Available languages

Taxonomy tags

Info

References in this case

Share

Highlight in text

Go

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2024. január 18.(*)

„Előzetes döntéshozatal – A hozzáadottérték-adó (héa) közös rendszere – 2006/112/EK irányelv – A 30. cikk első bekezdése – 60. cikk – A 71. cikk (1) bekezdése – Az adóztatandó ügyletek teljesítési helye – Az Európai Unió vámterületére a vámszabályok megsértésével az egyik tagállamon keresztül behozott, majd egy másik tagállamba szállított termékek – A behozatali héa keletkezésének helye – Az uniós vámszabályozásra utaló nemzeti rendelkezés”

A C-791/22. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Finanzgericht Hamburg (hamburgi pénzügyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2022. december 28-án érkezett, 2022. december 6-i határozatával terjesztett elő a

G. A.

és

a Hauptzollamt Braunschweig

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),

tagjai: O. Spineanu-Matei tanácselnök (előadó), J.-C. Bonichot és L. S. Rossi bírák,

főtanácsnok: T. Ćapeta,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        G. A. képviseletében A. Fetzer Rechtsanwalt,

–        az Európai Bizottság képviseletében F. Behre, J. Jokubauskaitė és M. Salyková, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 335., 60. o.; HL 2015. L 323., 31. o.;) 30. és 60. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a G. A. és a Hauptzollamt Braunschweig (braunschweigi fővámhivatal, Németország) között cigarettának az Európai Unióba történő jogellenes behozatala utáni hozzáadottérték-adó (héa) kivetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

 A 2006/112 irányelv

3        A 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a héa hatálya alá többek között a következő ügyletek tartoznak:

„[…]

d)      a termékimport.”

4        Ezen irányelv 30. cikkének első bekezdése ekképp rendelkezik:

„»Termékimportnak« kell tekinteni azon termék behozatalát a[z Európai Unióba], amely a[z EUMSZ-]Szerződés [29.] cikkének értelmében nincs szabad forgalomban.”

5        Az említett irányelvnek „Az adóztatandó ügyletek teljesítési helye” című V. címe „A termékimport teljesítési helye” címet viseli, amelynek 4. fejezetében található a 60. cikk, amely előírja:

„A termékimport teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termék a[z Unió] területére történő belépéskor található.”

6        Ugyanezen irányelvnek „Adóztatandó tényállás és az adófizetési kötelezettség keletkezése” című VI. címe tartalmazza a „Termékimport” című 4. fejezetet, amelyben a 70. cikk található, amelynek szövege a következő:

„Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik.”

7        A 2006/112 irányelvnek az ugyanezen 4. fejezetében található 71. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Amennyiben a termék a[z Unióba] történő behozatalakor a 156., 276. és 277. cikkben meghatározott eljárások valamelyike alatt vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, az adóztatandó tényállás csak akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Amennyiben azonban az importált termékre vámok […] vonatkoznak, az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adóztatandó tényállás e terhek tekintetében megvalósul, és e terhek fizetési kötelezettsége keletkezik.

(2)      Amennyiben az importált termékre az (1) bekezdés második albekezdésében meghatározott közösségi közterhek egyike sem vonatkozik, a tagállamok az adóztatandó tényállásra és az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozóan a vámokra érvényes hatályos rendelkezéseket alkalmazzák.”

 A Vámkódex

8        A 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2000. L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 239. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 202. cikke értelmében:

„(1)      A behozatalkor vámtartozás keletkezik:

a)      a behozatalivám-köteles árunak a[z Unió] vámterületére történő jogellenes bejuttatásakor;

[…]

E cikk alkalmazásában jogellenes bejuttatás a 38–41. cikk és a 177. cikk második franciabekezdése rendelkezéseinek megsértésével történő bejuttatás.

(2)      A vámtartozás az áru jogellenes bejuttatásakor keletkezik.

(3)      Adós:

–      az a személy, aki az ilyen árut jogellenesen bejuttatta,

–      bármely személy, aki részt vett az áru jogellenes bejuttatásában, és tudomása volt vagy tudomása kellett legyen arról, hogy a bejuttatás jogellenes,

–      bármely személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomása kellett legyen arról, hogy azokat jogellenesen juttatták be.”

9        E kódex 215. cikkének (4) bekezdése ekképp rendelkezett:

„Ha a vámhatóság megállapítja, hogy a vámtartozás a 202. cikk szerint egy másik tagállamban merült fel, és a tartozás összege 5000 eurónál kevesebb, a tartozást abban a tagállamban felmerültnek kell tekinteni, ahol az előbbieket megállapították.”

 A német jog

10      Az Umsatzsteuergesetz (a forgalmi adóról szóló törvény) 2005. február 21-i változata (BGBl. 2005. I., 386. o.) 21. §-ának (2) bekezdése előírja:

„A vámjogi szabályokat mutatis mutandis a behozatalt terhelő forgalmi adó tekintetében is alkalmazni kell;

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11      A Lengyelországban lakóhellyel rendelkező G. A. 2012. szeptember 29-én összesen 43 760 db cigarettát vásárolt egy ezen tagállamban található piacon, amelynek csomagolását kizárólag ukrán és fehérorosz adóbélyegekkel látták el. E cigarettákat a vámhatóságok értesítése nélkül Braunschweig tartományba (Németország) szállította, ahol 2012. október 2-án átadta azokat egy német vevőnek. G. A.-t őrizetbe vették, a cigarettákat pedig lefoglalták, majd megsemmisítették.

12      Mivel úgy ítélte meg, hogy a cigarettákat jogellenesen léptették be az Unió vámterületére, a Hauptzollamt Braunschweig (braunschweigi fővámhivatal, Németország) úgy ítélte meg, hogy a Vámkódex 202. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően vámtartozás keletkezett, és e kódex 202. cikke (3) bekezdésének harmadik franciabekezdése alapján G. A. az adós. Ugyanezen hivatal azt is megállapította, hogy a forgalmi adóról szóló törvény 21. §–a (2) bekezdésének megfelelően a behozatali héa Németországban keletkezett. Következésképpen 2015. február 3-án 2 006,38 euró összegű héamegállapító határozatot hozott.

13      Mivel a G. A. által indított panaszeljárás nem vezetett eredményre, ezen adómegállapító határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a Finanzgericht Hamburghoz (hamburgi pénzügyi bíróság, Németország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

14      Tekintettel arra, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita többek között arra a kérdésre vonatkozik, hogy a vitatott behozatali héa Németországban keletkezett-e, e bíróság arra keresi a választ, hogy a jelen ügyben mely szabályok relevánsak ezen adó keletkezési helyének meghatározása szempontjából.

15      Az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a cigaretták behozatalának helye Lengyelországban van, mivel azok e tagállam területén léptek be az Unió gazdasági körforgásába. Következésképpen a német vámhatóságok csak akkor rendelkeznek hatáskörrel a behozatali héa megállapítására és beszedésére, ha ezen adót a keletkezési helyére vonatkozó jogi fikció alapján Németországban keletkezettnek kell tekinteni. E bíróság kifejti, hogy a forgalmi adóról szóló törvény 21. cikkének (2) bekezdése analógia útján alkalmazhatóvá teszi a Vámkódex 215. cikkének (4) bekezdését, amely kimondja, hogy a vámtartozást abban a tagállamban kell felmerültnek tekinteni, amelyben a vámtartozás keletkezése megállapításra került, ha a tartozás összege 5000 eurónál kevesebb. Minderre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy e rendelkezés összeegyeztethető-e a 2006/112 irányelvvel.

16      E tekintetben e bíróság úgy ítéli meg, hogy a 2006/112 irányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében szereplő, a vámszabályozásra való hivatkozás nem a héatartozás keletkezésének helyére vonatkozik. Egyrészt e rendelkezés nem hivatkozik a vámszabályozásra a héa keletkezésének valamennyi feltétele tekintetében. Másrészt a héa hatálya alá tartozó ügyletek teljesítési helyének meghatározásakor a 2006/112 irányelv 60. és 61. cikke figyelembe veszi a behozatal helyét.

17      E körülmények között a Finanzgericht Hamburg (hamburgi pénzügyi bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétes-e a [2006/112] irányelvvel, különösen annak 30. és 60. cikkével, ha valamely tagállami rendelkezés a [Vámkódex] 215. cikkének (4) bekezdését a behozatali héára mutatis mutandis alkalmazandónak nyilvánítja?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

18      Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell-e értelmezni a 2006/112 irányelv 30. cikkének első bekezdését, 60. cikkét és 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdését, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a behozatali héa keletkezése helyének meghatározása tekintetében analógia útján a Vámkódex 215. cikkének (4) bekezdését kell alkalmazni e behozatali héára.

19      A termékimportot illetően a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy az héaköteles ügyletnek minősül. Ezen irányelv 30. cikkének első bekezdése úgy határozza meg a „termékimportot”, hogy az egy olyan termék behozatala az Unióba, amely az EUMSZ 24. cikk értelmében nincs szabad forgalomban.

20      Az említett irányelv 60. cikke előírja, hogy az import teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termék az Unióba történő belépéskor található.

21      Ugyanezen irányelv 70. cikke értelmében az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik.

22      Mindazonáltal, amennyiben az importált termékre többek között vámok is vonatkoznak, a héairányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és a héafizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adóztatandó tényállás e terhek tekintetében megvalósul, és e terhek fizetési kötelezettsége keletkezik.

23      E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 2006/112 irányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az adóztatandó tényállás megvalósulását és a behozatali héafizetési kötelezettség keletkezését az adóztatandó tényállásnak a vám tekintetében történő megvalósulásához és a vámfizetési kötelezettség keletkezéséhez kössék. E kapcsolatot az a tény magyarázza, hogy a behozatali héa és a vám ugyanis alapvetően annyiban összehasonlítható, hogy mindkettő az áruk Unió területére történő importja és a tagállamok gazdasági körforgásába történő bekerülése által válik felszámíthatóvá (2022. szeptember 8-i Hauptzollamt Hamburg [A héa keletkezésének helye – II.] ítélet, C-368/21, EU:C:2022:647, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24      A vámszabályozás és a – többek között – a 2006/112 irányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt héaszabályozás közötti kapcsolat meghatározása érdekében, különösen annak megállapítása érdekében, hogy az a behozatali héa hatálya alá tartozó termékek importjának helyére is vonatkozik-e, az e rendelkezésben szereplő vámszabályozásra való hivatkozás terjedelmét kell megvizsgálni.

25      E tekintetben egyfelől azt kell megállapítani, hogy a 2006/112 irányelv 71. cikke (1) bekezdése második albekezdésének szövege csak arra az időpontra utal, amikor az adóztatandó tényállás megvalósul, és a héafizetési kötelezettség keletkezik. E rendelkezés a behozatal helyét illetően nem tartalmaz utalást a vámjogszabályokra.

26      A szó szerinti értelmezés szerint a vámszabályozásra való hivatkozás tehát kizárólag az adóztatandó tényállás és a héafizetési kötelezettség keletkezése időpontjának a meghatározására vonatkozik, nem pedig a behozatal helyének meghatározására.

27      Másfelől, azon szövegkörnyezetet illetően, amelybe a 2006/112 irányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdése illeszkedik, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés ezen irányelvnek az „[a]dóztatandó tényállás[ra] és az adófizetési kötelezettség keletkezésére” vonatkozó VI. címe részét képezi. Ezzel szemben az említett irányelv 60. cikke ugyanezen irányelvnek a kifejezetten „[a]z adóztatandó ügyletek teljesítési helyére” vonatkozó V. címében, közelebbről pedig e címnek „A termékimport teljesítési helye” című 4. fejezetében szerepel.

28      E tényezők összességéből az következik, hogy a 2006/112 irányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem hoz létre általános kapcsolatot a 2006/112 irányelv és a Vámkódex között, és különösen nem határozza meg a termékek importjának helyét azok héakötelezettsége tekintetében.

29      Ezt az értelmezést a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősíti.

30      Nyilvánvaló, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a behozatali héa és a vámok közötti, a 2006/112 irányelv 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdése által is megerősített párhuzamosság tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2019. július 10-i Federal Express Corporation Deutsche Niederlassung ítélet, C-26/18, EU:C:2019:579, 41. pont) a vámtartozás kiegészülhetne héatartozással, ha a vámtartozást keletkeztető jogellenes magatartás alapján feltételezhető lenne, hogy az érintett áruk bekerültek az Unió gazdasági körforgásába, és ezért azok fogyasztás tárgyát képezhették, megvalósítva tehát a héa alapjául szolgáló tényállást (2022. szeptember 8-i Hauptzollamt Hamburg [A héa keletkezésének helye – II.] ítélet, C-368/21, EU:C:2022:647, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      Mindazonáltal e vélelem megdönthető, ha megállapítást nyer, hogy a vámszabályozás azon megsértése ellenére, amely behozatalivám-tartozást keletkeztet abban a tagállamban, amelyben a jogsértéseket elkövették, a termék az Unió gazdasági körforgásába azon másik tagállam területén került be, amelyben e terméket fogyasztásra szánták. Ebben az esetben a behozatali héa adóztatandó tényállása e másik tagállamban valósul meg (2022. szeptember 8-i Hauptzollamt Hamburg [A héa keletkezésének helye – II.] ítélet, C-368/21, EU:C:2022:647, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32      Végül a héára alkalmazandó területi adóztatás elvének jelentőségét kell hangsúlyozni. A vámokkal ellentétben ugyanis, amelyek az Uniót illetik, bármely tagállam szedi is be azokat, a héához kapcsolódó bevételek ezen elvnek megfelelően azon tagállamot illetik meg, ahol a végső fogyasztás bekövetkezik (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 27-i Collée ítélet, C-146/05, EU:C:2007:549, 37. pont).

33      A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint az alapügyben szóban forgó cigaretták Lengyelországban kerültek be az Unió gazdasági körforgásába, és azokat e tagállamban történő fogyasztásra szánták, amit mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálni, többek között az Unióba jogellenesen behozott áruk mennyiségére, valamint arra tekintettel, hogy azokat milyen módon vásárolták meg, majd szállították el. A jelen ítélet 30. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően tehát Lengyelországot kell az e cigarettákat terhelő behozatali héa keletkezése helyének tekinteni.

34      Márpedig valamely termékimport teljesítési helyének nem a 2006/112 irányelv rendelkezései, hanem analógia útján a Vámkódex 215. cikke (4) bekezdésének alkalmazása révén történő meghatározása azt vonná maga után, hogy ebben az esetben a behozatali héához kapcsolódó bevételek azt a tagállamot illetnék, amelyben az e rendelkezés által felállított jogi fikció értelmében a vámtartozás keletkezését megállapították, nevezetesen a Németországi Szövetségi Köztársaságot, ami ellentétes lenne a területi adóztatás elvének terjedelmével a héa területén.

35      E tekintetben még azt is hangsúlyozni kell, hogy ha a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítaná meg, hogy az alapügyben szóban forgó cigarettákat Lengyelországban történő fogyasztásra szánták, a hatáskörrel rendelkező német hatóság előzetes megkeresés nélkül köteles lenne közölni a hatáskörrel rendelkező lengyel hatósággal az e cigaretták lefoglalására vonatkozó információkat a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló, 2010. október 7-i 904/2010/EU tanácsi rendelet (átdolgozás) (HL 2010. L 268., 1. o.) 13. cikkének (1) bekezdése alapján, többek között annak érdekében, hogy e másik tagállamban elkerülhető legyen az adóbevétel kiesésének kockázata.

36      A fentiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/112 irányelv 30. cikkének első bekezdését, 60. cikkét és 71. cikke (1) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a behozatali héa keletkezése helyének meghatározása tekintetében analógia útján a Vámkódex 215. cikkének (4) bekezdését kell alkalmazni e behozatali héára.

 A költségekről

37      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 30. cikkének első bekezdését, 60. cikkét és 71. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a behozatali hozzáadottérték-adó keletkezése helyének meghatározása tekintetében analógia útján a 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 215. cikkének (4) bekezdését kell alkalmazni e behozatali héára.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: német.