Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2018. március 15.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás – Közvetlen adózás – A lakóhely valamely tagállamból Svájcba történő áthelyezése – Az ilyen áthelyezés alkalmával a származási tagállamban letelepedett társaságok tőkéjében fennálló jelentős részesedésből származó rejtett értéknövekedés adóztatása – A megállapodás hatálya”

A C-355/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) a Bírósághoz 2016. június 28-án érkezett, 2016. június 23-i határozatával terjesztett elő a

Christian Picart

és

a Ministre des Finances et des Comptes publics

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, C. G. Fernlund (előadó), J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: V. Giacobbo-Peyronnel tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2017. február 16-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        Ch. Picart képviseletében P.-J. Douvier és A. d’Aubigny avocats,

–        a francia kormány képviseletében D. Colas és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben,

–        a német kormány képviseletében T. Henze és R. Kanitz, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében N. Gossement és M. Šimerdová, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2017. július 26-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-én Luxemburgban aláírt megállapodás (HL 2002. L 114., 6. o.; a továbbiakban: a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás) értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a Ch. Picart és a ministre des Finances et des Comptes publics (pénzügyekért és államháztartásért felelős miniszter) között azon határozat tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelyben a francia adóhatóság egyrészt újraértékelte a Ch. Picart által birtokolt és lakóhelyének a származási államából Svájcba történő áthelyezésekor bejelentett, franciaországi székhelyű társaságokban fennálló jelentős részesedésekből származó rejtett értéknövekedés összegét, másrészt pedig Ch. Picart terhére további jövedelemadó- és társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettséget, és ehhez kapcsolódó szankciókat állapított meg.

 Jogi háttér

 A személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás

3        Egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség 1999. június 21-én hét megállapodást írt alá, köztük a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást. E hét megállapodást a Közösség nevében a 2002. április 4-i 2002/309/EK, Euratom tanácsi és bizottsági határozat (HL 2002. L 114., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 41. kötet, 89. o.) hagyta jóvá, és a megállapodások 2002. június 1-jén léptek hatályba.

4        A személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 16. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„Amennyiben e megállapodás alkalmazása a közösségi jog elveinek alkalmazását jelenti, figyelembe kell venni az Európai Közösségek Bíróságának a megállapodás aláírásának időpontját megelőzően keletkezett, vonatkozó esetjogát. Az aláírás utáni esetjogról Svájc tájékoztatást kap. A megállapodás megfelelő működésének biztosítása érdekében a vegyes bizottság bármely Szerződő Fél kérésére meghatározza ezen esetjog következményeit.”

5        A személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás III. fejezetének I. melléklete az önálló vállalkozókra vonatkozik. Annak „A tartózkodásra vonatkozó szabályok” című 12. cikke a következőképpen szól:

„(1)      Bármelyik Szerződő Fél állampolgára, aki önálló vállalkozói tevékenység végzése céljából le kíván telepedni egy másik Szerződő Fél területén (a továbbiakban: önálló vállalkozó), a kiadás idejétől számított legalább öt év időtartamra érvényes tartózkodási engedélyt kap, ha az illetékes nemzeti hatóságoknál igazolja, hogy e célból telepedett le vagy kíván letelepedni.

2.      A tartózkodási engedélyt legalább ötéves időtartamra automatikusan meghosszabbítják, ha az önálló vállalkozó az illetékes nemzeti hatóságoknál igazolja, hogy önálló vállalkozói gazdasági tevékenységet végez.

[…]”

6        Az említett melléklet „Határ menti ingázó önálló vállalkozók” című 13. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A határ menti ingázó önálló vállalkozó az egyik Szerződő Fél olyan állampolgára, akinek a lakóhelye az egyik Szerződő Fél felségterületén van, és aki önálló vállalkozói tevékenységet végez a másik Szerződő Fél felségterületén, a lakóhelyére naponta vagy hetente legalább egyszer rendszeresen visszatérve.”

 A francia szabályozás

7        A code général des impôts (általános adótörvénykönyv) 167bis. cikkének az alapügy tényállásának idején hatályos változata (a továbbiakban: CGI) értelmében:

„I. – 1. A legutóbbi tíz év során legalább hat éven át Franciaországban adóalanyisággal rendelkező adózók lakóhelyük Franciaországon kívülre történő áthelyezésének időpontjától kezdődően a 150-0 A. cikkben említett és a 164 B. cikk f) pontjában meghatározott feltételek mellett birtokolt társasági értékpapírok tekintetében megállapított tőkenyereség címén adókötelesek.

[…]

II. – 1. A megállapított tőkenyereséggel kapcsolatos adó fizetése elhalasztható az érintett társasági értékpapírok átruházásának, visszavásárlásának, visszatérítésének vagy megsemmisítésének időpontjáig.

A fizetési halasztás feltétele, hogy az adózó bevallja az I. [pont] feltételei szerint megállapított tőkenyereség összegét, halasztás iránti kérelmet nyújtson be, kijelöljön egy franciaországi székhelyű képviselőt, aki jogosult az adóalappal, illetve az adóbehajtással és az adóügyi vitákkal kapcsolatban tájékoztatást kapni, valamint távozása előtt a behajtásért felelős számviteli tisztviselő előtt biztosítékot nyújtson az Államkincstár követeléseinek biztosítására.

[…]

2.       A jelen cikk alkalmazásában fizetési halasztásban részesülő adózók 170. cikk (1) bekezdésében előírt bevallás megtételére kötelesek. A bevallásban feltüntetésre kerül azon adók halmozott összege, amelyeknek megfizetését elhalasztották, az ehhez csatolt megállapításban pedig a hatóság által kiadott formanyomtatványon szerepel a fizetési halasztás alatt álló adó összege, valamint adott esetben azon esemény jellege és időpontja, amelynek bekövetkezése a halasztási kedvezmény megszűnéséhez vezet.

[…]

Az adózó által helyben megfizetett, a ténylegesen Franciaországon kívül realizált tőkenyereség utáni adót be kell számítani a Franciaországban megállapított jövedelemadóba, feltéve hogy az ezzel az adóval összehasonlítható.

4.      A (2) [bekezdésben] írt bevallás, illetve megállapítás hiánya vagy az ott feltüntetendő információk egészben vagy részben való elmulasztása esetén azon adók, amelyek tekintetében fizetési halasztást engedtek, azonnal esedékessé válnak.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8        2002-ben Ch. Picart lakóhelyét Franciaországból Svájcba helyezte át. Ezen áthelyezés időpontjában jelentős részesedéssel rendelkezett több francia társaság tőkéjében.

9        Ezen áthelyezéskor Ch. Picart a CGI 167bis. cikkének megfelelően bevallást tett az e részesedésekből származó rejtett értéknövekedésről, és annak érdekében, hogy e vonatkozásban fizetési halasztásban részesüljön, kijelölt egy franciaországi adóügyi képviselőt, továbbá a francia Államkincstár követeléseit bankgaranciával biztosította.

10      2005-ben Ch. Picart átruházta a szóban forgó részvényeit, ezzel véget vetett az említett adófizetési halasztásnak. Személyes adózási helyzetének vizsgálatát követően a francia adóhatóság újraértékelte a bejelentett értéknövekedés összegét, és Ch. Picart terhére további jövedelemadó- és társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettséget, és ehhez kapcsolódó szankciókat állapított meg.

11      Ch. Picart panaszt nyújtott be e többletjárulék és szankciói alól történő mentesítése érdekében. Mivel az adóhatóság elutasította e panaszt, Ch. Picart a tribunal administratif de Montreuil-höz (montreuil-i közigazgatási bíróság, Franciaország) fordult, amely előtt állította, sikertelenül, hogy a CGI 167bis. cikke összeegyeztethetetlen a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodással, amennyiben az e megállapodás által biztosított letelepedési szabadság lehetővé teszi számára, hogy Svájcban telepedjen le, és hogy ott önálló vállalkozóként az általa Franciaországban ellenőrzött több társaságban fennálló különféle – közvetlen vagy közvetett – részesedéseinek kezeléséből álló gazdasági tevékenységet folytasson. Mivel ezen érvelés a cour administrative d’appel de Versailles-hoz (versailles-i közigazgatási fellebbviteli bíróság, Franciaország) benyújtott fellebbezés keretében elutasításra került, Ch. Picart felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Conseil d’État-nál (államtanács, Franciaország).

12      A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az önálló vállalkozóként történő letelepedéshez való, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás szerinti jog hatálya azonos-e az Európai Uniós állampolgárai számára biztosított letelepedés EUMSZ 49. cikk szerinti jogának hatályával, és amennyiben igenlő választ kell adni, figyelembe kell-e venni e szabadság alkalmazásakor az e megállapodás aláírásának időpontját követően kihirdetett, 2006. szeptember 7-i N. ítéletből (C-470/04, EU:C:2006:525) eredő ítélkezési gyakorlatot.

13      E körülmények között a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A [személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás] 1. és 4. cikkében, valamint I. mellékletének 12. cikkében meghatározott önálló vállalkozóként történő letelepedéshez való jog azonosnak tekinthető-e az [EUMSZ 49. cikk] által az önálló vállalkozói tevékenységet folytató személyek számára biztosított letelepedési szabadsággal?

2)      Ebben az esetben, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 16. cikkének rendelkezéseire tekintettel, alkalmazható-e az e megállapodást követően, 2006. szeptember 7-én hozott [N.] ítéleten (C-470/04, EU:C:2006:525) alapuló ítélkezési gyakorlat valamely tagállamnak a lakóhelyét Svájcba áthelyező állampolgára esetében, aki csak azon részvényeit tartja meg, amelyeket az e tagállam joga szerinti társaságokban birtokolt, amelyek lehetővé teszik számára a társaság döntéseinek meghatározó befolyásolását és tevékenységének meghatározását, és nem állítja azt, hogy Svájcban olyan önálló vállalkozói tevékenység végzését tervezi, amely különbözik attól a tevékenységtől, amelyet az állampolgársága szerinti tagállamban gyakorolt, és amely e részvények kezeléséből áll?

3)      Arra az esetre, ha ez a jog nem azonos a letelepedés szabadságával, azt ugyanúgy kell-e értelmezni, mint ahogyan azt az Európai Unió Bírósága a[z ítéletében] (2006. szeptember 7-i N. ítélet [C-470/04, EU:C:2006:525]) a letelepedés szabadságával kapcsolatban tette?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

14      Az együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az e megállapodásban részes állam olyan jogszabálya, mint amelyről az alapügyben szó van, amely amennyiben valamely természetes személy ezen államból az említett megállapodásban részes másik államba helyezi át a lakóhelyét, gazdasági tevékenységét azonban e két állam közül az elsőben tartja fenn, az e személy által az említett államok közül az első állam joga alá tartozó társaságokban birtokolt jelentős részesedésből eredő rejtett értéknövekedés azonnali adóztatását írja elő a lakóhely ezen áthelyezésének esetére, és csak azzal a feltétellel ismeri el a fizetendő adó időben halasztott beszedését, ha megfelelő biztosítékot nyújtanak az említett adó beszedésének biztosítására, jóllehet a szintén ilyen részesedéseket birtokló azon személy, aki azonban ezen államok közül továbbra is az első államban tartja fenn a lakóhelyét, csak e részesedések átruházásakor adóköteles.

15      Ch. Picart úgy érvel, hogy a Franciaországban letelepedett társaságokban fennálló részesedéseinek Svájcból történő kezelési tevékenysége az önálló vállalkozóként történő letelepedéshez a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás szerinti jog hatálya alá tartozik, és rendelkeznie kell a lehetőséggel, hogy hivatkozzon e jogra a származási államával szemben is.

16      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már akként ítélte meg, hogy bizonyos körülmények között és az alkalmazandó rendelkezések függvényében lehetséges, hogy az egyik Szerződő Fél állampolgárai ne csak azon állam tekintetében hivatkozzanak a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodáson alapuló jogokra, amely tekintetében gyakorolják a szabad mozgáshoz való jogukat, hanem a saját országaikkal szemben is (2013. február 28-i Ettwein ítélet, C-425/11, EU:C:2013:121, 33. pont).

17      Ennélfogva ellenőrizni kell először is, hogy az olyan helyzet, mint Ch. Picart helyzete, az „önálló vállalkozók” fogalmának személyi hatálya alá tartozik-e a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás szerint, és adott esetben e megállapodás tartalmaz-e olyan rendelkezéseket, amelyekre Ch. Picart hivatkozhat a származási államával szemben.

18      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásnak az önálló vállalkozókra vonatkozó III. fejezetének I. melléklete tartalmazza a hatályt megállapító 12. és 13. cikket.

19      E melléklet 12. cikkének (1) bekezdése szerint önálló vállalkozó bármelyik Szerződő Fél állampolgára, aki önálló vállalkozói tevékenység végzése céljából le kíván telepedni egy másik Szerződő Fél területén.

20      Ami az említett melléklet 13. cikkének (1) bekezdését illeti, az a határ menti ingázó önálló vállalkozókra vonatkozik, azaz az egyik Szerződő Fél olyan állampolgáraira, akiknek a lakóhelye az egyik Szerződő Fél felségterületén van, és akik önálló vállalkozói tevékenységet végeznek a másik Szerződő Fél felségterületén, a lakóhelyükre naponta vagy hetente legalább egyszer rendszeresen visszatérve.

21      Márpedig az alapügyben – anélkül, hogy a jelen előzetes döntéshozatalra utalás keretében meg kellene határozni, hogy a részesedések olyan kezelése, mint amelyről az alapügyben szó van, önálló vállalkozói tevékenységnek minősül-e az ugyanezen melléklet 12. cikkének (1) bekezdése vagy 13. cikkének (1) bekezdése szerint – meg kell állapítani, hogy Ch. Picart helyzete nem tartozik egyik rendelkezés hatálya alá sem.

22      Ugyanis először is, amint az a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás I. melléklete 12. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a letelepedés e rendelkezés szerinti joga az egyik Szerződő Félnek egy másik Szerződő Fél területén, e területen önálló vállalkozói tevékenység folytatása érdekében letelepedni kívánó természetes személy állampolgárai számára van fenntartva.

23      Így annak érdekében, hogy az említett rendelkezés alkalmazható legyen, az érintett személynek az állampolgársága szerinti Szerződő Féltől eltérő Szerződő Fél területén kell az önálló vállalkozói tevékenységét folytatni.

24      Márpedig az alapügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy Ch. Picart, francia állampolgár, nem a Svájci Államszövetség területén kívánja a gazdasági tevékenységét gyakorolni, hanem tevékenységét a származási állama felségterületén kívánja fenntartani. Ebből következik, hogy Ch. Picart helyzete nem tartozik a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás I. melléklete 12. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

25      Másodszor, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás I. melléklete 13. cikke (1) bekezdésének szövegéből következik, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik azon Szerződő Fél állampolgár helyzete, akinek lakóhelye egy másik Szerződő Fél felségterületén van, és aki önálló vállalkozóként folytat tevékenységet a másik Szerződő Fél felségterületén, a lakóhelyére főszabály szerint mindennap vagy legalább hetente egyszer visszatérve.

26      E rendelkezést illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a 2013. február 28-i Ettwein ítéletében (C-425/11, EU:C:2013:121, 34. és 35. pont) úgy ítélte meg, hogy a lakóhelyét a származási államból Svájcba áthelyező, tevékenységét azonban e származási államban fenntartó és szakmai tevékenységének helyéről naponta a lakóhelyére visszatérő önálló vállalkozó házaspár helyzete az említett rendelkezés hatálya alá tartozik.

27      Márpedig a jelen esetben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy Ch. Picart ezen önálló vállalkozó házaspártól eltérően a lakóhelye szerinti állam területén, azaz a Svájci Államszövetségben marad, ahonnan a származási államában fennálló gazdasági tevékenységét kívánja folytatni, és hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás I. melléklete 13. cikkének (1) bekezdésével szemben e szerint nem teszi meg mindennap vagy legalább hetente egyszer a gazdasági tevékenységének helye és lakóhelye közötti útvonalat. Ennélfogva az olyan helyzet, mint Ch. Picart helyzete, nem tekinthető analógnak a 2013. február 28-i Ettwein ítélet (C-425/11, EU:C:2013:121) alapjául szolgáló helyzettel. Következésképpen az olyan helyzet, mint Ch. Picart helyzete nem tartozik e rendelkezés hatálya alá.

28      Ebből következik, hogy az olyan helyzet, mint Ch. Picart helyzete, nem tartozik az „önálló vállalkozók” fogalmának személyi hatálya alá a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás szerint, és így ő nem hivatkozhat e megállapodásra.

29      Végül, ami az EK 43. cikk (jelenleg EUMSZ 49. cikk) 2006. szeptember 7-i N. ítéletből (C-470/04, EU:C:2006:525) eredő értelmezését illeti, elegendő emlékeztetni arra, hogy mivel a Svájci Államközösség nem csatlakozott az Unió belső piacához, magának a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásnak az ilyen értelmű kifejezett rendelkezései hiányában a belső piacra vonatkozó uniós jogi rendelkezéseknek adott értelmezés nem alkalmazható automatikusan a megállapodás értelmezésére (lásd ebben az értelemben: 2009. november 12-i Grimme ítélet, C-351/08, EU:C:2009:697, 29. pont; 2010. február 11-i Fokus Invest ítélet, C-541/08, EU:C:2010:74, 28. pont; 2010. július 15-i Hengartner és Gasser ítélet, C-70/09, EU:C:2010:430, 42. pont).

30      Márpedig a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás nem ír elő ilyen kifejezett rendelkezéseket.

31      Egyébiránt az EK 43. cikk (jelenleg EUMSZ 49. cikk) Bíróság által a 2006. szeptember 7-i N. ítéletben (C-470/04, EU:C:2006:525) adott értelmezése még kevésbé befolyásolja a fenti megfontolásokat, amint az a főtanácsnok indítványának 63. és azt követő pontjaiból következik, sem e cikk szövege, sem pedig hatálya nem hasonló a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás vonatkozó rendelkezéseihez.

32      A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy mivel az olyan helyzet, mint amelyről az alapügyben szó van, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás szerint nem tartozik az „önálló vállalkozók” fogalmának személyi hatálya alá, e megállapodás rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az e megállapodásban részes állam olyan jogszabálya, mint amelyről az alapügyben szó van, amely amennyiben valamely természetes személy ezen államból egy másik, az említett megállapodásban részes államba helyezi át a lakóhelyét, gazdasági tevékenységét azonban e két állam közül az elsőben tartja fenn, és mindennap vagy legalább hetente egyszer nem teszi meg a gazdasági tevékenységének helye és lakóhelye közötti utat, az e személy által az államok közül az előbbi joga alá tartozó társaságokban birtokolt jelentős részesedésből eredő rejtett értéknövekedés azonnali adóztatását írja elő a lakóhely ezen áthelyezésének esetére, és csak azzal a feltétellel ismeri el a fizetendő adó időben halasztott beszedését, hogy megfelelő biztosítékot nyújtanak az említett adó beszedésének biztosítására, jóllehet a szintén ilyen részesedéseket birtokló azon személy, aki azonban ezen államok közül továbbra is az első államban tartja fenn a lakóhelyét, csak e részesedések átruházásakor adóköteles.

 A költségekről

33      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Mivel az olyan helyzet, mint amelyről az alapügyben szó van, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21-én Luxemburgban aláírt megállapodás szerint nem tartozik az „önálló vállalkozók” fogalmának személyi hatálya alá, annak rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az e megállapodásban részes állam olyan jogszabálya, mint amelyről az alapügyben szó van, amely amennyiben valamely természetes személy ezen államból egy másik, az említett megállapodásban részes államba helyezi át a lakóhelyét, gazdasági tevékenységét azonban a két állam közül az elsőben tartja fenn, és mindennap vagy legalább hetente egyszer nem teszi meg a gazdasági tevékenységének helye és lakóhelye közötti utat, az e személy által az említett államok közül az előbbi állam joga alá tartozó társaságokban birtokolt jelentős részesedésből eredő rejtett értéknövekedés azonnali adóztatását írja elő a lakóhely ezen áthelyezésének esetére, és csak azzal a feltétellel ismeri el a fizetendő adó időben halasztott beszedését, hogy megfelelő biztosítékot nyújtanak az említett adó beszedésének biztosítására, jóllehet a szintén ilyen részesedéseket birtokló azon személy, aki azonban ezen államok közül továbbra is az első államban tartja fenn a lakóhelyét, csak e részesedések átruházásakor adóköteles.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: francia.