Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

GIOVANNI PITRUZZELLA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. szeptember 5.(1)

C-156/17. sz. ügy

Köln-Aktienfonds Deka

kontra

Staatssecretaris van Financiën,

Nederlandse Orde van Belastingadviseurs,

Loyens en Loeff NV

részvételével

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia legfelsőbb bírósága] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A tőke szabad mozgása – Korlátozások –Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoknak (ÁÉKBV) fizetett osztalék adóztatása – Külföldi illetőségű ÁÉKBV belföldi illetőségű társaságoktól kapott osztalékra kivetett osztalékadó visszatérítése iránti kérelmeinek elutasítása – Az ÁÉKBV részvényeseire vonatkozó követelmények – A követelmények bizonyítása – Közvetett hátrányos megkülönböztetés – Valójában csak a nemzeti piacra jellemző feltételek – Az osztalék kifizetésének kötelezettsége – A tagállamok adóztatási joghatósága – A kötelezettség teljesítésének lehetetlensége vagy túlzott nehézsége – A külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam általi szabályozás”






1.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) azt kéri, hogy a Bíróság foglaljon állást abban a kérdésben, hogy az adóalany befektetési vállalkozások (a továbbiakban: ABV-k) adóztatására vonatkozó holland szabályozás egyes aspektusai összeegyeztethetők-e a tőkének az EUMSZ 63. cikk által előírt szabad mozgásával.(2)

2.        A jelen ügy tárgyát képező, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a Köln-Aktienfonds Deka (a továbbiakban: KA Deka) Németországban illetőséggel rendelkező, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) és Hollandia adóhatóságai között indult olyan jogvita keretében merültek fel, amelynek tárgyát az képezte, hogy Hollandia adóhatóságai elutasították azokat, a KA Deka által előterjesztett kérelmeket, amelyekkel a KA Deka az ABV-kre vonatkozó szabályozás alapján azt kérte, hogy térítsék vissza részére azt az osztalékadót, amelyet tőle azon osztalék után szedtek be, amelyet Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságok részvényeire vonatkozóan kapott 2002 és 2006 között.

3.        Miután a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést a 2018. június 21-i Fidelity Funds és társai ítélet (C-480/16, EU:C:2018:480, a továbbiakban: Fidelity Funds ítélet) kihirdetése miatt visszavonta, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek immár kizárólag az képezi tárgyát, hogy összeegyeztethető-e az EUMSZ 63. cikkel a szóban forgó szabályozás az általa előírt, az ÁBV-k rendszerének alkalmazásához szükséges két olyan feltétel viszonylatában, amelyeknek teljesülniük kell a beszedett osztalékadó visszatérítéséhez: egyrészről az ÁÉKBV rendszerét alkalmazni kívánó részvényesekre vonatkozó egyes követelmények, másrészről pedig a befolyt hozamok elosztásának kötelezettsége viszonylatában.

4.        A jelen ügy jelentős és érzékeny kérdéseket vet fel a tagállamok – többek között – valamely adójogi szabályozás alkalmazásához szükségesnek tartott követelmények előírásának szabadságában kifejeződő adóztatási joghatóságának az EUM-Szerződés által előírt alapvető szabadságok, különösen a tőke szabad mozgása tiszteletben tartásának biztosítására vonatkozó követelménnyel történő összehangolását illetően.

I.      Jogi háttér

5.        A hollandi jogban az ÁBV-k jogi és adózási rendszerét elsősorban a Wet op de vennootschapsbelasting 1969 (a társasági adóról szóló 1969. évi törvény; a továbbiakban: Wet Vpb) 2007-ben jelentős mértékben módosított 28. cikke és a Wet op de dividendbelasting (az osztalékadóról szóló 1965. évi törvény) 10. cikkének 2 bekezdése szabályozza.

6.        E szabályozás azt a célkitűzést követi, hogy a Hollandia területén történő adózás szempontjából valamely ÁBV részvényeseit vagy részesedéseinek tulajdonosait a közvetlen befektető természetes személyekkel azonos helyzetbe hozza. Az említett szabályozás oly módon került kialakításra, hogy minél közelebb hozza az ÁBV-k által végzett befektetések jövedelmével kapcsolatos és a közvetlenül a magánszemélyek által végrehajtott befektetéseket terhelő adóterheket.

7.        A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) előzetes döntéshozatalra utaló határozatából kitűnik, hogy ennek megvalósítása céljából Hollandiának az alapeljárás szempontjából releváns időszakban hatályos joga az ÁBV-kat jogi és adózási szempontból a következőképpen szabályozta.

8.        Először is, a Wet Vpb 28. cikke 2 bekezdésének 2002 és 2006 között hatályos szövege értelmében ÁBV minden, Hollandiában illetőséggel rendelkező részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság vagy közös befektetési alap formájában működő, vagyoni befektetési célú, valamint tevékenységű szervezet, amely megfelel a szóban forgó bekezdésben meghatározott feltételeknek.(3)

9.        Másodszor, az ÁBV-kra régen nulla százalékos társaságiadó-mérték vonatkozott és még most is nulla százalékos társaságiadó-mérték vonatkozik, ami egyenértékű a társasági adó alóli mentességgel.

10.      Harmadszor, amennyiben valamely ÁBV hollandiai székhelyű társaságokban részesedéssel rendelkezik, és e társaságoktól osztalékot kap, igényelheti az osztalékot fizető társaságoknál az ezen osztalék után forrásadóként beszedett holland adó visszatérítését. Ezzel szemben az ÁBV kedvezményre jogosult, ha más országokban illetőséggel rendelkező olyan társaságoktól kap osztalékot, amelyek adókötelesek ezekben az országokban. Ezek az előírások még most is hatályosak.

11.      Negyedszer, az ABV-k régen kötelesek voltak a szóban forgó üzleti év végétől számított nyolc hónapon belül részvényeseik vagy más befektetőik részére osztalékként kifizetni a befolyt kifizethető hozamokat (osztalékot és már tőkejövedelmet) (a továbbiakban: kifizetésre vonatkozó követelmény)(4), és erre még most is kötelesek.

12.      Ötödször, az ABV-k kötelesek voltak beszedni az általuk a részvényeseik vagy más befektetőik részére kifizetett osztalékot terhelő holland osztalékadót. Az osztalékadónak az ABV-k általi ilyen beszedése lép azon osztalékadó helyébe, amelyet tőlük beszednek és részükre később visszatérítenek. Így az ABV-n keresztül megvalósított befektetés adójogi szempontból nem kedvezőbb a közvetlen befektetésnél.

13.      Hatodszor, a releváns szabályozás – annak biztosítása érdekében, hogy az ÁBV-kra vonatkozó szabályozást kizárólag a befektetők azon csoporjaira, amelyek e szabályozás címzettjei – bizonyos olyan követelményeket írt elő a részvényesekkel, illetve más befektetőkkel kapcsolatban, amelyeket a szervezeteknek teljesíteniük kellett ahhoz, hogy ÁBV-nak minősüljenek (a továbbiakban: befektetői követelmények).(5)

14.      A 2002. és 2006. közötti időszakban a részvényesekre vonatkozó feltételeket a Wet Vpb 28. cikke 2 bekezdésének c., d., e., f. és g. pontja szabályozta. E szabályozás különbséget tett a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket hivatalosan az amszterdami tőzsdén jegyző szervezetek és az olyan szervezetek között, amelyek részvényeiket vagy befektetési jegyeiket hivatalosan nem jegyezték az amszterdami tőzsdén.

15.      Konkrétabban, az ÁBV-kra vonatkozó szabályozás lényegében nem vonatkozott a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket hivatalosan az amszterdami tőzsdén jegyző szervezetekre, ha azok részvényeinek vagy részesedéseinek legalább 45%-ával tőkejövedelem-adó fizetésére kötelezett szervezet rendelkezett (és nem olyan ÁBV, amelynek részvényeit vagy részesedéseit az amszterdami tőzsdén jegyezték), vagy olyan szervezet, amelynek tőkejövedelme a részvényeseket vagy más befektetőket terhelő tőkejövedelem-adó hatálya alá tartozott. Ezenfelül, egy adott szervezet akkor sem alkalmazhatta az ÁBV-kra vonatkozó szabályozást, ha e szervezetben valamely természetes személy egyedül legalább 25%-os érdekeltséggel rendelkezett.

16.      A részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén nem jegyző szervezetek azzal a feltétellel alkalmazhatták az ÁBV-kra vonatkozó szabályozást, hogy – lényegében – a részvényeik vagy részesedéseik legalább 75%-ával természetes személyek vagy tőkejövedelem-adó fizetésére nem kötelezett szervezetek – köztük nyugdíjalapok és jótékonysági szervezetek – vagy más ÁBV-k kellett hogy rendelkezzenek. E szervezetek azonban nem alkalmazhatták az ABV-kra vonatkozó szabályozást abban az esetben, ha a szervezetben egy vagy több természetes személy jelentős részesedéssel, illetve a részvények, illetve a részesedések legalább 5%-ával rendelkezett. A Wet toezicht beleggingsinstellingen (a befektetési alapok felügyeletéről szóló törvény) értelmében engedéllyel rendelkező befektetési alap esetében a jelentős részesedésre vonatkozó tilalom helyett olyan szabály érvényesült, amely szerint egyetlen természetes személy sem rendelkezhetett az alapban 25%-os vagy azt meghaladó érdekeltséggel.

17.      Az ÁBV-ra vonatkozó szabályozás alkalmazhatósága szempontjából tehát a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket az amszterdami tőzsdén hivatalosan jegyző szervezetekkel szemben a részvényeiket vagy befektetési jegyeiket az amszterdami tőzsdén hivatalosan nem jegyző szervezetekhez képest kevésbé szigorú követelményeket írtak elő.

18.      A 2007. évi jogszabályi módosításokat követően megszüntették a részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén jegyző szervezetek és a részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén nem jegyző szervezetek közti különbségtételt. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy mostanra az vált döntő jelentőségűvé, hogy a részvények vagy részesedések a wet op het financieel toezicht (a pénzügyi felügyeletről szóló törvény)(6) előírásainak megfelelően a pénzügyi eszközök valamely piacára be legyenek vezetve, vagy az alap, illetve annak kezelője engedéllyel rendelkezzen, vagy az alól a törvény maga mentesítse.(7)

II.    A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19.      A Köln-Aktienfonds Deka (a továbbiakban: KA Deka) német jog alapján létrehozott és németországi illetőséggel rendelkező befektetési alap, amelynek tevékenysége az alap vagyonának befektetéséből áll. A KA Deka a 85/611 irányelv(8) és a 2009/65 irányelv(9) értelmében vett ÁÉKBV-nak minősül. A KA Deka a németországi értékpapírtőzsdén jegyzett árfolyamú részvényeket bocsát ki. A részvénykereskedésre az úgynevezett „global stream system” segítségével kerül sor. A tényállás megvalósulásának idején a KA Deka közös befektetési alapként (Sondervermögen) mentesült a német társasági jövedelemadó alól.

20.      A KA Deka holland illetőséggel rendelkező társaságokba fektetett be, amelyektől a 2002/2003–2007/2008-as üzleti években osztalékot kapott. Ezen osztalékokra forrásadóként 15%-os mértékű osztalékadót vetettek ki Hollandiában.(10)

21.      Mivel a KA Deka nem köteles beszedni a fenti 12. pontban említett osztalékadót Hollandiában, az általa juttatott hozam után azt nem szedte be.

22.      A KA Deka a fent említett üzleti évek vonatkozásában összesen mintegy 690 000 EUR összegben kérte az osztalékadó jogcímén Hollandiában megfizetett forrásadó visszatérítését.

23.      A hollandiai adóhatóságok elutasították a KA Deka által benyújtott visszatérítési kérelmeket; így a KA Deka keresetet terjesztett a Rechtbank Zeeland-West-Brabant (zeeland-west-brabanti bíróság, Hollandia) elé. A KA Deka a szóban forgó bíróság előtt lényegében azt adta elő, hogy a kért visszatérítésekhez való joga az EUMSZ 63. cikkből ered, és a helyzete az ÁBV jogállását élvező, Hollandiában illetőséggel rendelkező befektetési alapéhoz hasonló.

24.      A Rechtbank Zeeland-West-Brabant (zeeland-west-brabanti bíróság), mivel kétségeket táplált a KA Dekának az ÁBV jogállásával rendelkező, Hollandiában illetőséggel rendelkező befektetési alappal történő összehasonlításának szempontjait illetően, valamint az azonos tárgyban folyamatban lévő ügyek jelentős száma okán úgy határozott, hogy előzetes kérdéseket terjeszt a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága), a kérdést előterjesztő bíróság elé.

25.      A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a részvényesekre vonatkozó követelmények előírásának célja annak biztosítása, hogy az ÁBV-kra vonatkozó szabályozás alkalmazása továbbra is azokra a befektetőkre korlátozódjon, amelyek annak a címzettjei, és hogy e követelmények megkülönböztetés nélkül, a létrehozatala vagy a székhelye szerinti tagállamtól függetlenül vonatkozzanak az illetőséggel rendelkező és illetőséggel nem rendelkező szervezetekre. A holland illetőséggel rendelkező befektetési alapnak is teljesítenie kell a befektetői követelményeket ahhoz, hogy ABV-ként ismerjék el. Nem releváns a KA Deka által hivatkozott azon körülmény, amely szerint számára lehetetlen a szóban forgó követelmények teljesülésének bizonyítása, mivel a „global stream system” kereskedési rendszer használata okán nem ismeri a saját részvényeseit. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az érintettnek felróható, ha nem kerül bizonyításra a befektetői követelmények teljesülése.

26.      Ezenfelül, a kérdést előterjesztő bíróság a kifizetésre vonatkozó követelményt illetően arra keres választ, hogy az ÁBV-kra vonatkozó szabályozás alkalmazásának feltételeként szabható-e valamely külföldi befektetési alap részére, hogy a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékot ténylegesen kifizesse, vagy elegendő, ha ezen osztalékot fiktíven figyelembe veszik abban az adóban, amelyet az alap illetősége szerinti tagállam beszed az alap részvényeseitől és más befektetőitől.

27.      A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága), mivel észszerű kétségeket táplál az e kérdésekre adandó válaszokat illetően, előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Ellentétes-e az [EUMSZ 63. cikkel], ha azért, mert nem köteles beszedni a holland osztalékadót, valamely nem holland illetőséggel rendelkező befektetési alapnak nem térítik vissza azt a holland osztalékadót, amelyet a holland illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékaira vetettek ki, miközben visszatérítik az osztalékadót a holland illetőséggel rendelkező azon adóalany befektetési vállalkozásnak, amely a holland osztalékadó beszedése mellett évente osztalékot fizet részvényeseinek vagy más befektetőinek?

2)      Ellentétes-e az [EUMSZ 63. cikkel], ha a Hollandián kívül illetőséggel rendelkező befektetési alap számára azért nem térítik vissza az olyan osztalékok után beszedett holland osztalékadót, amelyet holland illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert nem bizonyította, hogy részvényesei vagy más befektetői teljesítik a holland szabályozásban meghatározott feltételeket?

3)      Ellentétes-e az [EUMSZ 63. cikkel], ha a Hollandián kívül illetőséggel rendelkező befektetési alap számára nem térítik vissza az olyan osztalékok után beszedett holland osztalékadót, amelyeket holland illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert a befektetési hozamokat nem fizeti ki évente teljes mértékben az üzleti évet követő legkésőbb nyolcadik hónapban, akkor sem, ha a székhelye szerinti államban az ott érvényes jogszabályok alapján befektetési hozamai, amennyiben nem fizetik ki azokat a) kifizetettnek minősülnek vagy b) a részvényesek vagy más befektetők esetében a székhely szerinti állam beszedi a kapcsolódó adót, mintha sor került volna osztalékfizetésre, míg azon holland illetőséggel rendelkező adóalany befektetési vállalkozás számára megtérítik az osztalékadót, amely befektetési hozamait évente, a holland osztalékadó beszedése mellett, kifizeti részvényesei vagy más befektetői számára?”

III. A Bíróság előtti eljárás

28.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 2017. március 27-én érkezett a Bíróság Hivatalához. A KA Deka, a Nederlandse Orde van Belastingadviseurs (a hollandiai adótanácsadók egyesülete), a Loyens et Loeff NV társaság, a német kormány és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

29.      A Bíróság Hivatala a Fidelity Funds ítélet meghozatalát követően 2018. június 22-i levelével felhívta a kérdést előterjesztő bíróságot arra, hogy közölje a Bírósággal, ha úgy ítéli meg, hogy szükséges az előzetes döntéshozatal iránti kérelem fenntartása.

30.      A kérdést előterjesztő bíróság 2018. december 3-i levelével arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy vissza kívánja vonni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést, ugyanakkor fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést.

31.      A Bíróság előtt 2019. május 22-én tartott tárgyaláson a KA Deka, a Nederlandse Orde van Belastingadviseurs, a Loyens et Loeff NV társaság, a német kormány és a holland kormány, valamint a Bizottság avatkozott be.

IV.    Jogi elemzés

A.      Előzetes megjegyzések

32.      Elöljáróban megjegyzendő, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésnek a kérdést előterjesztő bíróság által a Fidelity Funds ítélet alapján történő visszavonását követően a jelen ügyben a Bíróságnak kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést kell megválaszolnia.

33.      A Fidelity Funds ítélet tárgyát ugyanis az ÁÉKBV-k dán társaságoktól kapott osztalékának adóztatásával kapcsolatos azon dán adójogi szabályozás képezte, amely több különböző szempontból is hasonlított az alapügy tárgyát képező hollandiai szabályozáshoz, amellyel lényegében egyező célra irányult.(11)

34.      A Bíróság ezen ítéletben megállapította, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely alapján az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaság által valamely külföldi illetőségű ÁÉKBV-nak fizetett osztalék után forrásadót kell fizetni, míg az ugyanebben a tagállamban illetőséggel rendelkező ÁÉKBV-nak fizetett osztalék mentes e forrásadó alól, feltéve hogy e vállalkozás minimális osztalékot fizet a befektetőinek, vagy technikailag egy minimális osztalékot állapít meg, és az e valós vagy fiktív minimális osztalék utáni adót a befektetőitől levonja.

35.      A Bíróság egyrészről úgy ítélte meg, hogy az ilyen nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikkben főszabály szerint tiltott korlátozását valósítja meg,(12) másrészről pedig azt, hogy e korlátozást nem igazolhatják a belföldi illetőségű ÁÉKBV-k és a külföldi illetőségű ÁÉKBV közötti objektív eltérések vagy közérdeken alapuló nyomós indokok, konkrétabban az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának a szükségessége vagy az adórendszer koherenciája megőrzésének a szükségessége.(13)

36.      A kérdést előterjesztő bíróság 2018. december 3-i levelében közölte a Bírósággal, hogy álláspontja szerint a Fidelity Funds ítéletből levezethető az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válasz, amely kérdés arra vonatkozik, hogy összeegyeztethető-e az EUMSZ 63. cikkel a hollandiai szabályozáshoz hasonló olyan szabályozás, amelynek alapján a külföldi illetőséggel rendelkező ÁÉKBV-nak nem térítik vissza azt az osztalékadót, amelyet a belföldi illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékára vetettek ki, miközben azt visszatérítik a belföldi illetőségű ÁÉKBV-nak.

37.      A kérdést előterjesztő bíróság ugyanebben a levélben viszont azt is közölte, hogy a szóban forgó ítélet teljes egészében nem válaszolta meg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdést, amelyek arra vonatkoznak, hogy összeegyeztethető-e az EUMSZ 63. cikkel, hogy egyrészt a részvényesekre vonatkozó, a fenti 15. és 16. pontban említett követelményeket, másrészt pedig a kifizetésre vonatkozó, a fenti 11. pontban említett követelményt előíró rendelkezések értelmében nem térítik vissza a forrásadót a külföldi illetőségű ÁÉKBV-nak.

38.      A jelen ügy tárgya tehát e két, előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre korlátozódik. Álláspontom szerint azonban e kérdések megválaszolása céljából először is a Bíróság által a tőke szabad mozgása terén saját ítélkezési gyakorlatában, különösen az osztalékadózással kapcsolatos ügyekben kidolgozott elveket kell elemezni.

B.      A tőke szabad mozgása terén az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott elvek, különös tekintettel az osztalékadózásra

39.      Először is, az annak meghatározására irányuló vizsgálatot illetően, hogy valamely nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásának korlátozását valósítja-e meg, mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a Bíróságnak már többször alkalma nyílt megállapítani azt, hogy a tagállamok közvetlen adóztatási hatáskörüket kötelesek az uniós jog és különösen az EUM-Szerződés által biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartásával gyakorolni.(14)

40.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése által tiltott, tőkemozgást korlátozó intézkedések azon intézkedéseket foglalják magukban, amelyek alkalmasak arra, hogy eltántorítsák a külföldi illetőségűeket attól, hogy valamely tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy más tagállamokban hajtsanak végre beruházásokat.(15)

41.      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából emellett az következik, hogy az objektív feltételeken alapuló eltérő bánásmódok de facto hátrányosan érinthetik a határokon átnyúló helyzeteket, és az EUM-Szerződés által biztosított alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes közvetett hátrányos megkülönböztetést valósíthat meg.(16)

42.      A szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatban a Bíróságnak e tekintetben alkalma nyílt megállapítani azt, hogy ugyanakkor még az olyan nemzeti szabályozás is alkalmas a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozására, amely a szolgáltatásnyújtó letelepedési helyétől függetlenül minden szolgáltatásra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, amennyiben kizárólag a szolgáltatások azon igénybe vevőinek tart fenn valamely jogosultságot, akik megfelelnek bizonyos, valójában csak a nemzeti piacra jellemző feltételeknek, és ily módon megfosztja ezen jogosultságtól az olyan más, lényegében hasonló szolgáltatások igénybe vevőit, amelyek ugyanakkor nem felelnek meg az e szabályozásban előírt különös feltételeknek. Az ilyen szabályozás ugyanis magát a szolgáltatások igénybevevőinek helyzetét befolyásolja, így tehát visszatarthatja őket attól, hogy bizonyos szolgáltatásnyújtók szolgáltatásait igénybe vegyék, amennyiben az utóbbiak által nyújtott szolgáltatások nem felelnek meg az említett szabályozásban előírt feltételeknek, mivel ily módon feltételhez köti a piachoz való hozzáférésüket.(17)

43.      Ez az ítélkezési gyakorlat a tőke szabad mozgása terén is alkalmazható.(18)

44.      Következésképpen a belföldi illetőségű és a külföldi illetőségű szervezetekre egyaránt megkülönböztetés nélkül alkalmazandó nemzeti szabályozás is alkalmas a tőke szabad mozgásának korlátozására, amennyiben kizárólag azoknak a szervezeteknek tart fenn valamely kedvezményes adózást, akik megfelelnek bizonyos, valójában csak a nemzeti piacra jellemző feltételeknek, és ily módon megfosztja ezen adózástól az olyan más, lényegében hasonló szervezeteket, amelyek ugyanakkor nem felelnek meg az e szabályozásban előírt különös feltételeknek.

45.      Az ehhez hasonló szabályozás ugyanis alkalmas lehet arra, hogy az olyan külföldi illetőségű szervezeteket, amelyek nem felelnek meg az említett szabályozásban előírt egyes, valójában csak a nemzeti piacra jellemző feltételeknek, eltántorítsa attól, hogy a szóban forgó tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy külföldi illetőségű szervezetekbe ruházzanak be.

46.      Egyébiránt másodsorban, arra kell rámutatni, hogy az EUM-Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek a közvetlen adózás terén történő alkalmazását – a tagállamok adóztatási hatásköre okán – össze kell hangolni a tagállamokat megillető adóztatási joghatósággal.

47.      A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy az egyes tagállamoknak kell az uniós jog tiszteletben tartásával megszervezniük a felosztott nyereség adóztatására vonatkozó rendszerüket, és ennek körében meghatározniuk azt az adóalapot és adómértéket, amely alkalmazandó az osztalékot fizető társaságra, illetve az osztalékban részesülő részvényesre, amennyiben azok adóalanyok az adott tagállamban(19), feltéve azonban, hogy a szóban forgó rendszer nem tartalmaz az EUM-Szerződésben tiltott hátrányos megkülönböztetést.(20)

48.      Ezenfelül az uniós jog egységesítésére, illetve összehangolására irányuló intézkedések hiányában a tagállamok továbbra is jogosultak egyezményekben vagy egyoldalúan meghatározni adóztatási joghatóságuk megosztásának szempontjait.(21)

49.      A Bíróság ebből arra a következtetésre jutott, hogy egyrészről valamely tagállam nem köteles a saját adórendszerét a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani,(22) másrészről a tagállam nem köteles figyelembe venni az adójogszabálya alkalmazása céljából egy másik tagállam különleges szabályozásából adódó esetlegesen hátrányos következményeket. A közvetlen adóztatásra vonatkozó uniós jog jelenlegi állapotában ugyanis az EUM-Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezései nem értelmezhetők akképpen, hogy a tagállam köteles az adójogi szabályait valamely másik tagállam szabályai függvényében meghatározni az olyan adóztatás minden helyzetben történő biztosítása végett, amely a nemzeti adójogi szabályozásokból származó valamennyi különbséget megszünteti.(23)

50.      Harmadszor, ebben az összefüggésben kell felvetni azt, a tárgyaláson széles körben megtárgyalt kérdést, hogy annak megállapításához, hogy a belföldi illetőségű és a külföldi illetőségű adóalanyokra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó objektív, azonban valójában közvetett hátrányos megkülönböztetést megvalósító követelmények korlátozzák az EUM-Szerződés által biztosított alapvető szabadságokat, szükséges-e az, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok számára lehetetlen legyen e követelmények teljesítése, vagy az is elegendő, ha egyszerűen csak nehezebb számukra e követelmények teljesítése.

51.      E kérdésben két ellentétes álláspont alakult ki. Egyrészről a német kormány előadta, hogy a kérdést az ítélkezési gyakorlatban még nem válaszolták meg, és nem állapítható meg az adóztatás terén az alapvető szabadságok korlátozásának megvalósulása, ha a külföldi illetőségű adóalanyok számára csak nehezebb, de nem lehetetlen a nemzeti szabályozásban előírt feltételek teljesítése. Az ezzel ellentétes következtetés ugyanis a tagállamoknak a Szerződések által elismert adójogi autonómiáját csorbítaná. Másrészről, a Bizottság az ezzel ellentétes azon álláspontot támogatta, amelynek értelmében az alapvető szabadságok korlátozásának megállapításához nem szükséges, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok számára lehetetlen legyen a feltételek teljesítése. E tekintetben ugyanis elegendő, ha e adóalanyok számára nehezebb a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt feltételek teljesítése.

52.      A releváns ítélkezési gyakorlat vizsgálatából e tekintetben az tűnik ki, hogy a Bíróság több ügyben is megállapította, hogy az EUM-Szerződés által biztosított alapvető szabadságok korlátozásának megvalósulásához nem szükséges, hogy a külföldi illetőségű adóalanyok számára teljes mértékben lehetetlen legyen teljesíteni a hatályos nemzeti szabályozásban – többek között az adójogi szabályozásban – előírt feltételeket.

53.      Így például a Bíróság a 2017. június 8-i Van der Weegen és Pot ítéletben (C-580/15, EU:C:2017:429) a szolgáltatásnyújtás szabadsága EUMSZ 56. cikk értelmében vett korlátozásának megvalósulását annak ellenére állapította meg, hogy a külföldi hitelintézetek számára ténylegesen vagy jogilag nem volt lehetetlen teljesíteni a belga szabályozás által a szóban forgó adómentesség alkalmazásához előírt feltételeket.(24)

54.      Hasonlóképpen, a Bíróság a 2014. október 9-i van Caster ítéletben (C-326/12, EU:C:2014:2269) a tőke szabad mozgása korlátozásának megvalósulását olyan helyzetben állapította meg, amelyben a külföldi illetőségű alapok számára nem volt lehetetlen a nemzeti adójogi szabályozás által előírt kötelezettségek teljesítése.(25)

55.      Egyébiránt a szóban forgó ítélkezési gyakorlat arra is rámutat, hogy a Bíróság megítélése szerint az EUM-Szerződés rendelkezései által biztosított alapvető szabadságok korlátozásának megvalósulásához nem elegendő, ha a külföldi illetőségű adóalanyok számára egyszerűen csak nehezebb a nemzeti szabályozás által előírt, megkülönböztetés nélkül alkalmazandó követelményeket teljesíteni. A korlátozás fogalmának(26) megfelelően a nehézségnek olyan mértékűnek kell lennie, hogy az eltántorítson e szabadság gyakorlásától.

56.      A német kormánynak a tagállamok adójogi autonómiájára történő hivatkozását illetően egyetértek a Bizottságnak a német kormány által hivatkozott azon álláspontjával, amely szerint valamely adónak a belső piaci szabadságok keretében történő értékelése során rugalmasabb megközelítést kell alkalmazni, mivel általánosságban bármely adó alkalmazása alkalmas lehet a gazdasági tevékenység akadályozásra vagy annak visszaszorítására, így már az adó puszta kivetése is korlátozást eredményezhet.(27)

57.      Mindazonáltal főszabály szerint kizárólag azokban az esetekben nem merül fel az uniós jog szempontjából releváns helyzet, amelyekben valamely adót nyíltan és burkoltan sem alkalmaznak hátrányosan megkülönböztető módon, így azt a hasonló helyzetben lévő valamennyi uniós polgárra és gazdasági szereplőre azonos módon alkalmazzák. Abban az esetben azonban, ha a nemzeti adójogi szabályozásban előírt feltételek alkalmazása a külföldi illetőségű adóalanyok esetében a belföldi illetőségű adóalanyokéhoz képest kedvezőtlen bánásmódot eredményez, a tagállamok adójogi autonómiáját az EUM-Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezései korlátozzák.(28)

58.      E tekintetben hozzáteszem, hogy az EUM-Szerződés által biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartásának szükségességéből – amely a tagállamok adójogi autonómiájának gyakorlását korlátozza – az következik, hogy a tagállamok az említett autonómia gyakorlása során a kedvezményes adójogi szabályozás alkalmazása feltételeinek meghatározásakor nem írhatnak elő olyan követelményeket, amelyek teljesítése a külföldi illetőségű adóalanyok számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz.

59.      Álláspontom szerint ebből az következik, hogy a szóban forgó tagállam a kedvezményes adójogi szabályozás alkalmazásakor a nemzeti szabályozás által előírt követelmény alkalmazása során – amennyiben bizonyítást nyer, hogy valamely külföldi illetőségű adóalany számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz e követelményt teljesíteni – nem alkalmazhat eltérő bánásmódot az említett követelmény teljesítésének elmaradása okán, ha az érintett fél illetősége szerinti tagállam szabályozása alapján úgy lehet tekinteni, hogy lényegében teljesült a szóban forgó követelmény.

60.      Az ehhez hasonló esetekben mindazonáltal az érintett külföldi illetőségű félnek kell bizonyítania a szóban forgó tagállam adóhatóságai előtt, hogy számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz teljeskörűen teljesíteni a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt követelményt, valamint azt, hogy a lakóhelye vagy illetősége szerint tagállam nemzeti jogának alkalmazásában lényegében teljesítette ezt a követelményt.

61.      Negyedszer és végezetül, az igazolásokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében az EUMSZ 63. cikk azonban nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján az adózók között különbséget tesznek.

62.      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy e rendelkezést mint a tőke szabad mozgásának alapelvétől való eltérést szigorúan kell értelmezni. Következésképpen e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy minden olyan adójogi szabályozás, amely az adózók között a lakóhelyük vagy a tőkebefektetésük állama alapján különbséget tesz, automatikusan összeegyeztethető az EUM-Szerződéssel. Ugyanis magát az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt eltérést korlátozza az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdése, amely szerint az e cikk (1) bekezdésében említett nemzeti intézkedések „nem szolgálhatnak az [EUMSZ] 63. cikkben meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül”.(29)

63.      Ennélfogva az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja által engedélyezett eltérő bánásmódot meg kell különböztetni az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdésében tiltott hátrányos megkülönböztetéstől. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ahhoz, hogy valamely nemzeti adójogi szabályozást összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel, az szükséges, hogy az eltérő bánásmód objektíve össze nem hasonlítható helyzetekre vonatkozzon, vagy közérdeken alapuló nyomós indok alapján igazolható legyen.(30)

64.      A Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerte, hogy nyomós közérdeken alapuló kényszerítő ok – többek között az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása fenntartásának a szükségessége(31), az adórendszer koherenciája megőrzésének a szükségessége,(32) az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának a szükségessége(33), valamint a szolgáltatás címzettjének védelmét célzó szakmai szabályok, a pénzügyi ágazat jóhírneve és a fogyasztóvédelem.(34)

65.      A kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából feltett második és harmadik kérdést az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott ezen elvek tükrében kell megválaszolni.

C.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

66.      A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével lényegében arra kíván választ kapni, hogy úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 63. cikket, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amelynek révén a külföldi illetőségű ÁÉKBV számára azért nem térítik vissza az olyan osztalék után beszedett osztalékadót, amelyet e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert nem bizonyította, hogy teljesíti a részvényeseinek összetételére vonatkozó egyes követelményeket.

67.      Az alapeljárásban szereplő nemzeti szabályozásnak a kérdést előterjesztő bíróság általi bemutatásából az következik, hogy a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságokban fennálló részesedések után kapott osztalék esetében az osztalékadó jogcímén beszedett forrásadó visszatérítéséhez az ÁBV jogállására szert tenni kívánó ÁÉKBV-nak bizonyítani kellett, hogy teljesíti az alapeljárás szempontjából releváns időszakban hatályos szabályozás által előírt, a fenti 14–16. pontban megjelölt, a részvényesekre vonatkozó követelményeket.

68.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy a részvényesekre vonatkozó említett követelmények annak biztosítását célozták, hogy az ÁBV-kra vonatkozó szabályozást kizárólag a befektetők azon csoportjaira alkalmazzák, amelyek a szabályozás címzettjei. Lényegében tehát a visszaélések elkerülését szolgáló rendelkezésekről van szó.

69.      A kérdést előterjesztő bíróság kérdésének megfogalmazása szerint arra vonatkozik, hogy összeegyeztethető-e az EUMSZ 63. cikkel az, hogy a részvényesekkel szembeni követelmények teljesítését bizonyítani kell, nem pedig arra, hogy összeegyeztethetők-e a szóban forgó rendelkezéssel az ilyen követelmények mint olyanok.

70.      E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bíróság megállapította, hogy a tagállamok fenti 47–49. pontjában említett adójogi autonómiája elvének szerves részét képezi az, hogy ez utóbbiak meghatározzák, hogy melyek a saját nemzeti rendszerük szerint az adott adójogi szabályozás alkalmazására való jogosultság céljából megkövetelt bizonyítékok.(35)

71.      Következésképpen valamely tagállam adóhatóságainak jogukban áll, hogy az adóalanytól megköveteljék az általuk annak értékeléséhez szükségesnek tartott igazolások benyújtását, hogy a szóban forgó jogszabályban előírt adókedvezmény feltételei teljesülnek-e, és következésképpen helye van-e az említett kedvezmény megadásának.(36)

72.      Mindazonáltal a tagállamok ezen adójogi autonómiáját az uniós jogból eredő, különösen a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseiben előírt követelmények betartásával kell gyakorolni(37), következésképpen a külföldi illetőségű potenciális jogosultak nem tehetők ki olyan túlzott mértékű ügyviteli terheknek, amelyek lehetetlenné teszik számukra, hogy a szóban forgó adójogi szabályozást alkalmazzák.(38)

73.      Ebben az értelemben az igazolási kötelezettség akkor lenne vitatható, ha annak oka, hogy azt nem lehet teljesíteni, például abban rejlik, hogy – anélkül, hogy feltétlenül szükséges lenne – belföldi minta szerinti olyan igazolásokat követelnek meg, amelyek külföldi tényállásokra alkalmatlanok.(39)

74.      A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a KA Deka nem képes bizonyítania a részvényesekkel szembeni, a releváns szabályozás által előírt  övetelmények teljesítését az általa választott kereskedési rendszer, vagyis a „global stream system” miatt, amely nem teszi lehetővé, hogy megismerje a saját részvényeseit.

75.      Úgy tűnik tehát, hogy a jelen ügyben a kérdés tisztán a ténybeli körülmények vonatkozásában merül fel. Márpedig, ha az ilyen igazolás végső soron meghiúsulna is, mivel az ÁÉKBV esetleg sem jogilag, sem ténylegesen nem képes ezeket az információkat beszerezni, álláspontom szerint ez mégis az ÁÉKBV-nak jelent hátrányt.(40)

76.      Vleményem szerint ezért a szóban forgó adóhatóság megtagadhatja a kért adóelőnyt, ha az érintett személy elmulasztja az információszolgáltatást. A Bíróság korábbi megállapításához hasonlóan ugyanis a befektető oldalán hiányzó információáramlás főszabály szerint nem olyan probléma, amelyet az érintett tagállamnak kellene kiküszöbölnie.(41) Másképpen megfogalmazva – ahogyan arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott – az érintettnek felróható, ha nem képes bizonyítani a releváns adójogi szabályozás által előírt követelmények teljesülését.

77.      A fentiek alapján ugyanakkor úgy tűnik, e tekintetben még másik három megfontolás is releváns.

78.      Először is, a Bíróság előtt arra hivatkoztak, hogy a személyes adatok védelmével kapcsolatos szabályozás miatt jogilag lehetetlen az adóhatóságok rendelkezésére bocsátani a részvényesekkel szembeni követelmények teljesítéséhez szükséges információkat.

79.      E tekintetben mindenekelőtt rámutatok arra, hogy az olyan nyilvántartás felállítása, amely az ÁÉKBV részvényeseire és abban részesedéssel rendelkezőkre vonatkozó információkat tartalmaz (köztük az ÁÉKBV-ban részvényekkel vagy részesedésekkel rendelkező természetes személyek nevét) és annak Hollandia adóhatóságaival történő közlése a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(42) 2. cikkének b) pontja – vagyis az alapeljárás szempontjából releváns időszakban hatályos szabályozás –értelmében vett „személyes adatok kezelésének” minősül.

80.      E tekintetben arra is rá kell mutatni, hogy a szóban forgó irányelv 7. cikkének e) pontja szerint a személyes adatok kezelése jogellenes, ha az „az adatfeldolgozás [helyesen: adatkezelés] közérdekből elvégzendő feladat végrehajtásához vagy az adatkezelőre, illetve az adatokról tudomást szerző harmadik félre ruházott hivatali hatáskör gyakorlásához szükséges [helyesen: illetve azon harmadik félre ruházott közhatalmi hatáskör gyakorlásához szükséges, akivel az adatokat közölték]”.

81.      A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az adóbeszedést, amely cél érdekében elkészítették az ÁÉKBV érintett részvényeseire, illetve más befektetőire vonatkozó, az adóhatóságokkal közölt dokumentumokat, az e rendelkezés értelmében vett közérdekből elvégzendő feladatnak kell tekinteni(43), következésképpen úgy tekinthető, hogy az azon esetek kimerítő és korlátozó jellegű felsorolásába tartozik, amelyekben a személyes adatok kezelése jogszerűnek minősíthető a 95/46 irányelv 7. cikke szerint.(44)

82.      Másodszor, rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság előtt arra hivatkoztak, hogy a gyakorlatban Hollandia adóhatóságai a részvényesekkel szembeni követelmények teljesítésének ellenőrzését szolgáló információkat a belföldi illetőségű ÁÉKBV-któl nem, hanem kizárólag a külföldi illetőségű ÁÉKBV-któl kérték. A kérdést előterjesztő bíróság feladata ezt ellenőrizni, nyilvánvaló azonban, hogy amennyiben ténylegesen ez a helyzet, a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k hátrányára történő ilyen jogalkalmazás egyértelműen az uniós joggal való összeegyeztethetőség kérdését vet fel.

83.      Harmadszor, ellenőrizni kell, hogy az alapeljárás szempontjából releváns időszakban hatályos rendelkezések – amelyek az ÁBV-k jogállásának megszerzéséhez teljesítendő részvényesi követelményeket írták elő – mint olyanok a tőke EUMSZ 63. cikk értelmében vett szabad mozgásának a fenti 40. pont szerinti korlátozását valósítják-e meg.

84.      E tekintetben mindenekelőtt arra mutatok rá, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előadásán alapján úgy tűnik, hogy az említett rendelkezések – a fenti 82. pontban foglaltak kivételével – megkülönböztetés nélkül alkalmazandók a belföldi illetőségű ÁÉKBV-kra és a külföldi illetőségű ÁÉKBV-kra is, és mindkettőnek teljesítenie kell az említett követelményeket ahhoz, hogy alkalmazhassák az ÁBV-kra vonatkozó szabályozást.

85.      Mindazonáltal a fenti 42–45. pontban említett, az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott elvek alkalmazása során ellenőrizni kell, hogy a részvényesi követelményekkel kapcsolatos rendelkezések – noha azok megkülönböztetés nélkül alkalmazandók – olyan feltételekre vonatkoznak-e, amelyek valójában csak a nemzeti piacra jellemzők, aminek következtében eltántorítják az ilyen feltételeket teljesíteni nem képes külföldi illetőségű ÁÉKBV-kat attól, hogy Hollandiában beruházásokat hajtsanak végre, illetve a Hollandiában illetőséggel rendelkező befektetőket attól, hogy külföldi illetőségű ÁÉKBV-kba fektessenek be.

86.      E tekintetben arra mutatok rá, hogy a szóban forgó rendelkezések 2007-ben bevezetett módosításokig hatályban lévő változata különbséget tett a részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén jegyző szervezetek és a részvényeiket vagy részesedéseiket az amszterdami tőzsdén nem jegyző szervezetek között. Az előbbiekre vonatkoztak részvényesekkel szembeni, a fenti 15. pontban említett követelmények, amelyek kevésbé voltak szigorúak, mint a fenti 16. pontban említett követelmények, amelyeket viszont a szervezetek utóbbi típusának kellett teljesítenie, hogy megszerezze az ÁBV-k jogállását.

87.      Az amszterdami tőzsdén történő jegyzés feltételén alapuló ezen eltérő bánásmód kétségeket ébreszt. Nem világos ugyanis az, hogy ez a feltétel miért lenne releváns abból a szempontból, hogy az ÁBV-k rendszeréhez való hozzáférést illetően az ÁÉKBVK-ra kevésbé szigorú követelmények vonatkoznak. Az ilyen jellegű feltétel alkalmazása ugyanis azt vonhatja maga után, hogy ÁBV-k jogállásának kedvezménye kiváltságos, ha nem egyenesen kizárólagos módon csak a belföldi illetőségű szervezetek számára lenne hozzáférhető, mivel e szervezetek az egyedüliek, amelyek képesek teljesíteni a fent említett követelményeket, megfosztva így a külföldi illetőségű, lényegében hasonló szervezeteket attól a lehetőségtől, hogy a kedvezményes adójogi bánásmódban részesüljenek. Ha ez így történne, a szóban forgó rendelkezések a fenti 44. és 45. pontban említett értelemben vett korlátozást valósítanának meg.

88.      Egyébiránt úgy vélem, hogy a Bírósághoz benyújtott iratanyag nem tartalmaz elegendő információt ahhoz, hogy e tekintetben valamely következtetést lehessen levonni. Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a szóban forgó rendelkezések a tőke szabad mozgásának korlátozásához vezetnek-e vagy sem. Különösen annak vizsgálata releváns többek között, hogy az amszterdami tőzsdén jegyzett ÁÉKBV-k döntő többsége a releváns időszakban ténylegesen Hollandiában rendelkezett-e illetőséggel, ily módon az ÁBV-k rendszeréhez való hozzáférésre vonatkozó, az e szervezetek számára kedvezőbb feltételek előírása ténylegesen valamely hátrányosan megkülönböztető követelménynek a külföldi illetőségű ÁÉKBVK-kal szembeni előírását eredményezi-e. Relevánsnak bizonyulhat annak ellenőrzése is, hogy az amszterdami tőzsdén való jegyzéshez szükséges követelmények a releváns időszakban olyanok voltak-e, amelyek miatt a Hollandiában illetőséggel nem rendelkező ÁÉKBV-k számára ténylegesen nehezebb volt teljesíteni a szóban forgó követelményeket és részvényeiket az amszterdami tőzsdén jegyezni.

89.      Végezetül, a kérdést előterjesztő bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a részvényesekkel szembeni követelmények konkrét alkalmazása nem minősül-e a külföldi illetőségű szervezetek és a belföldi illetőségű szervezetek közötti, igazolatlan eltérő bánásmód rejtett bevezetésének.

90.      E tekintetben arra is rá kell mutatni, hogy egyrészről Hollandia kormánya nem hivatkozott olyan, közérdeken alapuló nyomós indokra, amely igazolhatná azt, hogy az ÁBV-kra vonatkozó szabályozás alkalmazása céljából kevésbé szigorú követelmények vonatkoznak az ÁÉKBV-kra, ha azokat az amszterdami tőzsdén jegyzik, másrészről a 2007. évi jogszabályi módosításokat követően megszüntették az amszterdami tőzsdén való jegyzés feltételének alkalmazását, és e feltételt egy láthatólag semlegesebb feltétel váltotta fel.(45)

91.      Mindezen megfontolások tükrében álláspontom szerint a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából feltett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz azon tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőségű ÁÉKBV számára azért nem térítik vissza az olyan osztalék után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert nem bizonyította, hogy teljesíti a részvényeseinek összetételére vonatkozó egyes követelményeket, feltéve hogy – először is – az adóhatóságok a részvényesekkel szembeni követelmények teljesítését azonos módon követelik meg a belföldi illetőségű ÁÉKBV-któl és a külföldi illetőségű ÁÉKBV-któl, másodszor pedig az ilyen tagállam valamely, a jelen ügyben az az amszterdami tőzsdéjén történő jegyzés feltételén alapuló eltérő bánásmód valójában nem von maga után az említett tagállamban illetőséggel rendelkező szervezetekkel szembeni kiváltságos bánásmódot, aminek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

D.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

92.      A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló azon tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőséggel rendelkező ÁÉKBV számára nem térítik vissza az olyan osztalék után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert a szóban forgó ÁÉKBV az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott hozamokat nem fizette ki a részvényeseinek vagy más befektetőinek az üzleti évet követő legkésőbb nyolcadik hónapban. Ez akkor is így van-e, ha a külföldi illetőségű ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam szabályozása alapján az ilyen hozamok kifizetettnek minősülnek, vagy ha a részvényesektől vagy más befektetőktől az ÁÉKBV székhelye szerinti tagállam úgy szedi be az adót, mintha sor került volna osztalékfizetésre. Ezzel szemben valamely belföldi illetőséggel rendelkező, a szóban forgó kötelezettséget osztalékadó beszedése mellett teljesítő ÁÉKBV számára megtérítik az osztalékadót.

93.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés egy sor kényes problémát vet fel annak meghatározásával kapcsolatban, hogy az EUM-Szerződés által biztosított alapvető szabadságok – a jelen ügyben a tőke szabad mozgása – gyakorlása biztosításának szükségessége érdekében milyen korlátokba ütközik a tagállamok adóztatási joghatósága és a tagállamok arra vonatkozó jogosultsága, hogy meghatározzák a nemzeti adózási rendszerek fenti 47–49. pontban említett előfeltételeit.

94.      A hozamok kifizetése kötelezettségének előírása, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képezi, az ÁBV-kra vonatkozó szabályozás által követett célhoz kapcsolódik. A fenti 6. pontnak megfelelően az említett szabályozás azt a célkitűzést követi, hogy azonos helyzetbe hozzák a valamely ÁBV-n keresztül befektetőket a közvetlen befektetéseket végző személyekkel, így kerülve el a kettős adóztatás kockázatát, amely akkor állna fenn, ha a kifizetett osztalékokat az érintett ÁÉKBV-nál és annak befektetőinél is megadóztatnák. Az ÁBV-kra vonatkozó szabályozás két mechanizmuson – egyrészről az ÁBV-k osztalékadó alóli mentességén, amely a holland társaságoktól kapott osztalék után beszedett adó visszatérítése révén valósul meg, másrészről pedig a hozamok kifizetésének kötelezettségén – alapul.

95.      Ahogyan azt a holland kormánya írásbeli észrevételeiben kifejtette, a kifizetés kötelezettsége szorosan kapcsolódik az ÁBV-knak a fenti 12. pontban említett, arra vonatkozó kötelezettségéhez, hogy a hozamok kifizetésekor forrásadóként beszedjék a részvényeseiket vagy más befektetőiket terhelő holland osztalékadót. Ezáltal az osztalékadót az ÁBV-k helyett az ilyen alapok részvényeseitől vagy más befektetőitől szedik be.

96.      A kifizetési kötelezettség megkülönböztetés nélkül vonatkozik a holland ÁÉKBV-kra és a külföldi illetőségű ÁÉKBV-kra is, és az a hozamok tényleges kifizetésére irányuló kötelezettségnek minősül.

97.      A kérdést előterjesztő bíróság kétségei azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a KA Deka részére nem térítették vissza a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalék után beszedett forrásadót amiatt, hogy nem teljesítette a tényleges kifizetésre irányuló kötelezettséget. E kétségek a német szabályozással kapcsolatban merülnek fel, mivel Németország a KA Deka székhelye szerinti tagállam. Az alapeljárás szempontjából releváns időszakban a Németországban hatályos adójogi szabályozás szerint ugyanis úgy kellett tekinteni, hogy valamely ÁÉKBV természetes személy befektetői részére minimális (elméleti) összegű osztalékot fizettek ki, és az említett minimális összeg tényleges el nem érése esetére vélelmezett további összegek (úgynevezett „ausschuttungsgleiche Erträge”) figyelembevételét írta elő.(46)

98.      Az eljárás során két ellentétes álláspont alakult ki abban a kérdésben, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam ilyen szabályozása alapján a beszedett adó visszatérítésének a tényleges kifizetésre irányuló kötelezettség teljesítése elmulasztása miatti, említett megtagadása az EUMSZ 63. cikkel ellentétes korlátozásnak minősül-e.

99.      Egyrészről a Nederlandse Orde van Belastingadviseurs és a Loyens et Loeff társaság által támogatott KA Deka úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a külföldi illetőségű ÁÉKBV-nak lehetőséget kell adni annak bizonyítására, hogy a székhelye szerinti tagállamban olyan feltételeket teljesít, amelyek egyenértékűek a Hollandiában alkalmazandó feltételekkel.(47) Mivel a német jogban a ki nem fizetett hozam a befektetőknél kifizetett hozamként adózott, a jelen ügyben a holland jog által előírt kifizetési kötelezettséggel egyenértékű feltétel áll fenn. Ezzel szemben a kedvezményes adózási szabályok alá tartozás vonatkozásában annak előírása, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt feltételeknek teljes mértékben azonosaknak kell lenniük a külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállamban előírt feltételekkel, egyenértékű lenne a tőke szabad mozgásának megsértésével, mivel a más jogrendszer hatálya alá tartozó külföldi alap gyakorlatilag soha nem tudná teljesíteni a holland jogszabályok által előírt feltételeket.

100. A Bizottság lényegében csatlakozik ehhez az állásponthoz és úgy véli, hogy az EUMSZ 63. cikkel összeegyeztethetetlennek kell tekinteni azt, hogy a beszedett osztalékadó visszatérítése céljából nem veszik figyelembe a külföldi illetőségű ÁÉKBV székhelye szerinti tagállamban előírt azon kifizetési kötelezettségeket, amelyek hasonlók vagy éppen azonosak a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt kötelezettségekkel.

101. Másrészről viszont a német kormány úgy véli, hogy az EUM-Szerződés alapvető szabadságokkal kapcsolatos rendelkezései nem kötelezhetik valamely tagállamot – a jelen ügyben Hollandiát – arra, hogy figyelembe vegye egy másik tagállam – a jelen ügyben Németország – adójogi szabályozását. A német kormány a saját álláspontjának alátámasztása érdekében a fenti 49. pontban említett azon ítélkezési gyakorlatra utal, amely szerint valamely tagállam nem köteles a saját adórendszerét a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani és nem köteles figyelembe venni az adójogszabálya alkalmazása céljából egy másik tagállam különleges szabályozásából adódó esetlegesen hátrányos következményeket.

102. A holland kormányt írásbeli észrevételeiben a német kormányéval lényegében egyenértékű álláspontot képvisel. Úgy tűnik azonban, hogy a holland kormány a tárgyaláson annak előadásával árnyalta az álláspontját, hogy figyelembe vehetők egy másik tagállam olyan intézkedései, amelyek a holland szabályozáshoz hasonló eredményre vezetnek, például ha szabályozási fikció alapján úgy kellene tekinteni, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV által az illetősége szerinti tagállamban kifizetett osztalékösszeg megfelel annak az összegnek, amelyet az ÁBV-k jogállásának megszerzése érdekében a belföldi illetőségű ÁÉKBV-nak kellett volna kifizetnie.

103. Ebben az összefüggésben kell megvizsgálni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett harmadik kérdést.

1.      A tőke szabad mozgása korlátozásának megvalósulásáról

104. Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyhöz hasonló ügyben a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikk értelmében vett korlátozása valósul-e meg azzal, hogy a nemzeti adóhatóságok nem térítik vissza a beszedett adót az olyan, külföldi illetőségű ÁÉKBV részére, amely nem teljesítette a tényleges kifizetésre vonatkozóan a nemzeti szabályozás által előírt kötelezettséget, ha az annak illetősége szerinti tagállamban az ilyen hozamok kifizetettnek minősülnek vagy azokat tartalmazza az e tagállam által az annak részvényeseitől vagy más befektetőitől beszedett adó.

105. E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a tőke szabad mozgása korlátozásának minősül minden olyan intézkedés, amely terhesebbé vagy kevésbé vonzóvá teszi a tőke határokon átnyúló mozgását, ezért megfosztja a befektetőt e szabadságtól.(48)

106. Álláspontom szerint a jelen ügyben a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettség – noha az a belföldi illetőségű ÁÉKBV-kra és a külföldi illetőségű ÁÉKBV-kra megkülönböztetés nélkül alkalmazandó – korlátozó hatással járhat a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k egyes csoportjai vonatkozásában.

107. Az ilyen típusú kötelezettség konkrét alkalmazása következtében ugyanis eltérően adózik a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget teljesítő, belföldi illetőségű ÁÉKBV(49) és az olyan külföldi illetőségű ÁÉKBV, amely e kötelezettséget amiatt nem teljesítette hivatalosan, hogy az számára lehetetlennek vagy túlzottan nehéznek bizonyul,(50) ha a székhelye szerinti tagállam joga alapján a hozamai kifizetettnek minősülnek, és azok után abban a tagállamban adót fizetnek. A belföldi illetőségű ÁÉKBV részére ugyanis visszatérítik a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalék után beszedett forrásadót, míg a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k nem kapnak ilyen visszatérítést.

108. Az ilyen eltérő bánásmód a külföldi illetőségű ÁÉKBV-kat, amelyek számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettség teljesítése, amelyeknek azonban az illetőségük szerinti tagállam joga alapján hozamaik kifizetettnek minősülnek és azok után abban a tagállamban adót fizetnek, visszatarthatja attól, hogy Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságokba fektessenek be. Az e csoportba tartozó ÁÉKBV-k részére ugyanis – a belföldi illetőségű ÁÉKBV-kal ellentétben – soha nem térítik vissza a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalék után megfizetett forrásadót. Ezenfelül ilyen esetekben az említett eltérő bánásmód visszatarthatja a Hollandiában illetőséggel rendelkezőket attól, hogy ilyen szervezetekbe fektessenek be(51), mivel az ilyen befektetések a belföldi illetőségű ÁÉKBV-k részvényeinek vagy részesedéseinek megszerzéséhez képest kevésbé lesznek vonzók.

109. A fenti 60. ponttal összhangban ilyen esetekben a külföldi illetőségű ÁÉKBV-nak kell bizonyítania a szóban forgó tagállam adóhatóságai előtt először is azt, hogy számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz precízen teljesíteni a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt követelményt, vagyis a jelen ügyben a hozamok tényleges kifizetésére vonatkozó kötelezettséget, másodszor pedig azt, hogy az illetősége szerint tagállam nemzeti jogának alkalmazásával lényegében teljesítette ezt a követelményt, vagyis a jelen ügyben azt, hogy az említett nemzeti jog szerint a szóban forgó hozamok kifizetettnek minősülnek, és a szóban forgó tagállamban azok után adót fizetnek.

110. Ezekből a megfontolásokból az következik, hogy álláspontom szerint az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikkben főszabály szerint tiltott korlátozását valósítja meg.

2.      Az alapeljárás tárgyát képező helyzetek összehasonlíthatóságáról

111. A jelen ügyben azonban az alapvető kérdés annak vizsgálata, hogy objektíve összehasonlítható-e a fenti 107. pontban megjelölt két helyzet, vagyis a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget teljesítő, belföldi illetőségű ÁÉKBV helyzete és az olyan, külföldi illetőségű ÁÉKBV helyzete, amely számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz e kötelezettséget teljesíteni, és amelynek az illetősége szerinti tagállam joga alapján a hozamai kifizetettnek minősülnek, így azok után abban a tagállamban adót fizetnek. Ellenkező esetben ugyanis a fenti 61–63. pontban említett elvek alkalmazása szempontjából úgy lehetne tekinteni, hogy az ÁÉKBV-k második csoportjának a beszedett adó visszatérítéséből való kizárását az ÁÉKBV-k szóban forgó két csoportjának helyzete közötti objektív különbség igazolhatja.(52)

112. Természetesen e kérdést egyszerűen meg lehetne válaszolni annak megállapításával, hogy a helyzetek objektíve eltérnek egymástól: a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget mint Hollandia által az uniós jog által elismert adójogi autonómiájának gyakorlásával előírt kötelezettséget teljesítő ÁÉKBV-k helyzete objektíve eltér az e kötelezettséget nem teljesítő ÁÉKBV-k helyzetétől, ami indokolttá teszi az eltérő adóztatást.

113. Mindazonáltal úgy vélem, hogy ez a kérdés – a fenti 58–60. pontban tett megállapítások tükrében – alaposabb vizsgálatot igényel.

114. E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy annak vizsgálata során, hogy valamely határon átnyúló helyzet összehasonlítható-e valamely belső helyzettel, vagy sem, figyelembe kell venni a kérdéses nemzeti rendelkezések célját, valamint ez utóbbiak tárgyát és tartalmát.(53)

115. Következésképpen az ÁBV-kra vonatkozó szabályozás célja, amely a fentiek alapján a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettség előírásához kapcsolódik célja(54) alapján kell megvizsgálni, hogy összehasonlíthatók-e a fenti 111. pontban említett, a jelen ügy tárgyát képező helyzetek.

116. E szabályozás célja alapjában véve az, hogy a címzettjeinek minősülő befektetőtípusok esetében elkerülje a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalék kettős adóztatását azáltal, hogy az ÁÉKBV-k helyett azok részvényeseit vagy más befektetőit adóztatja meg.

117. E tekintetben először is úgy vélem, hogy ami az ÁÉKBV által a holland társaságoktól kapott osztalékot illeti, a szóban forgó nemzeti rendelkezések által követett célra tekintettel a szóban forgó két helyzet objektíve összehasonlítható.

118. A holland szabályozás értelmében ugyanis az említett osztalék megszerzésével kapcsolatban kezdetben a belföldi illetőségű ÁÉKBV-t és a külföldi illetőségű ÁÉKBV-t is terheli adó, az osztalékadó jogcímén beszedett forrásadó formájában (amelyet aztán adott esetben visszatérítenek).

119. E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy attól kezdve, hogy valamely tagállam egyoldalúan vagy egyezmények útján jövedelemadót vet ki a belföldi illetőségű társaságok által nemcsak a belföldi, hanem a külföldi illetőségű társaságoknak fizetett jövedelemre is – beleértve az osztalékokat is –, e külföldi illetőségű társaságok helyzete hasonló lesz a belföldi illetőségű társaságok helyzetéhez.(55)

120. Kizárólag az ugyanezen állam adóztatási joghatóságának gyakorlása vezet ugyanis a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás veszélyéhez, a más tagállamban történő adóztatástól függetlenül. Ilyen esetben annak érdekében, hogy az osztalékban részesülő külföldi illetőségű kedvezményezettek ne ütközzenek a szabad tőkemozgásnak az EUMSZ 63. cikk által főszabály szerint tiltott korlátozásába, az osztalékfizető társaság illetősége szerinti tagállam felelős annak biztosításáért, hogy a külföldi illetőségű társaságok a nemzeti jogban a többszörös vagy a gazdasági kettős adóztatás elkerülését vagy enyhítését célzó eljárások tekintetében a belföldi illetőségű társaságokra irányadóval egyenértékű bánásmódban részesüljenek.(56)

121. Mivel Hollandia úgy döntött, hogy gyakorolja adóztatási joghatóságát a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k által kapott jövedelmek, konkrétan az osztalék felett, ezen ÁÉKBV-k következésképpen a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságok által fizetett osztalék gazdasági kettős adóztatásának a kockázata tekintetében a Hollandiában illetőséggel rendelkező ÁÉKBV-k helyzetéhez hasonló helyzetben vannak.(57)

122. Másodsorban azonban azt kell megvizsgálni, hogy a holland társaságoktól kapott osztalékoknak az ÁÉKBV-k helyett a részvényeseknél vagy más befektetőknél történő megadóztatására tekintettel összehasonlítható-e a két szóban forgó helyzet.

123. Álláspontom szerint azonban a szóban forgó két helyzet erre figyelemmel is objektíve összehasonlítható, tekintettel a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságok osztaléka kettős adóztatásának elkerülésére irányuló célra.

124. Az olyan, belföldi illetőségű társaság helyzete ugyanis, amely a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettség szempontjából a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékából eredő összes hozamát kifizeti, összehasonlítható az olyan, külföldi illetőségű ÁÉKBV helyzetével, amely amiatt nem tudta teljesíteni ezt a kötelezettséget, hogy az számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz volt, amelynek a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékából eredő hozamai azonban a székhelye szerinti tagállamban a részvényesei vagy más befektetői számára a szóban forgó nemzeti szabályozásban előírthoz észszerűen összehasonlítható határidőben kifizetettnek minősülnek és azoknál adóznak.

125. Az ÁÉBKV-k Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékaiból eredő hozamait Hollandiának az adóztatásra vonatkozó döntése miatt mindkét esetben az ÁÉBKV részvényesénél vagy más befektetőjénél adóztatják meg. E két helyzet tehát ebből a szempontból objektíve összehasonlíthatónak tűnik.

126. Következésképpen a holland társaságoktól kapott osztalék adóztatásának kizárólag valamely külföldi illetőségű ÁÉKBV-nál történő fenntartása és az ezen osztalék után megfizetett forrásadó visszatérítésének az ÁÉKBV-tól való megtagadása abban az esetben, ha a külföldi illetőségű ÁÉKBV illősége szerinti tagállamban az ezen osztalékból eredő hozamok kifizetettnek minősülnek és azok a részvényesnél vagy más befektetőnél adóznak annak ellenére, hogy a szóban forgó ÁÉKBV ténylegesen nem fizette ki e hozamokat, mivel az számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz volt, összehasonlítható helyzetek olyan eltérő kezelésének tűnik, amely a szóban forgó szabályozás kettős adóztatás elkerülésére irányuló céljának elérésével is ellentétes.

127. A szóban forgó két helyzet összehasonlíthatóságára vonatkozó következtetést nem cáfolja meg az a tény, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV nem köteles a részvényeseinek vagy más befektetőinek megfizetett hozamok után a holland adót forrásadóként beszedni azt követően, hogy a holland társaságoktól kapott osztalékokból eredő hozamokat ténylegesen kifizette. Ez azonban nem minősül olyan objektíve eltérő helyzetnek, amely a szóban forgó két helyzet eltérő kezelését igazolhatná az ÁÉKBV által a holland társaságoktól kapott osztalékok után beszedett forrásadó visszatérítését illetően.

128. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, ha a szóban forgó adójogi szabályozásnak az a célja, hogy a befektetési eszköz adóztatásának szintjét ezen eszköz részvényeseire helyezze át, főszabály szerint a részvényesek jövedelme feletti adóztatási joghatóság anyagi jogi feltételeit és nem az alkalmazott adóztatás technikáját kell meghatározónak tekinteni.(58)

129. Az, hogy nem adóztathatók meg a külföldi illetőségű befektetők(59) a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k által fizetett, holland társaságoktól kapott osztalékból származó hozamok után, pusztán a Hollandia által az adójogi autonómiájának gyakorlása során arra vonatkozóan hozott döntés logikus következménye, hogy az adóztatás szintjét az eszközről a részvényesre helyezi át.(60)

130. Mivel az adóztatás e lehetetlensége a tagállam önálló döntéséből ered, tehát nem a helyzetek objektív eltérésének köszönhető, így az a fenti 111. pontban említett feltételek fennállása esetén a befektetési eszközök szintjén beszedett osztalékadó visszatérítésével összefüggésben nem igazolhatja a belföldi illetőségű ÁÉKBV-k és a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k eltérő adóztatását amiatt, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k nem kötelesek a részvényesei vagy más befektetői által holland társaságoktól kapott osztalék után beszedni az adót, így a külföldi illetőségű részvényesek vagy más befektetők esetében ezen osztalékot Hollandiában nem terheli adó.

131. Végezetül rámutatok arra, hogy a Bíróság a Fidelity Funds ítélet 84. pontjában már kifejezetten megvizsgálta annak lehetőségét, hogy a szóban forgó tagállam (a jelen ügyben a Holland Királyság) adóhatóságai a fenti 12. pontban említetthez hasonló, a befektetőknek kifizetett hozamok után beszedett forrásadó helyett valamely, külföldi illetőségű ÁÉKBV által az illetősége szerinti tagállam adóhatóságainak a saját adójogi szabályozása alapján megfizetett adót vehessék figyelembe abból a célból, hogy a szóban forgó ÁÉKBV az osztalékadó beszedése alól őt megillető mentességben (a jelen ügyben az adott visszatérítésben) részesülhessen.

132. A fentiekből az következik, hogy a fenti 107. és 111. pontban megjelölt két helyzet objektíve összehasonlítható.

3.      A korlátozás igazoltságáról

133. Hollandia a szóban forgó szabályozás igazolása céljából nem hozott fel nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okot. E tekintetben egyébiránt úgy vélem, hogy a Bíróság által a Fidelity Funds ítéletben tett megállapítások – amely ítélet a fentiek szerint az alapügyben szereplőhöz meglehetősen hasonló szabályozásra vonatkozott –az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának a szükségességét(61) és az adórendszer koherenciája megőrzésének a szükségességét(62) illetően lényegében alkalmazhatók a jelen ügyben fennálló helyzetre.

134. Először is, az adóztatási joghatóságnak a tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztását illetően az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy ha valamely tagállam úgy döntött – amint a holland társaságoktól kapott osztalékok után beszedett forrásadó visszatérítésével kapcsolatban az alapügyekben szóban forgó helyzetben –, hogy nem adóztatja a belföldi illetőségű kedvezményezett ÁÉKBV-k belföldi eredetű osztalékait, nem hivatkozhat az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának követelményére a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k ilyen jövedelmei, vagyis a jelen ügyben a Hollandiában illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott osztalékok adóztatásának igazolása érdekében.(63)

135. Ezenfelül annak elfogadása, hogy valamely tagállam forrásadót vet ki a külföldi illetőségű ÁÉKBV-knak fizetett osztalékra és azokat nem téríti vissza, az e vállalkozások általi valamennyi osztalékfizetésre történő adókivetés lehetetlensége miatt nem vezet az olyan magatartások megakadályozásához, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék az e tagállamnak a területén végzett tevékenységekre vonatkozó adóztatási joghatóságának a gyakorlását, hanem épp ellenkezőleg, ahhoz vezet, hogy ellensúlyozza az adóztatási joghatóságnak az e joghatóságnak a tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztásából eredő hiányát.(64)

136. Másodszor, az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségességét illetően a Fidelity Funds ítélet fent említett 84. pontjából az következik, hogy az alapügyben szóban forgó adórendszer belső koherenciája a beszedett forrásadó visszatérítésének megtagadásánál kevésbé korlátozó intézkedéssel is fenntartható.

137. Ez lenne a helyzet, ha a Holland Királyságtól eltérő tagállamban illetőséggel rendelkező azon ÁÉKBV-k számára, amelyeknek lehetetlen vagy túlzottan nehéz teljesíteni a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget, de az illetőségük szerinti tagállamban a hozamok kifizetettnek minősülnek és azok részvényesénél vagy más befektetőjénél adóznak, vissza lehetne téríteni a beszedett forrásadót, feltéve, hogy a holland adóhatóságok e vállalkozásokkal teljeskörűen együttműködve megbizonyosodnak arról, hogy ez utóbbiak ugyanannyi adót szednek be vagy fizetnek az illetőségük szerinti tagállamban, mint amennyi holland osztalékadót a belföldi illetőségű alapoknak adóelőlegként a részvényeseik vagy más befektetőik részére megfizetett hozamok után vissza kell tartaniuk a fenti 12. pontban említett kötelezettség értelmében. Az ilyen ÁÉKBV-k számára annak lehetővé tétele, hogy e visszatérítésben részesüljenek, ilyen körülmények között kevésbé korlátozó intézkedésnek minősülne, mint a jelenlegi rendszer.

138. Következésképpen az alapügy tárgyát képező szabályozás alkalmazásából eredő korlátozást nem igazolhatja az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása biztosításának vagy az adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége.

139. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőséggel rendelkező ÁÉKBV számára nem térítik vissza az olyan osztalékok után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert a szóban forgó ÁÉKBV az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott hozamokat nem fizette ki e tagállam adójogi szabályozása szerint a részvényeseinek vagy más befektetőinek az üzleti évet követő legkésőbb nyolcadik hónapban, ha bebizonyosodik, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz teljesíteni e kötelezettséget, és ha a külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam szabályozása alapján az ilyen hozamok kifizetettnek minősülnek, vagy ha a részvényesektől vagy más befektetőktől az ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam úgy szedi be az adót, mintha sor került volna osztalékfizetésre, míg valamely belföldi illetőséggel rendelkező, a szóban forgó kötelezettséget osztalékadó beszedése mellett teljesítő ÁÉKBV számára megtérítik az osztalékadót.

V.      Végkövetkeztetés

140. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésre a következőképpen válaszoljon:

1)      Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplő olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőségű ÁÉKBV számára azért nem térítik vissza az olyan osztalékok után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert nem bizonyította, hogy teljesíti a részvényeseinek összetételére vonatkozó egyes követelményeket, feltéve hogy – először is – az adóhatóságok a részvényesi követelmények teljesítését azonos módon követelik meg a belföldi illetőségű ÁÉKBV-któl és a külföldi illetőségű ÁÉKBV-któl, másodszor pedig az ilyen tagállam valamely tőzsdéjén, a jelen ügyben az amszterdami tőzsdén történő jegyzés feltételén alapuló eltérő bánásmód valójában nem von maga után az említett tagállamban illetőséggel rendelkező szervezetekkel szembeni kiváltságos bánásmódot, aminek megállapítása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

2)      Az EUMSZ 63. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló azon tagállami szabályozás, amelynek értelmében valamely külföldi illetőséggel rendelkező ÁÉKBV számára nem térítik vissza az olyan osztalék után beszedett osztalékadót, amelyet az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott, mert a szóban forgó ÁÉKBV az e tagállamban illetőséggel rendelkező társaságoktól kapott hozamokat nem fizette ki e tagállam adójogi szabályozása szerint a részvényeseinek vagy más befektetőinek az üzleti évet követő legkésőbb nyolcadik hónapban, ha bebizonyosodik, hogy a külföldi illetőségű ÁÉKBV számára lehetetlen vagy túlzottan nehéz teljesíteni e kötelezettséget, és ha a külföldi illetőségű ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam szabályozása alapján az ilyen hozamok kifizetettnek minősülnek, vagy ha a részvényesektől vagy más befektetőktől az ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam úgy szedi be az adót, mintha sor került volna osztalékfizetésre, míg valamely belföldi illetőséggel rendelkező, a szóban forgó kötelezettséget osztalékadó beszedése mellett teljesítő ÁÉKBV számára megtérítik az osztalékadót.

1      Eredeti nyelv: olasz.

2      A Bíróságnak a 2008. május 20-i Orange European Smallcap Fund ítéletben (C-194/06, EU:C:2008:289) már alkalma nyílt arra, hogy foglalkozzon a szóban forgó szabályozás akkoriban hatályos változata egyes aspektusainak összeegyeztethetőségével.

3      A 2007-ben bevezetett módosításokat követően egyrészről megszűnt a letelepedés helyével kapcsolatos feltétel, másrészről pedig az ÁBV-nak minősítéshez szükséges jogi formák kimerítő felsorolása helyett olyan rendelkezést iktattak be, amelynek értelmében az Európai Unió valamely tagállamának joga szerint létrehozott szervezetek kérhetik ÁBV-nak minősítésüket, ha „a helyzetük egyébként azonos” a holland jog szerinti részvénytársaságokéval, korlátolt felelősségű társaságokéval vagy közös befektetési alapokéval, és „természetük, valamint szervezetük hasonló” az említett részvénytársaságokéhoz, korlátolt felelősségű társaságokéhoz vagy közös befektetési alapokéhoz.

4      A Wet Vbp 28. cikke 2 bekezdésének b. pontja.

5      A Wet Vbp 28. cikke 2 bekezdésének c. pontja.

6      Konkrétan a szóban forgó törvény 1:1. cikke.

7      Közelebbről a pénzügyi felügyeletről szóló törvény 2:65. cikke vagy 2:66. cikkének 3 bekezdése értelmében.

8      Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 375., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás: 6. fejezet, 1. kötet, 139. o.).

9      Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 302., 32. o.).

10      Legutóbb a 2004. június 4-i harmadik kiegészítő jegyzőkönyvvel módosított, a Németországi Szövetségi Köztársaság és Hollandia között 1959. június 16-án aláírt adóegyezmény 13. cikke értelmében.

11      Lásd a Fidelity Funds ítélet 52. pontját és a fenti 6. pontot.

12      Lásd a Fidelity Funds ítélet 40–45. pontját.

13      Lásd egyrészről a Fidelity Funds ítélet 49–63. pontját, másrészről pedig ugyanezen ítélet 66–76. és 77–86. pontját.

14      Lásd többek között: 2018. július 25-i TTL ítélet (C-553/16, EU:C:2018:604, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15      Lásd: Fidelity Funds ítélet 40. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

16      A letelepedés szabadságával kapcsolatban ebben az értelemben lásd többek között: 2014. február 5-i Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. ítélet (C-385/12, EU:C:2014:47, 37–41. pont).

17      Lásd: 2017. június 8-i Van der Weegen és Pot ítélet (C-580/15, EU:C:2017:429, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18      E tekintetben lásd: 2011. november 10-i Bizottság kontra Portugália ítélet (C-212/09, EU:C:2011:717, 65. pont), amelynek tárgyát a tőke szabad mozgása képezte, és amelyre a Bíróság az előző lábjegyzetben említett Van der Weegen ítélet 29. pontjában hivatkozott az ott kidolgozott elv alátámasztása céljából.

19      Lásd: 2006. december 12-i Test Claimants in the FII Group Litigation ítélet (C-446/04, EU:C:2006:774, 50. pont).

20      Lásd: 2012. november 13-i Test Claimants in the FII Group Litigation ítélet (C-35/11, EU:C:2012:707, 40. pont); 2014. szeptember 11-i Kronos International ítélet (C-47/12, EU:C:2014:2200, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      Lásd ebben az értelemben: 2008. május 20-i Orange European Smallcap Fund ítélet (C-194/06, EU:C:2008:289, 48. pont); 2016. június 30-i Riskin és Timmermans ítélet (C-176/15, EU:C:2016:488, 29. pont).

22      Lásd ebben az értelemben: 2015. június 10-i X ítélet (C-686/13, EU:C:2015:375, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23      Lásd ebben az értelemben: 2008. október 23-i Krankenheim Ruhesitz am Wannsee-Seniorenheimstatt ítélet (C-157/07, EU:C:2008:588, 49. és 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24      Lásd különösen az ítélet 31–35. pontját.

25      Ezen ítélkezési gyakorlat vizsgálatának eredményével véleményem szerint nem ellentétes a német kormány által a tárgyaláson hivatkozott, 2016. április 14-i Sparkasse Allgäu ítélet (C-522/14, EU:C:2016:253). A Bíróság az említett ítéletben megállapította, hogy az EUMSZ 49. cikkel nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely az e tagállamban székhellyel rendelkező hitelintézetek számára előírja azt, hogy a nemzeti hatóságoknak jelentsék be a más tagállamban letelepedett, nem önálló fióktelepeikben letétbe helyezett vagy e fióktelepek által kezelt vagyont az e vagyonnak az elsőként említett tagállamban tartózkodó tulajdonosának a halála esetén, ha a másodikként említett tagállamban nem áll fenn hasonló bejelentési kötelezettség, és a hitelintézetek ott büntetőjogi szankció terhe mellett banktitkot kötelesek tartani. A Bíróság az említett ítéletben lényegében elismerte, hogy a tagállamok a belföldi hitelintézetek külföldön tevékenységet végző, nem önálló fióktelepeire szabadon kiterjeszthetnek valamely kötelezettséget annak érdekében, hogy biztosítsák az adóellenőrzések hatékonyságát (lásd konkrétan az ítélet 29. pontját).

26      A tőke szabad mozgása korlátozásának fogalmával kapcsolatban lásd a fenti 40. pontot.

27      A német kormány a tárgyaláson kifejezetten utalt a Bizottság által a folyamatban lévő Société Générale (C-565/18) ügyben előterjesztett észrevételekre.

28      Lásd végezetül a fenti 39. és 47. pontot, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

29      Lásd: Fidelity Funds ítélet, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

30      Lásd: Fidelity Funds ítélet, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

31      Lásd többek között: 2014. április 10-i Emerging Markets Series of DFA Investment Trust Company ítélet (C-190/12, EU:C:2014:249, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32      2012. május 10-i Santander Asset Management SGIIC és társai ítélet (C-338/11–C-347/11, EU:C:2012:286, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      Lásd többek között: 2014. október 9-i van Caster ítélet (C-326/12, EU:C:2014:2269, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      2019. február 14-i Milivojević ítélet (C-630/17, EU:C:2019:123 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35      Lásd ebben az értelemben: 2011. június 30-i Meilicke és társai ítélet (C-262/09, EU:C:2011:438, 37. pont).

36      Lásd: 2011. február 10-i Haribo ítélet (C-436/08 e C-437/08, EU:C:2011:61, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2011. június 30-i Meilicke és társai ítélet (C-262/09, EU:C:2011:438, 45. pont).

37      Az adójogi szabályozás által előírt feltételek teljesítésének bizonyítását illetően lásd: 2011. június 30-i Meilicke és társai ítélet (C-262/09, EU:C:2011:438, 45. pont).

38      Lásd ebben az értelemben: 2011. február 10-i Haribo ítélet (C-436/08 e C-437/08, EU:C:2011:61, 96. és 97. pont); 2011. június 30-i Meilicke és társai ítélet (C-262/09, EU:C:2011:438, 46. pont).

39      Ugyanebben az értelemben lásd: Kokott főtanácsnok Haribo egyesített ügyekre vonatkozó indítványa (C-436/08 és C-437/08, EU:C:2010:668, 54. pont).

40      Lásd ebben az értelemben: Kokott főtanácsnok Haribo ügyre vonatkozó indítványa (C-436/08 és C-437/08, EU:C:2010:668, 58. pont).

41      Lásd ebben az értelemben: 2011. február 10-i Haribo ítélet (C-436/08 és C-437/08, EU:C:2011:61, 98. pont); 2011. június 30-i Meilicke és társai ítélet (C-262/09, EU:C:2011:438, 48. pont).

42      HL 1995. L 281, 31.o.; magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 15. kötet, 355. o. Lásd e tekintetben: 2017. szeptember 27-i Puškár ítélet (C-73/16, EU:C:2017:725, 103. pont).

43      2017. szeptember 27-i Puškár ítélet (C-73/16, EU:C:2017:725, 108. pont).

44      Uo., 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

45      Lásd a fenti 18. pontot. Mindazonáltal a Bíróság ezen új feltételt illetően nem rendelkezik pontos információval.

46      Közelebbről, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő leírásból kitűnik, hogy a tényállás szempontjából releváns időszakban a német adórendszerben az adóalap meghatározása céljából úgy kellett tekinteni, hogy valamely közös befektetési alapban részesedéssel rendelkező magánbefektetők (elméleti) minimumosztalékot kapnak. Amennyiben a ténylegesen kifizetett osztalékok nem érték el ezt a minimális összeget, az adóalapot további vélelmezett összegekkel (úgynevezett „ausschuttungsgleiche Erträge”-vel) növelték meg. Az ÁÉKBV-ban részesedéssel rendelkező magánbefektetők az így meghatározott adóalap felére mentességet élveztek. 2004-ig az akkori német szabályozás lehetővé tette, hogy valamely ÁÉKBV-ban részesedéssel rendelkező magánbefektető a fent említett adóalap adóköteles felére beszedett német adóba teljes egészében beszámítsa a befektetési alaptól Hollandiában beszedett osztalékadót. A jogszabályi módosítást követően 2004 és 2008 között a beszámítás lehetőségét a holland forrásadó felére korlátozták, és az ilyen beszámítás már nem volt lehetséges abban az esetben, ha az ÁÉKBV úgy határozott, hogy az osztalékból levonja a beszedett külföldi forrásadót.

47      A KA Deka utal a 2011. október 6-i Bizottság kontra Portugália ítéletre (C-493/09, EU:C:2011:635, 46. pont).

48      Lásd: Kokott főtanácsnok Manninen ügyre vonatkozó indítványa (C-319/02, EU:C:2004:164, 28. pont) az 1999. március 16-i Trummer és Mayer ítélettel (C-222/97, EU:C:1999:143, 26. pont) összefüggésben. Lásd még: Mengozzi főtanácsnok Amurta ügyre vonatkozó indítványa (C-379/05, EU:C:2007:323, 28. pont).

49      Mivel e követelmény megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, elméletileg a külföldi illetőségű ÁÉKBV is teljesíthetné a tényleges kifizetésre vonatkozó kötelezettséget. A tárgyalás során ugyanakkor kiemelték, hogy a valóságban gyakorlatilag egyetlen külföldi illetőségű ÁÉKBV sem tudott soha szert tenni az ÁBV-k jogállására.

50      Ilyen helyzet állhat elő például az ÁÉKBV illetősége szerinti tagállam szabályozásával való ütközés vagy összeegyeztethetetlenség okán. A tárgyalás során különböző példákat hoztak fel az ilyen helyzetekre.

51      Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 42– 44. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

52      Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 49. pontját.

53      Lásd a Fidelity Funds ítélet 50. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

54      Lásd a fenti 94. és 95. pontot.

55      Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 54. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

56      Uo., 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

57      Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 56. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

58      Lásd a Fidelity Funds ítélet 60. pontját.

59      Hollandia a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k belföldi illetőségű befektetőivel szemben mindenesetre annak ellenére gyakorolhatja az adóztatási joghatóságát, hogy a külföldi ÁÉKBV-t nem kötelezte az általa kifizetett hozamok után forrásadó beszedésére.

60      Lásd ebben az értelemben a Fidelity Funds ítélet 62. pontját.

61      Lásd a Fidelity Funds ítélet 66–76. pontját.

62      Lásd a Fidelity Funds ítélet 77–86. pontját.

63      Lásd: Fidelity Funds ítélet, 71. pont; 2012. május 10-i Santander Asset Management SGIIC és társai ítélet (C-338/11–C-347/11, EU:C:2012:286, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      Fidelity Funds ítélet, 75. pont.