Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2024. szeptember 12.(1)

„ Előzetes döntéshozatal – A hozzáadottérték-adó (héa) közös rendszere – 2006/112/EK irányelv – 273. és 395. cikk – (EU) 2019/310 végrehajtási határozat – A héacsalás elleni küzdelem – Megosztott fizetési mechanizmus – Fizetésképtelen adóalany héaszámlája – Az e számlán elhelyezett pénzeszközök átutalása a vagyonfelügyelő kérésére ”

A C-709/22. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Wojewódzki Sąd Administracyjny we Wrocławiu (wrocławi vajdasági közigazgatási bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2022. november 17-én érkezett, 2022. szeptember 22-i határozatával terjesztett elő

a Syndyk Masy Upadłości A

és

a Dyrektor Izby Administracji Skarbowej we Wrocławiu

között,

a Rzecznik Małych i Średnich Przedsiębiorców

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: N. Wahl, tanácselnökként eljárva, J. Passer és M. L. Arastey Sahún (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Dyrektor Izby Administracji Skarbowej we Wrocławiu képviseletében K. Tudrujek,

–        a Rzecznik Małych i Średnich Przedsiębiorców képviseletében P. Chrupek radca prawny,

–        a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében M. Herold, K. Herrmann és J. Jokubauskaitė, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2024. április 11-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.), Lengyelországnak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006/112/EK irányelv 226. cikkétől eltérő különös intézkedés bevezetésére való felhatalmazásáról szóló, 2019. február 18-i (EU) 2019/310 tanácsi végrehajtási határozat (HL 2019. L 51., 19. o.), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikke (1) bekezdésének, 41. cikke (1) bekezdésének, 51. cikke (1) bekezdésének és 52. cikke (1) bekezdésének, az EUSZ 2. cikknek és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének, valamint az arányosság, a hozzáadottérték-adó (héa) semlegessége és a jogbiztonság elvnek az értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a Syndyk Masy Upadłości A (A csődgondnokság, a továbbiakban: Syndyk A) és a Dyrektor Izby Administracji Skarbowej we Wrocławiu (a wrocławi adóhatóság igazgatója, Lengyelország; a továbbiakban: adóhatóság igazgatója) között ez utóbbinak a fizetésképtelen adóalany héaszámláján elhelyezett pénzeszközök felszabadítását megtagadó határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 A 2006/112 irányelv

3        A 2006/112 irányelv 206. cikke értelmében:

„Minden adófizetésre kötelezett adóalanynak a 250. cikkben előírt adóbevallás benyújtásakor kell megfizetnie a HÉA nettó összegét. A tagállamok azonban az összeg megfizetésére más határidőt is megállapíthatnak, vagy időközi fizetést írhatnak elő.”

4        Ezen irányelv 226. cikke a következőket írja elő:

„Az ebben az irányelvben meghatározott különös rendelkezések sérelme nélkül, a 220. és 221. cikk értelmében kiállított számlákon a HÉA megállapítása céljából kizárólag a következő adatokat kell kötelezően feltüntetni:

[…]”

5        Az említett irányelv 273. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok megállapíthatnak más kötelezettségeket is, amelyeket szükségesnek ítélnek a HÉA pontos behajtása és az adócsalás megakadályozása érdekében, arra a követelményre is figyelemmel, hogy az adóalanyok által teljesített belföldi és tagállamok közötti ügyleteket egyenlő bánásmódban kell részesíteni, és feltéve, hogy az ilyen kötelezettségek nem támasztanak a tagállamok közötti kereskedelemben a határátlépéssel összefüggő alaki követelményeket.

Az első albekezdésben [helyesen: bekezdésben] említett lehetőséget nem lehet a 3. fejezetben meghatározott kötelezettségeket meghaladó további számlázási kötelezettségek előírására felhasználni.”

6        Ugyanezen irányelv 395. cikkének (1) bekezdés a következőképpen szól:

A[z Európai Unió Tanácsa], a[z Európai] Bizottság javaslata alapján, bármelyik tagállamot egyhangúlag felhatalmazhatja arra, hogy az ebben az irányelvben foglaltaktól eltérő különös intézkedéseket vezessen be az adóbeszedés egyszerűsítésére, vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére.

Az adóbeszedés egyszerűsítését szolgáló intézkedések a végső fogyasztói szinten beszedett tagállami adóbevétel teljes összegét csak elhanyagolható mértékben befolyásolhatják.”

 A 2015/848/EU rendelet

7        A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 141., 19. o.; helyesbítés: HL 2016. L 349., 40. o.) 1. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

„Ezt a rendeletet olyan nyilvános, valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) eljárásokra kell alkalmazni – ideértve az előzetes eljárásokat is – amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályokon alapulnak, és amelyekben az adós megmentése, az adósságállomány rendezése, reorganizáció vagy felszámolás céljából

a)      az adóst vagyona feletti rendelkezési jogától teljes mértékben vagy részlegesen megfosztják, és fizetésképtelenségi szakértőt jelölnek ki;

b)      az adós vagyona, üzleti tevékenységei és tranzakciói bíróság ellenőrzése vagy felügyelete alá kerülnek; vagy

c)      bíróság engedélyezi az egyedi végrehajtási eljárás ideiglenes felfüggesztését, vagy az a törvény erejénél fogva bekövetkezik, ezzel lehetőséget adva az adós és a hitelezők közötti tárgyalásokra, feltéve, hogy azok az eljárások, amelyekben a felfüggesztésre sor került, a hitelezők összességének védelmére alkalmas intézkedéseket nyújtanak, és az eljárások – ha nem sikerül bennük megállapodást elérni – az a) vagy b) pontban megjelölt eljárás előzetes eljárásaként szolgálnak.”

 A 2019/310 végrehajtási határozat

8        A 2019/310 végrehajtási határozatot, amint az a bevezető hivatkozásaiból kitűnik, az EUMSZ, valamint a 2006/112 irányelv, és különösen pedig annak 395. cikke (1) bekezdése alapján fogadták el.

9        A 2019/310 végrehajtási határozat (1), (3), (4), (7), (9), (11) és (12) preambulumbekezdése kimondja:

„(1)      A Bizottságnál 2018. május 15-én iktatott levelében Lengyelország egy, a [2006/112] irányelv 226. cikkétől eltérő különös intézkedés bevezetésére kért felhatalmazást annak érdekében, hogy egy megosztott héafizetési mechanizmust alkalmazhasson (a továbbiakban: a különös intézkedés). A különös intézkedésnek elő kell írnia egy külön bejegyzés feltüntetését, amelynek értelmében a csalásnak kitett – Lengyelországban általában a fordított adózás és az egyetemleges felelősség hatálya alá tartozó – termékértékesítésekről és szolgáltatásnyújtásokról kiállított számlákon szereplő [héát] az értékesítő vagy szolgáltató zárolt héabankszámlájára kell befizetni. […]

[…]

(3)      Lengyelország már számos intézkedést hozott a csalás leküzdése érdekében. Lengyelország bevezette többek között a fordított adózást, valamint a forgalmazói és a fogyasztói egyetemleges felelősséget, a standard ellenőrzési fájlt, az adóalanyok héaalanyként történő nyilvántartásba vételére és a nyilvántartásból való törlésére vonatkozó szigorúbb szabályokat és megnövelte az ellenőrzések számát. Lengyelország ennek ellenére úgy véli, hogy ezen intézkedések nem elégségesek a héacsalás megelőzésére.

(4)      Lengyelország véleménye szerint a különös intézkedés alkalmazása megszünteti a héacsalást. Mivel a megosztott héafizetési mechanizmus alapján a forgalmazó (az adóalany) külön héaszámláján elhelyezett héaösszeg csak korlátozott célokra – nevezetesen a héakötelezettség adóhatóság felé történő teljesítésére vagy a beszállítóktól kapott számlák után fizetendő héa megfizetésére – használható fel, nagyobb a garancia arra, hogy az adóhatóság az adóalany által az államkincstárba átutalandó héa teljes összegét megkapja.

[…]

(7)      Amennyiben az előzetesen felszámított adó áthárított adóhoz viszonyított többletét a forgalmazó a héabevallásban visszatérítendő összegként ismeri el, az ilyen visszatérítés kifizetését általában 60 napon belül kell teljesíteni a forgalmazó rendes számlaszámára. Lengyelország azonban arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a különös intézkedés hatálya alá tartozó ügyletek esetében a zárolt héaszámlával rendelkező forgalmazó kérésére a visszatérítésre 25 napon belül sor kerül.

[…]

(9)      A különös intézkedés minden forgalmazóra, így a Lengyelországban nem letelepedett forgalmazókra is alkalmazandó, akiknek a lengyel banktörvény szerint vezetett bankszámlával kell rendelkezniük. E tekintetben Lengyelország megerősítette, hogy a nem letelepedett forgalmazóknak semmilyen többletköltségük nem fog származni a lengyelországi bankszámla-nyitásra vonatkozó kötelezettségből, mivel ezen forgalmazók díjmentesen nyithatnak és tarthatnak fent bankszámlát Lengyelországban.

[…]

(11)      A Bizottság úgy véli, hogy a csalásnak kitett termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra alkalmazott különös intézkedés valószínűleg hatékony eredményeket hoz a héacsalás elleni küzdelemben. […]

(12)      Tekintettel a különös intézkedés újszerűségére és széles alkalmazási körére, fontos kellő nyomonkövetést biztosítani. Az ilyen nyomonkövetésnek különösen a különös intézkedésnek a héacsalás szintjére és az adóalanyokra gyakorolt hatására, azon belül a héa-visszatérítésre, az adminisztratív terhekre és az adóalanyokat terhelő költségekre szükséges tekintettel lennie. Lengyelországnak ezért a különös intézkedés lengyelországi hatálybalépése után 18 hónappal jelentést kell benyújtania a különös intézkedés hatásáról.”

10      E végrehajtási határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A [2006/112], 226. cikkétől eltérve Lengyelország felhatalmazást kap azon külön nyilatkozat bevezetésére, miszerint az adóalanyok közötti, az e határozat mellékletében felsorolt termékértékesítésekről és szolgáltatásnyújtásokról kiállított számlákon szereplő héát az értékesítő vagy szolgáltató Lengyelországban nyitott, elkülönített és zárolt héabankszámlájára kell befizetni, amennyiben az ilyen termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás kifizetése elektronikus banki átutalással történik.”

11      3. cikkének második bekezdése értelmében az említett végrehajtási határozat 2019. március 1-jétől 2022. február 28-ig volt alkalmazható.

12      Az (EU) 2019/310 végrehajtási határozatnak a Lengyelország részére a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 226. cikkétől eltérő különös intézkedés további alkalmazására adott felhatalmazás tekintetében történő módosításáról szóló, 2022. április 5-i (EU) 2022/559 tanácsi végrehajtási határozat (HL 2022. L 108., 51. o.) 2025. február 28-ig meghosszabbította a 2019/310 végrehajtási határozattal megadott felhatalmazást.

 A lengyel jog

 A héatörvény

13      a 2004. március 11-i ustawa o podatku od towarów i usług (a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó adóról szóló törvény; Dz. U., 2021, 685. tétel, módosított változat; a továbbiakban: héatörvény) 106e. cikke (1) bekezdésének 18a. pontja ekképp rendelkezik:

„Az olyan számlák esetében, amelyeknél a teljes összeg meghaladja a 15 000 [lengyel zlotyit (PLN)] vagy annak külföldi pénznemben kifejezett értékét, és amelyek az adóalany részére a törvény 15. sz. melléklete szerinti termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról szólnak, a számlán fel kell tüntetni a »megosztott héafizetési mechanizmus« kifejezést […]”

14      E törvény 108a. cikke előírja:

„(1)      Azok az adóalanyok, akik az adó összegét feltüntető számlát kaptak, a számlából eredő összeg kifizetésekor alkalmazhatják a megosztott héafizetési mechanizmust.

(1a)      A törvény 15. sz. mellékletében felsorolt, beszerzett termékekért vagy igénybe vett szolgáltatásokért való fizetéskor, amelyet olyan számla igazol, amelyben a fizetendő teljes összeg meghaladja a 15 000 PLN-t vagy annak külföldi pénznemben kifejezett értékét, az adóalanyok kötelesek a megosztott héafizetési mechanizmust alkalmazni. […]

[…]

(2)      A megosztott héafizetési mechanizmus alkalmazása a következőket jelenti:

1)      a kapott számlából eredő adóösszeg egészének vagy egy részének megfelelő összeget a héaszámlára kell befizetni;

2)      az értékesítés kapott számlából eredő nettó összegének megfelelő összeg egészét vagy egy részét bankszámlára vagy olyan hitelszövetkezetnél vezetett számlára kell teljesíteni, amelyhez kapcsolódóan héaszámlát vezetnek, vagy az elszámolásra más módon kerül sor.”

15      Az említett törvény 108b. cikke értelmében:

„(1)      Az adóalany kérelmére az adóhivatal igazgatója határozatban járul hozzá ahhoz, hogy az adóalany által megjelölt héaszámlán felhalmozott pénzeszközöket átutalják az általa megjelölt olyan bankszámlára vagy hitelszövetkezetnél vezetett olyan számlára, amelyhez kapcsolódóan héaszámlát vezetnek.

[…]

(3)      Az adóhivatal igazgatója a kérelem beérkezésétől számított 60 napon belül hoz határozatot. […]

[…]

(5)      Az adóhivatal igazgatója határozatban megtagadja a héaszámlán felhalmozott pénzeszközök átutalásához való hozzájárulást:

1)      abban az esetben, ha az adóalany a [banktörvény; Dz. U. 1997., 939. tétel; módosított változat; a továbbiakban: banktörvény)] 62b. cikke (2) bekezdése 2. pontjának a) alpontjában említett adók és illetékek tekintetében hátralékkal rendelkezik, amennyiben az említett pénzeszközök összege a határozathozatal időpontjában megegyezik az említett hátralékok kamatokkal növelt összegével;

2)      amennyiben alapos aggodalom merül fel azzal kapcsolatban, hogy

a)      a [banktörvény] 62b. cikke (2) bekezdése 2. pontjának a) alpontja szerinti adókra és követelésekre vonatkozó adókötelezettség – különösen akkor nem hajtható végre, ha az adóalany tartósan tartózkodik a fizetendő adó megfizetésétől, vagy olyan eszközök átruházásával kapcsolatos intézkedéseket tesz, amelyek akadályozhatják vagy meghiúsíthatják az adókötelezettségek teljesítését, vagy

b)      [a banktörvény] 62b. cikke (2) bekezdése 2. pontjának a) alpontja szerinti adó- és követeléshátralék – keletkezik, vagy további adótartozás kerül megállapításra.

[…]”

 A banktörvény

16      A banktörvény 62b. cikke ekképp rendelkezik:

„A héaszámla kizárólag a következő célokból terhelhető meg:

[…]

2)      kifizetés céljából:

a)      az adóhatóság számlájára az alábbiak fizetése érdekében:

–        [héa], beleértve a behozott termékekre vonatkozó [héát], a kiegészítő adó, valamint a [héa] vagy a kiegészítő adó késedelmi kamata,

–        az erre vonatkozó társasági adó és előleg, valamint a társasági adó vagy az előleg utáni késedelmi kamat,

–        a természetes személyek jövedelemadója és az e célból fizetendő adóelőleg, valamint a természetes személyek jövedelemadója és az erre vonatkozó előleg utáni késedelmi kamatok,

–        a jövedéki adó, a jövedéki adó előzetes megfizetése, a napi fizetés, valamint a jövedéki adó és a jövedéki adó előzetes megfizetése utáni késedelmi kamat,

–        a vámok és az azokhoz kapcsolódó késedelmi kamatok,

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17      2021. június 28-án az A felszámoló azt kérte a Naczelnik Urzędu Skarbowego w O.-tól (o.-i adóhivatal igazgatója, Lengyelország), hogy a fizetésképtelen adóalany héaszámláján felhalmozott pénzösszegeket utalja át a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonhoz kapcsolódó számlára. Kérelmének indokaként előadta, hogy a 104 915 PLN (hozzávetőleg 23 600 euró) összeget O. (Lengyelország) önkormányzatának számlájára az ezen adóalany által 2021 júliusáig fizetendő ingatlanadó megfizetése céljából kell átutalni.

18      2021. augusztus 26-i határozatával az o.-i adóhatóság igazgatója elutasította e kérelmet.

19      Az adóhatóság igazgatója, amelyhez A felszámoló e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, 2021. november 30-i határozatával helybenhagyta e határozatot.

20      A felszámoló keresetet nyújtott be ez utóbbi határozattal szemben a Wojewódzki Sąd Administracyjny we Wrocławiuhoz (wrocławi vajdasági közigazgatási bíróság, Lengyelország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

21      E bíróság emlékeztet arra, hogy a lengyel szabályozás - pontosabban a héatörvény 106e. cikkének (1) bekezdése és 108a-10f. cikke, valamint a banktörvény 62a-62e. cikke – rendelkezik a megosztott fizetési mechanizmusról. E mechanizmus lényege a fizetendő héa megfizetésének és a fizetendő adóköteles összege megfizetésének elválasztása. Ennek megfelelően, ha egy eladó vagy szolgáltatásnyújtó a megosztott fizetési rendelkezések hatálya alá tartozik, rendes bankszámlája mellett egy zárolt és elkülönített héaszámlával is rendelkeznie kell. E számla az ügyfelei által megfizetett héa beszedésére és a héának a saját beszállítói vagy szolgáltatói részére történő megfizetésére, valamint más köztartozásainak megfizetésére szolgál, de kizárólag az államkincstár részére. Ebben az esetben a vevő vagy a szolgáltatás igénybevevője az adóköteles összeget az értékesítő vagy a szolgáltatásnyújtó részére rendes bankszámlára fizeti be, míg a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után fizetendő héát az ezen értékesítőnek vagy szolgáltatásnyújtónak a héa céljából zárolt bankszámlájára kell befizetni. Ez a fizetési mód csak a fizető fél szándékából következik, és nem automatikus. Az adóalany héaszámláján felhalmozott pénzeszközök felszabadításához az adóhatóság hozzájárulása szükséges.

22      A megosztott fizetési mechanizmust a lengyel jogalkotó a 2019/310 végrehajtási határozatnak megfelelően vezette be, amelyben a Tanács felhatalmazta a Lengyel Köztársaságot, hogy a 2019. március 1-jétől 2022. február 28-ig tartó időszakra egy, a 2006/112 irányelv 226. cikkétől eltérő különös intézkedést vezessen be.

23      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2019/310 végrehajtási határozat a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 206. és 226. cikkétől eltérő különös intézkedés bevezetésének az Olasz Köztársaság részére történő engedélyezéséről és az (EU) 2015/1401 végrehajtási határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. április 25-i (EU) 2017/784 tanácsi végrehajtási határozatban (HL 2017. L 118., 17. o.) foglaltaktól eltérő szabályokat tartalmaz.

24      A 2019/310 végrehajtási határozattól eltérően ugyanis a 2017/784 végrehajtási határozat a 2006/112 irányelv 206. cikkétől eltérve annak lehetőségét írja elő, hogy egy olyan nemzeti rendszer hozható létre, amelynek keretében a szolgáltatás igénybe vevője a termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat terhelő héát az olasz adóhatóság birtokában lévő, elkülönített és zárolt bankszámlára fizeti meg.

25      A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy nem minősül-e a 2006/112 irányelv 206. cikkétől való eltérésnek egy olyan nemzeti intézkedés, amely arra kötelezi egy termék beszerzőjét vagy egy szolgáltatás igénybevevőjét, hogy az e termék értékesítőjére vagy e szolgáltatás nyújtójára hárítsa át a fizetendő héát az ezen eladó vagy szolgáltató birtokában lévő elkülönített és zárolt bankszámlára, következésképpen nem kell-e a szóban forgó intézkedést ezen irányelv 395. cikke alapján bejelenteni. Márpedig az értesítési kötelezettség megsértése eljárási hibának minősül, és az érintett szabályok alkalmazhatatlanságát vonja maga után, így azokra nem lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni (lásd ebben az értelemben: 2016. február 4-i Ince ítélet, C-336/14, EU:C:2016:72, 67. pont).

26      E bíróság álláspontja szerint a 2006/112 irányelv 206. cikkének megfelelően az adóalany nem az általa teljesített minden egyes adóköteles ügylet után, hanem az egyes adómegállapítási időszakok végén köteles megfizetni a héát. Következésképpen a héának az említett cikk első mondatában említett nettó összege az adóalany által az adómegállapítási időszakban teljesített valamennyi adóköteles ügyletre vonatkozó héa összegének felel meg, amelyekből le kell vonni az említett időszakban teljesített valamennyi ügylet után megfizetett héát, az ezen adóalany által teljesített ügyleteket megelőzően teljesített ügyleteket is beleértve. E körülmények között az említett adóalany szabadon kell, hogy rendelkezzen az ügyfeleitől kapott korábbi befizetésekkel. Mindazonáltal, az említett bíróság előtt folyamatban lévő ügyben szóban forgóhoz hasonló héaszámla esetében azonban a pénzeszközök zárolására kerül sor, mégpedig a hatóságokkal szemben fennálló héatartozás keletkezése előtt.

27      Kétségtelen, hogy a 2006/112 irányelv 206. cikke lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a héa tekintetében időközi fizetést írjanak elő. Az „időközi fizetés” kifejezés egy olyan összeg, nevezetesen az adómegállapítási időszak egészére számított nettó héaösszeg részleges megfizetését jelenti, amely később válik követelhetővé. Mindazonáltal nehézen lehet úgy tekinteni, hogy a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője által egy meghatározott ügylet után az azok értékesítője számára megfizetett héa összege, amint azt a megosztott fizetési mechanizmust előíró lengyel szabályozás előírja, a 2021. szeptember 9-i Dyrektor Izby Administracji Skarbowej w Bydgoszczy (Közösségen belüli gázolaj-beszerzés) ítéletből (C-855/19, EU:C:2021:714, 33. pont) eredő ítélkezési gyakorlat szerinti, a 2006/112 irányelv 206. cikke értelmében vett időközi fizetésnek minősül. Ezenfelül, a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyben fennálló helyzet eltér a 2015. március 26-i Macikowski ítélet (C-499/13, EU:C:2015:201) tárgyát képező helyzettől, amelyben a bírósági végrehajtót az áthárított adót megfizető harmadik személynek, nem pedig értékesítőnek tekintették.

28      A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedés nem lépi-e túl a héacsalás elleni küzdelemnek a 2006/112 irányelv 273. és 395. cikkéből, valamint a 2019/310 végrehajtási határozatból eredő célját.

29      A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban arra keresi a választ, hogy a héacsalás elleni küzdelem korlátai közé illeszkedik-e az adóalany azon kötelezettsége, hogy az adóhatóság engedélyét kérje a héaszámláján szereplő pénzeszközöknek az államkincstár felé fennálló tartozások megfizetésétől eltérő célra, különösen egy másik közjogi hitelező, például egy önkormányzat javára történő felhasználására vonatkozóan.

30      A kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügyben szereplőhöz hasonló fizetésképtelen adóalanyok helyzetét illetően, még nehezebb lenne elismerni, hogy a szóban forgó intézkedésben előírt kötelezettség a héacsalás elleni küzdelemre irányul, tekintettel arra, hogy a héaszámlán felhalmozott pénzeszközök átutalásának engedélyezését egy csődbíróság felügyelete alatt eljáró vagyonfelügyelő kérte.

31      Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy tekintettel arra a tényre, hogy a jelen ügyben a fizetésképtelen adóalany nem végez gazdasági tevékenységet, és így nem végez héát keletkeztető ügyleteket, és hogy A felszámoló rámutatott arra, hogy ezen adóalany a fizetésképtelenség megállapítása óta nem rendelkezett folyamatban lévő héahátralékkal, a pénzeszközök héaszámlán történő zárolása nem sérti-e a héasemlegesség elvét.

32      E bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban is, hogy a megosztott fizetési mechanizmus összeegyeztethető-e a Charta 17. cikkében biztosított tulajdonhoz való joggal.

33      A lengyel jogalkotó ugyanis nem szabályozta e mechanizmus hatásait a csődtörvény keretében. Ebben a helyzetben nehéz lenne úgy tekinteni, hogy léteznek olyan egyértelmű és pontos szabályok, amelyek lehetővé teszik a felszámoló számára, hogy lefolytassa a fizetésképtelenségi eljárást, és előre lássa az adóhatóságok magatartását.

34      Márpedig az EUSZ 2. cikk értelmében a jogállamban a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy jogosan várhassák el a hatóságoktól, hogy az alapvető jogaikba való beavatkozás észszerűen korlátozott legyen, és ne csak az államkincstár érdekeit vegye figyelembe.

35      Ilyen körülmények között a Wojewódzki Sąd Administracyjny we Wrocławiu (wrocławi vajdasági közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„(1)      Úgy kell-e értelmezni a [2019/310 végrehajtási határozat] rendelkezéseit és a [2006/112 irányelv] rendelkezéseit, különösen annak a 395. és 273. cikkét, valamint az arányosság és a semlegesség elvét, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás és nemzeti gyakorlat, amely a jelen ügy körülményei között nem járul hozzá ahhoz, hogy a felszámoló az adóalany héaszámláján (megosztott héafizetési mechanizmus) felhalmozott pénzeszközöket az adóalany által megjelölt bankszámlára utalja?

2)      Úgy kell-e értelmezni a [Charta] 17. cikkének (1) bekezdését (tulajdonhoz való jog) a Charta 51. cikkének (1) bekezdésével és 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás és nemzeti gyakorlat, amely a jelen ügy körülményei között azáltal, hogy nem járul hozzá ahhoz, hogy a felszámoló az adóalany héaszámláján (megosztott héafizetési mechanizmus) felhalmozott pénzeszközöket átutalja, a fizetésképtelen adóalany tulajdonát képező pénzeszközöket befagyasztja a fent említett héaszámlán, és megakadályozza a felszámolót abban, hogy a fizetésképtelenségi eljárás során feladatait ellássa?

3)      Úgy kell e értelmezni a jogállamiságnak az [EUSZ 2. cikkből] eredő elvét, valamint az azt megvalósító jogbiztonság elvét, a lojális együttműködés EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő elvét és a megfelelő ügyintézés Charta 41. cikkének (1) bekezdéséből eredő elvét, figyelembe véve a 2019/310 [végrehajtási] határozat kontextusát és céljait, valamint a 2006/112 irányelv rendelkezéseit, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti gyakorlat, amely azáltal, hogy nem járul hozzá ahhoz, hogy a felszámoló az adóalany héaszámláján (megosztott héafizetési mechanizmus) felhalmozott pénzeszközöket átutalja, az [(EU) 2015/848 rendelet] 3. cikkének (1) bekezdése értelmében lengyel joghatóság alá tartozóként meghatározott fizetésképtelenségi eljárás céljainak meghiúsítására irányul, és következésképpen olyan helyzetet eredményez, amelyben nem megfelelő nemzeti intézkedés alkalmazása révén az államkincstár mint hitelező a hitelezők összességének a hátrányára kedvezőbb helyzetbe kerül?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

36      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a 2006/112 irányelv 273. és 395. cikkét, a 2019/310 végrehajtási határozatot, valamint az arányosság és a héasemlegesség elvét, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a szolgáltató rendelkezésében lévő, valamely banknál vezetett külön héaszámlán elhelyezett héaösszeg csak korlátozott célokra, vagyis különösen az esedékes héának az adóhatóság részére történő megfizetésére vagy a termékek értékesítőitől vagy a szolgáltatóktól kapott számlákon szereplő héa megfizetésére használható fel.

37      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/112 irányelv 226. cikke felsorolja azokat az adatokat, amelyeknek a héa megállapítása céljából kötelezően szerepelniük kell az ezen irányelvnek megfelelően kiállított számlákon.

38      Az említett irányelv 395. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Tanács bármelyik tagállamot felhatalmazhatja arra, hogy az ebben az irányelvben foglaltaktól eltérő különös intézkedéseket vezessen be az adóbeszedés egyszerűsítésére, vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére.

39      A Tanács ez utóbbi rendelkezés alkalmazásával és a Lengyel Köztársaságnak a Bizottsághoz intézett erre irányuló kérelme alapján fogadta el a 2019/310 végrehajtási határozatot.

40      E tekintetben e végrehajtási határozat (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e „különös intézkedésnek elő kell írnia egy külön bejegyzés feltüntetését, amelynek értelmében a csalásnak kitett – Lengyelországban általában a fordított adózás és az egyetemleges felelősség hatálya alá tartozó – termékértékesítésekről és szolgáltatásnyújtásokról kiállított számlákon szereplő [héát] az értékesítő vagy szolgáltató zárolt héaszámlájára kell befizetni”.

41      Amint azt az említett végrehajtási határozat indokolása kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csalásnak kitett termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra alkalmazott különös intézkedés valószínűleg hatékony eredményeket hoz a héacsalás elleni küzdelemben.

42      E körülmények között az említett végrehajtási határozat a 2006/112 irányelv 226. cikkétől eltérve, Lengyelország felhatalmazást kapott azon külön nyilatkozat bevezetésére, miszerint az adóalanyok közötti, az ugyanezen határozat mellékletében felsorolt termékértékesítésekről és szolgáltatásnyújtásokról kiállított számlákon szereplő héát az értékesítő vagy szolgáltató Lengyelországban nyitott, elkülönített és zárolt héabankszámlájára kell befizetni, amennyiben az ilyen termékértékesítés vagy ilyen szolgáltatásnyújtás kifizetése elektronikus banki átutalással történik.

43      Következésképpen a megosztott fizetési mechanizmus alkalmazása céljából a lengyel jogalkotó a nemzeti szabályozásában előírta, hogy az e szabályozás hatálya alá tartozó, az adóalany javára teljesített termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozó olyan számlákon, amelyek teljes fizetendő összege meghaladja a 15 000 PLN-t (hozzávetőleg 3370 eurót) vagy annak egy másik pénznemben számított megfelelőjét, fel kell tüntetni a „megosztott fizetési mechanizmus” megjegyzést.

44      Mivel e mechanizmus nemcsak a számlákon feltüntetendő megjegyzést írja elő, hanem ezenfelül bevezeti az elkülönített és zárolt héaszámla rendszert is, amelynek keretében az adóhatóságtól származó engedélyt követelnek meg a pénzeszközöknek az e számláról történő átruházáshoz, tekintettel arra, hogy ezen engedély a lengyel szabályozásban előírt feltételekhez van kötve, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az említett mechanizmust előíró szabályozás nem megy-e túl a Lengyel Köztársaság számára a 2019/310 végrehajtási határozatban adott felhatalmazáson. E bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy az említett szabályozás nem minősül-e a 2006/112 irányelv 206. cikkétől való nem engedélyezett eltérésnek.

45      Ahhoz, hogy e kérdésre válasz lehessen adni, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem ír elő különös kötelezettségeket a tagállamok számára egy, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló megosztott fizetési mechanizmust illetően.

46      Az említett irányelv 206. cikkét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az azt írja elő, hogy minden adófizetésre kötelezett adóalanynak a 250. cikkben előírt adóbevallás benyújtásakor kell megfizetnie a HÉA nettó összegét, a tagállamok azonban az összeg megfizetésére más határidőt is megállapíthatnak, vagy időközi fizetést írhatnak elő.

47      E tekintetben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy amennyiben a héa összegének megfelelő pénzeszközöket az adóalany külön héaszámlájára fizetik be, semmiféle héatartozás nem kerül kiegyenlítésére az állami költségvetés javára, mivel a héát kizárólag az adómegállapítási időszak végét követő meghatározott időpontokban kell megfizetni.

48      Amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 34. pontjában, bár az adóalany nem rendelkezhet szabadon a külön héaszámlán felhalmozott pénzeszközökkel, a lengyel szabályozás mindazonáltal lehetővé teszi ezen adóalany számára, hogy e pénzeszközöket arra használja fel, hogy héát fizessen beszállítói vagy szolgáltatói részére, illetve kiegyenlítse az állammal szemben fennálló tartozásait.

49      Következésképpen, amint arra a főtanácsnok is rámutatott az indítványának 35. pontjában, mivel az adóalany a külön héaszámlán található pénzeszközöket felhasználhatja ahhoz, hogy héát fizessen értékesítői vagy szolgáltatói részére, nem köteles a héát a 2006/112 irányelv általános rendszerében előírtnál nagyobb mértékben előfinanszírozni.

50      E tekintetben meg kell továbbá állapítani, hogy noha a 2019/310 végrehajtási határozat formálisan a 2006/112 irányelv 226. cikkétől való eltérésnek minősül, amely azon adatokra vonatkozik, amelyeknek a héa szempontjából kötelezően szerepelniük kell az ezen irányelvnek megfelelően kiállított számlákon, ez nem változtat azon, hogy – amint azt e végrehajtási határozat (1), (4) és (7) preambulumbekezdése, valamint 1. cikke kimondja – az említett eltérés annak érdekében került előírásra, hogy lehetővé váljék a lengyel jogalkotó számára, hogy a héa szempontjából elkülönített bankszámlán pénzeszközök zárolására vonatkozó szabályozást vezethessen be. Ebből következik, hogy a szóban forgó eltérés engedélyezésekor az uniós jogalkotót tájékoztatták arról, hogy annak a lengyel szabályozásba való bevezetése maga után vonja az említett elkülönített számlarendszernek a héa tekintetében történő létrehozását.

51      E körülmények között a megosztott fizetési mechanizmus önmagában nem tekinthető ellentétesnek a 2006/112 irányelv 206. cikkével, és nem minősül az attól való eltérésnek.

52      A kérdést előterjesztő bíróság által az első kérdésben hivatkozott adósemlegesség elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az az egyenlő bánásmód általános elvének az uniós jogalkotó általi kifejezése a héa területén, és azzal különösen ellentétes az, hogy az azonos tevékenységet végző gazdasági szereplőket eltérően kezeljék a héa beszedése során (lásd különösen: 2020. december 17-i WEG Tevesstraße ítélet, C-449/19, EU:C:2020:1038, 48. pont; 2023. február 16-i DGRFP Cluj ítélet, C-519/21, EU:C:2023:106, 88. pont).

53      A 2006/112 irányelv által előírt rendszer és az annak részét képező héalevonási jog célja az, a vállalkozót teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól. A közös héarendszer így valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően biztosítja a semlegességet, függetlenül azok céljától és eredményétől, feltéve hogy az említett tevékenységek főszabály szerint maguk is héakötelesek (lásd ebben az értelemben: 2023. február 16-i DGRFP Cluj ítélet, C-519/21, EU:C:2023:106, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54      A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapján nem állapítható meg semmilyen kapcsolat az adósemlegesség elve, és a lengyel szabályozás által előírt azon feltételek között, amelyektől a fizetésképtelenségi eljárás keretében a fizetésképtelen adóalany héaszámlája felszabadításának megtagadása függ.

55      Ami a kérdést előterjesztő bíróság által az első kérdésben szintén hivatkozott arányosság elvét illeti, elegendő először is arra emlékeztetni, hogy – amint az a 2019/310 végrehajtási határozat (3) preambulumbekezdéséből kitűnik – bár a Lengyel Köztársaság már számos intézkedést hozott a héacsalás elleni küzdelem érdekében, e tagállam úgy ítélte meg, hogy ezen intézkedések nem elegendőek az említett csalás megakadályozásához. Amint azt e végrehajtási határozat (11) preambulumbekezdése kimondja, a Bizottság jóváhagyta ezt az elemzést, mivel úgy ítélte meg, hogy úgy véli, hogy a csalásnak kitett termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra alkalmazott különös intézkedés valószínűleg hatékony eredményeket hoz a héacsalás elleni küzdelemben.

56      Másodsorban, mivel a 2019/310 végrehajtási határozat 1. cikkének megfelelően az e határozatban előírt engedély kizárólag az elektronikus banki átutalások útján teljesített fizetésekre vonatkozik, nem tekinthető kényszerítő formalitásnak az a kötelezettség, hogy a héaszámlán fel kell tüntetni, hogy ezen adót az értékesítő vagy a szolgáltató elkülönített és zárolt héaszámlájára kell befizetni, következésképpen oly módon, hogy a megfelelő összegeket e számlára utalják át. Ennélfogva az nem aránytalan jellegű.

57      Harmadsorban, az említett kötelezettség nem vonatkozik minden, elektronikus átutalás útján történő fizetésre alkalmat adó ügyletre, mivel a héatörvény 106e. és 108a. cikke értelmében csak a 15 000 PLN-t (hozzávetőleg 3370 eurót) vagy ennek külföldi pénznemben kifejezett megfelelőjét meghaladó, termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozó számlákról van szó, ami szintén nem tűnik aránytalannak.

58      Negyedsorban, amint az a jelen ítélet 48. pontjában megállapításra került, a lengyel szabályozás lehetővé teszi az adóalany számára, hogy az e külön héaszámlán elhelyezett pénzeszközöket arra használja fel, hogy héát fizessen értékesítőinek vagy szolgáltatásnyújtóinak, és megfizesse az állammal szemben fennálló tartozásait. Következésképpen e szabályozás nem írja elő a szóban forgó pénzeszközök teljes befagyasztását, hanem egyszerűen csak korlátozza azok felhasználását, ami arányos a héacsalás elleni küzdelemre irányuló célkitűzéssel is.

59      A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/112 irányelv 273. és 395. cikkét, valamint a 2019/310 végrehajtási határozatot úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a szolgáltató rendelkezésében álló külön héaszámlán elhelyezett héaösszeg csak korlátozott célokra, vagyis különösen az adóhatóság részére fizetendő héa megfizetésére vagy a termékértékesítőktől vagy szolgáltatásnyújtóktól kapott számlákon szereplő héa megfizetésére használható fel.

 A második kérdésről

60      Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a Charta 17. cikkének (1) bekezdését annak 51. cikke (1) bekezdésével és 52. cikke (1) bekezdésével összefüggésben, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a szolgáltató rendelkezésében lévő, valamely banknál vezetett külön héaszámlán elhelyezett héaösszeg csak korlátozott célokra, vagyis különösen az esedékes héának az adóhatóság részére történő megfizetésére vagy a termékek értékesítőitől vagy a szolgáltatóktól kapott számlákon szereplő héa megfizetésére használható fel.

61      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben éppen az uniós jogot hajtják végre.

62      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az „uniós jog végrehajtásának” a Charta 51. cikke szerinti fogalma feltételezi az uniós jogi aktus és a szóban forgó nemzeti intézkedés közötti közelséget, illetve az egyik terület által a másikra gyakorolt közvetett hatásokat meghaladó bizonyos fokú kapcsolat fennállását (2020. július 16-i Adusbef és társai ítélet, C-686/18, EU:C:2020:567, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      Ezen összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy amiatt nem lehet az alapvető uniós jogokat valamely nemzeti szabályozásra alkalmazni, hogy az érintett területen meglévő uniós rendelkezések nem írtak elő semmiféle kötelezettséget a tagállamokra nézve az alapeljárásbeli helyzet tekintetében (2020. július 16-i Adusbef és társai ítélet, C-686/18, EU:C:2020:567, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      Márpedig a jelen ügyben, amint az az első kérdésre adott válaszból következik, a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott uniós jogi rendelkezések egyike sem ír elő konkrét kötelezettségeket a tagállamok számára az olyan megosztott fizetési mechanizmust illetően, mint amelyről az alapügyben szó van.

65      Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy az alapeljárás arra vonatkozik, hogy az adóhatóság megtagadta annak engedélyezését, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló adóalany külön héaszámláján felhalmozott pénzeszközöket az önkormányzati ingatlanadó megfizetése céljából utalják át a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonhoz kapcsolódó számlára. A kérdést előterjesztő bíróság előtt az A felszámoló vitatja a jelen ügyben alkalmazandó lengyel szabályozásból eredő azon szabályt, amely szerint nem lehetséges az elkülönített és zárolt héaszámlán felhalmozott pénzeszközöknek az ezen ingatlanadó megfizetése céljából történő átutalása.

66      E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a szóban forgó lengyel szabályozásban előírt megosztott héafizetési mechanizmus önmagában bizonyos kapcsolatban áll a 2006/112 irányelvben előírt héarendszerrel, az is igaz, hogy az önkormányzati ingatlanadónak az adóalany külön héaszámláján felhalmozott pénzeszközökből történő megfizetésének részletes szabályait nem határozzák meg a 2006/112 irányelv rendelkezései, így e mechanizmus nem minősül az „uniós jog végrehajtásának” a jelen ítélet 62. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében véve.

67      E körülményekre figyelemmel a második kérdés elfogadhatatlan.

 A harmadik kérdésről

68      Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni az EUSZ 2. cikkből eredő jogállamiság elvét, a jogbiztonság elvét, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő lojális együttműködés elvét, valamint a Charta 41. cikkének (1) bekezdéséből eredő megfelelő ügyintézés elvét, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy egy pénzintézetnél valamely termékértékesítő rendelkezésében álló elkülönített héaszámlán elhelyezett összeg csak korlátozott célokra használható fel, nevezetesen elsősorban az esedékes héának az adóhatóság részére történő megfizetésére, vagy a beszállítóktól vagy szolgáltatóktól kapott számlákon szereplő héa megfizetésére.

69      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak által eldöntendő jogviták megoldásához szükséges támpontokat nyújt az uniós jog értelmezése terén (2022. augusztus 1-jei Vyriausioji tarnybinės ésikos komisija ítélet, C-184/20, EU:C:2022:601, 47. pont).

70      Mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ezen eljárás alapjául szolgál, a nemzeti bíróságnak e kérelemben ki kell fejtenie az alapeljárás ténybeli és jogszabályi hátterét, és meg kell adnia a szükséges magyarázatokat az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okairól, valamint arról a kapcsolatról, amelyet e rendelkezések és az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó nemzeti jog között felállít (lásd ebben az értelemben: 2023. június 8-i Lyoness Europe ítélet, C-455/21, EU:C:2023:455, 26. pont).

71      E tekintetben azt is hangsúlyozni kell, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szereplő információknak lehetővé kell tenniük egyrészt a Bíróság számára, hogy hasznos választ adjon a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdésekre, másrészt pedig a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek számára, hogy gyakorolhassák az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében számukra biztosított, az észrevételek előterjesztésére vonatkozó jogukat. A Bíróságra hárul e jog védelmének biztosítása, tekintettel arra, hogy az említett rendelkezés értelmében az érdekelt felekkel csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokat közlik (lásd ebben az értelemben: 2023. május 4-i MV – 98 ítélet, C-97/21, EU:C:2023:371, 30. pont).

72      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozó ezen együttes követelmények kifejezetten szerepelnek az eljárási szabályzat 94. cikkében, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak szigorúan tiszteletben kell tartania (lásd ebben az értelemben: 2023. június 8-i Lyoness Europe ítélet, C-455/21, EU:C:2023:455, 27. pont). E követelményeket ezenkívül felidézi az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan az Európai Unió Bírósága által a nemzeti bíróságok részére megfogalmazott ajánlások (HL 2019. C 380., 1. o.) 13., 15. és 16. pontja is.

73      A jelen ügyben a harmadik kérdést illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában foglalt követelménynek.

74      Meg kell ugyanis állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem fejti ki kellőképpen azokat az okokat, amelyek miatt a jelen ügyben szükség lenne a jogállamiság EUSZ 2. cikkből eredő elvének, a jogbiztonság elvének, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő lojális együttműködés elvének, valamint a Charta 41. cikkének (1) bekezdéséből eredő megfelelő ügyintézés elvének az értelmezésére.

75      Az a tény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a megosztott fizetési mechanizmust előíró nemzeti rendelkezések és a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti rendelkezések közötti állítólagos inkoherenciára hivatkozik, nyilvánvalóan nem elegendő annak megállapításához, hogy kapcsolat áll fenn az előző pontban említett uniós jogi rendelkezések és elvek, valamint az alapügyben szóban forgó e mechanizmus között.

76      Ilyen körülmények között a harmadik kérdés elfogadhatatlan.

 A költségekről

77      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 273. és 293. cikkét, valamint a Lengyelországnak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006/112/EK irányelv 226. cikkétől eltérő különös intézkedés bevezetésére való felhatalmazásáról szóló, 2019. február 18-i (EU) 2019/310 tanácsi végrehajtási határozatot

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a szolgáltató rendelkezésében álló külön hozzáadottérték-adó (héa) -számlán elhelyezett héaösszeg csak korlátozott célokra, vagyis különösen az adóhatóság részére fizetendő héa megfizetésére vagy a termékértékesítőktől vagy szolgáltatásnyújtóktól kapott számlákon szereplő héa megfizetésére használható fel.

Aláírások

1 Az eljárás nyelve: lengyel.