Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2020. március 12.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Migráns munkavállalók szociális biztonsága – 883/2004/EK rendelet – Az 5. cikk b) pontja – Emelt összegű öregségi nyugdíj – Valamely más tagállamban folyósított, fogyatékos gyermek nevelése után járó nevelési támogatás figyelembevétele – A tények azonos kezelésének elve”

A C-769/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour de cassation (Franciaország) a Bírósághoz 2018. december 7-én érkezett, 2018. november 29-i határozatával terjesztett elő a

Caisse d’assurance retraite et de la santé au travail d’Alsace-Moselle

és

SJ,

a Ministre chargé de la Sécurité sociale

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),

tagjai: L. S. Rossi tanácselnök (előadó), J. Malenovský és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: M. Campos Sánchez-Bordona,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. október 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a caisse d’assurance retraite et de la santé au travail d’Alsace-Moselle képviseletében J.-J. Gatineau avocat,

–        a francia kormány képviseletében A.-L. Desjonquères, A. Daly, D. Colas, A. Ferrand és R. Coesme, meghatalmazotti minőségben,

–        a cseh kormány képviseletében M. Smolek, J. Pavliš és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–        a német kormány képviseletében D. Klebs, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében C. Valero és B.-R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. szeptember 16-i 988/2009/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2009. L 284., 43. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o., a továbbiakban: 883/2006 rendelet) értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a caisse d’assurance retraite et de la santé au travail d’Alsace-Moselle (Franciaország, a továbbiakban: Carsat), valamint SJ és a ministre chargé de la Sécurité sociale között a fogyatékos gyermek nevelése miatti, SJ öregségi nyugdíja kiszámításához figyelembe vett meghosszabbított szolgálati idő tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A 883/2004 rendelet (9) és (12) preambulumbekezdése szerint:

„(9)      A Bíróság számos esetben kifejtette véleményét az ellátásokra, jövedelmekre és tényállásokra vonatkozó egyenlő bánásmód [helyesen: az ellátások, jövedelmek és tények azonos kezelésének] lehetőségéről; ezt az elvet kifejezetten el kell fogadni, és fejleszteni kell a bírósági határozatok lényegének és szellemének tiszteletben tartása mellett.

[…]

(12)      Az arányosság fényében ügyelni kell annak biztosítására, hogy a tényállásokkal vagy eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód [helyesen: a tények és események azonos kezelésének] elve ne vezessen objektíve indokolatlan eredményekhez, vagy ugyanarra az időszakra vonatkozó azonos típusú ellátások halmozódásához.”

4        E rendelet 1. cikkének z) pontja előírja, hogy e rendelet alkalmazásában „»családi ellátás«: minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátás, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az I. mellékletben említett tartásdíj megelőlegezése, és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével.”

5        Az említett rendeletnek „A rendelet alkalmazási köre” című 3. cikke következőképpen rendelkezik:

„(1)      Ezt a rendeletet a következő szociális biztonsági ágakra vonatkozó valamennyi jogszabályra kell alkalmazni:

a)      betegségi ellátások;

[…]

c)      rokkantsági ellátások;

d)      öregségi ellátások;

[…]

j)      családi ellátások.

[…]

(3)      Ezt a rendeletet ugyancsak alkalmazni kell a 70. cikk alá tartozó különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra.

[…]

(5)      Ez a rendelet nem alkalmazandó:

a)      a szociális és egészségügyi támogatásokra;

[…]”

6        Ugyanezen rendeletnek „Az ellátásokkal, jövedelmekkel, tényállásokkal és eseményekkel kapcsolatos egyenlő bánásmód [helyesen: Az ellátások, jövedelmek, tények és események azonos kezelése]” című 5. cikke a következőket írja elő:

„E rendelet eltérő rendelkezései hiányában, és a megállapított különös végrehajtási rendelkezések fényében a következőket kell alkalmazni:

a)      ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a szociális biztonsági ellátások és egyéb jövedelmek kézhezvétele meghatározott jogkövetkezményekkel jár, az ilyen jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit ugyancsak alkalmazni kell az olyan egyenértékű ellátások kézhezvételére, amelyeket egy másik tagállam jogszabályai alapján szereznek, illetve egy másik tagállamban szerzett jövedelemre;

b)      ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a jogkövetkezmények meghatározott tényállás [helyesen: tények] vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamnak a hasonló tényállások [helyesen: tények] vagy események bármely tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be.”

7        A 883/2004 rendelet „A tagállamok nyilatkozatai a rendelet hatályáról” című 9. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok írásban értesítik az [Európai Közösségek Bizottságát] a 3. cikkben említett jogszabályokról és rendszerekről […].”

8        Ez utóbbi rendelet 70. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„(2)      E fejezet alkalmazásában a »különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátás« az az ellátás, amelynek

a)      célja, hogy:

i.      a 3. cikk (1) bekezdésében említett szociális biztonsági ágak által fedezett kockázatok kiegészítő, helyettesítő vagy járulékos fedezetéül szolgáljon, és az érintett személyeknek minimum megélhetési jövedelmet biztosítson az érintett tagállam gazdasági és társadalmi helyzetére is figyelemmel;

ii.      a fogyatékossággal élők részére kifejezetten különös védelmet biztosítson [helyesen: kizárólag biztosítsa a fogyatékossággal élők különös védelmét], szoros kapcsolatban az érintett személy szociális környezetével az érintett tagállamban;

és

b)      amely esetében a finanszírozás kizárólag a kötelező, az általános közkiadások fedezésére szolgáló adóbevételből származik, valamint az ellátások nyújtásának és kiszámításának feltételei a kedvezményezett tekintetében nem függnek semmiféle járulékfizetéstől. A járulékalapú ellátások kiegészítésére szolgáló ellátások azonban egyedül ezen az alapon nem minősülnek járulékalapú ellátásnak,

és

c)      amely szerepel a X. mellékletben.

9        E rendelet X. melléklete a következőképpen szól:

„[…]

NÉMETORSZÁG:

a)      Időskorúak és csökkent keresőképességűek alap megélhetési jövedelme a Szociális Törvénykönyv XII. kötetének 4. fejezete értelmében.

b)      A megélhetési költségeket fedező ellátások az álláskeresőkre vonatkozó alapellátással összhangban, kivéve, ha ezen ellátások tekintetében teljesülnek azok a követelmények, amelyek a munkanélküli ellátás odaítélését követően (szociális törvénykönyv, II. kötet, 24. cikk (1) bekezdés) feljogosítanak az ideiglenes kiegészítő ellátásra.

[…]”

 A német jog

10      A Sozialgesetzbuch (német szociális törvénykönyv) nyolcadik könyvének „A szellemi fogyatékossággal rendelkező gyermekek és fiatalkorúak integrációs támogatása” címet viselő 35a. §-ának az alapügy tényállására alkalmazandó változata a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A szellemi fogyatékossággal rendelkező gyermekek és fiatalkorúak, illetve azok, akiknek az esetében az ilyen fogyatékosság veszélye áll fenn, integrációs támogatásra jogosultak. E támogatást az egyéni szükségleteknek megfelelően

1.      ambuláns formában,

2.      a kisgyermekek számára bölcsődében vagy más, részben bentlakásos intézményben,

3.      erre alkalmas gondozó személyzet útján, és

4.      bentlakásos formában, szakosodott intézményben vagy más típusú lakhatási formában nyújtják.

A támogatás feladatára és céljára, a személyi kör meghatározására és az intézkedések típusára a szociális támogatásról szóló szövetségi törvény 39. §-ának (3) bekezdésse és 40. §-a, valamint a 47. §-a szerinti rendelet irányadó, amennyiben ezek az előírások a szellemi fogyatékossággal rendelkező, illetve a szellemi fogyatékosság veszélyének kitett személyekre alkalmazandóak.

(2)      Amennyiben egyidejűleg nevelési támogatást is nyújtanak, az integrációs támogatáshoz kapcsolódó feladatok ellátásához a nevelési szükségletek kielégítésére is alkalmas intézményeket, szolgáltatásokat és személyeket kell igénybe venni. A tanköteles kornál fiatalabb gyermek részére nyújtott gyógypedagógiai intézkedéseket – amennyiben a gondozási szükségletek ezt lehetővé teszik – lehetőség szerint fogyatékos és nem fogyatékos gyermekeket egyaránt ellátó intézményben kell nyújtani.”

 A francia jog

11      A társadalombiztosítási törvénykönyv L. 352-4-1. cikke előírja:

„Azon biztosítottak, akik fogyatékos gyermeket nevelnek, amire tekintettel az L. 541-1. cikk első és második bekezdése alapján fogyatékos gyermek után járó nevelési támogatásra és annak kiegészítésére vagy ahelyett a code de l’action sociale et des familles (szociális és családjogi törvénykönyv) L. 245-1. cikkében előírt kompenzációs ellátásra jogosultak, adott esetben az L. 351-4. cikk sérelme nélkül jogosultak a biztosítási idejüknek a nevelés minden harminc hónapja után egy negyedévvel, de legfeljebb nyolc negyedévvel történő meghosszabbítására.”

12      E törvénykönyv L. 541-1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A fogyatékos gyermekről gondoskodó személy jogosult a fogyatékos gyermek után járó nevelési támogatásra, amennyiben a gyermek tartós rokkantsága elér vagy meghalad egy meghatározott mértéket.

Kiegészítő ellátás állapítandó meg, amennyiben a gyermek olyan fogyatékossággal rendelkezik, amelynek jellege vagy súlyossága különlegesen jelentős kiadásokat indokol vagy harmadik személy segítségének gyakori igénybevételét teszi szükségessé. Az ellátás összege a felmerülő többletkiadások mértékétől vagy a szükséges segítség tartós jellegétől függően alakul.

[…]”

13      Az említett törvénykönyv R. 541–1. cikkének szövege az alábbi:

„Az L. 541-1. cikk első bekezdésének alkalmazásában legalább 80% azon tartós rokkantság mértéke, amellyel a fogyatékos gyermeknek rendelkeznie kell ahhoz, hogy fennálljon a fogyatékos gyermek után járó nevelési támogatásra való jogosultság.

A rokkantság mértékét az 1993. november 4-i décret n° 93–1216 relatif au guide-barème applicable pour l’attribution de diverses prestations aux personnes handicapées et modifiant le code de la famille et de l’aide sociale, le code de la sécurité sociale (deuxième partie: Décrets en Conseil d’État) (a rokkantak számára járó egyes ellátások megállapításához alkalmazandó mértékekről és a családjogi törvénykönyv, a szociális támogatásokról szóló törvénykönyv és a szociális biztonsági törvénykönyv módosításáról szóló 93–1216. sz. rendelet – második rész: államtanácsi határozatok) mellékletében szereplő táblázat és az 1977. december 31-i 77–1549. sz. rendelet alapján kell megállapítani.

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14      SJ francia állampolgár, aki Stuttgartban (Németország) lakik, és egy 1981-ben született fogyatékos gyermek édesanyja. Pályafutása során Franciaországban, majd azt követően Németországban dolgozott francia közalkalmazotti jogállású tanárként.

15      1995. november 10-étől Stuttgart városától a német szociális törvénykönyv nyolcadik könyvének 35a. §-a alapján szellemi fogyatékossággal rendelkező gyermekek és fiatalkorúak integrációs támogatásában (a továbbiakban: német támogatás) részesült.

16      2010. július 7-én 2010. augusztus 1-jei hatállyal a francia közalkalmazott tanárok részére járó nyugdíjat állapítottak meg számára. 2011. július 27-én nyugdíj megállapítását kérte a Deutsche Rentenversicherung Bundtól (német szövetségi nyugdíjbiztosító, Németország), amely kérelmét a Carsathoz tette át. Ez utóbbi 2011. novemberi hatállyal állapított meg nyugdíjat számára.

17      2012. március 18-án SJ a Carsat békéltető bizottságához fordult panasszal, amely egyrészről nyugdíja esedékességének időpontjára, másrészről a code de la sécurité sociale (szociális biztonsági törvénykönyv) L. 351-4-1. cikkében a fogyatékos gyermekre tekintettel előírt, a nyugdíja kiszámításához alapul vett megnövelt járulékfizetési időszakok és azokkal egyenértékűnek tekintett időszakok figyelembevételére vonatkozott, ami azon biztosítottak esetén alkalmazandó, akik olyan fogyatékos gyermeket neveltek, akire tekintettel e törvénykönyv L. 541-1. cikke alapján fogyatékos gyermek után járó nevelési támogatásra és annak kiegészítésére szereztek jogosultságot (a továbbiakban: emelt összegű nyugdíj). Miután e panaszt elutasították, SJ keresetet indított a szociális biztonsági ügyekben eljáró francia bíróságok előtt.

18      A tribunal des affaires de sécurité sociale de Strasbourg (strasbourgi szociális ügyek bírósága, Franciaország) 2015. április 8-án elutasította SJ keresetét. A fellebbezés ügyében eljáró cour d’appel de Colmar (colmari fellebbviteli bíróság, Franciaország) 2017. április 27-i ítéletében helybenhagyta ezt az ítéletet a Carsat által megállapított öregségi nyugdíj esedékessége időpontjának vonatkozásában. Hatályon kívül helyezte azt azonban e nyugdíj összegét illetően, és úgy vélte, hogy a francia jogszabályok szerinti emelt összegű nyugdíjat kell figyelembe venni.

19      Ennek megfelelően a cour d’appel de Colmar (colmari fellebbviteli bíróság) a 883/2004 rendelet 5. cikke alapján megállapította, hogy a német támogatás egyenértékű a francia code de la sécurité sociale (szociális biztonsági törvénykönyv) L. 541-1. cikke szerinti, fogyatékos gyermek után járó nevelési támogatással (a továbbiakban: francia támogatás), így SJ jogosult az emelt összegű nyugdíjra. A fellebbviteli bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy SJ öregségi nyugdíját a fogyatékos gyermeke nevelése alapján nyolc negyedévvel megnövelt szolgálati időnek megfelelő összeggel kell emelni.

20      A Carsat ezen ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) elé, amelynek alátámasztása érdekében előadja, hogy a cour d’appel de Colmar (colmari fellebbviteli bíróság, Franciaország) megsértette a 883/2004 rendelet 5. cikkét, valamint a francia szociális biztonsági törvénykönyv L. 351-4-1. és L. 541-1. cikkét azáltal, hogy úgy állapította meg a német és a francia támogatás egyenértékűségét, hogy nem vizsgálta, hogy SJ fogyatékos gyermeke tartós rokkantságának mértéke eléri-e a 80%-ot, ami alapján emelt összegű nyugdíjra jogosult. Arra hivatkozik, hogy a másodfokú ítélet azáltal, hogy így rendelkezett, lényegében alkalmas arra, hogy megvalósítsa a kizárólag a francia rendszerben biztosítottak fordított hátrányos megkülönböztetését azokkal szemben, akik más tagállamok támogatási rendszereibe is tartoztak.

21      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a francia támogatásra mint a francia szociális biztonsági rendszer egyik ágába tartozó családi ellátásra kiterjed a 883/2004 rendelet tárgyi hatálya, míg a német támogatás látszólag az ezen rendelet 3. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében vett szociális és egészségügyi támogatások közé tartozik, amelyre e rendelet hatálya nem terjed ki. Ezenkívül az említett támogatás nem szerepel a német kormány által az említett rendelet 9. cikke szerint az e rendelet hatálya alá tartozó német jogszabályokra vonatkozóan tett nyilatkozatban sem.

22      E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) – amelynek kétségei vannak a 883/2004 rendeletnek az alapügyre történő alkalmazhatóságát, valamint a francia és a német támogatás egyenértékűségét illetően – úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

1)      A 883/2004 rendelet alkalmazási körébe tartozik-e a [német támogatás]?

2)      Igenlő válasz esetén: a 883/2004 rendelet 5. cikkének a) pontja értelmében egyenértékű-e egyrészről a [francia támogatás], másrészről a [német támogatás], figyelemmel a francia szociális biztonsági törvénykönyv L. 351-4-1. cikke által követett célra, amely a fogyatékos gyermek nevelésével járó költségeknek az öregségi nyugdíj folyósítására jogosító biztosítási idő meghatározása során történő figyelembevételére irányul?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

23      A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az 883/2004 rendelet 3. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a német támogatás az e 3. cikk értelmében vett ellátásnak minősül, és ezáltal e rendelet tárgyi hatálya alá tartozik.

24      Az előterjesztett kérdés megválaszolása érdekében először is meg kell vizsgálni, hogy e támogatás az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szociális biztonsági ellátásnak minősül-e.

25      E tekintetben előzetesen meg kell állapítani, hogy a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem nyilatkozott úgy, hogy a német támogatást szabályozó szövetségi törvény az említett rendelet hatálya alá tartozik. A Bíróság azonban már megállapította, hogy az a körülmény, hogy valamely tagállam nem tett nyilatkozatot a 883/2004 rendelet 9. cikkének megfelelően arra vonatkozóan, hogy egy adott törvény e rendelet hatálya alá tartozik, nem zárja ki ipso facto e törvényt az említett rendelet tárgyi hatályából (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25-i A [Fogyatékossággal élő személy részére nyújtott támogatás] ítélet, C-679/16, EU:C:2013:601, 30. pont).

26      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozó, és az abból kizárt ellátások közötti megkülönböztetés alapvetően az egyes ellátások alkotóelemein alapul, többek között azok célján és megadásának a feltételein, és nem azon, hogy a nemzeti szabályozás szociális biztonsági ellátásnak minősíti-e az ellátást, vagy sem (2019. március 14-i Dreyer ítélet, C-372/18, EU:C:2019:206, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27      Ezért valamely ellátás akkor tekinthető „szociális biztonsági ellátásnak”, ha két feltétel teljesül, azaz az ellátást egyrészt a jogosultak személyes szükségleteinek bárminemű egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül, jogilag meghatározott helyzetben nyújtják, másrészt az a 883/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi (2019. március 14-i Dreyer ítélet, C-372/18, EU:C:2019:206, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E két feltétel kumulatív jellegére tekintettel, ha e feltételek egyike nem teljesül, a szóban forgó ellátás nem tartozik e rendelet alkalmazási körébe (2018. július 25-i A [Fogyatékossággal élő személy részére nyújtott támogatás] ítélet, C-679/16, EU:C:2018:601, 33. pont).

28      E két feltétel közül az első tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az akkor teljesül, ha az ellátás nyújtására objektív feltételekre tekintettel kerül sor, amelyek – amint teljesülnek – anélkül biztosítanak jogot az ellátásra, hogy az illetékes hatóság figyelembe vehetne egyéb személyes körülményeket. E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy amennyiben az ellátást a kedvezményezett jövedelmének figyelembevételével ítélik oda vagy tagadják meg, vagy az összegét erre tekintettel állapítják meg, az ilyen ellátások nyújtása nem függ a kérelmező személyes szükségleteinek egyedi értékelésétől, mivel objektív és jogszabályban meghatározott kritériumról van szó, amelynek teljesülése esetén anélkül nyílik meg az ezen ellátásra való jogosultság, hogy az illetékes hatóság egyéb személyes körülményeket figyelembe vehetne (2019. március 14-i Dreyer ítélet, C-372/18, EU:C:2019:206, 33. és 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29      A Bíróság ezenfelül pontosította, hogy annak megállapításához, hogy a jelen ítélet 32. pontjában említett első feltételnek nem tettek eleget, az ellátás jogosultja személyes szükségletének illetékes hatóság általi diszkrecionális jellegű mérlegélésének mindenekelőtt az ezen ellátáshoz való jog megszerzéséhez kell kapcsolódnia. Ezek a megfontolások mutatis mutandis az ellátás jogosultja személyes szükségletének illetékes hatóság általi mérlegelésének egyedi jellegére is alkalmazandóak (lásd ebben az értelemben: 2019. március 14-i Dreyer ítélet, C-372/18, EU:C:2019:206, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      A jelen ügyben a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a német támogatás megállapítása nem kötődik a rokkantság vagy fogyatékosság valamely pontosan meghatározott mértékéhez vagy szintjéhez.

31      Ezenkívül nem vitatott, hogy magának a német szociális törvénykönyv 35a. §-a szövegének megfelelően e támogatást a kedvezményezett gyermek egyéni szükségleteinek megfelelően, e szükségleteknek az illetékes hatóság általi egyedi és diszkrecionális mérlegelése alapján nyújtják.

32      E körülmények között meg kell állapítani, hogy a német támogatás nem felel meg a jelen ítélet 27. pontjában említett első feltételnek.

33      Következésképpen, figyelemmel az említett 27. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra, e támogatás nem minősül a 883/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szociális biztonsági ellátásnak.

34      Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az említett rendelet 3. cikkének (3) bekezdése e rendelet alkalmazási körét kiterjeszti a 70. cikke szerinti különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra is. E körülmények között másodszor azt kell megvizsgálni, hogy a német támogatás ilyen ellátásnak minősül-e.

35      E tekintetben elegendő megállapítani, hogy ugyanezen rendelet 70. cikke (2) bekezdése c) pontjának szövegéből kitűnik, hogy a különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokat úgy kell tekinteni, hogy azok kizárólag az említett rendelet X. mellékletében felsorolt ellátások. Márpedig, mivel a német támogatás nem szerepel e mellékletben, nem minősül ilyen ellátásnak.

36      A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendelet 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a német támogatás nem minősül az ezen 3. cikk értelmében vett ellátásnak, és ennélfogva nem tartozik e rendelet tárgyi hatálya alá.

 A második kérdésről

37      Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a 883/2004 rendelet 5. cikkének a) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a francia támogatás és a német támogatás e rendelkezés értelmében vett egyenértékű ellátásnak tekinthető.

38      Előzetesen meg kell állapítani, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően e rendelet 5. cikkének a) pontja csak az említett rendelet hatálya alá tartozó ellátásokra alkalmazandó (2016. január 21-i Vorarlberger Gebietskrankenkasse és Knauer ítélet, C-453/14, EU:C:2016:37, 32. pont). Márpedig a jelen ítélet 36. pontjában megállapításra került, hogy a német támogatás nem minősül az említett rendelet 3. cikke értelmében vett ellátásnak, és ezért nem tartozik annak tárgyi hatálya alá. Következésképpen a 883/2004 rendelet 5. cikkének a) pontja az alapügy körülményei között nem alkalmazható.

39      Az EUMSZ 267. cikk által bevezetett, a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés keretében ugyanakkor a Bíróságnak a nemzeti bíróság részére hasznos választ kell adnia, amely megkönnyíti az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. A Bíróság feladata ugyanis az uniós jog minden olyan rendelkezésének értelmezése, amelyre a nemzeti bíróságoknak az eléjük terjesztett jogviták eldöntése érdekében szükségük van, még akkor is, ha e bíróságok az általuk feltett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten ezeket a rendelkezéseket (2019. június 13-i Moro ítélet, C-646/17, EU:C:2019:489, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40      Következésképpen, még ha a kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseit formálisan az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek értelmezésére is korlátozta, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság kérdései megfogalmazásában utalt-e azokra, vagy sem. E tekintetben a Bíróságnak kell a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (2019. június 13-i Moro ítélet, C-646/17, EU:C:2019:489, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41      A jelen ügyben az alapeljárás arra a kérdésre vonatkozik, hogy annak meghatározásához, hogy valamely személy jogosult-e a francia jogszabályok által előírt emelt összegű nyugdíjra, figyelembe kell-e venni azokat a körülményeket, amelyek a német támogatás nyújtását eredményezték, vagyis azt a támogatást, amelyet e személy mint migráns munkavállaló a fogadó tagállam jogszabályai alapján kapott.

42      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a 883/2004 rendelet (9) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 5. cikkének a) pontja mondja ki az ellátások, jövedelmek és tények azonos kezelésének az ítélkezési gyakorlatban kialakított elvét, melyet az uniós jogalkotó az említett rendelet szövegébe kívánt bevezetni annak a Bíróság határozatai lényegének és szellemének tiszteletben tartása mellett történő fejlesztése érdekében (lásd ebben az értelemben: Bocero Torrico és Bode ítélet, C-398/18 és C-428/18, EU:C:2019:1050, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43      Ennek keretében a 883/2004 rendelet 5. cikkének b) pontja előírja, hogy ha az illetékes tagállam jogszabályai szerint a jogkövetkezmények meghatározott tények vagy események bekövetkezésének tulajdoníthatók, az említett tagállamnak a hasonló tények vagy események bármely tagállamban történő bekövetkezését oly módon kell figyelembe vennie, mintha azok a saját területén következtek volna be.

44      Ebből következik, hogy annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára olyan hasznos választ lehessen adni, amely lehetővé teszi számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését, a második kérdést úgy kell értelmezni, mint amely arra irányul, hogy a tények azonos kezelésének az e rendelet 5. cikkének b) pontjában szereplő elve – mint a hátrányos megkülönböztetés tilalma általános elvének különös kifejeződése – alkalmazható-e az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között.

45      E tekintetben annak meghatározása érdekében, hogy ez az elv alkalmazandó-e a jelen ügyben, meg kell vizsgálni, hogy teljesül-e két feltétel, nevezetesen egyrészt, hogy a francia szociális biztonsági törvény L. 351-4-1. cikkében előírt emelt összegű nyugdíj a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozik-e, másrészt pedig, hogy ez utóbbi nemzeti rendelkezés joghatásokat társít-e az e rendelet 5. cikkének b) pontja értelmében vett bizonyos tények vagy események bekövetkezéséhez.

46      E feltételek közül az elsőt illetően meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 27. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel az emelt összegű nyugdíj – mint az ugyanezen rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett öregségi ellátás – az említett rendelet tárgyi hatálya alá tartozhat.

47      Egyrészt ugyanis ezt az emelt összegű ellátást a kedvezményezettek személyes szükségleteinek bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül jogilag meghatározott helyzetben nyújtják, azaz abban az esetben, ha a francia támogatásra jogosító gyermeket neveltek.

48      Másrészt, amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben lényegében rámutatott, az alapügyben szereplő ellátás a szolgálati idő tekintetében jelentkező azon hátrányok ellentételezésére irányul, amelyek a súlyos fogyatékkal élő gyermeket nevelő személyek érhették, azáltal, hogy a járulékfizetési időszakokat a fogyatékos gyermek nevelési időszakának időtartamával arányosan megnövelik, amely az e személyek részére történő emelt összegű nyugdíj folyósításában nyilvánul meg. Ebből kifolyólag ezen ellátás, mivel olyan személyek megélhetésének biztosítására irányul, akik – miután elértek egy bizonyos kort – felhagynak a munkavégzéssel, és már nem kötelesek a munkaügyi hivatal rendelkezésére állni, a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti öregségi ellátás által lefedett kockázatra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2015. szeptember 16-i Bizottság kontra Szlovákia ítélet, C-361/13, EU:C:2015:601, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      A jelen ítélet 45. pontjában említett második feltételt illetően meg kell állapítani, hogy az emelt összegű nyugdíj biztosításához a francia társadalombiztosítási törvény L. 351-4-1. cikke nem írja elő a francia támogatás előzetes megszerzését, hanem kizárólag azt követeli meg, hogy az e törvény L. 541-1. cikkében meghatározott, ilyen ellátásra jogosító feltételek teljesüljenek. Különösen ez utóbbi rendelkezésnek megfelelően ahhoz, hogy a fogyatékkal élő gyermekkel rendelkező biztosítottak ilyen emelt összegű nyugdíjban részesülhessenek, a gyermek tartós rokkantsági szintjének el kell érnie egy meghatározott mértéket, amit az említett törvénykönyv R. 541–1. cikke 80%-ban állapít meg.

50      Így az emelt összegű nyugdíjra való jogosultság egy, a 833/2004 rendelet 5. cikkének b) pontja értelmében vett tény bekövetkezésén alapul, nevezetesen, hogy a gyermek tartós rokkantsága elér egy bizonyos mértéket. Következésképpen a második feltétel a jelen ügyben is teljesül.

51      Ebből következik, hogy a tények azonos kezelésének az említett 5. cikk b) pontjában kimondott elve alkalmazandó olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van.

52      Ezen elv alkalmazásának részletes szabályait illetően a francia illetékes hatóságok feladata annak vizsgálata, hogy a jelen ügyben bizonyított-e, hogy bekövetkezett a 833/2004 rendelet 5. cikkének b) pontjában megkövetelt tény.

53      E tekintetben a francia illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a Németországban felmerült hasonló tényeket, és az érintett fogyatékos gyermek tartós rokkantságának értékelése során nem szorítkozhatnak kizárólag a Franciaországban a francia szociális biztonsági törvénykönyv R. 541–1. cikke alapján alkalmazandó táblázatban e tekintetben előírt szempontokra.

54      Ennélfogva annak megállapítása érdekében, hogy a gyermek tartós rokkantsága elérte-e az ezen törvénykönyv által az emelt összegű nyugdíjra való jogosultsághoz megkövetelt mértéket, e hatóságok nem utasíthatják el a Németországban bekövetkezett hasonló tények figyelembevételét, amelyeket bármilyen bizonyítékkal, többek között orvosi vizsgálati jelentésekkel, igazolásokkal, vagy akár egészségügyi ellátásra vagy gyógyszerekre vonatkozó rendelvényekkel támaszthatnak alá.

55      Hozzá kell tenni, hogy az ilyen ellenőrzés keretében az említett hatóságoknak az arányosság elvét is tiszteletben kell tartaniuk, ügyelve többek között arra, hogy a 883/2004 rendelet (12) preambulumbekezdésének megfelelően a tények azonos kezelésének elve ne vezessen objektíve indokolatlan eredményekhez.

56      A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendelet 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy

–        a francia támogatás és a német támogatás nem tekinthető az ezen 5. cikk a) pontjának értelmében vett egyenértékű ellátásnak;

–        a tények azonos kezelésének a 883/2004 rendelet 5. cikkének b) pontjában foglalt elve alkalmazandó olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van. A francia illetékes hatóságok feladata tehát annak meghatározása, hogy a jelen esetben bizonyított-e, hogy bekövetkezett az e rendelkezés értelmében megkövetelt tény. E tekintetben e hatóságoknak a Németországban bekövetkezett hasonló tényeket úgy kell figyelembe venniük, mintha azok a saját területükön következtek volna be.

 A költségekről

57      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A 2009. szeptember 16-i 988/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a Sozialgesetzbuch (német szociális törvénykönyv) nyolcadik könyvének 35a. §-ában előírt, a szellemi fogyatékossággal rendelkező gyermekek és fiatalkorúak integrációs támogatása nem minősül az ezen 3. cikk értelmében vett ellátásnak, és ennélfogva nem tartozik e rendelet tárgyi hatálya alá.

2)      A 988/2009 rendelettel módosított 883/2004 rendelet 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy

–        a francia code de la sécurité sociale (szociális biztonsági törvénykönyv) L. 541-1. cikke szerinti, fogyatékos gyermek után járó nevelési támogatás és a német szociális törvénykönyv nyolcadik könyvének 35a. §-a alapján járó, szellemi fogyatékossággal rendelkező gyermekek és fiatalkorúak integrációs támogatása nem tekinthető az ezen 5. cikk a) pontja értelmében vett egyenértékű ellátásnak;

–        a tények azonos kezelésének az említett 5. cikk b) pontjában foglalt elve alkalmazandó olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van. A francia illetékes hatóságok feladata tehát annak meghatározása, hogy a jelen esetben bizonyított-e, hogy bekövetkezett az e rendelkezés értelmében megkövetelt tény. E tekintetben e hatóságoknak a Németországban bekövetkezett hasonló tényeket úgy kell figyelembe venniük, mintha azok a saját területükön következtek volna be.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: francia.