EU tax law WEB Sea Chefs Cruise Services - C-133/18

–

a Sea Chefs Cruise Services GmbH képviseletében D. Martin-Picod avocate,

–

a francia kormány képviseletében A. Alidière, E. de Moustier és D. Colas, meghatalmazotti minőségben,

–

a spanyol kormány képviseletében S. Jiménez García, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében N. Gossement és J. Jokubauskaitė, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112 irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/9/EK tanácsi irányelv (HL 2008. L 44., 23. o.) 20. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Németországban letelepedett Sea Chefs Cruise Services GmbH (a továbbiakban: Sea Chefs) társaság és a ministre de l’Action et des Comptes publics (az államigazgatásért és államháztartásért felelős miniszter, Franciaország) között ez utóbbi azon határozatával kapcsolatban folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amellyel elutasította a Sea Chefsnek az e társaság által 2014. tekintetében megfizetett hozzáadottérték-adó (héa) visszatérítése iránti kérelmét.

3

A 2008/9 irányelv (2) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„[A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól szóló, 1979. december 6-i 79/1072/EGK nyolcadik tanácsi irányelvben (HL 1979. L. 331., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 79. o.)] megállapított szabályozást módosítani kell azon határidő tekintetében, amelyen belül az üzleti vállalkozásokat értesíteni kell a visszatérítési kérelmek ügyében hozott határozatokról. Ezzel egyidejűleg elő kell írni az üzleti vállalkozások számára is, hogy megállapított határidőn belül adjanak választ. Továbbá az eljárást a modern technológiák felhasználásával egyszerűbbé és korszerűbbé kell tenni.”

4

A 2008/9 irányelv (3) preambulumbekezdése értelmében:

„Az új eljárásnak javítania kell az üzleti vállalkozások helyzetét, hiszen a tagállamok késedelmes visszatérítés esetén kamatfizetésre kötelezettek, és a vállalkozások fellebbezési joga megerősítésre kerül.”

5

Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ez az irányelv a [közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 323., 31. o.; HL 2007. L 335., 60. o.)] 170. cikkében meghatározott [héa] részletes szabályait állapítja meg [a] nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalanyok esetében […].”

6

A 2008/9 irányelv 2. cikke kimondja:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

7

Ezen irányelv 3. cikke előírja:

„Ez az irányelv a következő feltételeknek megfelelő bármely, nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalanyra alkalmazandó:

[…]”

8

Az említett irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Minden egyes tagállam a nem a visszatérítés [helye] szerinti tagállamban letelepedett valamennyi adóalanynak visszatéríti az ebben a tagállamban számára más adóalany által végzett termékértékesítéshez, illetve szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan, vagy az ebbe a tagállamba irányuló termékimporthoz kapcsolódóan felszámított héát, amennyiben az érintett termékeket és szolgáltatásokat a következő ügyletek céljaira használják:

[…]”

9

A 2008/9 irányelv 7. cikke előírja:

„A héának a visszatérítés helye szerinti tagállamban való visszatérítése céljából a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban letelepedett adóalany a visszatérítés helye szerinti tagállamnak címzett elektronikus visszatérítési kérelmet nyújt be a letelepedés helye szerinti tagállamban, az ezen tagállam által létrehozott elektronikus portálon keresztül.”

10

Ezen irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A visszatérítési kérelem a következő információkat tartalmazza:

(2)   A visszatérítési kérelem minden egyes, visszatérítés helye szerinti tagállamra, valamint minden számlára vagy importokmányra nézve az (1) bekezdésben megnevezett információk mellett a következő adatokat tartalmazza:

11

A 2008/9 irányelv 9. cikke előírja:

„(1)   A visszatérítési kérelemben a következő kódokkal kell megjelölni a beszerzett termékek és szolgáltatások jellegét:

[…]

(2)   A visszatérítés helye szerinti tagállam az (1) bekezdésben meghatározott minden egyes kód tekintetében kérheti a kérelmezőtől további kiegészítő információ elektronikus kódok formájában való benyújtását, amennyiben ezen információ a visszatérítés helye szerinti tagállamban adott módon alkalmazandó 2006/112/EK irányelv szerinti adólevonási jog bármilyen korlátozása miatt, vagy a visszatérítés helye szerinti tagállamnak az említett irányelv 395. vagy 396. cikke alapján biztosított releváns eltérés végrehajtásához szükséges.”

12

A 2008/9 irányelv 11. cikke a következőket mondja ki:

„A visszatérítés helye szerinti tagállam kérheti a kérelmezőtől üzleti tevékenységének [a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. október 7-i 1798/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 264., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 392. o.)] 34a. cikke (3) bekezdés[e] második albekezdésének megfelelően meghatározott harmonizált kódok révén történő megnevezését.”

13

Ezen irányelv 15. cikkének szövege a következő:

„(1)   A visszatérítési kérelmet legkésőbb a visszatérítési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig be kell nyújtani a letelepedés helye szerinti tagállamnak. A visszatérítési kérelem kizárólag akkor tekinthető benyújtottnak, ha a kérelmező a 8., 9. és 11. cikkben megkövetelt valamennyi adatot megadta.

[…]”

14

Az említett irányelv 19. cikke előírja:

„(1)   A visszatérítés helye szerinti tagállam elektronikus úton, haladéktalanul értesíti a kérelmezőt a kérelem beérkezésének időpontjáról.

(2)   A visszatérítés helye szerinti tagállam a visszatérítési kérelemnek a hozzá történő beérkezésétől számított négy hónapon belül értesíti a kérelmezőt a visszatérítési kérelem jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó határozatáról.”

15

Ugyanezen irányelv 20. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Azokban az esetekben, amikor a visszatérítés helye szerinti tagállam úgy ítéli meg, hogy nem áll rendelkezésére minden lényeges információ ahhoz, hogy határozatot hozzon a teljes vagy részleges visszatérítésre vonatkozóan, a 19. cikk (2) bekezdésben említett négy hónapos időszakon belül elektronikus úton kiegészítő információt kérhet különösen a kérelmezőtől vagy a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságaitól. Ha a kiegészítő információkat a kérelmezőtől vagy valamely tagállam illetékes hatóságától eltérő személytől kéri, a kérés – amennyiben a kérés címzettje rendelkezik ilyen eszközökkel – csak elektronikus úton történhet.

Szükség esetén a visszatérítés helye szerinti tagállam további kiegészítő információt kérhet.

Az e bekezdéssel összhangban kért információ magában foglalhatja a vonatkozó számla vagy import okmány eredeti vagy másodpéldányának benyújtását, ha a visszatérítés helye szerinti tagállam indokolhatóan kételkedik egy bizonyos követelés érvényessége vagy pontossága tekintetében. Ebben az esetben a 10. cikkben említett küszöbértékek nem alkalmazandók.

(2)   Az (1) bekezdés szerint kért információt a kérelem címzettjéhez történő beérkezéstől számított egy hónapon belül meg kell adni a visszatérítés helye szerinti tagállam számára.”

16

A 2008/9 irányelv 21. cikke előírja:

„Amennyiben a visszatérítés helye szerinti tagállam kiegészítő információt kér, a visszatérítés helye szerinti tagállam a kért információk beérkezésétől számított két hónapon belül, vagy ha nem kapott választ a kérésére, a 20. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követő két hónapon belül értesíti a kérelmezőt a visszatérítési kérelem jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó határozatáról. A teljes vagy részleges visszatérítésre vonatkozó határozat meghozatalára rendelkezésre álló időtartam azonban – a visszatérítési kérelemnek a visszatérítés helye szerinti tagállamhoz való beérkezésétől számítva – minden esetben legalább hat hónap.

Amennyiben a visszatérítés helye szerinti tagállam további kiegészítő információt kér, a visszatérítési kérelemnek a hozzá történő beérkezésétől számított nyolc hónapon belül értesíti a kérelmezőt a teljes vagy részleges visszatérítésre vonatkozó határozatról.”

17

Ezen irányelv 23. cikke a következőképpen mondja ki:

„(1)   Amennyiben a visszatérítési kérelem teljes vagy részleges elutasítására kerül sor, a visszatérítés helye szerinti tagállam a határozattal együtt az elutasítás indokait is közli a kérelmezővel.

(2)   A visszatérítési kérelem elutasításáról szóló határozat ellen a kérelmező a visszatérítés helye szerinti tagállam illetékes hatóságainál fellebbezést nyújthat be, az e tagállamban letelepedett személyek által benyújtott visszatérítési kérelmek esetében a fellebbezésekre vonatkozó formai és határidő-feltételekkel azonos feltételek mellett.

Ha a visszatérítés helye szerinti tagállam jogának értelmében a visszatérítési kérelemre vonatkozó határozat ezen irányelv által megállapított határidőn belüli meghozatalának elmulasztása sem jóváhagyásnak, sem elutasításnak nem minősül, az ebben a helyzetben az ezen tagállamban letelepedett adóalanyok rendelkezésére álló minden közigazgatási vagy bírósági eljárásnak ugyanígy a kérelmező rendelkezésére is kell állnia. Ha nem léteznek ilyen eljárások, a visszatérítési kérelemre vonatkozó határozat megállapított határidőn belüli meghozatalának elmulasztása a kérelem elutasításának minősül.”

18

Az említett irányelv 26. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ha a visszatérítés a 22. cikk (1) bekezdése szerinti legkésőbbi időpont után történik, a visszatérítés helye szerinti tagállamot a fizetendő visszatérítés összege után kamat terheli.

Nem alkalmazható az (1) bekezdés, ha a megadott határidőn belül a visszatérítés helye szerinti tagállam számára a kérelmező nem nyújtotta be a kért kiegészítő vagy további kiegészítő információkat. […]”

19

A 2008. február 12-i 2008/8/EK irányelvvel (HL 2008. L 44., 11. o.) módosított 2006/112 irányelv (a továbbiakban: héairányelv) a 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírja:

„»Gazdasági tevékenység« a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelőipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.”

20

A héairányelv 167. cikke a következőképpen szól:

„Az adólevonás joga abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik.”

21

Ezen irányelv 169. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A 168. cikkben említett adólevonáson kívül az adóalany jogosult az ezen cikkben említett héa levonására, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat a következő tevékenységek céljára használja fel:

22

Az említett irányelv 170. cikke értelmében:

„A [tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték-adónak az ország [helyesen: a Közösség] területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályairól szóló, 1986. november 17-i 86/560/EGK tizenharmadik tanácsi irányelv (HL 1986. L 326., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 129. o.)] 1. cikke, a 2008/9/EK irányelv 2. cikk 1. pontja és 3. cikke, valamint ezen irányelv 171. cikke értelmében nem letelepedett abban a tagállamban, amelyben héa hatálya alá tartozó terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot teljesít, joga van ezen adó visszatérítéséhez, amennyiben a termékeket és a szolgáltatásokat a következőkre használják:

23

Az ugyanezen héairányelv 171. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„Azon adóalany részére, aki nem telepedett le abban a tagállamban, ahol a héa hatálya alá tartozó termékeket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot teljesít, de egy másik tagállamban letelepedett, a héa-visszatérítés a 2008/9/EK irányelvben megállapított részletes szabályoknak megfelelően történik.”

24

A code général des impôts (általános adótörvénykönyv) II. mellékletének 242-0 W cikke, amellyel a 2008/9 irányelv 20. cikke átültetésre került a francia jogba, előírja:

„I. –   Ha az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy nem áll rendelkezésére minden ahhoz szükséges információ, hogy határozatot hozzon a kérelmező által benyújtott, visszatérítésre vonatkozó kérelem egészéről vagy annak egy részéről, a 242-0 V. cikk II. pontjában rögzített határidőn belül elektronikus úton kiegészítő információt kérhet különösen a kérelmezőtől vagy a letelepedés helye szerinti uniós tagállam illetékes hatóságaitól. Ha a kiegészítő információkat a kérelmezőtől vagy valamely tagállam illetékes hatóságától eltérő személytől kéri, a kérés – amennyiben a kérés címzettje rendelkezik ilyen eszközökkel – csak elektronikus úton történhet.

Ha hasznosnak tartja, az adóhatóság újabb kiegészítő információkat kérhet be.

Ezen információkérések keretében az adóhatóság a kérelmezőt felhívhatja valamely számla vagy importokmány eredeti példányának bemutatására, amennyiben alapos oka van valamely követelés érvényességének vagy pontosságának kétségbe vonására. Az információkérés – azok összegétől függetlenül – valamennyi ügyletre irányulhat.

II.   Az I. pontban szereplő rendelkezések alapján kért kiegészítő információkat az információkérésnek a címzetthez történő beérkezéstől számított egy hónapon belül kell szolgáltatni.”

25

2015. szeptember 17-én a Németországban letelepedett Sea Chefs társaság a 2014. január 1. és 2014. december 31. közötti időszak vonatkozásában fennálló héakülönbözet visszatérítése iránti kérelmet nyújtott be a letelepedési helye szerinti tagállamban rendelkezésére bocsátott internetes portálon keresztül.

26

A francia adóhatóság (a továbbiakban: adóhatóság) 2015. december 14-én levélben kiegészítő információk benyújtására hívta fel a Sea Chefs-et. Mivel azonban e társaság az előírt egy hónapos határidőn belül nem válaszolt e kérésre, ezen adóhatóság 2016. január 29-én elutasította az említett társaság által benyújtott visszatérítés iránti kérelmet.

27

A Sea Chefs keresetet indított ezen elutasító határozattal szemben a tribunal administratif de Montreuil (montreuil-i közigazgatási bíróság) előtt. Keresete alátámasztására e társaság benyújtotta e bírósághoz az adóhatóság által a kiegészítő információkérésében felsorolt dokumentumokat és információkat.

28

Az adóhatóság úgy véli, hogy e keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel a válaszadás tekintetében előírt egy hónapos határidő lejárta a visszatérítés iránti kérelem jogvesztő határidejének elmulasztását eredményezte, ami lehetetlenné teszi a helyzet oly módon történő rendezését, hogy a visszatérítéshez való jog fennállásának bizonyítására alkalmas kiegészítő információkat közvetlenül az adóügyi bíróság elé terjesztik.

29

A Sea Chefs előadja, hogy az a körülmény, hogy helyzetét nem lehetséges a 2008/9 irányelv 23. cikke szerinti fellebbezés keretében rendezni, ellentétes az arányosság elvével.

30

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a 2008/9 irányelv nem pontosítja sem az ezen irányelv 20. cikkének (2) bekezdése szerinti válaszadási határidő megsértésének a héa visszatérítéséhez való jogot érintő következményeit, sem pedig azt, hogy az adóalanynak lehetősége van-e arra, hogy kérelmét a visszatérítéshez való jog fennállására vonatkozó bizonyítékoknak a közvetlenül az adóügyi bíróság elé terjesztése útján érvényesítse.

31

Ilyen körülmények között a tribunal administratif de Montreuil (montreuil-i közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„[A] […] 2008/9[…] irányelv 20. cikkének (2) bekezdése rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy azok jogvesztő szabályt képeznek, ami azt jelenti, hogy ha a valamely tagállambeli adóalany a [héa]visszatérítést egy olyan másik tagállamban kéri, amelyben nincs letelepedve, nem érvényesítheti a visszatérítés iránti kérelmét az adóügyi bíróság előtt, amennyiben az [ezen irányelv 20. cikke] (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a hatóságok által küldött információkérésre a válaszadási határidőben nem válaszolt, vagy ellenkezőleg, azokat úgy kell értelmezni, hogy az adóalany az [említett] irányelv 23. cikkében meghatározott fellebbezési jog keretében és a [héa] semlegességének és arányosságának elveire figyelemmel a kérelmét az adóügyi bíróság előtt érvényesítheti?”

32

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni a 2008/9 irányelv 20. cikkének (2) bekezdését, hogy az e rendelkezésben a visszatérítés helye szerinti tagállam által kért kiegészítő információk e tagállam részére történő megadására előírt egy hónapos határidő olyan jogvesztő határidőnek minősül, amely e határidő túllépése vagy a válasz elmaradása esetén azt vonja maga után, hogy az adóalany elveszíti az arra vonatkozó lehetőséget, hogy kérelmét a héa-visszatérítéshez való joga fennállása bizonyítására alkalmas kiegészítő információknak a közvetlenül az adóügyi bíróság elé terjesztése útján érvényesítse.

33

Egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a héairányelv 170. cikkének az ezen irányelv 169. cikkével, valamint a 2008/9 irányelv 3. és 5. cikkével összefüggésben értelmezett a) pontja értelmében minden adóalanynak, aki nem abban a tagállamban letelepedett személy, mint amelyben a héa hatálya alá tartozó terméket importál, joga van ezen adó visszatérítéséhez, amennyiben e termékeket vagy a héairányelv 9. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt, az adó esedékességének vagy megfizetésének helye szerinti tagállamon kívül végzett olyan tevékenységekkel összefüggő ügyletekhez használják, amely tevékenységek után adólevonásra volna jogosult, ha az érintett tagállamban végezte volna azokat, vagy pedig bizonyos, az említett héairányelv 169. cikkének b) és c) pontja szerinti adómentes ügyletekhez. Másrészt a héairányelv 171. cikke e jog gyakorlásának részletes szabályai kapcsán hivatkozik a 2008/9 irányelvre.

34

A visszatérítéshez való jog kapcsán a Bíróság már pontosította, hogy a valamely tagállamban honos adóalanynak a 2008/9 irányelv által szabályozott, valamely másik tagállamban megfizetett héa visszatérítéséhez való joga megfelel a héairányelvben ezen adóalany javára biztosított azon jognak, amely alapján levonhatja a saját tagállamban megfizetett előzetesen felszámított héát (lásd: 2018. március 21-iVolkswagen ítélet, C-533/16, EU:C:2018:204, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Ezenkívül a Bíróság pontosította, hogy az adólevonási joghoz hasonlóan a visszatérítéséhez való jog is az uniós szabályozás által bevezetett közös héarendszer egyik alapelvét képezi, amelynek célja az, hogy a vállalkozót teljes egészében mentesítse a valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól. A közös héarendszer így valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően biztosítja a semlegességet, függetlenül azok céljától és eredményétől, feltéve hogy az említett tevékenységek főszabály szerint maguk is héakötelesek (lásd ebben az értelemben: 2018. március 21-iVolkswagen ítélet, C-533/16, EU:C:2018:204, 37. és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Az adólevonási jog, ebből következően a visszatérítéséhez való jog a héa mechanizmusának szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. E jog a teljesített ügyleteket terhelő előzetesen felszámított adó teljes összege tekintetében azonnal érvényesül (lásd ebben az értelemben: 2018. március 21-iVolkswagen ítélet, C-533/16, EU:C:2018:204, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A héa visszatérítéséhez való jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat illetően meg kell jegyezni egyrészt, hogy a 2008/9 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése számos olyan kötelezettséget állapít meg, amelyet az ezen irányelv hatálya alá tartozó adóalanynak a visszatérítés igénybevétele céljából teljesítenie kell, így köteles a visszatérítés iránti kérelmét a letelepedési helye szerinti tagállamban „legkésőbb” az e rendelkezésben előírt határidőn belül benyújtani, valamint köteles az ezen irányelv 8, 9. és 11. cikkében megkövetelt információk rendelkezésre bocsátására. Másrészt az említett irányelv 20. cikke biztosítja a visszatérítés helye szerinti tagállam számára annak lehetőségét, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy nem áll rendelkezésére minden lényeges információ ahhoz, hogy határozatot hozzon az ilyen teljes vagy részleges visszatérítés iránti kérelemre vonatkozóan, kiegészítő információt kérjen különösen a kérelmezőtől vagy a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságaitól, amelyet az információkérésnek a címzetthez történő beérkezéstől számított egy hónapon belül kell szolgáltatni.

38

Az utóbbi rendelkezést illetően meg kell állapítani, hogy önmagában annak szövege alapján nem dönthető el, hogy az abban előírt határidő jogvesztő határidőnek minősül-e, vagy sem. Ugyanakkor ezen határidő nem kötelező jellege levezethető azon összefüggésekből, amelyekbe az említett rendelkezés a 2008/9 irányelvben illeszkedik.

39

Ami ugyanis a visszatérítése iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidőt illeti, amelyet a 79/1072 nyolcadik irányelv azon 7. cikke írt elő, amelyben már szerepelt a 2008/9 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében átvett „legkésőbb” kifejezés, a Bíróság megállapította, hogy e kifejezést olyan pontosításnak kell tekinteni, ami egyértelműen arra utal, hogy az e tekintetben rögzített határidő lejártát követően nem nyújtható be érvényesen visszatérítés iránti kérelem, és hogy ebből következően az ilyen határidő jogvesztő határidőnek minősül, amelynek a be nem tartása a héa-visszatérítéshez való jog elvesztését eredményezi (lásd ebben az értelemben: 2012. június 21-iElsacom ítélet, C-294/11, EU:C:2012:382, 26. és 33. pont).

40

Márpedig, először is, a 2008/9 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérően ezen irányelv 20. cikkének (2) bekezdése nem veszi át a „legkésőbb” kifejezést.

41

Amint azt a főtanácsnok az indítványának a 36. pontjában megjegyezte, az ilyen kifejezés hiánya a 2008/9 irányelvvel összefüggésben arra enged következtetni, hogy az uniós jogalkotó ezen irányelv 20. cikkének (2) bekezdésére nézve nem kívánt jogvesztő határidőt bevezetni.

42

Másodszor, míg az említett irányelv 15. cikkében előírt héa-visszatérítés iránti kérelmet az adóalanynak kell benyújtania, az ugyanezen irányelv 20. cikke alapján kért kiegészítő információk az adóalanytól eltérő személytől, illetve az adóalany letelepedési helye szerinti tagállam adóhatóságaitól kérhetők. Ebben az esetben a válaszadás elmaradása, vagy az ezen másik személy vagy ezen adóhatóság által határidőn túl adott válasz az adóalany héa-visszatérítéshez való jogának elveszítéséhez vezetne annak ellenére, hogy ezen adóalanynak semmilyen módon nem volt lehetősége e válaszadás befolyásolására, ami sérti a közös héarendszernek a jelen ítélet 34–36. pontjában hivatkozott alapelveit.

43

Másrészt ezen irányelv 21. és 26. cikkéből is az vezethető le, hogy az irányelv 20. cikke (2) bekezdésében előírt egy hónapos határidő nem jogvesztő határidő.

44

Ami ugyanis, először is, a 2008/9 irányelv 21. cikkét illeti, annak szövegéből az következik, hogy abban az esetben, ha a visszatérítés szerinti tagállam nem kapta meg a kért kiegészítő információkat, azon határidőt, amelyen belül e tagállam köteles értesíteni a kérelmezőt a visszatérítési kérelem jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó határozatáról, az ezen irányelv 20. cikkének (2) bekezdésében megállapított határidő lejártától kell számítani. Amint azt a főtanácsnok az indítványának a 40. pontjában megállapította, e 21. cikk még a kért kiegészítő információk közlésének hiányában sem zárja ki valamely visszatérítés iránti kérelem elfogadhatóságát.

45

Ami, másodszor, a 2008/9 irányelv 26. cikkét illeti, amely ezen irányelv (3) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve az adóalany helyzetének a megerősítésére irányul, különösen azzal, hogy a késedelmesen teljesített visszatérítés esetén késedelmi kamatot biztosít a részére, ezen cikk második bekezdéséből az következik, hogy amennyiben amiatt kerül sor a késedelmes visszatérítésre, hogy az adóalany az előírt határidőn belül nem bocsátotta a visszatérítés szerinti tagállam rendelkezésére a kért kiegészítő információkat, e tagállam nem köteles késedelmi kamat fizetésére az ilyen adóalany részére. Amennyiben az említett irányelv 20. cikkének (2) bekezdése szerinti egy hónapos határidő jogvesztő határidőnek minősülne, a kiegészítő információk iránti kérelemre adott késedelmes válasz szükségszerűen a visszatérítés iránti kérelem elutasítását eredményezné, nem pedig késedelmesen, ugyanakkor késedelmi kamat nélkül teljesített visszatérítéshez vezetne. Ebből következően az ezen 20. cikk (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely az említett határidőt jogvesztő határidőnek tekinti, megfosztaná lényegétől az ugyanezen irányelv 26. cikkének második bekezdését.

46

Ebből következően úgy tűnik, hogy a 2008/9 irányelv 20. cikkének (2) bekezdésében a visszatérítés helye szerinti tagállam által kért kiegészítő információk e tagállam részére történő megadására előírt egy hónapos határidő nem minősül jogvesztő határidőnek.

47

Másrészt, jóllehet a Bíróságnak a héa területén alkalmazandó jogvesztő határidőkre vonatkozó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az olyan jogvesztő határidő, amelynek eltelte azzal a következménnyel jár, hogy szankcionálja a nem eléggé gondos adóalanyt, aki elmulasztja az előzetesen felszámított héa levonását, és így elveszíti a levonási jogát, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett összeegyeztethető a héairányelvvel (lásd ebben az értelemben: 2018. március 21-iVolkswagen ítélet, C-533/16, EU:C:2018:204, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amennyiben a 2008/9 irányelv 15. cikkében előírt határidőn belül már visszatérítés iránti kérelem került benyújtásra, ez utóbbi irányelv 20. cikkét kell alkalmazni.

48

E körülmények között, mivel a 2008/9 irányelv 20. cikkének (2) bekezdésében a visszatérítés helye szerinti tagállam által kért kiegészítő információk e tagállam részére történő megadása tekintetében előírt egy hónapos határidő nem minősül jogvesztő határidőnek, amennyiben a visszatérítési kérelem teljes egészében vagy részlegesen elutasításra kerül, függetlenül attól, hogy a kért kiegészítő információkat nem bocsátják rendelkezésre, az adóalany ezen irányelv 23. cikkének (2) bekezdésének első francia bekezdésével összhangban jogorvoslattal élhet az ilyen határozattal szemben a visszatérítés helye szerinti tagállam illetékes hatóságánál az e tagállamban letelepedett személyek által benyújtott visszatérítési kérelmek esetében a jogorvoslati kérelmekre vonatkozó formai és határidő-feltételekkel azonos feltételek mellett. Ebből következően az említett irányelv 20. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő be nem tartása nem vonja maga után, hogy az adóalany elveszíti az arra vonatkozó lehetőséget, hogy kérelmét a héa-visszatérítéshez való joga fennállása bizonyítására alkalmas kiegészítő információknak a közvetlenül az adóügyi bíróság elé terjesztése útján érvényesítse.

49

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/9 irányelv 20. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben a visszatérítés helye szerinti tagállam által kért kiegészítő információk e tagállam részére történő megadására előírt egy hónapos határidő nem minősül olyan jogvesztő határidőnek, amely e határidő túllépése vagy a válasz elmaradása esetén azt vonja maga után, hogy az adóalany elveszíti az arra vonatkozó lehetőséget, hogy kérelmét a héa-visszatérítéshez való joga fennállása bizonyítására alkalmas kiegészítő információknak a közvetlenül az adóügyi bíróság elé terjesztése útján érvényesítse.

50

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2008. február 12-i 2008/9/EK tanácsi irányelv 20. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben a visszatérítés helye szerinti tagállam által kért kiegészítő információk e tagállam részére történő megadására előírt egy hónapos határidő nem minősül olyan jogvesztő határidőnek, amely e határidő túllépése vagy a válasz elmaradása esetén azt vonja maga után, hogy az adóalany elveszíti az arra vonatkozó lehetőséget, hogy kérelmét a hozzáadottértékadó-visszatérítéshez való joga fennállása bizonyítására alkalmas kiegészítő információknak a közvetlenül az adóügyi bíróság elé terjesztése útján érvényesítse.

Aláírások