rovat) 66. cikke értelmében:

„1. §      Az adótartozás megszűnésének sajátos esete a dolgok vagy vagyoni jogok tulajdonjogának átruházása:

1)      az államkincstárra az állami költségvetést megillető adók tekintetében fennálló adóhátralékok ellenében, vagy

2)      településre, járásra vagy vajdaságra az ezek költségvetését költségvetést megillető adók tekintetében fennálló adóhátralékok ellenében.

2. § Az átruházás az adóalany kérelmére történik:

1)      az (1) bekezdés 1. pontjában előírt esetben, az illetékes adóhatóság igazgatójának vagy az illetékes vámigazgató engedélyével a központi közigazgatás feladatát ellátó járási elnök és az adóalany között létrejött szerződés alapján;

2)      az (1) bekezdés 2. pontjában előírt esetben, a polgármester, a település elöljárója, a járás elnöke, illetve a vajdaság vezetője között létrejött szerződés alapján.

[...]

4. §      Az (1) bekezdésben említett esetekben az adótartozás megszűnésének időpontja a dolgok vagy vagyoni jogok tulajdonjoga átruházásának időpontja […].”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

13      A Posnania lengyel jog szerint alapított társaság, amely gazdasági tevékenységét az ingatlanügyletek területén végzi. E jogcímen héaalanynak minősül. A célból, hogy kiegyenlítse adótartozását, azt javasolta Czerwonak önkormányzatának (Lengyelország, a továbbiakban: önkormányzat), hogy az adótörvénykönyv 66. cikke értelmében kössenek szerződést, amelynek tárgya a tulajdonában lévő beépítetlen földterület tulajdonjogának átruházása az önkormányzatra.

14      E szerződés, amelyet 2013. február 5-én kötöttek meg, az ingatlan tulajdonjogának az önkormányzatra történő átruházásával egyidejűleg megszüntette a Posnania adótartozásának egy részét.

15      A Posnania egyedi értelmezés iránti kérelmet nyújtott be a miniszterhez annak meghatározása céljából, hogy az ilyen helyzetben az önkormányzattal lefolytatott ügylet héaköteles volt-e, és – következésképpen – köteles lett volna-e kibocsátani a megfelelő számlát.

16      Kérelmében a Posnania a kérdést előterjesztő bíróság, a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) ítélkezési gyakorlatára támaszkodva azt állította, hogy a szóban forgó ügylet nem volt héaköteles, mivel az említett ítélkezési gyakorlat értelmében valamely dolog tulajdonjogának olyan adókból álló hátralék fejében az államkincstárra történő átruházása, amelyek az állami költségvetést illetik, nem minősül héaköteles ügyletnek.

17      2013. május 10-i egyedi értelmezésében a miniszter úgy ítélte meg, hogy valamely dolog tulajdonjogának a Posnaniáról az önkormányzatra történő átruházása által az önkormányzat a tulajdonos minden jellemzőjével rendelkezett, következésképpen az adóhátralékok fejében történő említett tulajdonátruházás a lengyel jog értelmében főszabály szerint héaköteles, ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek minősül.

18      A Posnania megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be az említett értelmezéssel szemben a Wojewódzki Sąd Administracyjny w Warszawie-hez (a varsói vajdaság közigazgatási bírósága, Lengyelország.

19      E bíróság 2014. február 13-i ítéletében helyt adott a keresetnek, és megsemmisítette ezen adójogi értelmezést, mivel úgy ítélte meg, hogy a tulajdonjognak a hatóság utasítására vagy a törvény értelmében történő átruházása esetén azzal a feltétellel keletkezhet héafizetési kötelezettség, hogy ezen átruházás ellenérték fejében történik. Tekintettel arra, hogy a lengyel jog értelmében a jelen ügyben nem erről van szó, az említett bíróság úgy határozott, hogy valamely dolog tulajdonának az államkincstárra az állami költségvetést megillető adók tekintetében fennálló adóhátralékok ellenében történő átruházása nem tartozik a héa hatálya alá.

20      Ezen ítélettel szemben a miniszter felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

21      Előzetes döntéshozatalra utaló határozatában e bíróság megállapítja, hogy bár a Posnania adóalany minősége nem vitatott, mégis felvetődik a kérdés, hogy a héairányelv értelmében vett „ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek” minősíthető-e egy birtokba vehető dolog adótartozás fejében történő olyan átengedése, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel.

22      E tekintetben az említett bíróság saját ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amelynek értelmében valamely dolog tulajdonának az államkincstárra az állami költségvetést megillető adók tekintetében fennálló adóhátralékok ellenében történő átruházása nem tartozik a héa hatálya alá, mivel az adó nem olyan jellegű pénzügyi szolgáltatás, amelyhez egy másik szolgáltatás ellenében lehet jutni, tekintettel arra, hogy fő jellemzője az egyoldalúság.

23      E körülmények között a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„A [héairányelv] 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 14. cikkének (1) bekezdése értelmében vett adóköteles ügyletnek (termékértékesítésnek) minősül-e valamely ingatlan (dolog) tulajdonának átruházása a héaalany által

a)      az államkincstárra az állami költségvetést megillető adók tekintetében fennálló adóhátralékok ellenében, vagy

b)      a településre, a járásra vagy a vajdaságra az ezek költségvetését megillető adók tekintetében fennálló adóhátralékok ellenében, ami az adófizetési kötelezettség megszűnésével jár?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

24      Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint 14. cikkének (1) bekezdését, hogy egy ingatlan tulajdonjogának valamely héaalany által valamely tagállam államkincstára, vagy ezen állam valamely területi önkormányzata javára az alapügyben szereplőhöz hasonló, adóhátralék megfizetése céljából történő átruházása héaköteles, ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek minősül.

25      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a héairányelv a héa közös, többek között az adóköteles tevékenységek egységes meghatározásán alapuló rendszerét állítja föl (2013. június 20-i Newey ítélet, C-653/11, EU:C:2013:409, 39. pont).

26      A héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a héa hatálya alá tartozik az egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy vagy szervezet által ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés.

27      A héairányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében „adóalany” az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. „Gazdasági tevékenységnek” minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.

28      A héairányelv 14. cikkének (1) bekezdése a termékértékesítést úgy határozza meg, mint a birtokba vehető dolog átengedése, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel.

29      Az alapügyben szóban forgó ügyletet illetően nem vitatott, hogy – először is – a Posnania és az önkormányzat közötti szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházását vonja maga után, másodszor pedig a Posnania adóalanynak minősül.

30      Harmadsorban, kétségtelenül teljesül a termékértékesítés helyének feltétele, mivel az ügyletre egy tagállam területén, nevezetesen Lengyelországban került sor.

31      Negyedsorban, egy ingatlan – a jelen ügyben egy földterület – tulajdonjogának egy közjogi szervezetre adóhátralék megfizetéseként történő átruházása ügyletét illetően meg kell állapítani, hogy valamely termékértékesítés csak akkor minősül „ellenszolgáltatás fejében teljesítettnek” a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében, ha az eladó és a vevő között létezik olyan jogviszony, amelynek keretében kölcsönös szolgáltatások kerülnek átadásra úgy, hogy az eladó által kapott juttatás képezi a vevő számára teljesített termékértékesítés tényleges ellenértékét (1999. április 27-i Kuwait Petroleum ítélet, C-48/97, EU:C:1999:203, 26. pont; 2013. november 21-i Dixons Retail ítélet, C-494/12, EU:C:2013:758, 32. pont).

32      A jelen ügyben kétségtelenül olyan jogviszony áll fenn az ingatlan átruházója és ennek kedvezményezettje között, mint a hitelező és adósa között.

33      Mindazonáltal az adóalany mint valamely adótartozás adósának a hitelezői minőséggel rendelkező adóhatósággal szemben fennálló fizetési kötelezettsége egyoldalú, mivel az adónak az említett adóalany által történő megfizetése csak a tartozástól való jogszerű megszabadulását jelenti, még akkor is, ha – amint a jelen ügyben is – a fizetés egy ingatlan átengedésével történik.

34      Az adó ugyanis olyan fizetési kötelezettségnek minősül, amelyet a hatóságok érvényesítenek a közhatalom által az adójogi hatáskörükbe tartozó személyek forrásai tekintetében. E fizetési kötelezettség célja az állami költségvetés közvetítésével közhasznú szolgáltatások biztosítása. E fizetési kötelezettség fejében, vonatkozzon az akár pénzösszegre, vagy, mint a jelen ügyben, akár birtokba vehető dologra, a hatóság nem nyújt semmiféle szolgáltatást, és – következésképpen – az adó alanya sem nyújt ellenszolgáltatást.

35      Következésképpen nem olyan jogviszonyról van szó, amelynek keretében kölcsönös szolgáltatások kerülnek átadásra a Bíróságnak a jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében.

36      Ennek megfelelően egy olyan ügylet, amelynek során fizetésképpen egy dolgot ruháznak át, és amelynek célja valamely adótartozás megszüntetése, nem minősíthető a héairányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmében vett, ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek, és nem vonható a héa hatálya alá.

37      Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy bár az előzetes döntéshozatal keretében kizárólag a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel az alapügy tényeinek értékelésére és a nemzeti jogszabályok értelmezésére, a nemzeti bíróságnak hasznos válaszokat adni hivatott Bíróság hatásköre kiterjed arra, hogy az alapeljárás iratai, valamint a hozzá előterjesztett észrevételek alapján olyan iránymutatásokat nyújtson a kérdést előterjesztő bíróságnak, amelyek lehetővé teszik számára a határozathozatalt (2015. február 24-i Grünewald ítélet, C-559/13, EU:C:2015:109, 32. pont).

38      Ami az alapügyben szereplőhöz hasonló ügyletet illeti, meg kell állapítani, hogy a Posnaniához hasonló adóalany héaalanyi minőségében már levonta az alapügyben szóban forgó ingatlanra vonatkozó héát.

39      E tekintetben, amint azt a főtanácsnok is megjegyezte indítványának 44. pontjában, bár felmerülhet a végső felhasználás megadóztatása elmaradásának kockázata, e kockázatot megelőzik a héairányelv 16. cikkének rendelkezései.

40      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy e rendelkezés célja az, hogy egyenlő elbánást biztosítsanak mind a terméket a vállalkozásából személyes vagy alkalmazottai szükségleteire kivonó adóalany, mind a hasonló jellegű terméket vagy szolgáltatást beszerző végső fogyasztó számára (lásd ebben az értelemben: 2014. július 17-i BCR Leasing IFN ítélet, C-438/13, EU:C:2014:2093, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      Ezen célkitűzés megvalósítása érdekében a héairányelv 16. cikke előírja, hogy ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a héa teljesen vagy részben levonható volt (2014. július 17-i BCR Leasing IFN ítélet, C-438/13, EU:C:2014:2093, 24. pont).

42      A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy ingatlan tulajdonjogának valamely héaalany által valamely tagállam államkincstára, vagy ezen állam valamely területi önkormányzata javára az alapügyben szereplőhöz hasonló, adóhátralék megfizetése céljából történő átruházása nem minősül héaköteles, ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek.

 A költségekről

43      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint 14. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy egy ingatlan tulajdonjogának valamely hozzáadottértékadó-alany által valamely tagállam államkincstára, vagy ezen állam valamely területi önkormányzata javára az alapügyben szereplőhöz hasonló, adóhátralék megfizetése céljából történő átruházása nem minősül hozzáadottértékadó-köteles, ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: lengyel.