Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2021. április 29.(*)

„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 63. cikk – A tőke szabad mozgása – Jövedelemadó – Tőkejövedelem – Belföldi, a kötelmi jog alapján létesített, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) által kifizetett hozam – Más tagállamban letelepedett és a társasági jog alapján létesített ÁÉKBV által kifizetett hozam – Eltérő bánásmód – EUMSZ 65. cikk – Objektíve összehasonlítható helyzetek”

A C-480/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Korkein hallinto-oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) a Bírósághoz 2019. június 24-én érkezett, 2019. június 19-i határozatával terjesztett elő az

E

által indított,

a Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, A. Kumin, T. von Danwitz, P. G. Xuereb (előadó) és I. Ziemele bírák,

főtanácsnok: G. Hogan,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        E képviseletében A. Leppänen varatuomari,

–        a finn kormány képviseletében M. Pere, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében W. Roels és I. Koskinen, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. november 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikk értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet az E által, a keskusverolautakunta (központi adójogi bizottság, Finnország) 2017. november 10-i határozata tárgyában indított eljárás keretében terjesztették elő, amelyben e bizottság megállapította, hogy a luxemburgi jog alá tartozó, változó alaptőkéjű befektetési társaság (SICAV) által E-nek kifizetett jövedelmeket nem önálló tevékenységből származó jövedelemként Finnországban kell adóztatni.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 302., 32. o.; a továbbiakban: ÁÉKBV-irányelv) (4) preambulumbekezdése értelmében ezen irányelv célja a közös alapvető szabályokról rendelkezni a tagállamokban letelepedett átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k) engedélyezése, felügyelete, szervezeti felépítése, tevékenysége, valamint az általuk kötelezően nyilvánosságra hozandó információk tekintetében.

4        Az ÁÉKBV-irányelv (83) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ez az irányelv nem érinti a nemzeti adózási szabályokat, beleértve azokat a rendelkezéseket is, amelyeket a tagállamok az ezen adózási szabályok területükön történő betartásának érdekében hozhatnak meg.”

5        Ezen irányelv 1. cikkének (1)–(3) bekezdése előírja:

„(1)      Ez az irányelv a tagállamok területén letelepedett [ÁÉKBV-kra] alkalmazandó.

(2)      Ezen irányelv alkalmazásában és figyelemmel a 3. cikkre, azok a vállalkozások minősülnek ÁÉKBV-nek:

a)      amelyek kizárólagos célja a befektetőktől nyilvánosan bevont tőke átruházható értékpapírokba vagy az 50. cikk (1) bekezdésében említett egyéb likvid pénzügyi eszközökbe történő befektetése, és amelyek a kockázatmegosztás elvén működnek; és

b)      amelyek befektetési jegyeiket a tulajdonosok kérésére közvetlenül vagy közvetve eszközeik terhére vásárolják vagy váltják vissza. Amennyiben az ÁÉKBV intézkedést tesz annak biztosítása érdekében, hogy befektetési jegyeinek tőzsdei értéke és nettó eszközértéke ne térjen el jelentősen, ezt a fent említett visszavásárlással vagy visszaváltással egyenértékűnek kell tekinteni.

A tagállamok lehetővé tehetik az ÁÉKBV számára, hogy több befektetési részalapból álljon össze.

(3)      A (2) bekezdésben említett vállalkozások alapíthatók mind a kötelmi jog alapján (alapkezelő társaság által kezelt közös alapokként), mind a befektetési alapokra vonatkozó jogszabályok alapján (zártvégű alapként), mind pedig a társasági jog alapján (befektetési társaságokként).

[…]”

6        Az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65 irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2011. június 8-i 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 174., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 115., 35. o.; HL 2015. L 75., 20. o.) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint alternatívbefektetési-alap:

„bármilyen kollektív befektetési vállalkozás, annak befektetési részalapjait is beleértve, amely:

i.      több befektetőtől kap tőkét azért, hogy meghatározott befektetési politikának megfelelően befektesse azt ezen befektetők javára; továbbá

ii.      a[z ÁÉKBV-]irányelv 5. cikke alapján nem engedélyköteles”.

 A finn jog

7        Az 1999. január 29-i sijoitusrahastolaki (48/1999) (a befektetési alapokról szóló törvény [48/1999]) 1. fejezete 2. §-a (1) bekezdése 1. és 2. pontjának szövege a következő:

„A jelen törvény alkalmazásában:

1.      befektetésialap-tevékenység a források nyilvánosságtól való gyűjtése kollektív befektetések céljából, és ezen eszközöknek elsősorban pénzügyi eszközökbe vagy ingatlanokba vagy ingatlan értékpapírokba vagy más beruházásokba történő befektetése, valamint a befektetési alapok és különleges alapok kezelése és az alapok befektetési jegyeinek értékesítése […];

2.      befektetési alap a kollektív befektetési tevékenység keretében beszerzett és a Finnországban és a 11. fejezetben hatályos rendelkezéseknek megfelelően befektetett eszközök, valamint az azokból eredő kötelezettségek […]”

8        E törvény 1. fejezete 2. §-a (1) bekezdésének 10. pontja szerint az „átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás” olyan vállalkozás, amelyet egy Finn Köztársaságtól eltérő másik Európai Gazdasági Térséghez (EGT) tartozó valamely tagállamban engedélyeztek, amely tevékenységének tárgyát kollektív befektetések képezik (a gyakorlatban egy befektetési alap), és amely a székhelye szerinti állam jogszabályai alapján megfelel az ÁÉKBV-irányelv által támasztott követelményeknek.

9        Az 1992. december 30-i tuloverolaki (1535/1992) (a jövedelemadóról szóló törvény [1535/1992]; a továbbiakban: a jövedelemadóról szóló törvény) „Társaság” című 3. §-ának szövege:

„E törvény alkalmazásában társaság:

[…]

4.      a részvénytársaságok, a szövetkezetek, a takarékpénztárak, a befektetési alapok, az egyetemek, a viszontbiztosítók, a gabonakészlet raktárak, a közhasznú és gazdasági egyesületek, az alapítványok, valamint az intézmények;

[…]”

10      A jövedelemadóról szóló törvénynek „A jövedelemadó alól mentes társaságok” című 20. §-a első bekezdésének 2. pontjában adómentességet biztosít a befektetési alapok számára a jövedelemadó alól.

11      E törvénynek „A tőkejövedelmek” című 32. §-a kimondja:

„Adóköteles tőkejövedelemnek minősül – a következő részletes rendelkezések szerint – a vagyon hozama, a vagyon átengedéséből származó nyereség és más olyan jövedelem, amelynek esetében megállapítható, hogy vagyon alapján halmozódott fel. Tőkejövedelemnek minősül többek között a kamatjövedelem, a 33a–33d. § rendelkezései szerint az osztalékjövedelem, a bérleti díjból származó jövedelem, a nyereségrészesedés, az életbiztosításból származó hozam, az erdőgazdálkodásból származó tőkejövedelem, a földből származó jövedelem és az értékesítésből származó nyereség. Tőkejövedelemnek minősül a vállalkozás kifizetett jövedelemének, a konzorcium tagja jövedelemrészesedésének, valamint a rénszarvastartásból származó jövedelem tőkejövedelem része.”

12      E törvénynek „A tőzsdén jegyzett társaság által fizetett osztalék” címet viselő 33a. §-a a következőképpen rendelkezik:

„A tőzsdén jegyzett társaság által fizetett osztalék 85%-a tőkejövedelemnek, míg 15%-a nem adóköteles jövedelemnek minősül.

Tőzsdén jegyzett társaságtól származó osztaléknak minősül az olyan társaságtól származó osztalék, amelynek részvényei az osztalék felosztásáról való határozathozatal időpontjában a társaság tulajdonában állnak:

1.      a laki kaupankäynnistä rahoitusvälineillä (748/2012) (a pénzügyi eszközök forgalmazásáról szóló törvény [748/2012]) értelmében szabályozott piacon való kereskedés;

2.      az [EGT] hatókörén kívül közjogi hatóság által szabályozott és felügyelt másik piacon történő kereskedés; vagy

3.      a ([748/2012]) törvény szerinti multilaterális kereskedési platformról folytatott tárgyalás, feltéve hogy a részvényt a társaság kérésére vagy annak jóváhagyásával tárgyalták meg.

Vagyonnak valamely tőzsdén jegyzett társaság általi, az asakeyhtiölaki (624/2006) (a részvénytársaságokról szóló törvény [624/2006]) 13. fejezete 1. §-ának (1) bekezdése szerinti felosztása, amely vagyon rendelkezésre álló sajáttőke-tartalékból származik, osztaléknak minősül, és az e § rendelkezéseinek hatálya alá tartozik.”

13      A jövedelemadóról szóló törvénynek „A tőzsdén nem jegyzett társaság által fizetett osztalék” címet viselő 33b. §-a a következőképpen rendelkezik:

„A tőzsdén nem jegyzett társaság által fizetett osztalék 25%-a adóköteles tőkejövedelemnek, míg 75%-a nem adóköteles jövedelemnek minősül az éves jövedelem birtokolt részesedés adóévben képviselt matematikai értéke alapján kiszámított 8%-ának megfelelő összegig azzal, hogy a szóban forgó értéket a laki varojen arvostamisesta verotuksessa (1142/2005) (a vagyon adózás szempontjából történő értékeléséről szóló törvény [1142/2005]) határozza meg. Amennyiben az adóalany által kapott osztalék összege meghaladja az 150 000 eurót, az osztalék 85%-a tőkejövedelemnek, míg 15%-a nem adóköteles jövedelemnek minősül.

Az első bekezdés szerinti éves jövedelmet meghaladó rész tekintetében az osztalék 75%-a nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek, 25%-a pedig nem adóköteles jövedelemnek minősül.

Az e törvényben az osztalék adóztatására vonatkozó egyéb rendelkezések sérelme nélkül az osztalék akkor minősül nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek, ha a létesítő okirat valamely cikke, a közgyűlés határozata, részvényesi megállapodás vagy más megállapodás értelmében az osztalék kifizetése az osztalékra jogosult vagy az ő érdekközösségéhez tartozó személy munkavégzés révén történő hozzájárulásának ellentételezése. Az osztalék a szóban forgó munkát nyújtó személy jövedelme.

[…]

A (624/2006) törvény 13. fejezete 1. §-ának (1) bekezdése értelmében vett, a rendelkezésre álló sajáttőke-tartalékból származó vagyonnak a tőzsdén nem jegyzett társaság általi kiosztását osztaléknak kell tekinteni, és az a jelen § rendelkezéseinek hatálya alá tartozik […]”

14      A jövedelemadóról szóló törvény „Külföldi jogalany által kifizetett osztalék” címet viselő 33c. §-a kimondja:

„A külföldi jogalanytól kapott osztalék e törvény 33a. és 33b. §-a szerint adóköteles jövedelemnek minősül, amennyiben e jogalany […] [a 2014. július 8-i 2014/86/EU tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 219., 40. o.)] módosított, a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 2011. november 30-i 2011/96/EU tanácsi irányelv (HL 2011. L 345., 8. o.)] 2. cikke értelmében vett társaságnak minősül.

Az (1) bekezdésben megjelölttől eltérő más külföldi jogalanytól kapott osztalék a 33a. és 33b. § rendelkezései szerint adóköteles jövedelemnek minősül, amennyiben a jogalany választási lehetőség és mentesség nélkül köteles a bevétele után, amelyből az osztalékot kifizették, legalább 10%-os adót fizetni és:

1.      a jogalany székhelye az EGT-hez tartozó valamely állam adózási jogszabályai szerint ebben az államban van, és a jogalany székhelye valamely, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény szerint nem az EGT-n kívüli államban van; vagy

2.      a társaság székhelye szerinti állam és Finn Köztársaság között az adóévben a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény van érvényben, amely alkalmazandó a jogalany által kifizetett osztalékra.

Az első és második bekezdésben megjelölttől eltérő külföldi jogalanytól kapott osztalék teljes mértékben nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

15      E Finnországban lakóhellyel rendelkező természetes személy, aki az ÁÉKBV-irányelv 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „társasági jog alapján (befektetési társaságként)” ÁÉKBV-nak minősülő, a luxemburgi jog hatálya alá tartozó valamely SICAV egyik alapjába eszközölt befektetést. E befektetései úgynevezett nyereségrészesedésekre vonatkoznak, amelyek esetében e SICAV évente felosztotta a befektetőknek az elért hozamot.

16      2017. június 20-án E kérte a központi adójogi bizottságot, hogy előzetesen határozzon azon hozam adójogi kezeléséről, amelyet a szóban forgó luxemburgi jog hatálya alá tartozó e SICAV fog számára felosztani.

17      E kérelemben E azt állította, hogy a luxemburgi jog hatálya alá tartozó SICAV-ot a finn jog hatálya alá tartozó befektetési alaphoz, vagyis az ÁÉKBV-irányelv 1. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „kötelmi jog alapján (alapkezelő társaság által kezelt közös alapokként)” alapított ÁÉKBV-vel azonosnak kell tekinteni. Álláspontja szerint az ilyen SICAV által felosztott hozam ugyanúgy – azaz a jövedelemadóról szóló törvény 32. §-a alapján mint tőkejövedelem – adózik, mint a finn jog szerinti befektetési alapok által felosztott jövedelem. E tekintetben E különösen hangsúlyozta, hogy a szóban forgó luxemburgi jog szerinti SICAV a finn jog szerinti befektetési alapokéhoz hasonló tevékenységet folytatott, és hogy e SICAV kezelése megfelel ezen alapok kezelésének.

18      2017. november 10-i jogerős előzetes állásfoglalásában a központi adójogi bizottság megállapította, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat értelmében a más tagállamban letelepedett gazdasági szereplőtől származó jövedelem finnországi jövedelemadójáról való határozathozatal érdekében figyelembe kell venni a gazdasági szereplő hasonló finn gazdasági szereplőkhöz viszonyított funkcionális és jogi jellemzőit.

19      A központi adójogi bizottság úgy ítélte meg, hogy a SICAV rendelkezik a finn befektetési alap funkcionális jellemzőivel, azonban hasonló funkcionális jellemzők megfigyelhetők például a részvénytársaság formájában végzett kollektív befektetések esetében is. A központi adójogi bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó luxemburgi jog szerinti SICAV, különösen jogi formája miatt, objektíve egy befektetési tevékenységet végző finn részvénytársasághoz hasonlítható.

20      E bizottság szerint az e SICAV által kifizetett hozamot tehát osztaléknak kell tekinteni, és a jövedelemadóról szóló törvény 33c. §-ának (3) bekezdése szerinti, nem önálló tevékenységből származó jövedelemként kell adóztatni.

21      E a központi adójogi bizottság határozatának megsemmisítése iránti keresetet indított a Korkein hallinto-oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) előtt. E bíróság előtt E azt állítja, hogy a szóban forgó luxemburgi jog szerinti SICAV által kifizetett hozam adóztatása nem önálló tevékenységből származó jövedelemként az említett 33c. §-a (3) bekezdésének megfelelően súlyosabb, mint a finn jog szerinti befektetési alap által kifizetett hozam tőkejövedelemként történő adóztatása, következésképpen ellentétes az EUMSZ 63. cikkben biztosított szabad tőkemozgással.

22      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem után fizetendő jövedelemadó több mint 50%-ot is elérhet, míg a tőkejövedelmek esetében ez az adó csak 30%-ot vagy 34%-ot tesz ki, ha az adóztatandó összeg meghaladja a 30 000 eurót. Hozzáteszi, hogy a szóban forgó hozamból álló jövedelem jövedelemadó-törvény értelmében vett jellegének meghatározása érdekében el kell dönteni, hogy mely finn jogalanyt kell az említett SICAV-val azonos módon kezelni, vizsgálva, hogy az olyan jogalany jogi formáján alapuló értelmezés, mint amilyen a központi adójogi bizottságé, nem ellentétes az EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikkel, és különösen azt a kérdést veti fel, hogy az ÁÉKBV-irányelvnek megfelelően alapított különböző jogi formájú ÁÉKBV-ket hasonlónak kell-e tekinteni a befektetők által kapott hozam tekintetében.

23      E körülmények között a Korkein hallinto-oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikket, hogy azokkal ellentétes [a nemzeti rendelkezések] olyan […] értelmezés[e], amely szerint az a jövedelem, amelyet valamely, Finnországban lakóhellyel rendelkező természetes személy egy másik uniós tagállamban letelepedett, a társasági jog alapján alapított, a[z ÁÉKBV-irányelv] értelmében vett [ÁÉKBV-tól] […] kap, a jövedelmek adóztatása során azért nem feleltethető meg az ugyanezen irányelv értelmében vett, a kötelmi jog alapján alapított finn befektetési alaptól […] kapott jövedelemnek, mivel a másik tagállamban található ÁÉKBV jogi formája nem felel meg a nemzeti befektetési alap jogi szerkezetének?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

24      Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami adójogi gyakorlat, amely szerint az e tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes személy jövedelemadója szempontjából a más tagállamban székhellyel rendelkező, a társasági jog alapján alapított ÁÉKBV-k által fizetett jövedelem nem azonos az első tagállamban székhellyel rendelkező ÁÉKBV-k által fizetett jövedelemmel, mivel ez utóbbiak nem ugyanazon jogi formával rendelkeznek.

25      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján a tagállamok közvetlen adóztatási hatáskörüket kötelesek az uniós jog és különösen az EUM-Szerződés által biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartásával gyakorolni (lásd ebben az értelemben: 2019. június 18-i Ausztria kontra Németország ítélet, C-591/17, EU:C:2016:504, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26      Az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése általánosan tiltja a tagállamok közötti tőkemozgásra vonatkozó korlátozásokat (2020. szeptember 16-i Romenergo és Aris Capital ítélet, C-339/19, EU:C:2015:709, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az e rendelkezésben tiltott, tőkemozgást korlátozó intézkedések azon intézkedéseket foglalják magukban, amelyek alkalmasak arra, hogy eltántorítsák a külföldi illetőségűeket attól, hogy valamely tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy más tagállamokban hajtsanak végre beruházásokat (2020. április 30-i Société Générale ítélet, C-565/18, EU:C:2020:318, 22. pont).

27      Különösen az olyan eltérő bánásmód, amely egy másik tagállamban illetőséggel rendelkező személy jövedelmét az első tagállamból származó jövedelmek bánásmódjához képest kevésbé kedvező bánásmódban részesíti, visszatarthatja az ilyen belföldi illetőségű személyt attól, hogy tőkéjét egy másik tagállamba fektesse be (lásd ebben az értelemben: 2011. február 10-i Haribo Lakritzen Hans Riegel és Österreichische Salinen ítélet, C-436/08 és C-437/08, EU:C:2011:61, 80. pont; 2016. november 24-i SECIL ítélet, C-464/14, EU:C:2016:896, 50. pont; 2018. szeptember 20-i EV ítélet, C-685/16, EU:C:2018:743, 63. pont).

28      Emellett az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében az EUMSZ 63. cikk ugyanakkor nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek különbséget tesznek azon adózók között, akik lakóhelyük vagy tőkebefektetésük helye alapján nincsenek ugyanolyan helyzetben.

29      E rendelkezést mint a tőke szabad mozgásának alapelvétől való eltérést szigorúan kell értelmezni. Következésképpen e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy minden olyan adójogi szabályozás, amely az adózók között a lakóhelyük vagy a tőkebefektetésük állama alapján különbséget tesz, automatikusan összeegyeztethető az EUM-Szerződéssel. Ugyanis magát az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt eltérést korlátozza az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdése, amely szerint az e cikk (1) bekezdésében említett nemzeti intézkedések „nem szolgálhatnak az [EUMSZ] 63. cikkben meghatározott szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül” (2018. június 21-i Fidelity Funds és társai ítélet, C-480/16, EU:C:2018:480, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30      A Bíróság továbbá kimondta, hogy az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja által engedélyezett eltérő bánásmódot ily módon meg kell különböztetni az EUMSZ 65. cikk (3) bekezdésében tiltott hátrányos megkülönböztetéstől. Márpedig ahhoz, hogy a nemzeti adójogi szabályozást összeegyeztethetőnek lehessen tekintetni a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel, az szükséges, hogy az általa előírt eltérő bánásmód objektíve össze nem hasonlítható helyzetekre vonatkozzon, vagy közérdeken alapuló nyomós indok alapján igazolható legyen (2020. április 30-i Société Générale ítélet, C-565/18, EU:C:2018:318, 24. pont).

31      Először tehát az eltérő bánásmód fennállását, majd a helyzetek esetleges összehasonlíthatóságát, és adott esetben az eltérő bánásmód igazolásának lehetőségét kell megvizsgálni.

 Az eltérő bánásmód fennállásáról

32      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés egy olyan jogvita keretében merült fel, amely egy luxemburgi jog szerinti SICAV, vagyis az ÁÉKBV-irányelv értelmében a társasági jog alapján létesített ÁÉKBV által E-nek fizetett jövedelem adóztatására vonatkozik. Márpedig Finnországban az ÁÉKBV-irányelv hatálya alá tartozó ÁÉKBV-ket a kötelmi jog alapján, nem pedig a társasági jog alapján létesítik.

33      E úgy véli, hogy a SICAV által fizetett jövedelmet a finn jog szerinti, a kötelmi jog alapján létesített ÁÉKBV jövedelmének kell tekinteni. Ezzel szemben a központi adójogi bizottság úgy véli, hogy mivel a SICAV, társasági jog alapján létesített ÁÉKBV, egy finnországi székhelyű részvénytársasághoz hasonlít, az általa kifizetett jövedelmet az ilyen társaságok által fizetett osztalékként kell kezelni.

34      Először is meg kell tehát vizsgálni, hogy a szóban forgó luxemburgi jog szerinti SICAV által fizetett jövedelemnek a finn jog alá tartozó ÁÉKBV által fizetett jövedelemtől eltérő bánásmódban történő részesítése révén ez az első jövedelem kedvezőtlenebb adójogi bánásmódban részesül-e.

35      A jövedelemadóról szóló törvény 32. §-a szerint tőkejövedelemnek minősül a vagyon hozama, a vagyon átengedéséből származó nyereség és más olyan jövedelem, amelynek esetében megállapítható, hogy vagyon alapján halmozódott fel. A tőkejövedelmek finn jogalkotó által e 32. §-ban kifejezetten felsorolt példái között szerepelnek mind az ÁÉKBV-k által fizetett nyereségből való részesedés, mind pedig a részvénytársaságok által fizetett osztalék. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint a tőkejövedelmet terhelő adó mértéke főszabály szerint a jövedelem 30 000 eurót meg nem haladó részére 30%, míg a jövedelem 30 000 eurót meghaladó részére 34%.

36      Márpedig, bár a finn jog szerinti ÁÉKBV-k által felosztott nyereségrészesedések tőkejövedelemként a kedvezményezett szintjén adóznak, a luxemburgi jog szerinti SICAV által kifizetett jövedelmeket a jövedelemadóról szóló törvény 33c. §-a értelmében vett, a Finn Köztársaságtól eltérő államban letelepedett jogalany által fizetett osztalékként kezelik, és a harmadik albekezdés értelmében nem önálló tevékenységből származó jövedelemként 50%-ot is elérő progresszív adómértéket alkalmazva adóztatnak meg.

37      Az ilyen eltérő bánásmód alkalmas arra, hogy a luxemburgi jog szerinti SICAV által kifizetett hozamot a finn jog alá tartozó ÁÉKBV-k által kifizetett hozamhoz viszonyítva kedvezőtlenebb bánásmódban részesítse.

38      Másodszor meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó luxemburgi jog hatály alá tartozó SICAV által E-nek kifizetett jövedelemre vonatkozó adójogi bánásmód nem hasonlít a 2011/61 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett, az ÁÉKBV-irányelv hatálya alá nem tartozó és részvénytársasági formában működő alternatív befektetési alapok által fizetett jövedelemre vonatkozó adójogi bánásmódhoz sem. Amint azt a finn kormány az előterjesztett kérdésekre adott írásbeli válaszában pontosította, ilyen alapok a finn jog szerint hozhatók létre.

39      A Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a finnországi székhelyű részvénytársaságokból származó jövedelmeket kétszeresen adóztatják, egyszer a társaság szintjén, mint a társaságok jövedelmeit, egyszer pedig a kedvezményezett szintjén tőkejövedelemként. A kettős adóztatás hatásainak enyhítése érdekében a jövedelemadóról szóló törvény 33a. és 33b. §-ában előírt intézkedések csökkentik a kedvezményezett szintjén az adóztatást, különösen azáltal, hogy a jövedelmek egy részét mentesítik a tőkejövedelem-adó alól.

40      E tekintetben a Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszában a finn kormány kifejti, hogy ha egy részvénytársaság a befektetési alapokhoz hasonló jellegű befektetési tevékenységet végez, akkor nem adómentes, hanem főszabály szerint társaságiadó-köteles, és az általa felosztott hozamra az osztalékok adóztatására vonatkozó szabályok vonatkoznak, amelyek részleges kettős adóztatáson alapulnak.

41      Márpedig, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a luxemburgi jog szerinti SICAV esetében nem ez a helyzet. E határozatból ugyanis kitűnik, hogy a központi adójogi bizottság szerint az ilyen SICAV a jövedelemadóról szóló törvény 33c. §-ának alkalmazása szempontjából olyan jogalanynak minősül, amelyre nem vonatkozik a módosított 2011/96 irányelv, amely a Finn Köztársaságon kívüli EGT-tagállamban rendelkezik lakóhellyel, amely a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény hatálya alá tartozik, és amely nem köteles legalább 10%-os mértékű adót fizetni az elért jövedelme után. Így a kettős adóztatás mérséklését célzó nemzeti szintű intézkedések nem alkalmazandók az általa kifizetett jövedelmekre.

42      E körülmények között meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó luxemburgi jog szerinti SICAV által a finnországi illetőségű kedvezményezettnek kifizetett jövedelmek kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, mint a részvénytársaságok, valamint a finn jog szerinti, a kötelmi jog alapján létesített ÁÉKBV-k által kifizetett jövedelmek.

43      Ez az eltérő bánásmód alkalmas arra, hogy visszatartsa a finnországi lakosokat attól, hogy a Finn Köztársaságon kívüli más tagállamokban beruházásokat hajtsanak végre, és így korlátozza a tőke szabad mozgását.

 Az objektíve összehasonlítható helyzet fennállásáról

44      Amint az a jelen ítélet 29. és 30. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, az ilyen eltérő bánásmód csak akkor fogadható el, ha olyan helyzetekre vonatkozik, amelyek objektíve nem hasonlíthatók össze.

45      Meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó luxemburgi jog szerinti SICAV és a finn jog szerinti ÁÉKBV az ÁÉKBV-irányelv értelmében két fajta ÁÉKBV-t jelent.

46      Amint az az ÁÉKBV-irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, ezek kizárólagos célja az átruházható értékpapírokba vagy a nyilvánosan bevont tőke átruházható értékpapírokba vagy más likvid pénzügyi eszközökbe történő befektetése, működésük a kockázatmegosztás elvének hatálya alá tartozik, és befektetési jegyeiket – a tulajdonosok kérésére – közvetlenül vagy közvetve e szervezetek eszközeik terhére vásárolják vagy váltják vissza.

47      Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványának 45. pontjában rámutatott, bizonyos helyzetek kereskedelmi jog szempontjából történő jogi minősítése nem szükségszerűen ültethető át adójogi szempontból. A finn kormányhoz hasonlóan meg kell tehát állapítani, hogy önmagában az a tény, hogy a belföldi és a külföldi illetőségű ÁÉKBV-k az ÁÉKBV-irányelv értelmében vett ÁÉKBV-k, nem meghatározó a szóban forgó helyzetek összehasonlíthatóságának megállapítása szempontjából.

48      Egyrészt ugyanis ezen irányelv nem harmonizálta az ÁÉKBV-kre és az általuk felosztott hozamra alkalmazandó adót. Különösen az említett irányelv (4) és (83) preambulumbekezdéséből következik, hogy bár közös minimumszabályokat állapít meg az ÁÉKBV-k engedélyezése, felügyelete, szervezeti felépítése, tevékenysége, valamint az általuk kötelezően nyilvánosságra hozandó információk tekintetében, az irányelv nem sérti az adózásra vonatkozó nemzeti szabályokat.

49      Másrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy annak vizsgálata során, hogy valamely határon átnyúló helyzet összehasonlítható-e valamely belső helyzettel, vagy sem, figyelembe kell venni a kérdéses nemzeti rendelkezések célját, valamint ez utóbbiak tárgyát és tartalmát, valamint hogy csak a szóban forgó szabályozás által megállapított releváns megkülönböztető kritériumokat kell figyelembe venni annak mérlegelése során, hogy az ilyen szabályozásból eredő eltérő bánásmód a helyzetek objektív eltérését tükrözi-e (2018. június 21-i Fidelity Funds és társai ítélet, C-480/16, EU:C:2018:480, 50. és 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      E tekintetben a finn kormánynak a Bíróság kérdéseire adott írásbeli válaszából kitűnik – figyelemmel az előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is –, hogy a befektetési alapok tevékenysége adójogi kezelésének a finn adójogszabályokban előírt célja, hogy a befektető szintjén egyszeri adóztatást biztosítsanak. A természetes személyek által kapott osztalék adójogi bánásmódjára vonatkozó rendelkezések célja az, hogy a társaság jövedelme a részvényesei szintjén is adózzon, ugyanakkor előírja e jövedelem kettős adóztatásának enyhítését.

51      Márpedig e célkitűzések tekintetében úgy tűnik, hogy a luxemburgi jog szerinti SICAV helyzete objektíve összehasonlítható a finn jog alá tartozó ÁÉKBV helyzetével. Amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, és figyelemmel az előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is, e két szervezet jövedelemadó-mentes, és az általuk kifizetett jövedelem kizárólag a kedvezményezettek szintjén adózik.

52      Kétségtelen, hogy a finn jog alá tartozó ÁÉKBV-től eltérően a luxemburgi jog szerinti SICAV-ot a társasági jog alapján létesítik, és mint ilyen, olyan részvénytársasághoz hasonlítható, amelynek kifizetett hozama a jövedelemadóról szóló törvény 33c. §-a (3) bekezdésének megfelelően adóköteles.

53      Mindazonáltal azt is meg kell állapítani, hogy – amint arra a jelen ítélet 35. pontja emlékeztet – a tőkejövedelemre vonatkozó, a jövedelemadóról szóló törvény 32. §-ában felsorolt példák között szerepel mind az ÁÉKBV-k által fizetett nyereségrészesedések, mind pedig a részvénytársaságok által kifizetett osztalékok. Következésképpen úgy tűnik, hogy a finn jogalkotó nem tette függővé az egyrészt a tőkejövedelmek, másrészt pedig a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek közötti különbségtételt a felosztó szervezet jogi formájától, hanem éppen ellenkezőleg, úgy ítélte meg, hogy mind a kötelmi jog alapján létesített, mind pedig a társasági jog alapján létesített szervezetek által felosztott hozam tőkejövedelemnek minősül.

54      Ebből következik, hogy a luxemburgi jog szerinti SICAV társasági jogi formája nem hozza e szervezetet eltérő helyzetbe a finn jog szerinti, a kötelmi jog alapján létesített ÁÉKBV-khoz képest felosztott jövedelemmel kapcsolatos adójogi bánásmód tekintetében.

55      Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében a luxemburgi jog alá tartozó SICAV és a finn jog alá tartozó ÁÉKBV által felosztott hozam közötti eltérő bánásmód objektíve összehasonlítható helyzetekre vonatkozik.

 A közérdeken alapuló nyomós indok fennállásáról

56      Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tőke szabad mozgásának korlátozása csak akkor fogadható el, ha azt közérdeken alapuló nyomós indokok igazolják, és amennyiben a korlátozás alkalmas a szóban forgó cél megvalósítására, és nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2019. február 26-i X [Harmadik országban letelepedett közvetítő társaságok] ítélet, C-135/17, EU:C:2019:136, 70. pont; 2020. január 30-i Köln-Aktienfonds Deka ítélet, C-156/17, EU:C:2020:51, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      Márpedig a jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy a finn kormány nem hivatkozott ilyen indokokra, mivel a kérdést előterjesztő bíróság sem hivatkozott arra.

58      A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami adójogi gyakorlat, amely szerint az e tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes személy jövedelemadója szempontjából a más tagállamban székhellyel rendelkező, a társasági jog alapján létesített ÁÉKBV által fizetett jövedelem nem azonos az előbbi tagállamban székhellyel rendelkező ÁÉKBV-k által fizetett jövedelemmel, mivel ez utóbbiak nem ugyanazon jogi formával rendelkeznek.

 A költségekről

59      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami adójogi gyakorlat, amely szerint az e tagállamban lakóhellyel rendelkező természetes személy jövedelemadója szempontjából a más tagállamban székhellyel rendelkező, a társasági jog alapján létesített átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) által fizetett jövedelem nem azonos az első tagállamban székhellyel rendelkező ÁÉKBV-k által fizetett jövedelemmel, mivel ez utóbbiak nem ugyanazon jogi formával rendelkeznek.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: finn.