Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

13.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 211/37

A Törvényszék (kilencedik tanács) T-287/11. sz., Heitcamp BauHolding GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2016. február 4-én hozott ítélete ellen a Dirk Andres (a Heitkamp BauHolding GmbH vagyonfelügyelője), korábban Heitkamp BauHolding GmbH által 2016. április 12-én benyújtott fellebbezés

(C-203/16. P. sz. ügy)

(2016/C 211/48)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Dirk Andres (a Heitkamp BauHolding GmbH vagyonfelügyelője (képviselők: W. Niemann, S. Geringhoff, P. Dodos ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság

A fellebbező kérelmei

—

A Bíróság helyezze részben hatályon kívül a Törvényszék 2016. február 4-i T-287/11. sz. ítéletének rendelkező részét, amennyiben az elutasítja a keresetet (a rendelkező rész 2. és 3. pontja), és az első fokú kereseti kérelmek fenntartása mellett semmisítse meg az ellenérdekű félnek a Németország által nyújtott C 7/10 (korábbi CP 250/09 és NN 5/10) sz. állami támogatásról (KStG, szanálási rendelkezés) szóló, 2011. január 26-i 2011/527/EU határozatát (1);

—

másodlagosan helyezze részben hatályon kívül a Törvényszék első francia bekezdésben hivatkozott ítéletének rendelkező részét, amennyiben az elutasítja a keresetet (a rendelkező rész 2. és 3. pontja), és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

—

az ellenérdekű felet kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező a következő jogalapokra hivatkozik:

A fellebbező először is eljárási hibára hivatkozik. A Törvényszék a referenciakeret és az intézkedés szelektivitásának meghatározásához a következtetéseit és azok igazolásait nem, illetve ellentmondásosan indokolta meg, és emellett a fellebbező állításának figyelmen kívül hagyásával megsértette annak meghallgatáshoz való jogát.

A fellebbező továbbá az EUMSZ 107. cikk megsértésére hivatkozik, és ennek keretében három jogalapra alapít:

Először is a Törvényszék nem megfelelően állapította meg a referenciakeretet, amikor a szelektivitás vizsgálata első és második fokának összekeverésével jogellenesen értékelte irányadó alapszabályként a veszteségek felhasználása kizárásának a KStG 8c. § -ának (1) bekezdése szerinti szabályát, a veszteségek KStG 8c. § -ának (1a) bekezdésében foglalt „szanálási rendelkezés” szerinti átvitelét pedig az az alóli kivételként. Ennek során a Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a szanálási rendelkezés az általánosabb és a német alkotmányjogon alapuló, az EStG 10d. § szerinti veszteségátvitel rendes adójogi szabályának részét alkotta.

Másodszor a Törvényszék jogtalanul értékelte szelektívként a „szanálási rendelkezést”. A Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a „szanálási rendelkezés” éppen nem határozott meg személyi hatályt, hanem minden vállalkozás, jellegétől és tárgyától függetlenül hivatkozhat rá. A „szanálási rendelkezés” egyformán alkalmazható minden gazdasági nehézségekkel küzdő vállalkozásra. Ezen összefüggésben a Törvényszék nem vette továbbá figyelembe, hogy a nehézségekkel küzdő vállalkozások és az egészséges vállalkozások a veszteségek elvesztésének szabályának irányadó céljára, úgymint a veszteségek csalárd felhasználása veszélyének kizárására tekintettel nincsenek hasonló ténybeli és jogi helyzetben. A „szanálási rendelkezés” eseteiben a jogalkotó általánosításra irányuló hatásköre révén kizárt a veszteségek csalárd felhasználása.

Harmadszor a Törvényszék mindenesetre jogellenesen tekintette igazoltnak a „szanálási rendelkezést”. A fellebbező úgy érvel, hogy a „szanálási rendelkezés” nem a nehézségekkel szembesülő vállalkozások megsegítésére irányul, hanem e vállalkozásoknak a német adójog szerves részét képező teherviselő képesség szerinti megadóztatását kívánta biztosítani. A veszteségek átvitele különösen annak fedezésére irányult, hogy a kölcsönkövetelésekről történő lemondásból eredő ún. színlelt nyereségeket végül a veszteségekbe történő beszámítás révén adómentessé tegyék.

(1)  HL L 235., 26. o.