EU tax law WEB Federal Express Corporation Deutsche Niederlassung - C-26/18

–

a Federal Express Corporation Deutsche Niederlassung képviseletében R. Welzel és U. Reimer Steuerberater,

–

a Hauptzollamt Frankfurt am Main képviseletében U. Beck, meghatalmazotti minőségben,

–

a görög kormány képviseletében K. Georgiadis és M. Tassopoulou, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Clotuche-Duvieusart és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.; a továbbiakban: héairányelv) 2. cikke (1) bekezdése d) pontjának és 30. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Federal Express Corporation Deutsche Niederlassung (a továbbiakban: FedEx) és a Hauptzollamt Frankfurt am Main (Frankfurt am Main-i fővámhivatal, Németország; a továbbiakban: német fővámhivatal) között a vámtartozásnak a vámszabályozás Németország területén való megsértése miatti keletkezése következtében a hozzáadottérték-adó (héa) e tagállamban történő megfizetésére vonatkozó kötelezettség tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.) 2016. május 1-jétől hatályon kívül helyezte a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletet (HL 1992. L 302., 1. o.), és annak helyébe lépett. Az alapeljárás tényállására való tekintettel azonban a 2006. november 20-i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL 2006. L 363., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 201., 38. o.) módosított 2913/92 rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) továbbra is alkalmazandó a jelen ügyben.

4

A Vámkódex 40. cikke a következőket mondta ki:

„A Közösség vámterületére belépő árut az a személy állítja vám elé, aki azt erre a területre beszállítja, vagy – adott esetben – aki az áru ilyen beléptetést követő fuvarozásáért felelősséget vállal, az olyan szállítóeszközzel fuvarozott áruk kivételével, amelyek a Közösség vámterületének felségvizein vagy légterén megállás nélkül haladnak át. Az árut vám elé állító személynek hivatkoznia kell az áruval kapcsolatban korábban benyújtott gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vagy vámáru-nyilatkozatra.”

5

A Vámkódex 50. cikke a következőket írta elő:

„A vám elé állított áru a vám elé állítást követően mindaddig átmeneti megőrzés alatt áll, amíg vámjogi sorsa nem rendeződik. Az ilyen áru a továbbiakban »átmeneti megőrzés alatt álló áru«.”

6

A Vámkódex 91. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezett:

„A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi az alábbiakban meghatározott áru elszállítását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról egy másikra:

7

A Vámkódex 202. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen szólt:

„(1)   A behozatalkor vámtartozás keletkezik:

E cikk alkalmazásában jogellenes bejuttatás a 38–41. cikk és a 177. cikk második francia bekezdése rendelkezéseinek megsértésével történő bejuttatás.

(2)   A vámtartozás az áru jogellenes bejuttatásakor keletkezik.”

8

A Vámkódex 203. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján:

„(1)   A behozatalkor vámtartozás keletkezik:

(2)   A vámtartozás az áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonásakor keletkezik.”

9

A héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében:

„A héa hatálya alá a következő ügyletek tartoznak:

[…]

10

Ezen irányelv 30. cikke így szól:

„»Termékimportnak« kell tekinteni azon termék behozatalát a Közösségbe, amely a Szerződés 24. cikkének értelmében nincs szabad forgalomban.

Az első albekezdésben megállapított ügyleteken kívül termékimportnak kell tekinteni a szabad forgalomban lévő terméknek a Közösség vámterületének részét alkotó harmadik területről történő behozatalát a Közösségbe.”

11

Az említett irányelv 60. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A termékimport teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termék a Közösség területére történő belépéskor található.”

12

Ugyanezen irányelv 61. cikke előírja:

„A 60. cikktől eltérve, amennyiben a termék, amely nincs szabad forgalomban, és a Közösségbe történő behozatala óta a 156. cikkben említett eljárások valamelyike alatt áll, vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, akkor e termék importjának teljesítési helye az a tagállam, amelynek területén a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Hasonlóképpen, amennyiben a szabad forgalomban lévő termék Közösség területére való behozatalakor a 276. és 277. cikkben említett eljárások alá tartozik, az import teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termékre már nem vonatkoznak ezek az eljárások.”

13

A héairányelv 70. cikkének szövege a következő:

„Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik.”

14

Ezen irányelv 71. cikke így szól:

„(1)   Amennyiben a termék a Közösségbe történő behozatalakor a 156., 276. és 277. cikkben meghatározott eljárások valamelyike alatt vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, az adóztatandó tényállás csak akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Amennyiben azonban az importált termékre vámok, mezőgazdasági lefölözések vagy más közös politika által megállapított azonos hatású közterhek vonatkoznak, az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adóztatandó tényállás e terhek tekintetében megvalósul, és e terhek fizetési kötelezettsége keletkezik.

(2)   Amennyiben az importált termékre az (1) bekezdés második albekezdésében meghatározott közösségi közterhek egyike sem vonatkozik, a tagállamok az adóztatandó tényállásra és az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozóan a vámokra érvényes hatályos rendelkezéseket alkalmazzák.”

15

A 2005. február 21-i Umsatzsteuergesetz (a forgalmi adóról szóló törvény, BGBl. 2005. I, 386. o.; a továbbiakban: UStG) „Adóköteles ügyletek” elnevezésű 1. §-a (1) bekezdése 4. pontjának alapügyben alkalmazandó változata a következőképpen szól:

„Az alábbi ügyletek a forgalmi adó hatálya alá tartoznak:

[…]

[…]”

16

Az UStG-nak „Az adófizetési kötelezettség keletkezése” című 13. §-ának (2) bekezdése a következőket mondja ki:

„A 21. § (2) bekezdése alkalmazandó behozatalt terhelő forgalmi adóra.”

17

Az UStG-nak „A behozatalt terhelő forgalmi adóra vonatkozó különös szabályok” című 21. §-ának (2) bekezdése a következőket írja elő:

„A vámjogi szabályokat, analógia alapján, a behozatalt terhelő forgalmi adó tekintetében is alkalmazni kell.”

18

Az 1992. augusztus 11-i Einfuhrumsatzsteuer-Befreiungsverordnung (a behozatalt terhelő forgalmi adó alóli mentességről szóló szövetségi rendelet, BGBl. 1992. I, 1526. o.) „Visszatérítés vagy elengedés” című 14. §-a (1) bekezdésének alapügyben alkalmazandó változata a következőket írja elő:

„A behozatalt terhelő forgalmi adót a Vámkódex 235–242. cikkében meghatározott esetekben vissza kell fizetni vagy el kell engedni, és az említett rendelkezéseket és azok végrehajtási rendelkezéseit analógia útján alkalmazni kell.”

19

A FedEx 2008 januárjában Izraelből, Mexikóból és az Egyesült Államokból származó behozatalivám-köteles termékeket (a továbbiakban: a szóban forgó termékek) szállított Görögországban található különböző címzetteknek, e termékek végső rendeltetési helyére. Ezeket a termékeket 18 különböző szállítmányban (a továbbiakban: 18 szállítmány) repülőgéppel szállították Frankfurt am Mainig (Németország), ahol Görögországba való szállításuk céljából egy másik légi járműbe rakodták át azokat.

20

2008. október 23-i levelében az athéni repülőtéri vámhivatal (Görögország) arról tájékoztatta a német fővámhivatalt, hogy a 18 szállítmányt a vámszabályok megsértésével szállították Görögországba.

21

Ezen információk alapján a német fővámhivatal megállapította, hogy a 18 szállítmány közül 14 esetében nem történt meg Németországban a Vámkódex 40. cikkében előírt, vám elé állítás, és ebből arra a következtetésre jutott, hogy ezeket a szállítmányokat szabálytalanul léptették be az Európai Unió vámterületére. Ezért úgy vélte, hogy a Vámkódex 202. cikke alapján e szállítmányok szabálytalan beléptetése behozatalivám-tartozást keletkeztetett.

22

A 18 szállítmány közül 3 esetében a német fővámhivatal megállapította, hogy az érintett termékek a Frankfurt am Main-i repülőtérre való megérkezésükkor átmeneti megőrzésben voltak, azokat anélkül szállították Athénba, hogy közösségi külső árutovábbítási eljárás alá vonták volna őket, és hogy ezért azokat engedély nélkül távolították el a megőrzési helyről. Az utolsó szállítmány esetében megállapították, hogy a termékek Athénba történő szállítását megelőzte egy szabályszerűen lezajlottt, külső árutovábbítási eljárás azok Párizsból (Franciaország) Frankfurt am Mainba történő szállítása során, azonban e termékeket szintén engedély nélkül távolították el a megőrzési helyről. E négy szállítmány esetében a német fővámhivatal úgy ítélte meg, hogy a vámszabályok megsértése a Vámkódex 203. cikke alapján behozatalivám-tartozást keletkeztetett.

23

Következésképpen a 18 szállítmány esetében a német fővámhivatal 2010. november 30-án és 2010. december 1-jén a FedExszel szemben öt határozatot fogadott el a behozatali vámok beszedésére vonatkozóan. Ugyanezen vámhivatal megállapította, hogy e szállítmányok után – Németországban behozatalt terhelő forgalmi adónak minősülő – behozatali héát kell fizetni azon az alapon, hogy az UStG 21. §-ának (2) bekezdésével összhangban a vámjogi szabályokat analógia útján alkalmazni kell ezen adóra.

24

A FedEx megfizette az ezen öt határozatból adódó behozatali vámokat és a behozatalt terhelő forgalmi adót. E táraság 2011 novemberében azonban többek között azzal az indokkal kérte e vámok és ezen adó visszatérítését, hogy azok kettős beszedés tárgyát képezték, ami ellentétes az uniós joggal. E tekintetben a FedEx azt állította, hogy a szóban forgó termékeket Athénba történő megérkezésüket követően szabad forgalomba bocsátották, és hogy kivetették a behozatali vámokat, illetve a behozatalt terhelő görög forgalmi adót is. 2013. április 9-i és 10-i határozatával a német fővámhivatal elutasította e visszatérítés iránti kérelmeket.

25

A FedEx által e határozatokkal szemben indított panasztételi eljárások nyomán az adóhatóság módosította a 2010. november 30-i és december 1-jei öt határozatból kettőben alkalmazott adókulcsokat, és az e két határozatban szereplő, behozatalt terhelő forgalmi adót részben visszatérítette.

26

2014. június 13-án a FedEx keresetet indított ezen öt határozattal szemben a Hessisches Finanzgericht (hesseni pénzügyi bíróság, Németország) előtt. A tárgyalás során a FedEx visszavonta keresetét a behozatali vámokkal kapcsolatban, azonban fenntartotta a behozatalt terhelő forgalmi adóval kapcsolatos kérelmét. E tekintetben azzal érvelt, hogy ezen adó fogyasztási adó, amely csak a belföldön ténylegesen fogyasztás tárgyát képező termékekre vonatkozik. Mivel a szóban forgó árukat anélkül szállították Görögországba, hogy azok bekerültek volna a német gazdasági körforgásba, azok nem tekinthetők úgy, hogy azokat német területre importálták, és hogy ezen az alapon adóköteles ügylet tárgyát képezhetnék.

27

Ezért a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak arra vonatkozóan, hogy a vámszabályok betartásának a jelen ítélet 21. és 22. pontjában említett elmulasztása következtében, amely behozatalivám-tartozás keletkezéséhez vezetett, a szóban forgó áruk tekintetében kell-e behozatali héát fizetni Németországban.

28

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság a 2016. június 2-iEurole Distribution és DHL Hub Leipzig ítélet (C-226/14 és C-228/14, EU:C:2016:405) 65. pontját említi, amely az Európai Unió gazdasági körforgásába való bekerülés „kockázatának” a fogalmára utal. Az említett bíróság megjegyzi, hogy bár ezt a fogalmat alkalmazni kell, azokban az esetekben, amikor az Unió területére beléptetett árukat nem vonták vámeljárás alá, vagy azok az alól kikerülnek, csak azt kell vizsgálni, hogy fennáll-e annak a kockázata, hogy ezen áruk az érintett tagállam adóterületén belépnek az Unió gazdasági körforgásába. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy ilyen kockázat fennállt, mivel a szóban forgó áruk – szabálytalan beléptetésük vagy vámfelügyelet alóli kivonásuk miatt – nem vagy már nem álltak az említett felügyelet alatt. Az Unió vámterületére szabálytalanul beléptetett árukat különösen ki lehetett vonni észrevétlenül, és azok nem adóztatott fogyasztás tárgyai lehettek.

29

Tekintettel azonban a Bíróság 2017. június 1-jei Wallenborn Transports ítéletére (C-571/15, EU:C:2017:417) és 2017. május 18-iLatvijas Dzezceļš ítéletére (C-154/16, EU:C:2017:392), a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy csak akkor keletkezik-e behozatali héa azon tagállamot illetően, amelynek az adóterületén az árukat beléptették az Unióba, ha az említett áruk szintén az említett tagállam adóterületén lépnek be az Unió gazdasági körforgásába. Ebben az esetben csak akkor áll fenn az említett gazdasági körforgásba való belépés, ha a termékeket a vámjogszabályok alkalmazásával bocsátották szabad forgalomba, vagy ha a vámjogszabályok megsértése annak feltételezéséhez vezet, hogy a termékek az említett gazdasági körforgásba bekerültek, és hogy azok fogyasztás vagy felhasználás tárgyát képezhették. A héairányelv értelmében csak ez a két helyzet minősül „behozatalnak”.

30

E körülmények között a Hessisches Finanzgericht (hesseni pénzügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

31

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontját és 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy amennyiben valamely árut beléptetnek az Unió területére, akkor az e rendelkezések értelmében vett „termékimport” fogalma kizárólag ezen árunak az Unió gazdasági körforgásába való bekerülését jelenti, vagy hogy ez a fogalom magában foglalja-e az ilyen termék e körforgásba való bekerülésének a kockázatát is.

32

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2019. március 28-iCogeco Communications ítélet, C-637/17, EU:C:2019:263, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a termékimport a héa hatálya alá tartozó ügylet. Ezen irányelv 30. cikkének első bekezdése szerint „termékimportnak” kell tekinteni azon termék behozatalát a Közösségbe, amely az EK 24. cikke értelmében nincs szabad forgalomban.

34

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, mivel a héa jellegénél fogva fogyasztási adó, azt olyan termékekre és szolgáltatásokra kell alkalmazni, amelyek bekerülnek az Unió gazdasági körforgásába, és fogyasztás tárgyát képezhetik (2017. május 18-iLatvijas Dzezceļš ítélet, C-154/16, EU:C:2017:392, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

A jelen ügyben magából az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szövegéből kitűnik, hogy a szóban forgó termékeket Görögországba, a végső rendeltetési helyükre szállították, ahol azok fogyasztás tárgyát képezték. Következésképpen nem vitatott, hogy e termékek a héairányelv értelmében bekerültek az Unió gazdasági körforgásába.

36

Ezért, amint a főtanácsnok az indítványának 43. pontjában megjegyezte, egy olyan ügyben, mint az alapeljárásban szóban forgó, hipotetikus jellegűnek tűnik az a kérdés, hogy azon „kockázat” fennállása, hogy valamely áru belép az Unió gazdasági körforgásába, elegendő-e annak megállapításához, hogy ezen áru a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 30. cikke értelmében vett „termékimport” tárgyát képezte.

37

Ezért a jelen ítélet 32. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra való tekintettel az első kérdés elfogadhatatlan.

38

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontját és 30. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy valamely terméknek az Unió területére való beléptetése esetén elegendő, hogy e termék egy adott tagállamban a vámszabályozás – behozatalivám-tartozás keletkezéséhez vezető – megsértésének a tárgyát képezze, annak megállapításához, hogy az adott termék e tagállamban bekerült az Unió gazdasági körforgásába.

39

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a héairányelv 60. cikke szerint a termékimport teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termék a Közösség területére történő belépéskor található. Ezen irányelv 61. cikkének első bekezdése előírja, hogy a 60. cikktől eltérve, amennyiben a termék, amely nincs szabad forgalomban, és a Közösségbe történő behozatala óta az említett irányelv 156. cikkében említett eljárások valamelyike alatt áll, vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, akkor e termék importjának teljesítési helye az a tagállam, amelynek területén a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

40

A héairányelv 70. cikke úgy rendelkezik, hogy az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik. A héairányelv 71. cikke (1) bekezdésének első albekezdése különösen előírja, hogy amennyiben a termék az Unióba történő behozatalakor vámraktározási eljárás alatt áll, az adóztatandó tényállás csak akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termék már nem áll ezen eljárás alatt. E cikk második albekezdése azonban azon különös helyzetre vonatkozik, amelyben a vámok, mezőgazdasági lefölözések vagy más közös politika keretében megállapított azonos hatású közterhek alatt álló importált termékek esetében az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adóztatandó tényállás e terhek tekintetében megvalósul, és e terhek fizetési kötelezettsége keletkezik.

41

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a behozatali héa és a vám alapvetően annyiban összehasonlítható, hogy mindkettő az áruk Unió területére történő importja és a tagállamok gazdasági körforgásába történő bekerülése által válik felszámíthatóvá. E hasonlóságot megerősíti egyébiránt az a tény, hogy a héairányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az adóztatandó tényállás megvalósulását és a behozatali héafizetési kötelezettség keletkezését az adóztatandó tényállásnak a vám tekintetében történő megvalósulásához és a vámfizetési kötelezettség keletkezéséhez kösse (1984. február 28-iEinberger ítélet, 294/82, EU:C:1984:81, 18. pont; 2013. július 11-iHarry Winston ítélet, C-273/12, EU:C:2013:466, 41. pont).

42

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2008. év folyamán a harmadik államokból származó, behozatalivám-köteles különböző termékeket Németországba szállították, hogy ezt követően Görögországba, a végleges rendeltetési helyükre szállítsák azokat. E termékek egy részét nem mutatták be a német vámhatóságoknak, következésképpen azokat szabálytalanul léptették be az Unió vámterületére. A többi terméket szabályszerűen léptették be az említett területre, Németországba, azonban ezt követően azokat a vámfelügyelet alól kivonva, a vámszabályozás megsértésével szállították Görögországba.

43

Nem vitatott, hogy az alapügyben a vámszabályozás megsértése Németországban a Vámkódex 202. cikke (1) bekezdésének a) pontja, illetve 203. cikkének (1) bekezdése alapján behozatalivám-tartozást keletkeztetett azon társaságra nézve, amely a szóban forgó termékeket az Unió területére beléptette.

44

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a vámtartozás kiegészülhetne héatartozással, ha a vámtartozást keletkeztető jogellenes magatartás alapján feltételezhető lenne, hogy az érintett áruk bekerültek az Unió gazdasági körforgásába, és ezért azok fogyasztás tárgyát képezhették, megvalósítva tehát a héa alapjául szolgáló tényállást (2016. június 2-iEurogate Distribution és DHL Hub Leipzig ítélet, C-226/14 és C-228/14, EU:C:2016:405, 65. pont; 2017. június 1-jei Wallenborn Transports ítélet, C-571/15, EU:C:2017:417, 54. pont).

45

A Bíróság különösen kimondta, hogy azokban az esetekben, ha a behozatalivám-köteles termékeket vámszabad területen belül vonják ki a vámfelügyelet alól, és azok már nem találhatók e területen, főszabály szerint vélelmezni kell, hogy azok bekerültek az Unió gazdasági körforgásába (2017. június 1-jei Wallenborn Transports ítélet, C-571/15, EU:C:2017:417, 55. pont).

46

A jelen ügyben egyrészt azon szóban forgó termékekkel kapcsolatban, amelyeket nem szabályszerűen léptettek be az Unió vámterületére, a jelen ítélet 44. és 45. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel főszabály szerint vélelmezni kell, hogy azok azon tagállamnak a területén kerültek be az Unió gazdasági körforgásába, amelyben azokat az Unióba beléptették, vagyis Németországban.

47

Másrészt, ami a vámfelügyelet alól kivont szóban forgó termékeket illeti, azok Németországban kerültek ki azon vámeljárás alól, amely alá vonták őket. Következésképpen a jelen ítélet 44. és 45. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot figyelembe véve vélelmezni kell azt is, hogy azok e tagállamban léptek be az Unió gazdasági körforgásába.

48

Amint ugyanakkor a főtanácsnok az indítványának 56. és 68. pontjában megjegyezte, az ilyen vélelem megdönthető, ha megállapítást nyer, hogy a vámszabályozás azon megsértése ellenére, amely behozatalivám-tartozást keletkeztet abban a tagállamban, amelyben a jogsértéseket elkövették, a termék az Unió gazdasági körforgásába azon másik tagállam területén került be, amelyben e terméket fogyasztásra szánták. Ebben az esetben a behozatali héa adóztatandó tényállása e másik tagállamban valósul meg.

49

Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy bár a szóban forgó termékek a német területen vámszabályozás megsértésének a tárgyát képezték, azokat e területen csak egyik légi járműről egy másikra rakodták át.

50

Kétségtelen, hogy a vámszabályozás e megsértése miatt a szóban forgó termékek, amelyek fizikailag az Unió területén voltak, már nem álltak a német vámhatóságok felügyelete alatt, amelyeket megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy ellenőrizzék e termékek mozgását.

51

A jelen ügyben azonban az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy megállapításra került, hogy a szóban forgó termékeket Görögországba, a végső rendeltetési helyükre szállították, ahol azok fogyasztás tárgyát képezték.

52

Ezért olyan esetben, mint amelyről az alapügyben szó van, a vámszabályozás német területen történő megsértése önmagában nem minősül elegendő elemnek annak megállapításához, hogy a szóban forgó termékek Németországban kerültek be az Unió gazdasági körforgásába.

53

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy egy ilyen ügyben a termékek a végső rendeltetési helyük szerinti tagállamban léptek be az Unió gazdasági körforgásába, és ezért e termékek után e tagállamban keletkezett behozatalihéa-tartozás.

54

A fenti megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a héairányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontját és 30. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely terméknek az Unió területére történő beléptetésekor nem elegendő, hogy e termék egy adott tagállamban a vámszabályozás – e tagállamban behozatalivám-tartozás keletkezését eredményező – megsértésének tárgyát képezze annak megállapításához, hogy az említett termék e tagállamban került be az Unió gazdasági körforgásába, ha megállapításra kerül, hogy ugyanezen terméket egy másik tagállamba, a végső rendeltetési helyére szállították, ahol az fogyasztás tárgyát képezte, az említett termék után tehát csak e másik tagállamban keletkezik behozatalihéa-tartozás.

55

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontját és 30. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely terméknek az Unió területére történő beléptetésekor nem elegendő, hogy e termék egy adott tagállamban a vámszabályozás – e tagállamban behozatalivám-tartozás keletkezését eredményező – megsértésének tárgyát képezze annak megállapításához, hogy az említett termék e tagállamban került be az Unió gazdasági körforgásába, ha megállapításra kerül, hogy ugyanezen terméket egy másik tagállamba, a végső rendeltetési helyére szállították, ahol az fogyasztás tárgyát képezte, az említett termék után tehát csak e másik tagállamban keletkezik behozatal utáni hozzáadottértékadó-tartozás.

Aláírások